Mondjuk elég érdekes lenne végignézni Aoiyama első 6 napi teljesítményét (1 - 5) ugyanebből a szem-pontból. Nekem a legesleg-kirívóbb éppen a 6. napon, a Hokutofuji elleni meccse volt, ahol a tachiai -
-tól kezdve úgy viselkedett, akárcsak egy fabábu. A meccs 2. pillanatától kezdődően ellenállás nélkül
hátrált ki, mintha ott sem lett volna. És ez korántsem egyedi jelenség nála.
Valóban elég furcsa meccs, nekem ez fel sem tűnt először. Daishoho hacsak nem a tachiai-tól szédült meg ennyire, legalább valami minimális ellenállást kellett volna tanúsítania. Vagy valami hatalmas trükkös húzással akart volna előrukkolni a dohjo széléről, és végig a megjátszás volt a terve, de mire észbe kapott, már elkésett? Mondjuk ez se valami jó magyarázat...
hát én pont azért nem bírom ezt a halott test (shini-tai) szabályt, mert tök szubjektív. ha akarjuk ilyen, ha akarjuk olyan.
viszont ami nekem ma a szememet szúrta, az rögtön az első meccsen történt chiyomaru (3:6) daishoho (6:3) között, mindenketten a maegashira rang legvégéről.
Na, ma Tochinoshin megint lehengerlő erőben volt. Egyetlen győzelemre van az Ozeki rang visszaszerzésétől, de szerintem itt most már nagyobb szabású célért kéne küzdenie, hisz a Yusho elérhető távolságban lebeg. Enho meccse ma is látványos volt, de ezúttal valamit nagyon elszúrt, pedig szerintem győztes szituációba volt. Fura, hogy aki ennyire tudja kontrollálni a súlypontját, hogy hibázhatott mégis ekkorát. Bár ahogy elhagyta a küzdőteret, az stílusos volt :) Mint egy igazi béka. És ezt nem sértésből mondom, inkább lenyűgöz a hajlékonysága, mert ha én próbálnék meg így mozogni, az összes létező izmom meghúzódna. Kakuryu ma megvillantott valamit a Jokozunaságából, ilyen kifacsart pozícióban is helyén volt a taktikus érzéke, és a reflexei. Takayasu kezd lassacskán magára találni, de valószínűleg már késő. Persze egy erős kachi-koshi azért sosem mutat rosszul egy Ozeki neve mellett, meg kéne nyernie a hátralévő napok nagy részét. Ami még érdekes volt számomra, az a Daieisho - Kotoshogiku meccs. Utóbbi (látszólag) hatalmas kezdőlendületi előnnyel csapódott bele Daieisho-ba, amaz viszont rendületlenül ellenállt a csapásnak, sőt, viszonylag hatékony ellentolásba kezdett, és nem is volt kérdéses a győzelme. Ilyen stabilitást Hakuho-nál szoktam látni. És legnagyobb megrökönyödésemre Chiyotairyu is beállt a "kitolató óriások" csodálatos klubjába a jelen tornán, immár Ichinoyo és Aoiyama mellett. Komolyan, már csak Kaisei hiányozna, hogy teljes legyen a stáb, bár őt második napja nem látom.
Nem tudom miért, én Ryuden-t, és Okinumit mindig keverem.
Nekem úgy kompletten a bő két évvel ezelőtti felhozatal hiányzik: Egy erőteljes Kisenosato - Hakuho - Harumafuji trióval, egy meg-megvillanó Terunofuji - Kakuryu kettőssel, egy feltörekvő Takayasu-val, és egy időnként parádézó Ura-val az élen. Szomorú, de ennek a felhozatalnak több mint a fele hiányzik már. Bár némiképp enyhíti a helyzetet jelenleg Takakeisho és Tochinoshin élmezőnybe törése, és újabban Enho feltűnése.
Enho-nak ez eddig nagy tornája. Bár nem értettem, hogy míg az első napon lehetett látni Toyonoshimát, utána hosszú ideig nem, csak most láthattuk újra. Vagy a Natto összefoglaló oldalára nem került fel, vagy valahogy visszakeveredett Juryo-ba addig, na mindegy. Kakuryu nekem olyan furcsa karakter, hogy most már leültem egy kicsit statisztikázni, mert nála rapszodikusabb jokozunára talán nem emlékszem. Néha piszkosul magabiztos, és ellentmondást nem tűrő győzelmet mutat fel, egy másik napon meg képes bárkitől könnyedén kikapni. Kise nem volt rapszodikus, ő simán csak halovány volt Jokozunaként, viszont Ozekiként... Csináltam egy összehasonlítást Kakuryu Jokozuna, és Kisenosato Ozeki pályafutásáról. Szerencsémre (ha a mostani tornát még nem veszem bele) mindkét karrier 450 összecsapást hoz(ott).
