A pinceszet (Dolium) az aktualis kekfrankosat 1590ert meri 0.75os palackonkent. Igaz nem ilyen marketinges neven. Ez a kisuveges 2001es szinte biztosan ihatatlan mar es nincs erteke.
Egészség-marketing bullshitnek tűnik elsőre a garantált rezveratrol tartalmával együtt ...
Az élvezeti értéke egy csavarzáras - 16 éves - szar évjáratból származó bornak saccra kb nulla lehet, persze kivételek mindig vannak. Ára a mellé írt háttérinformáció függvényében valahol 1Ft és 1000 Ft között lehetett, de az is lehet, hogy valamelyik etetős-itatós villányi orvoskonferencia ajándékzacskójából került elő.
Segítségre lenne szükségem kaptam ajándékba egy 187ml-es villányi "VINA PREVENTINA" nevezetű 2001-es kékfrankos száraz vörösbort és kíváncsi lennék hogy valaki esetleg tud-e valamit erről a borról s az áráról?
Ugyanakkor az sem lenne szerencsés, ha a pohár lehűtené a bort, mert az is befolyásolja az illatokat és nem előnyére. Akárhogy is kavarjuk :) a lényeg az az, hogy a bor az amit temperálunk és a pohártól csak az az elvárás, hogy ameddig a bor benne van addig lehetőleg annak előnyére legyen és ne hátrányára.
A pohárban amúgy alkalmanként sok időt tölt a bor, mert van úgy, hogy sok levegőztetés után nyílik ki egy bor. Pont erre szolgál a pohár és ezért nem alkalmas a kupa vagy a cső forma.
Én nem tudom, hogy miért nem találták már fel a pohár hűtőt és miért csak palack hűtőt használnak.
Tisztára érthetetlen.
Józan paraszti eszem meg azt diktálja, hogyha a környezeti hőmérséklet 30 C° akkor a 14 C°-os bornak a vékony faluban 5 perc kell a felmelegedéshez, a vastagabb faluban 4 és fél kb.
De az nagyon nem jó bor ami, decinként ennyi ideig benne marad :). Azt már megse merem említeni, hogy nekem a pince előterében van a pohárszék, így kb 16 C°-os a 175grammos poharam.
Persze az a X Grammos Deguszta az bizton jobb ebben is.
Az a kérdés, hogy mi a szempont. Ha a tartósság akkor nyilván a vastagabb anyag az előnyös. De a bor hőmérsékletének a megőrzése szempontjából a kehely vastagsága (a pohár súlya ebből is következik) az alapvető.
De józan paraszti ésszel is belátható, hogy ha van egy-egy 22 fokos X grammos és e 2X kelyhed, akkor a 12 fokos fél decinyi boroddal a hőmérséklet a nehezebbel magasabb hőfokon fog kiegyenlítődni.
Ez persze nem olyan nagy kunszt ha tempósan iszunk. Meg nyilván lehet egy boros poharat is temperálni, bár nem szokás.
Látod már megint a mellébeszélés működik a fórumtársnál.
Ahelyett, hogy fogná magát és lemérné azt a nyomorult poharat mellébeszél :)
Pedig könnyű lenne bizonyítani igazát, már ha igaza van.
A termodinamikai ismeretei is hiányosak kicsit mert véleményem szerint egy vékonyabb fal hamarabb közvetíti a környezete hőmérsékletét mint egy vastagabb.
De biztos, hogy ehez se értek, hiszen Ő mindent jobban tud.
Lehetséges, hogy a minél vékonyabb fal az előnyös. Van az ellenkezőjére is példa. A Riedel "restaurant" sorozata más anyagminőségű és más vastagságú (vastagabb), és ezek olcsóbbak is, mint a többi. Éttermekben nyílván szempont az is, hogy minél kevesebb pohár törjön. Ezek a poharak is jók (van belőlük nekem is), de a vékonyabb, ólomkristály kelyhek jobbak. A Sommelier sorozat kelyhei borotvapenge vékonyságú ólomkristályból készülnek kézzel.
A súlynak a pohár termokapacitása miatt van jelentősége. Persze csalóka lehet, de én még nem láttam nehéz talpú de papírvékony falú poharat. Valójában a jelentősége a kehely vastagságának van. Minnél vastagabb annál jobban melegíti a bort. Ez a jelentősége. Szerintem egy pohártól a legalapvetőbb elvárások egyike, hogy minél tovább tartsa adott hőmérsékleten a bort.
Nekem nincs olyanom, és nem is gondolnám, hogy egy konkrét borhoz jó lenne. Nyílván megvan a maga szerepe, ami egy általános kóstolásnál, több bor esetében egy elfogadható kompromisszum (tök részegen történő vedelés esetében), de az űrméretét tekintve maximum fehér borhoz lehet jó.
