"Aztán lehet, hogy még egy darabig egyedül maradok, mert van egy szint, ami alá nem szeretnék lemenni. Itt nem az anyagiakra gondolok, hanem egyéb emberi értékrendre. "
Ebben az esetben csak sok sikert tudok kívánni! Csak egyet ne felejts el, hogy telik az idő, és minél többet vagy egyedül, annál nehezebben fogsz tudni befogadni valakit az életedbe, akár hogy is alkalmazkodna hozzád. Semmi sem lesz elég jó, és az illető, akármennyire is szeret, azt fogja mondani, hogy viszlát.
Amúgy tőlem néhány házzal odébb lakik egy 71 éves bácsika, aki néhány évvel ezelőttig kijárt kurvázni a környékbeli platzra és az elmúlt évek alatt milliókat hagyott ott ropogós forintban. Aztán egyszer csak lelépett külföldre a szíve csücske és engem kért meg akkor, hogy keressek neki az interneten új partnert, mert ő teljesen analfabéta internet és számítógép terén. Hát mit mondjak - elég egyszerű gondolkodású ember :) .. Viszont előttem hívta fel a hölgyeket a laptop képernyőn látható számokat bepötyögve - ráadásul kicsit már elmeszesedett a füle és kihangosítva szokott mobilozni.
Hát azért kavarogtak a gondolatok bennem, amikor kicsöngött, felvette egy hölgyemény és megszólalt a bácsika olyan természetesen lazára véve a figurát, hogy "Szia babám !" :D :D .. Ekkor gondoltam bele először, hogy szegény leányok bizony az ilyen agyhalottakat is bevállalják sokszor. Szerintem ez a felismerés akkora lelki traumát okozott bennem, hogy azóta konzervatív életmódot élek inkább, mint hogy ilyen emberekkel "osztozkodjak" :D !!
És ebbe a hölgyek oldaláról megfogalmazott álláspontba is belegondoltam már. Máshogy jár a férfiak és hölgyek agya, de arra már én is rájöttem, hogy ezek az alapvető szexuális igények nyilván sok hölgyben is benne vannak. És tényleg nehezebb a helyzetük. Mi bepötyögjük férfiként például az említett oldalakat és akár fél óra múlva ott találhatjuk magunkat némi ropogós ezresért egy meztelen hölgy előtt - aki akár évtizedekkel fiatalabb, szebb alakú, mint mi. Persze nincs benne sok érzelem, kötődés, de a semminél nyilván sokkal jobb. Fordítva viszont már nem ilyen egyszerű a helyzet. Egy igazi hölgynek szerintem van azért egy tartása kifelé - a fél világot végigdugó férfit nem fikázzák le férfitársai (sőt talán irigyelik is, hogy megteszi/megteheti) azonban egy nőt a társadalom sokkal hamarabb megbélyegez/lekurváz, ha ugyanazt csinálja, mint az ellenkező nem képviselői. Hímringyókból sem lehet Dunát rekeszteni - szóval amennyire én látom férfiként a környezetemben, az egyedülálló hölgyek nem komoly kapcsolatot is általában sokkal komolyabban kezelnek, mint a férfiak. Olyan szempontból értve, hogy diszkrétebben és kevesebb partnerrel.
Az mondjuk mindegy szerintem, hogy minek nevezzük őket: kurva-pillangó-prostituált, mert ezek csak szavak. Olyan ez, mint amikor a legnagyobb kisebbségünk kikérte magának a cigány megszólítást évekkel korábban és csak romának lehetett hívni őket - mégsem változott semmit a világ hozzájuk állása, így most már újra merik magukat cigánynak nevezni. Szerintem nem a megnevezés számít, hanem amit mögé gondol az ember.
Szóval én is elgondolkodtam reggel, hogy minek nevezzem őket, de végül a legismertebb kifejezés mellett döntöttem és nem amiatt, mert lenézném őket. Nem rég találkoztam pl egy másik dunántúli megyeszékhelyen élő barátommal és ő mesélte, hogy járkálnak a barátaival egy ilyen hölgyeményhez, aki amúgy alföldi sok száz km-re tőlük és tanárnőként dolgozik, de szüksége van a pénzre és pont azért jár ilyen messzire űzni az ősi mesterséget, hogy még véletlenül se fusson össze senkivel a környezetéből, mert előttük szégyelli.
Számomra ez a csókolgatós félelem csak onnan ered, hogy sokan írják az adatlapjukon, hogy csók csak szimpátia esetén. Igen nehezen tudom elképzelni ezt a tevékenységet anélkül. Amúgy még az ősszel el is szántam magamat, hogy pont a gőz kiengedése címszóval belevágjak a lecsóba, de a vidékilányokon a helyi kiszemeltem pont előtte napon tűnt el az oldalról - amikor tényleg fel is akartam hívni. Aztán egy pár napra rá megtaláltam a pesti lányok között. És akkor egyből meg is undorodtam tőle, mert még mifelénk nem gondolnám, hogy megszakad a munkától, de a Corvin negyed környékén már tényleg átmehet rajta a fél világ és ez engem valahogy zavar. Szóval akkor valahogy fel is adtam ezt a dolgot.
Velem egyébként az a gond ilyen téren, hogy úgy saccra az itteni hölgyek 5 %-a jön be kinézetre és szeretem látni az értelem jelét az arcukon is a fotókon. Viszont az az 5% pont olyan, akibe simán szerelmes is tudnék lenni, ha a belsejük is megfog. És ez tényleg problémás tud lenni! A maradék 95%-ot meg bottal sem piszkálnám ingyen sem :D ..
Szóval bennem egyelőre még érlelődik csak a gondolat és még bizakodok, hogy más lehetőségeket ki tudok használni - mielőtt ide fordulnék ;) !
Na igen, az egyedüllétet meg lehet tanulni, de attól még a szexuális vágy ott van, és erre ugye ki milyen megoldást talál... Amíg társkeresőztem és csak írogattunk, sokat eljártam kurvázni, pont azért, hogy aztán az ismerkedésnél ne ez irányítson :) Ha már randi is összejött, akkor persze hanyagoltam, mert abban nem hiszek, hogy randi előtt mindenki könnyebbüljön meg, a randihoz pont kell egy egészséges méretű szexuális vágy is, viszont chatelésnél jobb, ha nem erre utalgatunk. :) Nem szeretem ezt a szót, hogy kurva, lenézés-ítélet van benne, nekem ugyanolyan emberek, sőt a legtöbbjük meglepően őszinte, nyitott, kedves nő. Az tévhit, hogy a kurvával nem alakul ki érzelem, az pedig még nagyobb, hogy nem csókolóznak. :) (Nyilván nem az útszéliekről beszélek.) Az is tévhit, hogy mindegyiket csak a pénz érdekli, és mindent csak megjátszik. Van ilyen bőven, de idővel kiderül, hogy bizony ez nem így van. Az ember persze belefut kellemetlen találkozásokba az elején, de egy idő után itt is találni olyanokat, akik láthatóan már nem is csak a pénzért csinálják, vagy megvan mindenük, vagy teljesen más a motivációjuk. (Van aki láthatóan szexmániás, de voltam olyannál, aki jógaoktató, vagy épp mesteri szinten reikizik, ők megint más indíttatásból művelik.) Ami kialakul, az nyilván nem olyan érzelem, mint a párunkkal, vagy akár szeretővel, de itt is létezik kölcsönös szimpátia és vonzalom, ebből alakulnak ki a törzsvendégek és egy kellemes haveri kapcsolat. Egy idő után emlékszik rád, rákérdez a gondjaidra (hónapok múlva is), már nem nézi az órát és olyat dolgokat elmesél, amit sokan még párkapcsolatban sem... (persze mondják, hogy néha idegenekkel őszintébbek vagyunk, de többszöri találkozás után már senki sem idegen.) Ha valakihez többször jársz vissza és megkedvelitek egymást, ott már nem dugás van, hanem szeretkezés, na itt viszont már el kell gondolkozni, hogy akkor itt pontot kéne tenni az egész végére. Egyébként nem kevés kurva "ügyfelek" között talál végül párra, de mesélik, hogy iszonyú nehéz párkapcsolatot így találni-fenntartani, kísért a múlt ugye. (Valamit valamiért, mindenki megfizeti az árat.) Persze lehet erre mondani, hogy két nyomorult megtalálja egymást és csak illúzió az egész, de hát épp ahhoz kell alkalmazkodni, elfogadni ami van. Én terápiának próbáltam felfogni és használt is. Feltöltöttek energiával, és amúgy is csak olyanokhoz jártam, akik érzékelhetően örültek, ha valaki emberként, jól bánt velük, ők is kaptak valamit az "ajándékon" kívül. Aztán azon is gondolkoztam, ha eljársz rendszeresen egy igényes-szimpatikus kurvához, az vajon mennyivel rosszabb, mint egy alkalmi, egyéjszakás, vagy "barátság extrákkal" kapcsolat? Ahol ugye szintén vannak korlátok, sőt költségek, ezeket is nevezhetjük illúziónak, megalkuvásnak. Nyilván senki sem (vagy csak kevesen :)) akarja ezt hosszú távon, én is tisztában voltam vele, hogy átmeneti, de nem bántam meg. Szóval volt érzelem, csók, lassú érzelmes szeretkezés nem is kevéssel közülük, és pont ez benne a félelmetes. Nem egyszer éltem meg olyat, hogy a francba, ez a nő érzékibb-szenvedélyesebb, mint nem egy exem, akiről azt gondoltam, nála jobban senki sem csókolt vagy pezsdített fel. Érzékeny férfi nem tud érzelem nélkül szexelni, kurvával sem, és ez fordítva is igaz. Állítólag ennek kémiai okai is vannak, ha egyvalakivel többször szexelsz és nem csak "ürítesz", megindul az oxitocin hormon, ami kötődést kezd kialakítani. Na, ezt persze nem azért írtam, hogy indulj/minden egyedülálló társkereső pasi induljon kurvázni :), de részemről tisztább dolognak tartom, mint bepállott kapcsolatban, házasságban titokban eljárni. Ilyenkor nem tartozik az ember senkinek számadással, magáról is tanulhat közben érdekes dolgokat + nem sztresszeli a szexhiány sem :) Én biztos nem ítélkeznem afelett, aki egyedül ezt veszi igénybe, csak maradjunk emberek és tudjuk, hogy azonnal el kell engedni, ha megjelenik a színen az a bizonyos nagy ő... :) Voltam anno egy csoportos foglalkozáson, ahol a terapeuta nyíltan megmondta, inkább járj kurvázni, mint hogy lélektelen pornót nézz vagy egész nap ez járjon a fejedben. Csak csináld tudatosan és ha kell, hagyd abba. Van egy lány, akivel leveleztem, akivel ilyen dolgokról is beszélgettünk, és mondta, hogy szerinte nekünk pasiknak (ebben is :)) sokkal jobb, mert ha nagyon ki vagyunk éhezve, max elmegyünk egy ilyen nőhöz, nekik meg maradnak a csak szexre vágyó alkalmi partnerek, megsajnált barátok, egyéjszakás kalandok...
