Az idő mibenléte mindig is foglalkoztatta, és zavarba is hozta az embereket.
De viszonylag korán megjelent az az elképzelés is, hogy nem is létezik.
Lehetséges-e, hogy csak a tér, az anyag, és energia létezik?
Az energia hatására létrejövő változások, mozgások összehasonlíthatók, számszerűsíthetők. Ezt nevezzük sebességnek.
A tér, a térben helyet foglaló anyag geometriai tulajdonságai szintúgy összehasonlíthatók, számszerűsíthetők.
Az energia hatására létrejövő mozgások, változások egyetemessége és pontossága kelti az emberi elmében azt az automatikusan kialakuló képzetet, mintha az idő létezne.
Idő = Távolság / Sebesség
Az idő nem létezik, csak egy automatikusan kialakuló képzet, amiből
hasznos segédfogalmat képeztünk? Vagy ez maga a létezés?
Lehet-e, szabad-e rangsorolni az anyag tulajdonságai között, és
azt mondani, hogy a tömeg/energia az elsődleges és ehhez képest az idő csak általunk bevezetett segédfogalom,
amihez lélektanilag közelebb állunk, mint mondjuk különféle sebességek érzékeléséhez?
Ellenmondana-e mindez a téridő elméletnek, vagy ez a segédfogalom dimezió könnyedén kicserélhető "valósra", vagy "elsődlegesre"?
Vagy erre nincs is szükség? Semmi gondot sem okozhat, hogy valójában egy nem létező, önmagán kívüli okból is relatív fogalommal dolgozunk axiomaközeli szinten is?
Einstein és modern fizikusék szerint a fotonoknak, melyek a fény részecskéi, nincs tömegük. Persze én jól tudom, hogy ez egy baromság, de hát ezt is azok találták ki, akik a gravitációs lencsét. Nos akkor hogy működik a gravitációs lencse?
" A Napnak több millió kilométer kiterjedésű légköre van, amely mint görbült közeg valós optikai lencseként működik. Ez okozza a Nap légkörén áthaladó fény útjának a megtörését. A Földön a szivárvány egy ilyen hasonló esemény"
A gravitációs lencse nem bontja színeire a fehér fényt. Ha a Nap légköre okozna lencsehatást, akkor az megfelelő fénytörési hibával járna, azaz a Nap mellett látszó távoli csillagok képe előre jelezhető nértékben szivárványos. lenne.
Dilettáns elgondolásod egy 100 éve megbukott ötlet felelevenítése.
Ha csak mondani kell valamit, akkor persze bemondhatsz bármit. Viszont ha rendesen megvizsgálják az állítást, akkor elvérzik. Ilyen a Nap légkör elképzelés is. A Hipparcos és Gaia satellitek kimérték a Naptól nagy távolságban is az elhajlást.
A Merkurral ugyanez a helyzet. Mondasz valamit, hogy ne legyen csend. Meg kellene pontos számításokkal és mérésekkel mutatni, hogy tényleg egyenetlen a tömeg eloszlás a Napban, és hogy az tényleg pont egy ekkora eltolódást okoz. Persze ilyet nem tudsz, csak bemondani egy blöfföt.
A gravitációs fényelhajlás azóta már a csillagászat egyik bevált eszköze, gravitációs lencse módszer.
Teljesen más jellegű kísérletek is követik az altrel előrejelzést, pl. Chou óráival már 30cm magasság különbségen ki tudja mutatni az eltérést. A GPS satellitek 38us napi eltérése is stimmel, meg a többi, más pályamagasságú, így ettől eltérő értéke is.
Kimérték a frame dragging effektust satellitre telepített kísérleti eszközzel.
Működnek a gravitációs hullám detektorok, jeleztek olyan eseményt is, amit máshogy is megláttak.
Olyan konkrét dolgokat, hogy pl. mennyit tolódik el egy csillag látszó helyzete az égen, mikor a Nap mellett jön el a fénye. Mennyi a Merkúr pálya ellipszis elfordulása.
A Napnak több millió kilométer kiterjedésű légköre van, amely mint görbült közeg valós optikai lencseként működik. Ez okozza a Nap légkörén áthaladó fény útjának a megtörését. A Földön a szivárvány egy ilyen hasonló esemény.
A Merkúr keringési tengelyének az elfordulását pedig a nap tömegének a nem egyenletes eloszlása okozza. A Merkúr keringési tengelyének az elfordulása abba az irányba történik, amely irányban nagyobb a tömegsűrűség a Napban. A Földön sem egyforma mindenütt a felszíni gyorsulás. A Mariana-árok vagy gázmezők felett kisebb, míg sűrű kőzetrétegek felett nagyobb a felszíni gyorsulás.
Mondok egy egyszerű példát arra, mi a különbség az abszolút meg a relatív hosszúság mérés között.
