Szerintem nem beszélünk el egymás mellett, sőt. Tisztelem az általad képviselt értékrendet, lehet tanulni belőle, nálam sokkal jobban értesz hozzá.
Értékelem a műszaki tartalmakat, van olyan "pontos óra", amit szívesen birtokolnék is. Azonban -s itt jön be a kedvenc stílus/érzelem faktor - nem érzem jól magam, ha kvarcot hordok. Való igaz, hogy csak átlagos, olcsóbb kvarcaim vannak, de ezen szerkezeteket nem érzem stílusomhoz passzolónak, nem én vagyok. Mivel "ez van", így hiába van, amit el tudnék fogadni, nem fogok pénzt áldozni valamiért, ami nem én vagyok 100%-osan.
Nincs negatív véleményem a másik oldalról, de -nevezheted ugyan csacskaságnak-, nem érzem a magam meghosszabbításának, s ezen nem tudok változtatni.
A hasonlatnál maradva: nem különösebben érdekelne, ha leszólja valaki Schiele beteg világát, sokkalta szívesebben akasztanám a szobám falára, mint egy Monet-t, pedig az impresszionistákat is szeretem. (Persze egy Lautrec azért gondolkodóba ejtene....).
Egy párhuzamot hadd idézzek fel. Hasonlóról már beszélgettünk itt és La Belle Époque címen az ÓM-ben is írtam (http://www.mechanikus.hu/b_OM63.htm) ... a karóra fejlődése párhuzamba állítható a művészettörténet korszakaival.
Szinte mindenkinek, akit egyáltalán érdekel a müvészet, van kedvenc korszaka/stílus-irányzata. Amiről itt beszélgetünk az az, hogy miként viseltetik a kedvenc irányzaton kívüli alkotásokkal. Szurkolóként viselkedik-e ("az én védőm kemény, az ellenfélé gyilkos"), vagy hajlandó észrevenni, hogy a másik stílusnak is vannak értékei. Mondjuk építészetre lefordítva, ha valaki szereti az Országház klasszicizmusát, még nem kell utálnia az egy utcára lévő Magyar Szecesszió házát, de legfőképpen nem szép dolog a Bauhaus-ról szólva a rózsadomb 30-as évekbeli minőségi lakóházait figyelmen kívül hagyva csak az adott stílus leggyengébb termékeire a panelházakra mutogatni.
Csak érdekességként mondom, hogy jól válogatott épített környezet hogy feldobhat egy közepes "alkotás"-t: a BBC Poirot sorozatának számomra a legfőbb értéke a látványvilága, ahogy már a főcímet Lempicka stílusában festik, kiválogatják anglia legszebb style-nouveau épületeit, ezzel a közepes sorozat kellemesen lóg ki a többségében Westminsterben és barokk kastélyokban forgatott angol filmek közül.
A lényeg: attól, hogy vannak kedvenc stílusaim művészetben és órákban nem elegáns dolog egyúttal vacaknak minősíteni minden mást.
Hogy jól lehessen érzékelni ennek visszássgát felidézem egy beszélgetésemet Citroen kereskedővel. Annak ellenére, hogy müszakilag nagyra tartom a C konstrukcióit (összeszerelését nem mindig), amikor a jóember azt mondta, hogy az XM-hez képest egy Mercedes ... idézem "ipari hulladék", kimentem az üzletből.
Visszatérve az órákra. A munkahelyemen az utóbbi időkben megfordult pár óra a csuklómon, de a Fortis volt az egyetlen, amit többen is birtokolnának szívesen. Pedig nem egy különleges dizájn, csak mégis valahogy kellemes a szemnek. Meg baromi jó a leolvashatósága.
ebben a topikban én is új nick vagyok :)) de értelek és látom... közben megtaláltam, ugyanez a szöveg ugyanennek a nicknek a beírása volt novemberben, no comment.