Tehát, Kisenosato Ozekiként a 450 meccséből 318-at nyert, ez 70,6%-os győzelmi ráta.
Kakuryu Jokozunaként a 450 meccséből 224-et nyert meg (49,8%) 98-at vesztett el (21,8%) és 128 meccsen maradt távol a tornától (28,4%)
Ezt semmiképpen nem lehet jónak mondani, de rendben, legyünk igazságosak, és vegyük alapul csak a lejátszott meccseket. Ha így nézzük, akkor Kakuryu győzelmi rátája 67,5%, ami még így is elmarad Kisenosató arányától. Érdekes sport ez a szumó, néha furcsa rangozásokkal és szabályokkal, de pont ezért szeretjük.
Persze, az már egy másik dolog, hogy ha összehasonlítanánk Kisenosato Jokozuna, és Kakuryu Ozeki pályafutását, akkor bizony csúfosan takargatná a japán az arcát nagy nagy szégyenkezésében.
érdekesség, hogy takakeisho visszalépésének köszönhetően tochinoshin fusenshoval (már most a napi küzdelmek előtt) megszerezte a kachi koshit, neki már csak 2 győzelem kell, hogy ismét ozeki lehessen.
kakuryunak -aki elég bosszús volt, hogy elvesztette tamawashi elleni győzelmi szériáját- kötelező győznie okinoumi ellen (ami lássik be azért nem egy lehetetlen dolog) hogy lépést tartson a tornagyőzelem felé tochinoshinnal és asanoyamával.
Fociban is vannak néha hasonló szituációk, mármint abban a vonatkozásban, hogy egy jó passzt, indítást néha egyenesen a bíróba lőnek, nagy is szokott lenni olyankor a nézőtéri moraj, de ott a bíró mindig csendre int mindenkit, mondván, ő a pálya és a játéktér része, és kalkuláljanak vele a játékosok, mikor a labdát felé irányítják. Persze ettől függetlenül etikátlan, ha egy bíró rosszul helyezkedik.
Huhh elég merész húzás ez Takakeisho-tól. Kockáztatja a rásérülést ezzel.
Én Wikipédián néztem Mainoumi-t, ott 171 cm ír (magyar oldal is van róla, ott 170), azért gondoltam hogy szinte azonos méretűek Enho-val. Bár Wikipédiának nem minden esetben kell hinni. Sajnáltam hogy a 7. napon kikapott Enho, méghozzá egy elég trükkös módszerrel, úgy látszik, trükk ellen trükk a megoldás. Gyémántot csak a gyémánt vágja :)
Én nem ismertem Mainoumi-t, de most rákerestem, és te jóságos ég, valóban egy az egyben Enho. Nem csak a mérete és a technikája kísértetiesen hasonlít, de még a fejszerkezete is. Nem lehet, hogy Mainoumi Enho apja? :)
Enho és Tochinoshin, továbbra is a torna eddigi két nagy meglepetése (számomra). Takakeisho sérülését viszont nagyon sajnálom, megnéztem volna mire megy mondjuk Kakuryu vagy Tochinoshin ellen. Aoiyama meg eljátszotta ugyan azt a gyalázatot, mint amit pár nappal ezelőtt Ichinoyo: A végzetes kitolatást. Ennél csalódást keltőbb nem lehet egy meccs, mikor várnád a nagy összecsapást, a végkimerülésig tartó harcot, aztán az egyikük "vígan és önszántából" sétál ki maga a küzdőtérről. Oké, tudom hogy ez is egyfajta technika, és ha bejön akkor szép győzelem, de a két titánnak nemhogy nem jött be, de egy pillanatig se volt ezzel esélyük. Ha egy kisméretű, fürge szumós próbálkozik ezzel, afölött még könnyebb elsiklani, de ezek az óriások nem értem, miért nem a (súlyukból adódóan) kőkemény tolóerejükkel próbálkoznak.
Enho sokban emlékeztet Manoumira. Remélem, hogy még szép eredményeket ér el, tényleg üde színfolt. Nekem ma Tochinoshin és Ichinojo meccse teszett a legjobban. Kemény küzdelem volt, amelyben úgy tűnt, hogy a végére Ichinojo mind fizikálisan, mind pedig mentálisan elfáradt, és "feladta".