Egy barátom szokta mindig mondogatni, hogy a kurvákból lesznek a legjobb feleségek :)) ..
A viccet félretéve szerintem a felszín alatt egy nagyon is fontos és kényes kérdés a párkeresésnél. Ha kedvenc piramisunkhoz visszatérünk, akkor jól látható, hogy itt két szükséglet konkurál egymással: az egyik a legalapabb szükségletek egyike: a szexuális vágy kielégítése. A másik pedig sok szinttel feljebb található valakihez tartozás, szeretet igénye. Hogy melyik kinek mennyire fontos a másikkal összevetve - az szerintem erősen egyénfüggő.
Múltkor említettem, hogy egy 40+ ismerősöm 30-35 hölgyből 14-et ágyba tudott vinni már az első randin. Jó dumája van hozzá, de ehhez a másik fél pozitív hozzáállása is kell.
Ha csak magamból indulok ki - durván fél évvel ezelőttig a házasságom alatt viszonylag kiegyensúlyozott szexuális életet éltem - mint ahogy sok sorstársam is. Harmincas korosztályban én úgy gondolom, hogy ez még egy alap szükséglet kell, hogy legyen egy kapcsolatban. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nincsen szexuális motivációja a társkeresésemnek.
Persze ez egyénfüggő kérdés is - kinek mekkora a szexuális étvágya. Egy munkatársnőm mesélte pl múltkor, hogy az elvált 40+ barátnője kijelentette, hogy neki szüksége van társra, de csak olyannal jönne össze, akivel nulla a szexuális életük, mert nem kívánja a szexet. A tartósan társkeresők és szinglik az ismerősi körömben is jellemzően meg szokták oldani ezt a kérdést szolidan.Többekről tudom, hogy van olyan alkalmi partnerük, akikkel tartósan kielégítik egymás igényeit, de ebben ki is merül a kapcsolatuk, mert mindegyikük élvezi a szingli életet inkább - van akinek bejön.
Az a baj, hogy ez a szex vs, tartós kapcsolat kérdés nálam is próbára teszi az önmérsékletemet. Alapvetően tényleg hosszú távú kapcsolatot keresek lelki társ személyében, de a másik oldalról pedig fél éve papi életet élek már - ami igen erős váltás a korábbi életemhez képest. Mondták már többen is ismerős körből, hogy menjek el kurvához, hogy kitisztuljon a fejem és olyan szinten talán igazuk is van, hogy az ember higgadtabban tudja keresni a tényleg neki fejben is megfelelő nőt, ha kevésbé motiválja a társkeresésnél az alapvető szexuális étvágy kielégítése.
Az elején nézegettem is a vidékilányokat például, de aztán rájöttem, hogy ez nekem így érzelem mentesen nem működik. Fura a szex csók nélkül, érzelem nélkül pedig nem csókolgatok. Nálam mindig is több értelme volt a szexuális együttlétnek egy sima ürítésnél - szeretem is megadni a módját. Ráadásul belegondolva, hogy ezeken a lányokon havonta több száz férfi is fetreng..
Mondjuk az szerintem nem kizáró ok egy jó párkapcsolat létrejötténél, hogy előbb jön a szex, utána a mélyebb ismerkedés - olvastam már több ilyen történetet is. Volt nekem is olyan randim már, ahol azt éreztem, hogy csak egy szavamba került volna, hogy lefeküdjünk - azonban én valahogy úgy voltam vele, hogy ha meg rosszul érzem, akkor megkapom esetleg a szokásos női dumát, hogy " te is csak olyan vagy, mint a többi férfi - akinek csak a szexre kellek". Mivel tényleg agyilag rendben lévő normális hölgyet keresek társnak hosszú távra, ezért úgy vagyok vele, hogy ezért hajlandó vagyok akár hónapokig is az önmérsékletre ilyen téren, de ha ilyen jellegű igénye keletkezne valakinek már az első találkán, akkor nem hiszem, hogy visszautasítanám, mert valószínűleg győzne az ösztön :) .. Amúgy is szokták mondani, hogy 30 felett már jellemzően mindkét nem célratörőbb ilyen téren - kevesen játsszák hónapokig a szűzleányt/szűzlegényt, hiszen mindenki tudja, hogy valamilyen szinten a legtöbb ismerkedés motivációi között ott lapul a szexuális vágyak kielégítése is - még ha nem is az elsődleges igény.
Volt nem rég egy isteni szikrám. Egyrészt neked köszönhetően. Másrészt legfrissebb online élményeimnek hála. Nem értettem sokáig. Talán még most se teljesen, hogy miért annyira népszerű az a jelenség a társkereső oldalakon, hogy nők, férfiak egyaránt passzolják a komoly kapcsolat lehetőségét a gyors vágyak megéléséért cserébe. Aztán ugyebár szó volt általad azokról a szükségletekről, amik fontosak. Megkerülhetetlenek. Nehéz figyelemnek kívül hagyni őket. Frusztrálóak, gyötrőek tudnak lenni. Ilyen a szex, éhség, szomjúság. Ezt követően egy ártatlannak tűnő beszélgetés során egy lányból hirtelen, minden előjel nélkül kifakadt, hogy ő konkrétan úgy érzi a jelenlegi problémáira a leghatásosabb ellenszer, a gyógyír, ami a leggyorsabban fejthetné ki a hatását az a szex volna. Örülök, hogy nem élőben folyt az a beszélgetés vele. Ennél ügyesebben ugyanis nem szoríthatott volna sarokba. Talán sokak osztják a lány véleményét. Még ha nem is ennyire tudatos módon. Mindenki keresheti a saját fájdalom csillapítóját. Azt, ami most és azonnal hadhatós megoldásként hathat. Legyen az bármi. Csupán a két beszélgetést egymást követő együttes fénye váltotta ki belőlem ezeket az összefüggéseket. Úgyhogy végső konklúzióként leírnám, hogy örülök, hogy olykor pezseg a fórum oldal. Vannak új gondolatok, különböző nézőpontok. Még ha vélemények nem is egyeznek, még ha adódnak félre értések is, az ütközések által kénytelenek csiszolódni. Egy - egy hozzászólás közelebb vihet minket az igazsághoz. Akár az igazihoz is. Legyen szó bármiről. Még ha késleltetve is fejti ki a hatását. A legutolsó hozzászólásod is jól példázza, hogy az ember csak szeretne egyről a kettőre jutni. Megtalálni a társát. Boldog lenni. Vagy elérni a célját. Mégis számtalan dolgot kell jobban megismernie, ha elsőre nem volt szerencséje. Mindig van hova elmélyedni, fejlődni. Akár úgy, mint a sportban. Most egyelőre mást nem akartam mondani. De kíváncsian várom, hogy mi lesz legközelebb.
Csak azért neked címeztem a hozzászólást, mert több téma fut párhuzamosan és ehhez jutott eszembe pár gondolat. Szerintem a topikban véleményüket elmondók között pont te vagy azok egyike, akinek nem hiszem, hogy hosszú távon gondot okoz a társkeresés. Bírom a kritikát is, így nyilván nem akadok ki rajta.
Azonban szerintem egy kicsit kiforgattad azt, amit írtam. Abszolút azonos az álláspontom: a külső megfog - a belső megtart. Lehet, hogy egyesek önzőnek tartanak, de én magam is jeleztem már, hogy -bár nem topmodellt keresek- azért egy bizonyos szint alá nem adom. És pont leginkább a túlsúly tekintetében. Túlsúly mellett egyszerűen esélytelen, hogy működjön nálam a kémia - bármilyen kedves is a hölgy lelki világa.
