"Ebben a munkájában gyököket emleget, nem ősgyököket."
Így van!
"Később finomított az elgondolásán, úgy gondolta, hogy 5-10 egytagú ősgyök lehet. Úgy emlékszem, hogy amiről úgy gondolta, hogy igazolni tud az a Mo, Fe, Go, Ta és még talán egy-kettő ősgyök."
Ennél biztosan több, sokkal volt, hiszen van 26 mássalhangzónk és 14 magánhangzónk, de ennél sokkal több lehetett az ősidőkben
Ha csak ezt a két számot szorzod össze, megkapod a lehetséges változatok maximális számát: 364. De ez még nem minden, mert a magánhangzó-mássalhangzó sorrend fordítva is lehet, így a kapott eredményt meg kell szorozni kettővel, az pedig egy igen szép szám: 728.
Ha még azt is hozzávesszed, hogy testbeszéddel, hangsúllyal, hangerővel is lehet a gyököknek más jelentést adni, vagy a meglévőt pontosítani, akkor a "szókészlet" meglehetősen tekintélyes lehetett. Szinte mindenre volt megfelelő hangjuk. És ez igazolható is a háromhangú gyökökben található variációk nagy számával.
"A szógyártás magyar elveit azonban jó leírta."
Én azt látom, qrva nagyot tévedett. Ő úgy gondolta, hogy a meglévő gyökökből a hangok cserélgetésével újabbakat gyártottunk, s ez nagy melléfogás volt a részéről.
"Miből gondolod, hogy ezt figyelmen kívül hagyta?"
Mert a gyökalkotásnál nem a "nulláról" indult, nem hangok jelentése alapján építette föl a gyököket, hanem néhány gyökből alkotott hangcserével újabbakat. Ő a gyököket nem összetett szavakként kezelte, pedig a gyökalkotás sémája ugyan az.
"Igaza van abban, hogy nem minden hang önműködően gyök is."
Alapjában véve minden hang gyök, mert azért jöttek létre a hangok, hogy valamit meg lehessen velük nevezni. Ha pedig a létrejött hangok szavakként funkcionáltak, értelemszerű, hogy a gyököket alkotó minden hangnak volt jelentése, mint az összetett szavak esetében, ott sincsenek olyan szavak, melyeknek nincs jelentése. (persze, egy más lapra tartozik, hogy az összetételeknél - toldalékolásnál - a kiejtést segítő hangok is szerephez jutottak, de ez nem lehet kiindulási alap.) Ti. a kéthangú gyökökben van jelentése mind a két hangnak, azok nem kiejtést segítő hangok, hanem a kéthangú gyök szerves részei és mindkettő befolyásolja a gyök jelentését. : Ás, és, ős, is... rá, rí... öl, él, ál, ül, ól, al...úr, ér, ár, űr, ír... stb. ill le, lé, ló, lő... ha, he, hé, hí, hó, hő, hű...stb.
Természetesen ezek nem mindegyike ősgyök a szó szoros értelmében, hiszen az ás, ól, űr, ír, úr már nem abból a korból való, hanem jóval később keletkeztek.
"JÖN szónak a JŐ a gyökere. De egészen más ha úgy mondom hogy ÉR-KEZ-IK,
Mégis teljesen másik úton épült fel, egy másik dologból. Jelentésben közel azonos, még sincs nekik közös etimológiája."
Bizony, bizony... A hasonló, vagy azonos jelentés önmagában semmit nem mond a szó eredetéről, két szó etimológiai kapcsolatához legalább egy hangnak egyeznie kell, és a jelentésének nem is kell egyezni, vagy még csak hasonlítania sem a másikra.
Nyír, lép, ár, rmegy-meggy, (azonos, vagy csaknem azonos a három hang, a jelentéseik mégis teljesen mások)
ráz-ház-máz-váz-fáz-gáz-láz-száz, (Ezekben a gyökökben csak az első hang különbözik, és persze a jelentéseik ...)
kér-kép-kény-kés-kész-kén-kém-két(2)-kéj-kék-kéz... (Itt pedig csak a harmadik hang és a szavak jelentése más.)
tör-kér-sár-szúr-var-nyer-bír-csűr-for... (itt csak az utolsó hang azonos, semmi egyéb)
nyer-nyél-nyit-nyúz-nyak-nyom-nyűg... (csak az első hang azonos, más nem)
"Ráadásul ami IN-OG, az nem is mozog egyfolytában. Meg-megáll egy kis időre"
Pont ezért van a végén a gyakorító képző, mert a mozgás nem folyamatos, hanem szakaszos, meg-megismétlődő.
