A Walking dead sorozat egyik részében -egyébként igen jó anyag- a táborban lakók megkérdezik Dale Horwarthot, mi a francnak hordja a karóráját, s húzza fel nap mint nap, amikor a jelen helyzetben időről, reményről, jövőről beszélni, gondolkodni merőben hiú ábránd. Mire Dale elmondja, mit is jelent számára órája, a "napi szeánsz". Apja a következő szavakkal adta át ifjú korában karóráját:
"Neked adom minden remény és vágy emlékképét melyek illenek majdszemélyes igényeidhez nem jobban, mint az enyémekhez, vagy én előttem apáméhoz, Neked adom, nem azért, hogy emlékezz az időre,hanem hogy megfeledkezz róla egy pillanatra most és akkor és ne azzal töltsd életed,hogy legyőzd az időt." (William Faulkner)
Gyönyörű. Valahogy hasonlóan gondolok a kézihúzósaimra, mert lelkük van.
"Ha már kúszás, legyen úszás, abban a régiek közül a hangvillások voltak a legjobbak"
Bár csak így lenne 5-ösöm a lottón! :))) Tudtam hogy ezt fogod válaszolni :))
De a kolléga leírta a lényeget. Neki és sokaknak akik a mechanikus szerkezetekért rajonganak szükségük van a lélekre amit egy rideg bináris digitális ketyere nem pótolhat. Hol van egy kvarc szerkezetben az a több évszázados varázs és hagyomány és a letűnt szép emlékű idők szava ami a mechanika romantikus feelingjébe bele van sűrítve? Sajnos, vagy szerencsére nem vagyok költő hogy szebben megfogalmazzam, de a lényeget szerintem érted.
Csodálom a szélmalom harcod és örökös kardoskodásod a kvarcok iránt, de mi haszna ha úgy sem tudsz megtéríteni minket? :))
És hol vannak már a hangvillások? Vannak még mindennapi használatra való darabok? Persze része az órásipar innovációinak és nem tagadom érdekes is, de hol van az örökkévalóság?
Egszerűen szeretem nézni, ha a másodpercmutató kúszik, és úgy érzem az én 50 éves Omegámnak még lelke van. Szeretném ezt hinni a közeljövőben megvásárolt órámról is.
Omega Seamaster automata 1958-60 körüli 501-es kaliber:
Ezzel az eőítélettel, "Ha már Co-Axial nem szívesen veszek, akkor nagy valószínűsággel kvarcot sem fogok." jól ki is tólsz magaddal, mert az Uram bocsá ETA hőkompenzált kvarcszerkezetei valóban a legjobbak között vannak a világon (versenyben a Seiko és a Citizen csúscmodelljeivel).
Ez az a szűk szegmens az, amelyben nem az ár, hanem az érték(minőség, teljesítmény)/ár arány a legközelebb van az értelmeshez.
ad. csak Co-ax
néhány éve, amikor csak néhány Omega modellben volt, akkor a sajtó és az órakedvelők - it sem tudtva - a távolról előre ünnepelt újdonság gyengeségeiről közösen sürgették a gyártót, hogy mindenbe tegyen co-ax-ot, mert egy luxusmárkától snassz az ETA tokozás:(
Örülök, hogy értő fülekre találtak soraim és jó hanguatú vitának nézünk elébe:)
1./ Marx értékelését illetően
Többre tartom mint, ahogy a mai kurzusban "illik", de az a kizárólagosság (neki és Engelsnek mindenben igaza lenne és mindenki más tévedne), ahogy még nekünk tanították a PG-t, természetesen nem elfogadható.
2./ Árképzési modellek
Mind igaz, amit mondasz, de ahogy magad is említed "
Az értéklánc végére ez átmegy marketing alapú árképzésbe. Ekkor a termék más célra nem felhasználható formát öltött."
Mivel itt, egy karóra topicon beszélgetünk, nemcsakhogy az értéklánc végén vagyunk, de még a mi jó ízlésünk ellenére szegény iparágat svájci müvelöi át is tólták a luxusipar kategóriájába, hogy még nagyobb szerepe lehessen a marketingnek.
Legtöbbünknek éppen ez fáj, de ezt a gondolatot kell elfogadnunk.
Amit az export tárgyalásokrról írsz, teljesen rendben van, csak a Makó - Jeruzsálem távolságra van a mi kis - még mindig - kedvenc iparágunktól.
Egy kitérő példa, ami valamelyest mindkettőnket igazol:
Évek ota részt veszek cégünk mobil szolgáltatóinak versenyeztetésében.