A Maslow piramisról simán lehetne szakdolgozatot is írni, de én csak olyan felületes szinten akartam itt most célozni rá, hogy alátámasszam a véleményem: ez az elhízás helyzet azért nem olyan egyszerű, hogy "Gyerünk férfiak és nők! Lusták vagytok - szedjétek össze magatokat és sportoljatok, fogyjatok le végre!"
Nyilván akad azért, aki pusztán lustaságból nem teszi, azonban rengeteg embernek a legkisebb nyomora is nagyobb, mint, hogy a teste esztétikai fejlesztésével foglalkozzon. Egy gyermekes anyuka sokszor reggel hattól este tízig teljesen el van foglalva a munkája mellett a gyermekei gondozásával és ha nincs kinek lepasszolnia őket időnként pár órára, akkor esélytelen, hogy sportoljon. Egy férfi még egyedülállóként is lehet olyan fáradt munka után - pl kamion sofőr, három műszakban dolgozó stb, hogy nem marad energiája és/vagy ideje sportolni. Hosszú távon ugyanis képtelenség rendszeresen sportolni úgy, hogy valaki folyton kialvatlan. És akkor az anyagi és egészségügyi gondokról nem is beszéltünk.
Persze könnyen beszél egy Sarka Kata vagy egy Vajna Timike, hogy ők sok sporttal ilyen alakot formáltak, de ennek az az oka, hogy van is hozzá szabadidejük. A saját környezetemben rendszeresen sportolók nagy részét ugyan nem nevezném gazdagnak, de az mindegyikre jellemző, hogy stabil anyagi háttérrel és elegendő szabadidővel is rendelkeznek - nincsenek napi megélhetési gondjaik kivétel nélkül! És szerintem pont ezért van sokkal kevesebb elhízott az EU fejlettem országaiban. Nekik annyival gondtalanabb az életük, hogy van idejük és kedvük a testük egészségével foglalkozni.
A sportolásról azonban van bőven tapasztalatom, mert évtizedek óta csinálom hol rendszeresebb hol rendszertelenebb szinten. Először is itt a futás. Valóban ingyen van - vagy még sem? Nagyon csínján kell vele bánni, mert közismert, hogy erősen ízület romboló sport. Van az ismerős körömben olyan nemzetközi szinten sportoló úriember, akinek évente töltik valami zselés anyaggal a térdét, mert különben menni is alig tudna. És utólag valószínűsítik, hogy a túl sok élsport mellett a rossz cipőválasztás volt az oka. Ezt jómagam is megtapasztaltam már, tehát kapásból azzal kezdi a futást komolyan gondoló ember, hogy vesz rendes futócipőt, futó ruházatot - utóbbira is hamar rájön, hogy főleg hidegebb időben sokat számít. Ha valaki túlsúlyos, akkor a szakemberek is sokkal inkább javasolják az ízületeket jobban kímélő biciklizést a futás helyett - már 10-20 kilós túlsúly mellett is - mert ekkora túlsúly alapból is többletterhet ró az ízületekre.
Ráadásul az is közismert, hogy igazán zsírtól megszabadulni aerob edzésnél csak időben elhúzódó nem nagy intenzitású edzéssel lehet, hiszen a zsírt a szervezet csak az első 20-30 perc után kezdi el bontani és ha túl nagy intenzitású az edzés, akkor kevésbé van ideje a szervezetnek a zsírbontásra - másból fogja megoldani az energia felszabadítását. Tehát napi 10-20 perc futás ugyan nagyon jót tesz az egészségnek, keringésnek, de fogyás szempontjából kb annyi, mint halottnak a csók. Jómagam is minimum 10 kilométeres távokat szoktam lefutni és minimum egy órás időtartamú (de sokszor 2-3 órás) futó edzést tartok. Ez tényleg nagyon hatásos fogyasztó, de ehhez bizony idő kell és a gyors eredményhez legalább heti 4-5 alkalom kell. Ugyanez igaz a kerékpározásra - ott is legalább ennyi idő, de a gyorsabb haladás miatt minimum 20 km-es távokat szoktam csinálni, de brutális eredményt csak a 80-100km hoz. Ehhez viszont megfelelő állóképesség kell - ha valaki nem sportolt rendszeresen, akkor csak fokozatosan tud eljutni ilyen szintre és addig nem lesz látványos a fogyás.
Ha viszont valaki izmos is szeretne lenni, akkor a konditerem messze a leghatásosabb. Igen ám, de azt sem árt heti minimum három alkalommal csinálni. Emellett nagyon nehéz a fogyással összeegyeztetni, mert csak akkor lesz érzékelhető izomtömeg növekedés, ha fehérjében dús táplálkozást folytat az ember. Az viszont sok esetben kalóriadús is, ami viszont a fogyás gátja. Salátából nem lesz izom, vegaként a legnehezebb bármit is fejlődni - bár vannak erre is módszerek, de a fehérjét nekik is be kell vinni a szervezetbe. Heti 1-2 alkalom konditeremben fehérjedús étkezés nélkül szintén csak annyit ér, mint halottnak a csók. Illetve mint minden mozgás - nyilván ez is jót tesz az egészségnek, de ennyiben ki is merül.
Vajon hány gyermekes anyuka, családos apuka engedheti meg magának időben és anyagilag, hogy heti 4-5-6 napon sportoljon és ennek megfelelően táplálkozzon? Hát nem sok - ezért is tart itt a magyar társadalom elhízás terén. El lehet járogatni 20 perceket futni meg biciklizni,heti egyszer kondizni vagy más erőnléti edzést csinálni, de annak nem lesz sok eredménye és a legtöbb ember sikerélmény híján hamar feladja és elkönyveli, hogy ő nem tud lefogyni.
Ugyanakkor ezért is a legjobb időszak az életmód váltásra a szingliség, hiszen egyedülállóként több ideje marad az embernek magára (persze gyermekek nélkül) és motivációt adhat, hogy egy szebb testtel nagyobb eséllyel találhat párt.
Az meg hogy kinek mennyi a valós ereje egy általad említett teszt során sokszor nincs köszönő viszonyban a kinézetével, testalkatával. Ugyanakkor nem gondolnám, hogy egy hölgy az alapján választana párt, hogy ott ki hogyan teljesít. Sőt - igazándiból a kutyát sem érdekli az magán az teszten bizonyítani akaró emberen túl. A hölgyek egy része ugyan az izmos karra bukik, de abszolút nem az szokta érdekelni őket, hogy hány kilót nyom ki az ember fekve vagy hogyan érte el azt a kinézetet, ő a legerősebb-e az utcában. Akinek pedig nem fontos az izmos kar, azt még annyira sem érdekli.
Nem a magam fényezése érdekében szoktam előhozni a saját esetemet, hanem azért, hátha valakinek segít az én tapasztalatom - úgy látom, hogy volt már rá példa. Nyilván ha erre nincs befogadás, akkor nem akarok senkit fárasztani vele, de örülök, ha néhány embernek úgy sikerül párt találnia, hogy egy kicsit segítették az én tapasztalataim is. Én nem itt keresek párt és igazándiból túlzásba sem viszem mostanság ezt a témát, mert idén talán egy hölgyre ha ráírtam kezdeményezőként még az év legelején - az összes többi esetben ők kerestek meg engem. A legtöbb oldalon jelenleg is hibernálva vagyok - bár még így is van új megkeresésem. Még neki sem álltam úgy igazán belecsapni a lecsóba társkeresés terén és a korábbi tapasztalataim alapján kizártnak tartom, hogy még évekig ne lenne párkapcsolatom.
Van különbség a között, hogy szerintem mindent tudok, vagy az élet rákényszerített, hogy sok mindent megtanuljak! Fát vágni nem tudok és talán nem is lesz rá szükségem. Kocsit sem mosok, mert elviszem és lemosatom, vagy egy komplett kívül-belül tisztításra otthagyom az adott helyen. Nyilván, ha jönne az a férfi, aki mellett nő lehetnék, akkor elfogadnám a segítségét. De egyenlőre valahol útközben defektet kapott a paripa. Viccet félretéve, ha megtalálom a megfelelő társam, hagyom, hogy visszafejlődjek nőcivé....Nem írtam sehol, hogy mindent tudok, de muszáj sok mindent tudnom, különben ebben a nagybetűs életben elveszek. Visszatérve a társkeresőkre, én úgy látom, hogy a sok-sok fiatal csupán azért lenne olyan lelkes egy velem korabelivel, mert talán azt hiszi, hogy majd eltartom és még nyaralni is elviszem. Vannak férfi ismerősök, akik azért szoktak ezt azt mesélni, hogy milyen ajánlatokat kapnak az idősebb nőktől. Talán ezért sem vagyok olyan kis tündi-bündi, hogy jóval fiatalabb férfival próbálkozzam. Amúgy egy 6 évvel fiatalabb társkeresős is azt írta, hogy az én korombeli nők akár a 15 évvel fiatalabbat keresik és higgyek neki, mert ő tudja a tutit. Felőlem keressék, én valami mást keresek. Aztán lehet, hogy még egy darabig egyedül maradok, mert van egy szint, ami alá nem szeretnék lemenni. Itt nem az anyagiakra gondolok, hanem egyéb emberi értékrendre.