Ahogy Te is írod: " Egy inga is mikor kileng, egy pillanatra megáll és újrakezdődik az egész. Újraindul ! Ezért IN-OG, ezért kell a gyakorító bele."
Mikor valami inog, az is újrakezdi ugyan azt a mozgást, hiszen ha végigvinné, akkor eldőlne, de nem, hanem visszabillen, s egy kis idő múlva újra kezdi ...
"Az tud elindulni, ami eddig állt. IN így röviden növényi szárat (INDA) vagy lábszárat is jelentett, bárminek a szára annak INDÍTÓ-ja ha úgy vesszük,"
Így van, az (I)N gyök jelentéséhez a tegnapi hozzászólásomból idézek alátámasztva szavaid:
"- Na, Ne, No, Ni. Ezek is noszogatást, mozzanatokat jelentenek."
"hiszen maga a kezdőhang lesz a hallható valóságunk, amellyel szerintem elég nehéz is volna vitatni."
Na, végre eljutottunk idáig..., hogy egy véleményen vagyunk. Csak ezek után ne gyere azzal, - mintha mi sem történt volna - hogy a csöpög egy hangutánzó szó! - ha már ez imént leírtad, hogy a kezdőhang az, ami hallható, a többi meg toldalék.
" REMEG, RENG, RÁNG, RING, RENGET, RÁNGAT, RINGAT, ezek etimológiailag nyilvánvalóan azonos csoportba tartozó szavak lesznek."
Ezek a szavak nem egymásból keletkeztek, és más jelenségeket, más jellegű mozgásokat neveznek meg, így gyök-szinten az etimológiai kapcsolatuk kb. nulla.
Azonban a gyökök hangokra bontása után már megtalálható a köztük levő kapcsolat.
Etimológiai kapcsolatról akkor lehet beszélni, ha ugyanazon ősgyök/gyök toldalékolt változatait vesszük egy csokorba.
R(e) reng renget rengeteg rengeteget
R(e) rep repít repítés repítését
R(e) recs recseg recsegés recsegése
R(e) rec recéz recézett recézetten
A "rengeteget " és a "recézetten" szavak csak a R(e) ősgyökig visszavezetve kerülnek egymással kapcsolatba.
A fenti négy példa gyökei (reng, rep, recs, rec) már teljesen mást jelentenek, ezért köztük (ezen a gyök-szinten) nincs etimológiai kapcsolat. A RENG nem a REP, vagy RECS szóból származik - és fordítva. Viszont mindhárom a R(e) ősgyökből (+ egy másikból) épül föl.
"De amúgy a szó vég eléggé a gyakorító igeképzésre hajaz már megjelenésében is. Ismerhetünk ma olyan -OG végű szavakat, amelyeknek még megtalálni az --ONG párját is régebbről. Kérdés hogy miért van azoknál kétféle ebből."
Mert kétféle, nagyjából azonos jelentésű gyököt használunk. NOG és G.
Cz.Fmon:Alapértelmére rokon a mocz, moczczan, mokog, és moz, mozzan, mozog szókhoz, mennyiben a mondás szájmozgatás által történik. Mennyiben pedig ennek tudósító, értesítő jelentése van, megegyezik vele hangokban is:mutat,azaz bizonyos jel által értesít.
Tehát a mon -ból magyarul mogy lett. Simán el tudom képzelni, hogy az ősmagyar korban a modgyad-ot is használták a mongyad helyett!
lat. monere, Mund, régi német: muntigan (mondani), franczia mot, lengyel muvi (mond)
Nem véletlenül a mondás a mozgáshoz kötődik (mozog a száj is, és kimegy belőle a szó...) - Száll a madár ágrúl-ágra...