Nagyon tetszik a TAG Heuer Microtimer nevű karóra, viszont az árakat elnézve kizárt, hogy én eredetit vegyek. Viszont olvastam sokat a replikákról, és abban már bőven van olyan árkategória, ami nekem is megfizethető. Kérdezném, hogy ti mit gondoltok erről? Megéri venni egy TAG heuer microtimer replikát, vagy nem?
Én is szívesen pillantok az éppen viselt órámra, nem csak azért, hogy megtudjam mennyi a pontos idő.
Gyakorlatilag az egyetlen ékszer amit hordok, meg néha a jegygyűrűm, ugye...
A mechanikus óráimat mielőtt felveszem, beállítom a kvarc modulhoz.
Automata óráimat (már amelyiket kell) hetente állítom a kvarc órákat gyakorlatilag évente kétszer szükséges csak, óraállításkor, meg, ha szükséges a dátumot állítom.
Mindig az a kedvenc, amelyik rajtam van, ki érti ezt...?
Nézegetem én csupán szeretetből a Fortisomat, nézem a kvarc Breitlingemet is, nem tudok betelni egyikkel sem, a különbség csupán annyi, hogy a B. valóban meg is mutatja a pontos időt. Mindig.
Akárki akármit mond, nekem akkor is többet ad egy mechanikus karóra mint egy kvarc. Én úgy gondolom, hogy ha már annyi pént kiadok érte, akkor az már legyen egy mechanikus óra.
Nem tudom, hogy Ti hogyan vagytok vele, de én sokszor nem azért nézek a karórámra, hogy megtudjam a pontos időt.
Az eszemmel egyetértek veled, s igazat is adok. Úgy vélem, hogy ez a kérdéskör -miként többször feszegetve is volt- nem annyira racionális, sokkal inkább emocionális. És itt most nem a parasztvakítós Lang szlogenre célzok, akit ilyenekkel meg lehet etetni, annak régen rossz; aki foglalkozik mélyebben ezzel a világgal, úgyis saját véleményt alakít ki.
Én magam bizonyos dolgokban analóg fazonnak tartom magam (jobban szeretem az AAD cd-t, jobban szól a DDD-nél), de elképzelhető, hogy nyugdíjas korom előtt még kvarcot is hordok majd (még 1-2 meggyőzős hsz és ki tudja?).
Sokan nem az előregyártott klisék miatt, hanem pont az önálló véleményük okán döntenek a mecha mellett :)
Ehhez annyit tennek hozza, hogy bar nagy hive vagyok a mechanikus oraknak, ar/ertek aranyban, megjelenesben, presztizsben nem lebecsulendo nehany igen komoly kvarc szerkezettel szerelt ora sem. Pl. egy beleposzintu Breitling SuperQuartz -- azaz hőkompenzált kvarc -- ora hasznaltban 200-250 ezer Ft-ert elgurithato, es ujonnan sem horror az ara. Ugyanugy Breitling, mint a millios Chronomatek es Navitimerek, de pontosabb azoknal, ugyanolyan remek minosegu, es kevesebb (es olcsobb) gondozast igenyel. Ugyanigy, a beleposzintu Omega kvarcok (pl. Seamaster 300M Quartz) is rendkivul jo vetelek SZVSZ, ha valaki nem feltetlenul csak mechanikusban gondolkozik. Annak azonban nem igazan latom ertelmet, amikor egy kvarc orara pakolnak egy halom gyemantot meg bevonjak itt-ott arannyal, es masfel-ket milliot kernek erte (pl. Chopard Happy Sport, Breitling Galactic szeria, stb). Szerintem meg van a helye a kvarc oraknak, me'g a nevesebb markak kinalataban is, csak nem feltetlenul erdemes tul sokat kolteni rajuk, mert potencialisan ugysem tartanak addig, mint mechanikus testvereik :)
Én is biztos voltam, hogy valaki bedobja ezt a lírai csacskaságot, hogy a "mechanika lelke" és "kvarc ridegsége".