Ha már nekem címezted a hozzászólásodat, gondoltam válaszolok rá. A piramist ismertem már látásból, diploma ide vagy oda. Van aki, rendesen vitatja is! Legalul leírtam, hogy miért, hogyan, mivel. Talán egy jobb minőségű képet kellett volna választanod. Mondjuk ezt. Elvégre fontos a képválasztás, szerinted is, ugye? ;) De még határ esetként elmegy a tiedé is. Úgyhogy nem gond.
Jelezném viszont, hogy Biga Cubensis gondolataival értek egyet. Egy szép, akár férfias, akár nőies külső jobban bevonzhatja a leendő akárkit, s onnantól könnyebb az ismerkedés, mintha nem lenne meg a testi vonzódás. Habár fordítva is működhet a dolog, de az a nehezebben járható út. Amikor a külső dacára valaki mégis meglátja az igazit a kicsit - nagyon telt, kicsit tökéletlen testű személyben. Nyilván, akinek sok sebből vérző gondjai vannak, annak eleve nem lenne ajánlott, célszerű társkeresésre fordítani a szabadidejét. Oldja meg előbb a saját problémáit, ami gátolhatják a leendő ismerkedésben, vagy egy egyszerű szabadidő tevékenység leendő elvégzésében egyaránt. Ez utóbbi a sport is lehet. Ezt azért megelőlegezően feltételeztem mindenkiről, hogy mindenki el tudja dönteni önmagáról, hogy most első sorban mire van ténylegesen szüksége, kedve, ideje, vagy pénze. S a szerint haladjon mindenki sorba. De ha most az általad leírt problémákkal rendelkező elképzelt hölgy megtalálna, s még telt alakja is lenne hozzá, ami neki pont nem állna jól, plusz rám próbálná zúdítani a sok egyéb gondjait, hát nem tudnék neki őszintén örülni. Megjegyezném, hogy vannak ingyenes sportok is. Ott a futás. Nem kell hozzá szinte semmi olyan, amivel a nagy átlag, vagy akár a szegényebb réteg ne rendelkezne már most is úgy, hogy közben nem is jár el futni. Úgyhogy a pénz nem elég jó kifogás. Az időhiány az lehetne, de azért csak van az embernek önmagáról 20 perce. Ha igazából akarja. Régebben jártam el futni, amíg kellemes volt az idő, munka után, este, még gyors lefekvés előtt. Megoldható minden, de senkit nem célom ráerőltetni semmire.
Hogy az étkezéssel akármilyen kis mértékben, miért pont engem találtál meg az nagyon ironikus. Mert, amikor megismertem a volt páromat, egy nagyon vékony lányként lépet be az életemben. Aztán csodálkoztam, hogy az állandó egészségtelen tartósan rossz táplálkozása ellenére, hogy lehet ennyire vékony. Önhánytatás nélkül. Idővel persze rájöttem a válaszra. Csak rossz minőségű, de könnyen fogyasztható ételeket evett (Chip, csoki, bármi édes vagy sós, hozzá megfelelően cukros üdítő itallal), míg a nap többi szakaszában semmit se, egyszerű pénz hiány miatt. Aztán, ahogy változott, javult az élethelyzete, többször evett rendes ételt is, kezdet meghízni. Egyéb okok miatt, jártunk el orvosokhoz. Az első alkalommal, amikor írásba fektették le, hogy megfelelően kellene étkezni és fogyást javasolnak neki, habár külsőleg még mindig átlagos testalkatúnak mondanám, akkor kidobtam mindent, ami fehér, vagy egészségtelennek mondható. Ezzel párhuzamosan próbáltam népszerűsíteni a zöldség fogyasztást nála, próbálkoztam én mindennel, végig mentem a létező összes zöldségen, de nem jártam sikerrel. Azóta tudom, hogy kell a másik fél jóváhagyása is, még akkor is, ha igazából nincs választása, ha fájdalom nélkül akar tovább élni. Viszont út közben helyette átvettem, rám ragadt, az a fajta étkezés forma, ami neki volt úgymond kötelezően előírva. Úgyhogy abszolút nincs semmi gond, de nálam meg van a helyes táplálkozás, illetve egyéb fajta jó sorrend.
Hogy pont férfiak, vagy inkább nők volnának e az elhízottabbak azt nem célom kideríteni. Ha egy nők körében népszerűbb pékség volna a szomszédságomban nyilván más lenne a véleményem. De a helyzet az, hogy ha napi közel 100 sportoló nőt látsz, ha akarod, ha nem, akkor egyszerűen félre csúszik a mérleg nyelve. Nem is akarok egó vitát kezdeményezni. Annyit viszont állíthatók, hogy sok férfi nem volna képes 100 másodpercig megtartani a saját testsúlyát mondjuk egy rúdba két kézzel kapaszkodva. Legyen kigyúrt és izmos, vagy pocakos, vagy akár vékonyka. Még pénzért se. Tisztelet a kivételnek. Próbáld ki, ha teheted, legközelebb a környezetedben. Vagy keress rá a youtube-n erre a kihívás típusra. Ahogyan valószínűleg a nők körében is hasonló volna a helyzet. Ettől nem lesz valaki kevésbé vonzó, de érdekes összefüggést mutat a tényleges erőlétről és a külső közt. Akinek sikerült, gratulálok hozzá. Ők elmondhatják, hogy összhangban van a testtömegük az izmaik erejével, kitartásával.
Kicsit félve, de annál őszintébben megfogalmaznék egy kritikát feléd. Őszintén remélem, hogy nem bántódsz meg tőle. Mert általában kedvelem a hozzászólásaidat. Jók a céljaid, ösztönzőek. De mindig, mintha megragadnád az összes lehetőséget, hogy fényezd a jelenlegi külsőd, kitartásodat, egyszerűen önmagadat és a helyzeted egy pozitív részét. Ez nem feltétlenül baj, sőt légy továbbra is büszke férfi, gondolom sokaknak tetszik is eme tulajdonság benned, de talán néha egy kisebb szünet nem ártana, két polírozás között. Legyen néha máson a hangsúly. Akár egy leendő barátnőd is értékelni tudná, hogy most ő van a rivaldafényben, miközben pedig érzed, hogy akár Te is lehetnél.
Majdnem végezetül, köszönöm a válaszodat Mirror Joker. Kedves volt tőled. Habár egyenlőre nem állok fényesebben, mint te. De talán, ha már tavaszodni fog, akkor majd javulni kezd a helyzet.
A piramist érintő kritikák a következőek, csak a teljesség kedvéért, nem vitatom a piramis jelentőségét.:
- Nem magyarázza meg az éhező tudósok, vagy az éhségsztrájkot folytatók viselkedését, akik alapvető szükségleteiket alárendelik egy magasabb szükségletnek.
- Rossz a sorrend, az individualista és kollektivista társadalmak hierarchiája különbözik.
- Sokan kritizálták a szex elhelyezkedését a hierarchiában, amely mintha nem venné figyelembe a szexualitás emocionális, családi, evolúciós faktorait a társadalomban.
- A Maslow hierarchiája változik a korral: gyerekeknek van a legmagasabb fizikai szükséglet igényük, és öregkorban van a legmagasabban a biztonság iránti igény.
- Egyetlen Maslow féle szükséglet sem elégíthető ki kapcsolat, együttműködés vagy kommunikáció nélkül, miközben a valahová tartozás igénye (család, kapcsolatok, szeretet, közösség, vonzódás) Maslownál a harmadik helyen szerepel a hierarchiában.
"Aztán lehet, hogy a kedves természetem ellenére nem az a kis simulós hölgyemény vagyok, akit a férfiak kedvelnek, mert kialakult véleményem van és ezt el is mondom. Elég karakán vagyok, mert az élet rákényszerített, már huszonévesként. Ez sem mindig tetszik a férfiaknak, mert jobban szeretik a simulékony, behódoló nőket. Vannak, akik a szépen pislogókat szeretik. Én nem ez vagyok....Talán ez a baj. (?)"
Ha ez azzal jár, hogy szerinted mindent jobban tudsz, és nem engeded, hogy a férfi csináljon meg dolgokat, mert mindent magad akarsz megcsinálni, akkor igen. Ez a baj! Egy férfinak szüksége van rá, hogy férfinak érezhesse magát, hogy a nő kérje a segítségét, és ne akarjon mindent megcsninálni helyette, még akkor sem, ha meg tudná.
"- Mindent meg tudsz csinálni nélküle Akik sokáig éltek egyedül, hajlamosak párkapcsolataikban nem kérni, nem elfogadni a partnerséget, segítséget a párjuktól. Jó dolog, hogy sokan képesek egyedül megállni a lábukon társadalmilag, pénzügyileg, érzelmileg stb. Ám ha ez túlsúlyba kerül, kényszeressé válik az biztosan szabotálja a párkapcsolatot. A másiknak szüksége van arra, hogy érezze fontos, hogy tudsz hozzá partnerséggel viszonyulni, segítséget is kérni, ha arra van szükség. Egy stabil párkapcsolatban akkor is vannak közös célok, dolgok és egymás felé való támogatottság, ha az nem szükségből történik. Nyilván minden nő képes kocsit mosni, fát vágni, kinyitni az ajtót maga előtt és levenni egyedül a kabátját... Ám egy párkapcsolatban ne erről szóljon az egó. Így partner szükségtelennek és feleslegesnek, kevésbé fontosnak érzi magát."