Szögezzük le, hogy az nem luxusipar ma már. Olyan hihetetlen marketing ötletparádét látok évek során át, aminek egy összefoglaló célja van:
a következő évben is realizálni az adott ügyfélen a tervezett bevételt és mindezt úgy, hogy közben a kliens azt higyje jobban is járt:)
írod : „Az utóbbi napokban ismét emlegettem itt a topicon, hogy érdemes lenne legyürnünk magunkban azt a rejtett vonzalmat az önköltség alapú árképzés iránt, ami egyébként jól összevág a marxi érték-elmélettel, amit pedig jellemzően ugyanazok nem kedvelnek.”
Pedig nem kellene elfelejteni, és a világ nyugati részén nem is felejtik el, különösen, ha egy késztermék alkatrészének, féltermékénekl vagy intermedierének a bevásárlásáról tárgyal a beszerző. Egy export beszállítás ártárgyalásán a külföldi vevő legalább olymértékben van tisztában a helyi energiaárakkal, bérköltségekkel, adókkal, mint az eladó. Ha felállítjuk egy késztermék értékláncát – legyen az mosópor, repülőgép vagy éppenséggel óra – az alapanyag kitermelésétől a közbenső technológiákon át a késztermékig, megfigyelhető, hogy :
Az értéklánc elején egyértelműen önköltség alapú az árképzés. Nem is lehet más, hiszen itt még a termék igen kevéssé specializált. Kivételt képeznek természetesen a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló források, lásd OPEC. (Meg aztán a brandépítés és az ezzel kapcsolatos fogalmak mondjuk a bányászatban nehezen bevethető fogalmak.)
Az értéklánc végére ez átmegy marketing alapú árképzésbe. Ekkor a termék más célra nem felhasználható formát öltött.
Minél hosszabb az értéklánc, (azaz minél bonyolultabb a végtermék) az árrés annál nagyobb. Ez más oldalról úgy is megfogalmazható, hogy a termék minél közelebb kerül az egyedi fogyasztóhoz, annál több marketingköltség rakódik rá. Bár bizonyítani nem tudom, de gyanítom, hogy az egyes technológiai lépcsők árrései előre haladva exponenciális növekedést mutatnak.
A kétféle árképzés nem egymást kizáró fogalmak, és ne felejtsd el, hogy Marx abból tudta értékelméletét felépíteni, amit a maga XIX századi világában tapasztalt, és ha nem is divat hangoztatni, a kapitalizmus gazdaságtanát nála jobban senki sem tudta leírni, legfeljebb a haladással paralell kiegészítették, de soha meg nem cáfolták. (A Marx teret csak nálunk nevezték át, Chemnitzben viszont áll a szobra ma is.)
Az, hogy a termékek ára szinte semmiféle korrelációt nem mutat az előállítása fordított erőfeszítéssel (szándékosan kerülöm a költség szót), nagyon messzire vezetett, de ez már más tészta.
Engem egy valami szomorít el az Omegánál. Nincs egy olyan 40mm alatti sportos órájuk (új óráról beszélek) amiben nem Co-Axial lenne =(. Bocsánat van,de az kvarc =). Ha már Co-Axial nem szívesen veszek, akkor nagy valószínűsággel kvarcot sem fogok.
A torzszülöttet kicsit erősnek érzem, legfeljebb annak a kritikátlan dicsőítésnek a reakciója, amit a co-ax és Daniels körül csaptak afeletti örömükben, hogy a XX-ik században is született valami látványos újítás.
Szociális érzékenységem húrjait kérlek ne próbáld pengetni. Minden együttérzésem a minimálbérből is kirekesztetteké, de ez azonban más topic témája.
Itt ki-ki legjobb tudása, ismeretei alapján, a technika mai színvonalához képest mért belső értéke alapján nevez értékesnek, vagy gyengébbnek egy órát, nem pedig a minimálbérből élők anyagi lehetőségeihez képest.
Az utóbbi napokban ismét emlegettem itt a topicon, hogy érdemes lenne legyürnünk magunkban azt a rejtett vonzalmat az önköltség alapú árképzés iránt, ami egyébként jól összevág a marxi érték-elmélettel, amit pedig jellemzően ugyanazok nem kedvelnek.
A szerkezet árának az óra eladási árával való összehasonlítása két okból sem helyes:
1./ müszaki összevetés nézd meg, hogy mibe kerül egy repülügép hajtómüve az egész géphez képest ...
2./ gazdasági: Hermann Gossen német közgazdász Marx kortársa volt, csak fiatalon halt meg.
Az ő két törvénye kombinációjából jön ki a köznapilag "kereslet-kínálat" törvényének nevezett összefüggés.