Van mondjuk két egyforma hosszú vasrudad. Mérőeszköznek meg csak szabócentid van, ami nem elég, hogy durva mm beosztású, de még nyúlik is egy kicsit. A kb 1m-es rudakról nem tudsz többet mondani ezzel a szabócentivel, mint hogy 1m +-1mm. A mérésed pontossága ez az 1mm. Ez lenne az abszolút mérés, ahol konkrét mérőszámot tudsz mondani a rúd hosszáról.
De ha egymás mellé teszed a két rudat, egyik végüket pontosan összeigazítod, a másik végén (ha elég sima a rudak vége) simán észrevehetsz század mm különbséget is egészen egyszerű módon is. Pl. húzod a körmödet, egyik irányba jobban akad mint fordítva.
Ez a relatív mérés, nem tudod pontosan milyen hosszúak a rudak, de meg tudod mondani, melyik a hosszabb.
Abszolút módon nem, de ilyen pontosan tudják mérni a megváltozását a hullámok periódusidejének megfelelő időtartamok alatt. A mérés elve az, hogy több km távolságban elhelyezett tükrük között lézer fény verődik vissza nagyon sokszor. Egy nagyon ki távolság változás egy picit eltolja a lézerfény fázisát, és ez minden visszaverődésnél tovább tolja, összegződik. A sok kis eltolódás összegzett hatását pedig már mérni lehet oly módon, hogy a merőleges karban haladó fény fázisával összehasonlítják fázisdetektorban.
A dolog fő problémája, hogy a tükrök távolságát nem csak a gravitációs hullámok, hanem helyi mechanikus elmozdulások is befolyásolják. Így pl egész kis talajrengések, amiket nem csak földrengés, de akár közeli járművek stb. okozhatnak. Ezek nagyságrendekkel nagyobbak lehetnek, mint a mérni kívánt effektus.
Ezért szeretnének az űrbe telepíteni detektorokat. Ott nincs talajmozgásból eredő zavar, a vákuum adott, és jó messze is lehet telepíteni a tükröket.
Csak hát mivel kitalált, ezért nem tud lassulni és a szerkezettel nem rendelkező teret sem tudja meggörbíteni!
Ennek semmi értelme. A kitalált idő fogalom része a szintén kitalált speciális relativitáselméletnek, melyben a kitalált módon (Lorentz) transzformálódnak az idő és tér koordináták. Amire te azt mondod, lassul az idő.
A bonyolultabbra kitalált általános relativitáselméletben pedig a téridőnek görbülete is van.
Te kevered a modellt a valósággal. Az idézett mondatot feltehetőleg úgy érted, hogy egy kitalált dolog nem görbítheti a valóságot. Ez tudatlanságból eredő butaság. A görbült téridő a modell része. A modellben lehet logikai úton következtetni, számolni. Aztán az eredményt össze lehet vetni a valósággal. Nem úgy vetődik fel a kérdés, hogy a valóság görbe-e. Hanem úgy, hogy a mérhető dolgok jól kiszámíthatóak-e a görbült téridőt tartalmazó modellel.
Olyan konkrét dolgokat, hogy pl. mennyit tolódik el egy csillag látszó helyzete az égen, mikor a Nap mellett jön el a fénye. Mennyi a Merkur pálya ellipszis elfordulása. Az előre elképzelt módon működnek-e a gravitációs detektorok, jeleznek-e eseményeket, van-e olyan közte, amit más módon is észlelhetünk. És így tovább.
„Sőt ilyen módszerekkel a hőtágulás (meg egyéb zavaró körülmények) ellenére még állandó értéken is lehet tartani sok kilométer távolságban lévő tükröket.”
Ezzel ugye a gravitációs hullámok megmérésére utaltál?
„A hullám hatása az, hogy a rá merőleges egyik téridő-koordinátatengely mentén a távolságok megrövidülnek, a rá merőleges másik koordinátatengely mentén pedig meghosszabbodnak. A jelenleg legerősebbnek várt intenzitású hullámforrások hatása a Földön várhatóan legjobb esetben is csak kb. 1:1020 lesz. Ez a Föld méretét is csak egy atom méretének századával változtatja meg.”
Nem értettem én félre semmit, csak te nem tudod, miről beszélsz. A kínai vekker egymás utáni periódusai messze nem olyan egyformák, mint a cézium óra egymás utáni periódusai, ezért a vekker kevésbé jó konstrukció időmérés céljára.
Ha te nyári 40 fok melegben nem tudsz pontosan mérni (akárcsak gépészeti mérőhasáb készlettel), akkor ki fognak rúgni az inasegyetemről. A mestered fenékbe rúg, ha a tűző napon tartod, nem pedig elírt hőmérsékleten, pl. hűtőszekrényben. Ha nem találkoztál még ilyesmivel, akkor javaslom nézz utána! Például annak, milyen részletes protokollja van mondjuk egy nagy hajómotor főtengely fektetésének, vagy propeller tengely fektetésének, többek között a hőtágulás miatt a hajótestben bekövetkező deformációk okozta kopások elkerülésére. Vannak munkafázisok, amelyeket történetesen csak reggel 8 és 9 óra között szabad végezni.