Szerintem az elhízás nem férfispecifikus kérdés. Sőt hölgyekből szvsz. legalább annyi, ha nem több elhízottat látok. Az is érdekes, hogy az osztrákoknál, olaszoknál stb sokkal kevesebb az elhízott középkorú és idős ember, mint nálunk.
Nyilván részben az étkezési szokásaink is okozzák, illetve a magyarokba tömött rossz minőségű élelmiszer. Azonban ennek a jelenségnek egyszerűbb magyarázata is van szerintem társadalmi szinten. Még az egyetemen anno volt alkalmam pszichológiát is tanulni és ott hallottam először a Maslow piramisról. Ez nagyon leegyszerűsítve azt ábrázolja, hogy az ember a piramis egy magasabb szintjén álló célt csak akkor fogalmaz meg a szükségletek terén, ha az alatta álló szintek teljesülnek.
Tehát ha az ember éhes vagy fázik, beteg, akkor baromira nem érdekli, hogy Ferrarija legyen vagy épp a festészet stb..
Ha ezt a sportolásra átfordítjuk, akkor amíg az átlagos embernek anyagi gondjai, időhiánya, családi problémái stb vannak, addig baromira nem tudja érdekelni, hogy "csak úgy" sportoljon. Nyilván ez nem mindenkire, hanem az átlagemberre vonatkozik. Egy boldog családi élettel rendelkező havi 10e euro-t kereső osztrák orvos vagy ügyvéd sokszor feljebb jut ezen a szinten és van motivációja önmegvalósításra, sportolásra, miközben egy három gyermekét egyedül nevelő három műszakban dolgozó magyar anyukának nyilván kevésbé.
Szerintem a sporthoz motiváció kell és akkor tud lejjebb is előjönni a fenti piramisnál - mint eszköz egy cél megvalósításához. Amíg az elmúlt pár évben építkeztem, gondolni sem mertem a sportra, mert a legkisebb bajom is nagyobb volt. Azóta, hogy már nem építkezek, elváltam pedig óriási motivációm van: minél jobban rendbe rakom magam, annál magasabbra rakhatom a mércét a párkeresésnél. Ez nem azt jelenti, hogy innentől csak topmodellek jöhetnek szóba, de a nem manöken alkatú - azonban szép, kedves hölgyeknél is nőnek az esélyeim. Annyira túltoltam már a sportot az elmúlt fél évben, hogy hiányérzetem van, ha csak egy napot is kihagyok.
És ennek sokkal több áldásos hatása is van. Például egyszerűen elkerül minden betegség - már a fél világ lerobbant körülöttem megfázás, influenza terén, de nekem kutya bajom annak ellenére, hogy még -5 fokban is szoktam futni. Másfelől szerintem egy férfinál sokat számít a szexuális teljesítmény terén is. Talán egy kicsit az állóképesség átvitt értelménél is, de bizony volt olyan emlékem, hogy a legrosszabb fizikai kondíciójú időszakomban szuszogtam, izzadtam és erősen elfáradtam - amit nyilván a hölgyek sem feltétlenül díjaznak. Most, hogy félmaratonokat is futok, nevetséges kihívás egy kicsit elnyúló szexuális együttlét is. Ráadásul jellemzően a hölgyek is jobban gerjednek egy feszülő karizmú feszes fenekű férfira - kortól függetlenül.
Régen komolyabb szinten is foglalkoztam testépítéssel, de több év kihagyás után most már az motivált az újrakezdésnél, hogy 40-50-60 évesen azért legyen egy tartásom, mert bizony látok olyan 60+ éves férfiakat és nőket is a teremben, hogy le a kalappal előttük - én is így szeretnék kinézni ennyi idősen majd. Ahelyett, hogy óriási sörhassal szuszogva botra támaszkodva nyitok majd ajtót 60 évesen a lányom huszonéves udvarlójának - akivel konfrontálódni sem mernék, mert csap kettőt és a földön hörgök...
Én soha nem mondtam senkire, még 30 évesen sem, hogy minek kezd el valamit. Most nem fogom leírni az életem történetét, de talán nem véletlen, hogy idegenkedem a nálam 10-15 évvel fiatalabb férfiak ismeretségétől. Randiztam anno harmincasként és negyven pár évesként is 10 évvel fiatalabbal. Akkor döntöttem el, hogy inkább nem. Azt pedig, hogy 60 évesen fáradt leszek, azért csupán azért gondolom, mert kezdek fáradékony lenni. Gondolom ebben benne van az is, hogy egyedül neveltem fel a gyerekem 4 éves korától. A munkahelyen sem a lábam lógatom, elfáradok. Azért gondolj bele, egy 45 éves férfi még nagyon aktív tud lenni. Én 45 évesen még elmentem ismerősökkel bulizni és órákig roptam a táncot. Bírtam. Most már nem hiszem, hogy menne. Persze az is lehet, hogy mivel a sportról leálltam és az én szervezetem azt szokta meg, ezért vagyok fáradékony. Vagy csak öregszem. Az egy dolog, hogy a gének miatt nem látszik a korom, de azért, ha hosszabb távra terveznék, akkor a - 10 év sok. Nekem legalábbis. Aztán lehet, hogy a kedves természetem ellenére nem az a kis simulós hölgyemény vagyok, akit a férfiak kedvelnek, mert kialakult véleményem van és ezt el is mondom. Elég karakán vagyok, mert az élet rákényszerített, már huszonévesként. Ez sem mindig tetszik a férfiaknak, mert jobban szeretik a simulékony, behódoló nőket. Vannak, akik a szépen pislogókat szeretik. Én nem ez vagyok....Talán ez a baj. (?)
Sajnos nem keresnek meg gyakran az életben. Elmegyek dolgozni, aztán hazamegyek. Beugrok a boltba hazafelé és ennyi. Max megnéznek. De nem fog senki odajönni, hogy helló...Jó, nyáron eljárok strandra, amennyit tudok, úszom. De ott sem történik semmi, mert nem igazán szoktam látni egyedül férfiakat. Inkább a nők vannak egyedül. Nem véletlen próbálkoztam a netes társkereséssel. Persze, megkörnyékeznek az életben is férfiak, ez igaz. Ugyan azok, akik a társkeresőn. Fiatalok, nősek és apám korabeliek. Pont akit én szeretnék, a saját korosztályom, az nem igazán. Ha véletlen mégis, akkor azok sajnos inkább már az alkoholista felé hajlanak és dohányoznak. Eleve kevés az a férfi, aki nem dohányzik. Én meg bizony nem bírom a cigi szagot. Ahogy már írtam, az én korosztályom, aki kicsit is ad magára férfiként, az nem engem akar, hanem a nálam jóval fiatalabbat. Ja, és én szerencsére nem vagyok magasan hordott orrú hercegnő. A kollégáim pont azért szoktak leszúrni, hogy ne legyek már ennyire kedves, természetes, mert félreértik. Talán nekik van igazuk. Szoktam figyelni a párokat az utcán. Bizony sok hercegnő szaladgál, de a mellettük lévő herceg fut is utánuk. Ezek szerint nem jó a természetes, mosolygós, kedves stílus sem. Mindegy, én maradok olyan, amilyen, vagyis természetes. Aztán majd csak sikerül. Legalábbis bízom benne.
".Én a tíz évvel fiatalabbak közeledését is visszautasítottam, mert abból indultam ki, hogy 5 év múlva 60 leszek, ők meg még mindig csak 50 éves férfiak. Én már fáradt leszek valószínűleg, ők még nem."
Ne haragudj, de ha te olyan vagy, amilyennek leírtad magad, akkor ez baromság. Emiatt utasítottál el olyanokat, akik lehet, hogy sokkal jobbak lettek volna, mint egy korodbeli, aki csak cselédet keres, és a TV előtt horpaszt egész nap? Gondolj csak bele, hogy 30 évesen azt mondtad magadban, (amikor láttál a TV-ben egy riportot, hogy a nő 50 évesen kezdett aerobic-ozni) hogy mi a francnak ennyi idősem már elkezdeni. Ennyi idősen már a gödörben van a helye. Most meg azt mondod, hogy 60 évesen már fáradt leszel? Mihez?