Nem modern praktika tehát az, hogy egy termék árát nem feltétlenül a belefektetett munka adja, ahogy Marx leírta, hanem Gossen után azt kell megnéznünk, hogy miről kell lemondanunk azért, hogy azt a portékát megvegyük. Tehát a termék ára nem attól függ, hogy miből, mennyiért készítették, hanem, hogy miről vagyok hajlandó lemondani érte.
Ne tévesszen meg az a tény, hogy az eladó "szabja" az árat. Ha nem hagynak alkudni, akkor az a döntés áll előtted, hogy megveszed, vagy nem...
Belső info: a Co-axial piacra dobása óta az ötödik olajozási eljárást rendelte el az Omega.
Szvsz sohasem fogják beismerni, hogy torzszülöttet alkottak...
Tény, hogy egy új konstrució ilyen mérékü bizonytalansága, érzékenysége esetén a hasonló kategóriájú autógyárak visszahívási programot indítanának.
Idéztem már a gépészmérnök hallgatók legendás "magyarjózsi"-ját Dr Magyar József professzort, a gépelemek tanszék akkori vezetőjét, aki így intette a lelkes ifjakat egy kis önmérsékletre:
"Kedves Kollégák, ami az önök terveiben jó, az nem új, ami pedig új az nem jó!"
Egy konstrukció kiforrásához idő és szerviz tapasztalat kell. Az Omega most szerzi ezt meg a Ti bőrötökön, ahogy tette 40 éve a Seiko az elsietetten piacra dobott Astronnal, amit ma már megünnepelhet könnyes szemmel, mert csak a legöregebb japánok emlékeznek, hogy mennyire bevásároltak vele.
> És sokan nehezen emésztik meg ezt az irányváltást.
sokan nem, sokan viszont egeszen biztosan igen, sot mi tobb az is biztos, hogy az oragyartok szempontjabol ez a merleg pozitiv.
a jovedelmek nagyon egyenlotlenul oszlanak el a vilagban, de meg egy orszagon belul is. a tehetos retegnek oriasi elkoltendo penzmennyiseg all a rendelkezesere, aminek joreszet luxus termekek vasarlasara forditjak. sot mi tobb, minel dragabb, annal jobb, hiszen ez jelenti az exkluzivitast, es a presztizst. (lasd veblen goods)
az altalad rendszeresen emlitett minoseg, egyediseg, muszaki tartalom es innovacio ... masodlagos kerdes. ez a presztizs, ekszer orak vilaga.
azert realisan gondolkodva, (a mi szintunkon) is lehet ertekaranyosan vasarolni. egy rolex sub, ami ugyan draga, de azert mar akar mo-on is sok embernek megfizetheto azert minoseget, erteket kepvisel, realis koltseg mellett. vagy akar egy grand seiko ...
de egyetertek persze, egy tobbtiz, vagy szazezer frankos ora nonszensz, foleg ha egy uj orarol van szo nem valami unikalis darabrol.
Ez nem lep meg. Elvégre amikor ide keveredik egy "laikus", aki előző nap még tágra nyílt szemmel csodálta az évszázados múltú csodacégek százezres - milliós óráit, igen gyorsan reális képet kap arról, hogy mit csinált ezen cégek nagy része mondjuk 1970-től 1999-ig, és hogy mivel foglalkoznak azóta. Ne adj isten, még az is kiderülhet, hogy a feliratozott rotor nem indokol fél milliós árrést...
Engem is zavarna, ha a jól felépített Dicaprio, Clooney, Tiger Woods, sosemvolt olasz tengeralattjáró kapitány, világ összes pilótája marketing-kártyaváramat elfújná pár - az idejét esetenként többéves tesztekre,
vagy épp antik különlegességek felújítására szánó - szaki.
Valószínűleg ugyanígy vélekedhet a turbódiéta és a tévé előtti hasizomerősítő forgalmazója is a testépítő fórumokról. :)
Én a helyedben megpróbálnám a potyoro által javasolt helyet, másodsorban a gúgli képkeresővel kapott találatokat követném végig (a sima kereső követhetetlen találatokat ad, a Mido elterjedt női név a Távol-Keleten, képek könnyebben azonosíthatóak), ha akad blogger, normálisabb online shop, biztosan lesz info is.
Ez mondjuk nem rossz ötlet, de előtte szeretném látni vmi hivatalos helyen, mert így hogy sehol az egész neten nincs, csak egy webáruházban, elég érdekes. Lehet ennyire ritka, vagy senki sem vett ilyet? :)