Szerintem nincsen olyan felosztása a dolgoknak, hogy dizájn termék meg nem dizájn termék. Inkább azt mondanám, hogy vannak olyan termékek ahol a dizján képvisel egy hozzáadott értéket és van olyan ahol pedig ez nem szempont.
De arról maximálisan meg vagyok győződve, hogy például a Riedelnél és minden más prémium poharakat gyártó cégnél a dizájn az egyik legfontosabb szempont a funkcionalitás után.
> De valóban, tényszerűen igazad van. (Gondolhattam volna, hogy mindenbe belekötsz, mint a beton...😖)
Szerintem nem elegáns dolog kötekedésnek venni azt amikor rajtad kívül másnak van igaza. Lásd lentebb, rövid gondolkodás után beláttam, hogy a Hepcinek igaza van. Nem kéne minden beszélgetésből a kinek a szerszáma nagyobb versenyt rendezni. A jó beszélgetés az amiben mindkét fél úgy vesz részt, hogy akár hajlandó az állásontján módosítani. Én az ostoba embereket pont onnan ismerem meg, hogy hisztisek lesznek ha tévednek.
> nem a nyelvtérképet, amit csak Te emlegetsz - ki tidja miért? Senki sem hivatkozott rá...
Régen, volt egy ilyen dolog... de gondolom a pohárgyártók is kezdenek lejönni róla. Tán még itt a topikban is volt erről szó 10-15 éve. Konkrétan az volt a mondás, hogy a fajta és borvidék specifikus poharak direkt úgy irányítják a bort a formakialakításukkal, hogy a megfelelő nyelvterületre érkezzen először a bor. Még pár hete is volt itt egy talán origós reklámcikk amiben erre hivatkoztak.
Én csak tisztázom az alapokat, hogy ugye szó sincs erről. Mert tudtommal ezen a dolgon már túlléptünk.
A tapasztalás szubjektivitása esetünkben döntő tényező.
Persze, dizájn termékeknél első sorban a dizájnért fizetnek. Ma már semmit sem lehet eladni dizájn nélkül, és tulképp ez régen is így volt, csak akkor "korszerű" megjelenésnek hívták. A párizsi Notre Dame építőit agyonütötték volna egy reneszánsz homlokzatért. 😜
A Riedel nem egy dizájn termék, de ikonná kezd válni, a többiek kezdik másolni a formákat, kb. úgy, mint az Apple termékeinek dizájnját. Tehát egy idő után azt vesszük èszre, hogy mindegyik cègnek qrvára ugyanúgy néznek ki a cuccai, drágábban viszont csak a valóban jobbat fogják megvenni.
A mai poharak mind felfelé szűkülnek valamilyen formában. Ma már senki sem iszik olyan kupából, amiből a középkori várurak ittak, és amilyeneket régi filmekben látni. A szűkülés mikéntje és mértéke számít.
De valóban, tényszerűen igazad van. (Gondolhattam volna, hogy mindenbe belekötsz, mint a beton...😖)
Az "ízek szétszálazása" az ízek szétszálazását jelenti, nem a nyelvtérképet, amit csak Te emlegetsz - ki tidja miért? Senki sem hivatkozott rá...
Ilyen pl. a "piros bogyós", a "földies", a "lekvár", és bármelyik íz, akár a sós, a savanyú, az édes, de még a "keserű", és az "umami" íz is. A hivatalos nyelvtérkép meglététől függetlenül...
A tapasztalás szubjektív, igen. És ha ebből nem tudnánk szintetizálni semmit, még mindig a fán élnénk.
(Ez egy mondás, még mielőtt belekötnél, hogy nem éltünk fán.)
Már hogyne fizetnének a dizájnért az emberek? Komplett iparágak léteznek erre. Világszerte nagyon sokan vannak akik szívesen fizetnek többet egy használati tárgyért pusztán azért mert az _SZÉP_ :) Konkrétan a divatszakma erre épül. De bútorok esetében is simán elfogadott árnövelő tényező az, ha egyedi és szép dizájnja van egy bútornak. Én bizony szívesen adok ki többett egy gusztusos étkészletért pusztán azért mert szép... és szerintem ezzel nagyon nem vagyok egyedül.
Amúgy a félreértés elkerülése végett a Riedel Sommeriers sorozat tagjai is felfele szűkülnek. Pusztán a felső ceninél hajlk vissza a pohár. De ettől még az illat kondenzáló funkcióját betölti a pohár.
> az ízek szétszálazásához
Remélem, hogy itt nem a nyelvtérképre utalsz. Arra ugye pontot tehetünk, hogy nem létezik?