Ebben egyébként van valami. A legtöbb férfi hajlamos máshol keresni az okokat, lelki, pszichológiai sőt spirituális/karmikus okokat keres, hogy miért nem sikerül, holott lehet, hogy egy párhónapos fitnessbérleten állt vagy bukott a dolog. Továbbra is fontosak a belső értékek-tartalom, de el kell fogadni, hogy ezek csak akkor bontakozhatnak ki, ha sikerül eljutni egy randiig/találkozásig, és ha mi megnézzük a hölgyek kondícióját, ők is megnézik a miénket. Én pont jövő héten kezdem az edzést, befizetek, mert tudom magamról, hogy otthon egyedül kevés a motíváció. Ráadásul ezzel magunkkal is jót teszünk. Én nem olyan rég találkoztam egy helyes lánnyal, nagyon jó volt az összhang, késő éjszakáig beszélgettünk. Aztán később összeszedtem a bátorságomat és megkérdeztem, hogy mi a baj. Aztán kicsit nehezen, de elmondta, hogy szégyelli, de neki fontos, hogy egy pasi ne apukatestű legyen (pedig még pocakom sincs :)). Szóval hölgyek, legyetek őszinték, lehet hogy a másiknak kicsit fájni fog, de valószínűbb hogy felkeltitek a férfi hiúságát és elvonszolja magát sportolni :) Nincs jobb egy ilyen motivációnál! Én is jártam így megfordítva, egy nagyon kedves lánnyal leveleztem, de mint kiderült, több éves fotói voltak fenn ami egy vékonyka, erdei tündér lányt ábrázoltak. Amikor találkoztam vele, akkor szembesültem és el is mondta, hogy sok rossz dolog érte és felszedett "pár" kilót, ami végül 80-90kg-nál állt meg. Tudtam, hogy fájni fog, de nem akartam áltatni, elmondtam, hogy nekem sok minden belefér, de ez már nem. Remélem ő is rájött, hogy nem csak másnak, magának is jobban fog tetszeni úgy, ahogy a fotón volt...
Tetszett a hozzászólásod. Végre egy értelmes, átgondolt női hang, ami nem feltétlen a férfiak ellen szól. Habár van benne némi kritika, de ennyit illik tudni kezelni. Örülnék, ha mindenki sportolna és senki sem dohányozna. Jó volna végig nézni az utcákon, látni, hogy mindenkinek fantasztikus az alakja. Mondjuk én ezt momentán állandóan megtehetem. Nem rég döbbentem rá, hogy mennyire. Eddig hűséges párkapcsolatban élő férfiként nem foglalkoztam a környezetemmel. De most, hogy nincs párom valahogy megváltozott a hangsúly. Egy női fitnesz stúdió szomszédjaként furcsa érzés, hogy mindenki jön, megy, hozzák, viszik. Mintha filmbe illő lányokat látnék. A zajból szerencsére nem sokat hallok. De biztosan nem egy ideális hely az ismerkedésre. Főleg, ha konkrétan szeretnék hazajutni egy rossz nap után és valaki lihegve a kapu ajtómat támasztja... Elnézést eltértem a tárgytól. Visszatérve. Az elején nem értettem tisztán, hogy miért vagy ennyire elutasító, de van benne logika, átgondoltság, erő az érveidben. Ugyanakkor szerintem egy randevúra elmehettél volna. Most se késő. Nem lett volna igazából veszteni valód. Ezerből egyre minimum. Remélem hamarosan megtalálod a párod. Vagy legalább az ideális helyszínt a megfelelő komoly kapcsolat kialakításához. Rossz látni, hallani, tudni róla, hogy a jó és kedvesnek tűnő hölgyek is pár nélkül maradnak inkább, tudatosan.
Férfi társaimhoz szólnék végezetül. Mióta itt vagyok, két hatvan év körüli nő is megjegyezte, hogy mi férfiak nem vagyunk elég jó kondícióban, elengedjük magunkat. Biztos, hogy van benne igazság. Ráció. Úgyhogy, aki tíz, húsz, harminc év múlva, vagy még több ideje lesz rá, hogy elérje a 60 éves kort.: Tessék jobban igyekezni! Az a saláta nem olyan mérgező, biztosan menőbb, mint a pocak. Ne legyen annyi magányos, de vonzó szép korú hölgy. Kell ennél több motiváció? Várnak ránk a szebbnél, szebb akárhány éves korú lányok, csak úgy kell kinézni, hogy láthassák bennünk a potenciált. "Béna fejek" hátrányban - mondta az itteni Eszter. :D
kiválóan mutatja a rendszer hibáit: 800 bejelölés. az most egy más kérdés hoyg ebből mennyi a komoly, de 800!!!
ha én 800 interakciót szeretnék, akkor 800 nőnek kellene írnom. ez nyilván nonszensz.
ugyanígy: ha valaki kiváló képpel bír, akkor annyi megkeresést kap hogy belerokkan. 2 nap múlva becsukja a lapot és be se néz többet. (mondjuk minek is nézne, aki kiváló képpel bír, azt az életben is gyakran megkeresik).
a másik oldalon pedig ez a szép képes ember egyrészt elveszett (mert bár van ott kép, de elérhetetlen, többszáz levél van előtted, nagyon hosszú a sor, nagy a tolongás), másrészt meg nagyon nagy vonzerő (szép, írhatok neki, hisz csak egy klikk, mi rossz történhet), dehogyis írok annak az átlagos nőnek akinek (én nem tudom, csak sejtem, hogy pár megkeresése van csak, lehet hogy visszaírna, lehet hogy tök klassz, szinte tuti hogy emberibb mint a magasan hordott orral bíró hercegnők, NADE egy picit kevésbé szép. és akkor nehogy már egy nem annyira szépnek írjak. és akkor 2 hét után kilépek és ennyi. szemét kereső.
igaz egyébként hogy szemét, mert véletlenül sem a társkeresésre van optimalizálva, hanem az árbevételre, de amennyire a kereső vacak, az emberek is hozzátesznek annyit.
én a randivonal hajnalán tag voltam, fénykép nélküli időket éltünk akkor még. írni lehetett, nem fényképpóker volt.
lehetett ismerkedni.
ma nem lehet. aki szép annak lehet, de a többszáz megkeresés az kb ugyanaz mintha zöld kártyája lenne: akire rámutat az jön. mondjuk mint egy fiatalabb ernyey béla hazalátogat magyarországra a ferrarijával. nyilván nem lenne 100 százalékosan sikere minden nőnél, de azért 80 százalékosan tuti.
na de akkor meg mit keres(ne) a virtuális világban a társkeresőn? (nyilván ez egy erősen sarkított példa, de a nagyon szépek miért fényképpókereznek a neten?). egyáltalán: milyen hely az, ahol az emberek nem beszélgetnek?
/tartom hogy nagyon ártalmas hely, ebben a formában nem szabadna működtetni/
Üdvözlet a Tagoknak! Én pár napja töröltem magamat a Twoo-ról. Pár hónapot voltam fent. 55 éves nő vagyok, én is hasonló paraméterekkel rendelkezem, ahogy itt az egyik szintén 55 éves nő tag. Jók a gének, nem látszom annyinak, amennyi vagyok, az életem nagy részét végig sportoltam, így kövér sem vagyok, még mindig látszik az alakomon a sportos múltam. Nem a leharcolt nők közé tartozom. Mégsem jött össze az ismerkedés, persze lehet, hogy türelmetlen voltam. Először fénykép nélkül tettem fel magamat. Nem tagadtam le a koromat, azt írtam be, amennyi vagyok. Fénykép nélkül természetesen nem sok jelölés jött, általában a korom béli, vagy az idősebb korosztály férfi tagjai jelöltek, kérték, hogy tegyek fel képet. Egy idő után felraktam egy nemrég készült képet, ami nyaralás alatt készült. Felöltözve, nem strandosat. Nem is egész alakosat, deréktól felfelé készült képet tettem fel. Természetes voltam rajta, mert nyaralás alatt nem szoktam még a szememet sem kihúzni, a hajam sem volt úgymond belőve. Vagyis a teljes természetes arcom és hajam látszott. Ahogy felraktam a fényképet, megugrott a jelölés, rövid idő alatt több, mint ezer férfi, fiú megnézett, ebből 800 körül volt a jelölés. Először örültem, úgy gondoltam, hogy ennyi jelölésből tudok majd ismerkedni. Elkezdtem nézni a jelöléseket. A legtöbb jelölés a huszonéves és a harmincasok közül jött. Ledöbbentem teljesen. Volt aki udvariasan írt, hogy tetszem neki, ismerkedne. Aztán jött a "dugjál velem addig, még meg nem találod a társad" szöveg a fiatalok egy részétől. A harmincas korosztályból jó pár srác a becses férfiasságáról küldött képet, azzal a szöveggel, hogy "ezzel foglak kényeztetni szép hölgy". Azonnal tiltottam ezeket a srácokat. A negyvenes korosztálynak udvariasan elkezdtem visszaírni, hogy köszönöm a jelölést és a bókokat, de komoly kapcsolatot keresek és korom bélit. Nem akarták elfogadni a válaszomat, mondván, hogy a közel 10-15 év körkülönbség nem olyan nagy, lehetünk mi boldogok. Még visszaírtam, hogy én nem így gondolom és további jó társkeresést kívántam. A rengeteg jelölés között elég sok nős volt, vagy csak élettársi viszonyban élő, de az is párkapcsolat. A többségüknek nem írtam vissza, de megtette helyettem a köszöngetést az automata rendszer. Mivel én nem dohányzom, így nálam a dohányzó férfi kizáró tényező. A korombéli férfiak nagy része nős és dohányzik. Így, akik tetszettek volna, sajnos kiestek a rostán. Én ugyan úgy elmondhatom, hogy a nálam pár évvel idősebb férfiak egy része leharcolt, kb 15 évvel többnek néznek ki, mint ahány évesek. Ha persze tényleg annyi idősek, amennyit megadtak. Ezt azért írom, mert voltak, akik megkérdezték tőlem, hogy mikori a fényképem. Nem hitték el, hogy friss kép. Nyilván az ő képzeletükben egy 55 éves nő csak leharcolt lehet....Én a tíz évvel fiatalabbak közeledését is visszautasítottam, mert abból indultam ki, hogy 5 év múlva 60 leszek, ők meg még mindig csak 50 éves férfiak. Én már fáradt leszek valószínűleg, ők még nem. Persze lehet, hogy ezt rosszul gondolom. Próbáltam a hasonló korú férfiak közül levelezni, de ott meg úgy jártam, hogy mikor elindult a levelezés és megkérdezték, hogy milyen kapcsolatot keresek, a válaszomra az jött, hogy azt itt nem fogom megtalálni. Vagyis a komoly kapcsolatot. Hm....Még ekkor sem adtam fel. Aztán egy férfival bejelöltük egymást az egyik közösségi oldalon, ő abban a városban lakik, ahol én. Ez az illető pár évvel fiatalabb csak nálam, a felrakott képei alapján egész szimpatikus volt. Ami fura volt nekem, hogy minimum 20 képe fent volt és mindegyiken pózolt. Nekem ez fura egy férfitől. Nem volt baj, hogy bejelöltük egymást, mert így megláttam az eredeti képeket, ami nem volt retusálva. Hát....Ez az illető nem veti meg az italt, az egyből látszott és az életmódja is. Nos, elmaradt az eredetileg megbeszélt randi. Még nem tudom, hogy még egyszer neki fogok-e futni ennek a netes társkeresésnek, vagy rábízom magamat a sorsra. Volt még pár levélváltás, de én nem hétvégi kapcsolatot szeretnék. Amit még szóvá tennék, hogy azért az én korosztályomból, akik úgymond igényesebbek, azok nem az én korosztályomat keresik, hanem a 30-as korosztályt. Az én tapasztalatom az volt, hogy főleg a nagyon fiatalok, az elég idősek és a pár korosztályom béli férfi közül a nősek szerettek volna megismerkedni velem. Ennyi az én társkeresős történetem.