Ha valaki azt állítja, hogy az anyag egyik élettelen formájának "lelke van" egy másik, egyébként finomabb technológiával, az emberi tudás magasabb fokán megmunkálva pedig rideg, ... arra ezt rá kell hagyni, mert úgyis mindegy:)
Nem nektek írom, akiken "nem lehet segíteni";) hanem az újoncoknak, hogy ők ne dőljenek be annak a marketing maszlagnak, amivel sok jólelkű embert már megetettek.
Vegyük észre, hogy sznte szó szerint idéztetik Lang úr Chronoswiss slogan-je a "Mechanika varázsa".
Nekem is időbe telt mire leráztam magamról és úgy döntöttem, ha a világ más dolgaiban van önálló vélenényem, akkor a hobby-mról miért kellene előregyártott klissékben gondolkodnom. A látszattal ellentéten nagyon szeretem a mechanikus órákat, de nem valami ellenében szeretem, hanem egy csodálatos fejlődés egyik fontos állomásaként.
A Mido valóban nem gyárt quartz órát, illetve gyárt, de kizárólag a Latin Amerika-i országok részére, ahol a Mido olyan népszerű, minr pl. nálunk a Doxa - a lakosság túlnyomó része viszont meglehetősen szegény.
Az Obsession egyik gyári katalógusban sem szerepel - ezért sajnos én sem tudok segíteni ebben az ügyben.
a speedmaster professionalokban nem co-axial van, hanem még mindig a kézifelhúzós, igaz ez 42mm-es, de a női verziója 38mm, igaz abban az automata szerkezet van, de az sem co-axial.
Az a baj, hogy az iskolában szóképekben tanítottak olvasni, a hozzászólást elolvasod de nem érted, a kottát is lehet csak olvasni, és lehet érezni a dallamát is rögtön.
Az említett kamuraios hozzászólásom elejét ezért ismételten bemásolom:
„volt alkalmam birtokolni kamu és eredeti paneraiokat is. És azt kellett leszűrnöm az élet adta tesztből, hogy a kettő között a különbség annyi, hogy az egyik tulajdonlása azt jelenti, hogy beszoptad a marketing maszlagot, a másiké pedig, hogy a tulajdonosa a Btk-t hagyta figyelmen kívül. Bár érdekes kérdés, hogy mi az APT által hivatkozott bűncselekmény (Btk. 296.§) védendő jogtárgya? A jogalkotó nem szellemi javakat akarta ezzel védeni (design, műszaki megoldások stb.), hanem a piaci magatartás tisztasága, ezen belül a piaci verseny, a versenytársak érdekeinek védelmére jött létre. Amely szabály egyaránt védi a fogyasztót és a versenytársat. Én a luxusipar árképzését és az árainak illetőleg a márka hírnevük fenntartására irányuló marketingjüket, alapból nem tartom etikusnak illetőleg „tisztának”, ezáltal ezek védelme a „tisztaság” és a „fogyasztó érdekek” mentén ironikus.”
Szeretünk itt Európában úgy gondolkodni, hogy a rossznak az ellentétje feltétlenül jó és fordítva. Pedig a dolgok nem mindig feketék és fehérek. Az hogy a kamu óra büntetendő és elitélendő, nem azt jelenti, hogy a svájciak a jó fiúk. Pontosan amiatt amit az elmúlt sok „kínai órás” hozzászólása JELENT. A kínaiak olyan minőséget adnak, ami összemérhető a svájcival, a svájciak pedig a semmiért kérnek vidéki városok lakás áraival mérhető árak.
Én nem tudom lassan, hogy mi a cinkesebb, jó minőségű kamu órát venni „fillérekért” vagy feltámasztott xy márka, nulla innovációval rendelkező termékét milliókért. Egy Hublottban nincs semmivel sem jobb werk sem erkölcsi sem pedig műszaki szempontból, mint egy kam valjouban.
Még annyit: a tourbillon nem volt kamu, saját kínai márka alatt futott, és a Parnis sem az, de minden hozzászólásomban a kamukkal kapcsolatban szerepel az eredetivel való összehasonlítás, ami úgy feltételezi, hogy van az eredetiből is.