> A tapasztalati faktort semmiféle tudománnyal és Wiki idézettel nem tudod helyettesíteni...
Ilyent nem is állítottam. Azt viszont állítom, hogy a tapasztalás az szubejktív.
Nekem mások a tapasztalataim (gondolom, ez már kiderült..). A dizáj valóban fontos, de csak azért nem fizetnének (én sem) többet az emberek. Pl. ha leakadnál erről a "felfelé szűkülő" pohár kritériumról, akkor rájönnél, hogy az csak bizonyos fajták esetében előnyös, pl. a Pinot vagy egyes fűszeresebb borok esetében, mint pl. a Syrah vagy esetleg a Furmint. Van, ahol nem kívánatos, mint pl. a bordóinál. De a Riedel fölfelé lépve kinyitotta a Sommelier pohár száját is az alap pinóshoz képest, mert az ízek szétszálazásához az előnyösebbnek bizonyult.
A tapasztalati faktort semmiféle tudománnyal és Wiki idézettel nem tudod helyettesíteni...
Az, hogy téged nem győznek meg érvek az nekem nem baj. Ha akarsz érvelsz ellenük, ha nem akarsz akkor nem fogsz.
A tapasztalati úton való eldöntése egy ilyen kérdésnek korrekt lehetőség. A baj ezzel az amit te magad is leírtál korábban. Ha a kezedbe veszel egy iparművészeti tárgynak beillően szép kézzel húzott, papírvékony poharat, akkor érezni fogod, hogy ez most valami más.... és innentől reszeltek az objektív véleményformálásnak.
Azok a kritériumok amiket én említettem azok meglehetősen egyszerű és triviálisan objektív dolgok. Szerintem éppeszű ember nem kérdőjelezi meg, hogy a jobb alapanyag, prezícebb és korszerűbb gépek, a több kézi munka potenciálsan minőségnövelő és garantáltan árnövelő tényezők. Az ami szubjektív az a dizájn kérdése... mennyit ér és mi a haszna annak, hogy egy ismert, tapasztalt szakember tervez egy poharat? A fene tudja... mondjuk ha öltönyről lenne szó és szabóról, akkor senki nem kérdőjelezi meg, hogy egy tapasztalt és elismert szabó által készített öltöny az lehet (!!! csak lehet, nem biztos !!!) kényelmesebb.
A szuperprémium poharaknál én teljesen biztos vagyok benne, hogy a dizájnt (ami mondom, fontos lehet) és az egyediséget meg az esztétikát fizetem meg elsősorban.
Amúgy mondom... nem vagyok fű pohár témában. 15+ éve vásárolok mindenféle poharat, nagyon drágákat és nagyon olcsókat is. Rendszeresen iszom mindenféle pohárból... az én tapasztalatom az amit írtam. És ezzel együtt elismerem a szép, egyedi és különleges kivitelő szuperprémium poharakat. De az én tapasztalatom az, hogy a jó minőségű, igényes poharaknál (amik nekem 1000-1500Ft között vannak) pusztán a borkóstolás szempontjából nem adnak többet a 8-30 ezer forintos pohárcsodák. Ez az én tapasztalatom... mondom, majd két évtizedes tapasztalatom.
Az "objektív" kritériumaidon kívül (amiket most nem kommentálnék) felsoroltad a Te személyes kritériumaidat is, mint pl. a felfele szükülő pohár. Ezeket sem kommentálom, de az alátámasztásukra kitalált érveid nem győztek meg. Szubjektív műfaj ez, és a tudomány utcájában közlekedve olyan korcsolyapálya, ahol nagyokat lehet zakózni.
Szerintem rossz a megközelítés. Tapasztalati úton kellene minősíteni a poharakat, nem a műszaki tartalom után. Ettől még kijöhet az, hogy a drágább pohár a jobb (minden logoka ezt diktálná, és én is így gondolom), de a sorrendet nem lehet felcserélni: először inni kell egy Grand Cru Sommelier-ből, és csak utána megnézni, miből van, mennyibe kerül, és fikázni meg "sznobozni"...
(Vagy leülni a sarokba, és pityeregni egy kicsit a saját beképzeltségünkön...)
Hepci barátom téged megint megpróbálnak megvezetni :)
Kijelenti, hogy 1+1=2! Ezzel ki vitatkozott? Ja hogy az Ő szentenciája az 1+1-nek felel meg szerinte? Hm.
A sok ostoba :)
A falvastagság a másik: leírja százszor de nem írta meg, hogy a deguszta pohara hány gramm :) én megírtam, az enyém 175g.