A fővárosban meg eszméletlen sok idő megy el a közlekedésre. Ha tömeg, ha kocsi. Rendszerint elég nagy távolságra bumlizik mindenki, az agglomerációból is egyre többen. Ülsz a kocsidban, várod a lámpát hogy haladjon a sor, buszon, metrón mindenki a telefonját bámulja, de ügyet se vetnek jórészt másokra. Közben megpróbálsz némi dolgot vásárolni valahol, valamit elintézni, eljutni oda, majd parkolás, emberhegyek, sor, azzal is elmegy pár óra.
De lehet ott is játszani, én pl sorállás közben figyelek és jópár szemkontaktot létesítettem így :) ami egy jó előjel - lehet.
Vidéken (főleg télen) 4-5 után du. megáll az élet. Az emberek végeznek a munkában, esetleg rövid bevásárlás, mennek hazaq kockulni. Debrecen, Miskolc csak a két legnagyobb vidéki várost említsem, este fél6-6 után egy lélek sincs az utcákon.
Amúgy visszatérve a társkeresésre, tényleg jobban Budapesten megy a partner keresés. A Randik.hu oldalon rákerestem, 28-39 éves korosztály nők, kidobott 55 embert. Ebből a fele gusztustalan kövér, 1/6 boszorka és marad a bevállalós fénykép nélküli. De aki nagyon optimista, ott vannak a Pamela Andersonok ;))) De a férfiak is hogy néznek ki, pffff. Úgyhogy elgondolkoztatok, hogy mi a jó életnek regisztráltok ide???
Úgy látom már minden területen a Pest számít, a többiek úgy élnek ahogy akarnak. Pesten viszont rengeteg fiatal van. Nem győzöm kapkodni a fejem és szebbnél szebb csajszik. Aki Pesten sem tud ismerkedni, az számomra érdekes. De amint olvastam, hogy milyen agyberendezésű emberek vannak a keresőkön (pszichopaták) úgy már megértelek benneteket.
Emlékszem, amikor 10-15 éve még a szexneked és az eropolis oldalon voltam. Felraktam a farkamról készült fotót és özönlöttek a nők. Rendesen határidő naplót kellett vezetnem, hogy melyik nővel kefélek aznap. Az biztos, hogy kikeféltem magam... Nagyon szerettem! Igaz nehezen hihető, de régen így volt. Voltak olyan nők is (fiatalok 25-30 éves) akik házasságban éltek és bárkivel, csak legyen, megcsalták a férjüket, párjukat. És akkor jöttem a képbe én és sok másik is aki éppen ott volt a szexneked oldalon ;) De most próbáld ezt eljátszani. A mai emberek nagyon megváltoztak, igazából már szexelni sem akarnak. Aki meg akar, az a net előtt masztizik. A szexneked tele van pl. prostival. A lányok java része már prosti, nézz meg egy szexoldalt, nem bírom görgetni annyi csaj van rajta. Igaz a fele hazudik, nem is úgy néz ki. De akkor is majdnem mindenki kefélésből akar megélni, mert másból nemigen tud.
Lehet én is adtam egy jó nagy pofont a társadalomnak és most a 20-30 -as korosztály piszkosul megszívta, dehát ilyen az élet. A Kormány is ezt csinálja, szivat mindenkit és a fiatalok fogják mekapni a tököt.
Ezzel abszolút egyetértek. A világon kb mindenki lesz@rja az ember siránkozását ebben a témában. Ha valaki nem talál társat, akkor az egyéni szoc. probléma. Azt nem mondom, hogy ha valaki 5-10 év alatt nem találja meg az igazit (ez szerencse kérdése is) , akkor az illető agyhalott, hülye stb.. Azt viszont mondom, hogy ha ennyi idő alatt nem akadt legalább néhány pár hónapot megélt kapcsolat kezdemény, akkor ott valószínűleg nagy gondok vannak fejben. Irreális igények,túl nagy ego, pszichológiai jellegű gondok stb. Ők egy ördögi körbe kerülnek a témában és jó eséllyel a következő 10 évben sem lesz párjuk szerintem. Ha valakinek nem megy a netes társkeresés, akkor az a megoldás, hogy ne a neten keressen párt. Vannak még alternativ lehetőségek is..
Tény, hogy a társ nélküli embereknek csak egy kisebb része próbálkozik meg az internetes társkereséssel. Nekem viszont az a tapasztalatom, hogy akik nincsenek fent, azoknak egy igen nagy része egyáltalán nem vagy nem túl aktívan keres társat. Csak példaképpen - a saját ismerős körömben múltkor összeszámolgattam és az elváltak nagyságrendileg 2/3-a nem is akar új tartós kapcsolatot nemtől függetlenül a közeljövőben a harmincas-negyvenes korosztályban..
Ha ennyire rossz véleménnyel vagy a netes társkeresésről, akkor felmerül bennem a kérdés, hogy egyáltalán miért csináltad idáig? Ha ennyivel jobbnak tartod a személyes ismerkedést, akkor miért nem találtál már olyan módon új társat?
Ezen túlmenően a társkereső ügynökségek számtalan élőben zajló ismerkedési lehetőséget kínálnak. Olyan ismerősöm is van, aki pl ilyen társkereső kalandtúrán ismerte meg a párját, de olyan is, aki buszos nyaraláson.
Az emberek jó részének a közvetlen környezetében nincs feltétlenül óriási potenciál a személyes ismerkedésnél szóba jöhető ismerősök számának tekintetében. Ezzel én is így vagyok. Rengeteg embert ismerek, de vagy ronda vagy buta vagy idegbeteg vagy párja van, vagy nem akar párt keresni. Most egyszerre pl két hölggyel is össze szeretnének hozni, de nem vagyok túl optimista.
A munkahelyi ismerkedés sikerében pedig pont az exem utáni tapasztalatok miatt nem hiszek. Megkaptam már hölgytől, hogy a munkahelyén legalább megismeri a hétköznapokon a munkatársat és kisebb a rizikó, mint a neten. Biztos ez? Az exem pl idegileg erősen labilis volt idehaza sokszor, de a munkahelyén egy teljesen más arcot mutatott mindig is - akárhol dolgozott! Zárkózott egyéniség, így ott a másik oldalát senki nem látta - csak azt, hogy ott kedves és jól dolgozik. Ego-tuningnak használta főleg a férfi munkatársakat, de én erősen szkeptikus vagyok, hogy onnan bármikor is lesz hosszú távú kapcsolata, illetve halt is el ilyen kezdemény és szerintem főleg azért, mert a portán kívül kezdett látszani a másik énje is. Persze kisebb, családias cégeknél ez nem ennyire durva, de a multiknál, nagyvállalatoknál szerintem rengetegen bújnak álarc mögé - semmivel sem jobb, mint a net. Utcán, boltban, kutyasétáltatás közben stb. ismerkedni pedig ember függő - nekem nem fekszik és ehhez is szerencse kell.
Egyrészt velünk emberekkel és majd a világgal is probléma van. Értékét vesztette a társadalom, nincs fogódzó, nincs rend, stabil morál.
Néhány szösszenetet had írjak.