Optikai interferencia módszerekkel pedig sok kilométert is le lehet mérni igen pontosan. Sőt ilyen módszerekkel a hőtágulás (meg egyéb zavaró körülmények) ellenére még állandó értéken is lehet tartani sok kilométer távolságban lévő tükröket.
Hát rendesen félreértetted a dolgot. Sem a kínai vekker, sem a céziumatomóra nem mér semmiféle időt csak mind a kettő a saját azonos rezgésfázisait számlálja. Ezért alkalmatlan mind a kettő a nem létező idő mérésére.
Másrészt pedig aki nem tartja be a mérőeszköz használatának standardjait, az magára vessen.
Szerintem is. Akkor hogyan mérsz le nyáron 40 fokban az egy méteres etalonoddal pl. 1 kilométert?
Te ezt komolyan képzeled? Hogy egy kínai vekker periódusai épp annyira állandóak és egyformák, mint egy céziumatom-óra periódusai? Másrészt pedig aki nem tartja be a mérőeszköz használatának standardjait, az magára vessen. Ha +4 C0 -tól eltérő hőmérsékleten mérsz, akkor tévesen mérsz. Az egyszerű gépészeti mérőhasábkészlet hitelességének is megvannak a maga feltételei, amit ismernie kell még a forgácsoló inasoknak is.
Mi az a jól konstruált méterrúd? Az egy méteres etalont Párizsban tárolják +4 C fokon. Ha elhozod és +4 C fok alatt vagy felett kezdesz méricskélni vele, akkor biztos, hogy nem pont egy méter vagy a többszöröse lesz az, amit megmérsz vele.
Akármilyen órát konstruálsz "nagyon jól" meg, az semmi mást nem fog tenni, mint azonos rezgésfázisokat számlálni, akácsak a 100Ft-os kínai vekker.
A legtöbb hőmérő is közvetlenül mér: nem kell hozzá számológép, és a.mechanikus
sebességmérőkhöz se.
Amikor elkészítesz egy új hőmérőt, akkor a skálabeosztását kalibrálnod kell egy másik már létező hőmérő által mutatott hőmérsékletekhez.
Ezt már a 2141-ben leírtam:
Az autódban a sebességmérő semmilyen sebességet nem mér. Az alumínium csészében forgó mágnes forgatónyomatékot fejt ki az alumínium csészére. A számlapon a mutató az alumínium csészén lévő erőkarra ható rugó ellen erejét mutatja. Ez az erő van megfeleltetve a számított sebességnek. Sebességet csak számítani tudod, közvetlenül mérni nem. A sebesség képzetét az agyban elraktározott filmkockák lepergetése okozza.
"az egyik végétől a másik végéig történő eljutáshoz tartozó idő"
Ez egyáltalán nem lenne meghatározott mennyiség, különböző jelenségek különböző idő alatt jutnak el. Az időt nem méterrúddal, hanem órával lehet definiálni. Jól konstruált órával. Mint ahogy a távolságot is jól konstruált méterrúddal lehet, aminek hossza stabilan állandó. A jól konstruált óra is olyan, aminek ciklusai is stabilan egyformák.
„A fizikusok nem azon filozofálnak, mi is "valójában" az idő. Nekik olyan "idő" kell, amivel lehet jelenségeket modellezni, be lehet képletekbe írni, egyértelműen meg lehet mondani, mennyi.”
Amennyiben egy méterrúd, és a két vége közötti távolság a valóságot jelöli, akkor az egyik végétől a másik végéig történő eljutáshoz tartozó idő is a valóságot képezi. Még akkor is, ha az elménkkel képezzük az időt. Azonban a mennyi kérdése, megkérdőjelezhető marad az „abszolút idő” felfedezéséig.
Hogy méred közvetlenül az erőt? Rugó nyúlik, tömeg gyorsul stb, mind közvetett.
Írod: Az idő egy emberi találmány.
Mi más lenne?
Modelleket alkotunk, a modellben gondolkodunk, logikai úton következtetünk. Aztán az eredményt összevetjük a megfigyelésekkel, kísérletekkel. Ha elég jól egyezik, akkor a modell hasznos, és így a modell elemei is hasznosak.
Az idő is a modell eleme. Nagyon különböző modellek is használnak idő fogalmat, mert bevált. A tulajdonságai nem ugyanazok a különböző modellekben.
A fizikusok nem azon filozofálnak, mi is "valójában" az idő. Nekik olyan "idő" kell, amivel lehet jelenségeket modellezni, be lehet képletekbe írni, egyértelműen meg lehet mondani, mennyi. Az az idő, amit a jól konstruált órájuk mutat. Tudnak egyre jobbakat készíteni, és le tudják olvasni a számlapjukat. Ez nekik megfelel. Az értékeket be lehet írni a képletekbe, a képletek eredményét össze lehet hasonlítani a megfigyelésekkel, kísérletekkel, vagyis a modell - és benne az így kitalált idő - hasznos.