A termokapacitás is érdekes dolog. Elgondolkoztál már azon pl. hogy egy korsóban, vagy egy pohárban melegszik fel előbb a hideg sör? Azok a hülye Bajorok régóta tudnak ám valamit.
A Vargaborral nekem nem a minőség az elsődleges problémám, hanem az, hogy az én definícióm szerin ők üzemszerűen pancsolnak. Az, hogy valaki a szart tartja jónak engem sosem zavart igazán. Ezért én nem tudok őszintén mérges lenni valakire aki igénytelen. Amúgy finom vargabort én már tíz éve is ittam. A budavári fesztiválon valamikor 2008/2009 környékén mutatták az aranymetszést vagy annak egy prototípusát. Tudnak ők is finom bort csinálni ha akarnak.
A poharakra visszatérve. Igen, felsoroltam pár kritériumot amelyektől függ egy pohár minősége. Ha valaki érdemi beszélgetést akar folytatni akkor állok az érvek, ellenérvek, tényszerű cáfolatot, logikai közvetkeztetések elé.
Sokszor mondtam, hogy az 1+1 az 2 ... és aki 3-at mond az nem "vannak mások, akik nem így gondolják," esete... hanem az ostoba.
Amikor leírom, hogy egy pohár minőségének egyik fontos mértke az, hogy menyire vastag a pohár fala, mert a vékonyabb pohárnak alacsonyabb a termokapacitása az nem vélemény, hanem frankón objektív tény. A vastagabb pohárban ugyanis hamarabb felmelegszik a bor. A vékony pohár gyártása pedig jobb alapanyagot, precízebb gépet vagy több kézimunkát igényel. Ez sem vélemény, hanem tény. Ezt a kérdést nem lehet "máshogy gobdolni" ... illetve lehet, de azt hívják butaságnak.
Egy pohár súlya, vastagsága nem marketing és nem is sznobizmus kérdése. Aki ezt nem fogadja el azzal szerintem pohártémában kár beszélgetni.
Vargaborból épp úgy létezik jó minőség, mint kínaiból, legfeljebb a vevők 99%-a soha nem találkozik vele.
Pár éve vakkóstolón a Varga (aranymetszés) kéknyelű másodikként végzett a piacon viszonylag könnyen fellelhető nagyjából minden kéknyelű között. A társaság rajtam kívül borbloggerekből állt és általános volt a csudálkozás.
Amúgy én is szívesen alkalmazom a "varga" szót valami gyenge minőség illusztrálására, de ennek igazából nincs több mély/abszolút igazságtartalma, mint amikor azt ordítom a teniszpályán egy különösen rossz ütés után: "mit csináltál, buzi???". Diszkriminálom a buzikat? Ha a Varga - ami képes jó bort előállítani, és az átlag gasztrofehérei/rozéi is ihatóak - a szar, akkor mi a Weinhaus? És minek nevezzük, ami a Weinhausnál is eggyel lejjebbi polcon található a teszkóban? Vagy mi van, ha valakinek már a Hilltop is szar? Ha feljebb megyünk, lehet Frittmann vagy akár az Etyeki Kúria bora is en bloc szar. Na de, hol van már a Frittmann is az átlag kínai 100 forintos csavarhúzó (aminek a feje fordul el, nem a csavar) minőségétől? Az egekben, nyilván.
Jocóra visszatérve... nem eufemizmus, amit írtam - volt már itt, aki nem tudott olvasni, ő nem ilyen. Hanem azt gondolja, hogy a 400 forintos (török) kehely már jó, ami fölötte van, az humbug (marketing). Te meg azt gondolod, hogy 1000 forint a határ (R. Degustazione), és e fölött van a humbug (marketing). Meg azt is gondolod, hogy ha felsorolsz pár kritériumot valamivel (pl. jó pohár) kapcsolatban, az valamiféle tudományos megállapítás, tehát pont ezek a mondatok érvényesek, pont ennyi darab belőlük, és pont így megfogalmazva. De vannak mások, akik nem így gondolják, hiába olvassák el tizenhatszor a definíciódat...
Még egy kicsit gondolkodtam és arra jutottam, hogy a nagy különbség a vargabor és a kínai szemét között az, hogy a vargabor egy konkért termelő vagy egy konkrétan körülírható termelői hozzáállás. Ameddig a kínai szemét esetében általánosítunk. Nyilván aki szemetet gyárt az megérdemli lenézést és a kritikát. Én csak azt akartam korábban mondani, hogy Kínában vannak igényes termékeket előállító gyárak is. Szóval nem tartom helyénvalónak egy az egyben mindent ami kínai egy kalap alá venni.
Szóval az analógia akkor lenne 100%-os ha valaki aki magyar borként csak a vargabort itta az megállapítaná, hogy minden magyar bor olcsó szar.