Tehát társkeresőn az első minutumban a képed alapján ítélnek meg, ami vagy igaz vagy nem, mert vannak a beállított képek amelyek jól sikerültek, de volt olyan hogy simán elmentem az utcán a "beállított" kép tulajdonosa mellett... Éppen ezért friss képet használok, 1-2 hónaposat általában.
A randivonalon voltak a legjobb eseteim.
Egyszer böngészés közben megnéztem egy nálam 11 évvel fiatalabb csajt aki miután meglátta, rám írt hogy én ugyan mit nézegetem, mi vagyok valami sugar daddy ? Hát mondom angyalom, vagyis csak gondoltam, nekem lefelé a 10 év korkülönbség mindig megvolt, sőt több is. Mire válaszoltam volna, addigra törölte magát, az adatlapját, mindent.
Aztán a kedvenc, amikor kiíírják a jövedelmüket, általában x százezret, hogy ugyan tudd már kivel állsz szemben, ha neked nincs ennyid, minimum érezd magad rosszul, és ha nem villantasz, bakfitty ....
Majdnem rákérdeztem: ne haragudj, adózott jövedelem ? :D
És a legjobb amikor elő se fizetnek "gazdagék" ami nem jelentős összeg egyébként, egy jobb ebéd ára ....
De te küzdj, emilre, aztán arra vagy válaszol, vagy nem.... de inkább nem.
Hozzátenném az elittárs gyakorlata azért elég visszataszító, egy általános szerződési feltételekkel szembeni pert lehet megérne, ui ha nem vagy résen automatikusan meghosszabítják, ami fizetési kötelezettséget generál. Ráadásul időintervallum-függő a felmondás. Szóval szerintem ez elég tisztességtelen kikötés.
Na a randiv esetek folyt köv.
Negyven pluszos nő, gyerekkel, egy érettségi oszt kész, de kiköti hogy lefelé 10 évvel fiatalabb sráccal jönne össze, tartósabban, de idősebb pasi, akár egy évvel is az ne is írjon "mert úgysem fogok válaszolni" aki ne akarjon gyereket, magas, sportos, köpcös kizárva .... :D ... ő átlagosnak írja magát. Amennyire ismerem a harmincas haverjaimat, éppen arra vágynak hogy más gyerekét tartsák el, egy tízessel idősebb nő mellett :D
Szóval hű lenyomatai ezek a fejére állt társadalmunknak, de nagyon. És ebben nem lesz változás higgyétek el, hiába minden propaganda a család mellett. Az ember vagy belebotlik egy normális értékrendű nőbe, vagy élete hátralévő részét egyedül tölti.
Nemrég olvastam egy olyan tanulmányt ami épp arról szólt, hogy a magyarországi nagyvárosi - ezen belül budapest kiváltképp - értelmiségi nők 30-40 %-ának nem lesz utódja.
Tehát a saját tapasztalatom azt mutatja, hogy a netes párkeresés maximum szórakozásnak jó, lélekelemzésnek, még esélynek sem fognám fel.
Én nem lennék ilyen biztos abban, hogy a való élet annyira más lenne, és a társkeresők sokkal durvább képet mutatnának.
Mostanában egyre több helyen látom (és tapasztaltam is) társkeresőzés nélkül is, hogy pár hónap és lépnek az emberek, nem tesznek bele energiát, biztos jön jobb. Ennek ellenére én is azt mondom, hogy azért igyekezni kéne, még ha nehéz is, IRL ismerkedni, mert több lehetőséget rejt és gyakran olyan fog meg emberekben, amit nem biztos, hogy megérzük fotóról vagy egy levelezésből. Persze ettől még nem felesleges/teljes kudarc a tárkeresőzés, egyrészt jó önismeret, másrészt nem kizárható a siker, én is ott találtam egy lányt régesrég, akivel aztán nagyon szép hat évet töltöttem együtt. (ez még a netes társkeresés előtt volt, újséghirdetéses időkben :) )
Hozzátenném még azt is ahhoz amit írtál, hogy azért IRL is gyakran "kénytelenek" vagyunk vadidegenekkel ismerkedni. Vannak akik hajlamosak ismerőseik közül kiválasztottat keresgélni, de van úgy, hogy egyszerűen elfogynak a már ismert "jelöltek". Foglaltak, barátzóna, "megpróbáltuk de nem ment", stb. Ilyenkor muszáj kimozdulni és új ismeretségeket találni, de tény, hogy mondjuk ha egy kiránduláson, bulin, akárhol egy vadidegennel kezdesz beszélgetésbe, mert tetszik, az teljesen más, mint egy társkeresőn, valahogy "tisztább". Ebben az is benne lehet, hogy IRL ilyen szitukban rögtön meglátszik a valódi kölcsönös vonzalom, a neten viszont ez bizonytalanabb, csalókább lehet, lassabban alakul ki, ha kialakul.
Az a lány, (Eszter), érdekes, hogy alig kapott le mínuszozást, eddig. Pedig nagyon jól prezentálta, hogy milyen az a lány, akivel nem szeretnénk ismerkedni, se offline, se online. Mert igen is fontos a belső. Egy rossz belső világ, nem ellensúlyozhat egy maximálisan tetsző külsőt. Ha egyáltalán azzal legalább rendelkezik. Nem járhatunk, élhetünk együtt egy bármikor robbanni képes nitroglicerin típusú nővel. Ha mégis, olyan érzés volna, mint ha lőporos hordón ülnénk. Egyetlen egy rossz mozdulat és minden, amiről eddig nem is feltétlenül tudtunk kirobbanna. Egy lappangó, bármikor lecsapni készülő Hulk típusú személy biztosan nem a legmegfelelőbb jelölt. Most, mivel friss az élmény és sokakat felkavart a passzív fórum olvasásból, még hozzászólásokra is késztetve, kijelenthetjük, hogy nem lehet tisztán látni. Ilyen is van, de másmilyen lányok is biztosan akadnak. Ha Ti sem hisztek önmagatokba, illetve ismeretlen másokban, nem lesztek különben nála! S elmondatjátok, hogy legyőzött titeket egy ilyen lány. A saját negatív hitét ne vegyétek át! Ne hagyjátok, hogy ez megtörténhessen. Különben úgy jártok, mint Ő, aki saját gőgjéből védőfalat húzott fel magának, ne hogy meg kelljen válaszolni a nagy kérdést.:"Miért is vagyok igazából egyedül?" De az a gőg fal, olyan erőssé válhatott az idők során, hogy most már akadályozza, hogy ténylegesen megtalálhassa önmaga számára az igazit. Szép külső ide - vagy oda. Ha mindenki ilyen borúsan fogja látni a saját jövőjét, már ami a párkapcsolatát illeti, ki fog hinni a sikerben, szerelemben, boldogságban? Ha nem is hiszel, akkor nem is küzdesz. Tudtommal nem vagyunk mi Vas sziget lakói, akik vetés nélkül aratnak. Kitartást Mindenkinek!
Ha évekig próbálkoztál, látható siker nélkül, akkor lehetséges, hogy rossz úton jártál, rossz módon, rossz helyen. Edison is számtalan módon próbálkozott sikertelenül, míg feltalálta az izzót. S mire sikerült neki, addigra a történészek szerint már 22-23 másik feltalálónak is köze lehetett az ő sikeréhez. Viszont a megannyi tapasztalatodat lehet, hogy valaki tudná értékelni. Amennyiben olyan formában adnád elő, hogy az ne legyen Eszteréhez hasonlóan sértő az ellenkező nemre nézve. De, ha út közben teljesen elvesztetted a reményt, hogy valaha is célba érsz, jobb ha pihentetted a dolgot. Mert negatív hozzáállással nem fogod észrevenni a saját lehetőségeidet az életedben. Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte. Légy Te az egyetlen egy bolond, aki mégis küzd. Sokkal célravezetőbb, mint panaszkodni, kifogások mögé bújni, hogy hiába egész, értelmetlen, nem is baj, jó ez így. Őszintén, s csak előre! Elvégre mindenki vágyik valakire. Ez a vágy magától nem fog beteljesedni.
ez egy közkeletű tévedés és egyben egy baromi jó példa arra hogy miért nem lehet társkeresőn ismerkedni.
vegyük sorba:
-a minden varjú madár, de nem minden madár varjú dolgot ha ráhelyezzük a randivonalasokra akkor persze hogy kint élnek köztünk és belefuthatsz irl is bármelyikükbe, viszont ettől még az van hogy a társkeresőn koncentráltan vannak a problémás egyedek. azaz: nem a tükre a világnak, hanem egy sokkal durvább közeg
-azért nehéz ismerkedni, mert ismeretlenekkel mély beszélgetést folytatni nem könnyű. és ha mondjuk pár levelem van még amire válaszolnom kell, vagy ugye az a többezer potenciális lehetőség ott figyel, akkor egy ilyen mondat után lazán a következőre lépek, hagyom ezt. mert van másik, nézzük azt, hátha majd nem ír ilyen sületlenséget:)
a való életben, már ismert embereknél sokkal-sokkal magasabban van ez a dobom_küszöb. vannak olyan haverjaim akik például politikailag számomra teljesen vállalhatatlan állásponton vannak, deviszont mivel alapvetően a haverom, minden másról beszélhetünk, de a politikáról tilos. és a haverom.
hol van ez a tolerancia ahhoz képest mint ismeretlenekkel ami megy a randivonalon?