Német muntigan (mondani) - angol move (mozog). Motivál - "példát-mutat" ösztönöz, tehát mozgat, a mánia is egy ismétlődő mozgás... A mantra is szóbeli ismétlődés.
GYÚR az inkább GYŰR , ez a kapcsolat közvetlenebb. Az "INDUL" dolgot még végiggondolom, csak ebben az -UL igeképző toldalék, azokban meg az NY_L szótő szintjén egyezik meg...
Jól érezhetően a MENNI, MENÉS szavunkban az N - GY-vé lágyult a személyes névmásokban. Ez szerintem a MENDJÉL - MENDJEGÉL, MENDJEGET- MEGYEGET képzés következénye
Székelyeknél még mindig létező forma: MENEGET
Mint ahogyan a MOND igénben a MONDJA - MONGYA lett. MONDJARÁZból - MAGYARÁZ és (motyorászik - motyog)
A MAGYAR népnév szerintem:
MOGY + AR (névszóképző)
A mogy - mondó/beszélő cselekvő jelentésű is lehetett, pont mint a megy szavunk a menni igéből.
Félreérted... Nem az oda-vissza mozgást ismétli, hanem az oda-vissza mozgás rövid sorozatait ismétli. Egy rövid ideig van oda-vissza mozgás, majd megszakad, aztán megint van egy darabig, azután megint nincs.
--
Ez igaz, de te értesz félre, mert az intenzitást is érzékeltetik a szinonímák. Remeg intezitása sokkal kisebb mint a rengnek szerintem.
"Igen. Ismétlik oda-vissza - az intenzitás változó."
Félreérted... Nem az oda-vissza mozgást ismétli, hanem az oda-vissza mozgás rövid sorozatait ismétli. Egy rövid ideig van oda-vissza mozgás, majd megszakad, aztán megint van egy darabig, azután megint nincs.
Pl. a reccsen az egy pillanatnyi jelenség, mely számos oda-vissza mozgásból áll, de egyszeri alkalommal történik. Ha viszont valami recseg, akkor nem csak egy számos oda-vissza mozgásból álló reccsenésről beszélünk, hanem meg-megismétlődő reccsenések rövidebb-hosszabb szünetekkel megszakított sorozatáról.
Ha a fizikát veszed alapul, akkor ige, de a gyakorlatban mindegyik gyök más-más mozgást jelent. Ha nem lenne különbség köztük, akkor nem lenne szükség 4 féle gyökre, de éppen azért van 4 féle gyök, mert meg akartuk egymástól különböztetni ezeket a mozgásokat.
"Csak az intezitás és a kezdőhang más. Az ide oda való ellentétes mozgás az egyezés"
Nem csak a kezdő, hanem a harmadik hang is változó. Mégis, mit gondolsz, miért? Szerinted mi ennek a magyarázata?
"A hangszálak is rezegenek így képeznek hangot."
Igen, a hangszálak rezegnek, de nem remegnek. (Nagy a különbség a kettő közt) és nem is lengene (mert ez is nagyban különbözik az előbbi kettőtől), és nem is rengenek (ez is egy más jellegű mozgás, mint az előző három.
Igen, ez a mozgás indítás stimmel ugyan mindkettőnél. De mégiscsak van egy zavaró különbség. Bármi nyúló dolog mozgásnak indul. Eddig jó. Fordítva már ritkán esik egybe. Vagyis ami indulásnak ered, többnyire nem fog nyúlni, persze találunk néhány ilyen esetet ugyan, viszont az INGA mozgása közben saját testét nem nyújtja meg, nem változik meg a tárgy teste, hanem mindössze kilendül, majd egy pillanatra megáll és újraINDul.
Meg az indul szóban az --UL már egy igeképző toldalék, mint a ford-ul szóban mondjuk.
A nyúlós dolognak az NY-L vázán viszont különböző magánhangzó variációkkal egymás után sorakoznak a rokon értelmű NYÚL-ás értelmű szavak, egy fix NY_L mássalhangzóvázon, és ez arra utal hogy ez így egy egység.
NYÚL : állat, amelyik teste futáskor nagyon megnyúlik. Kéz megnyúlása ha érte NYÚL valamiért
NYÉL : Szerszámunk lesz NYÚLVA meg ezáltal , így válik hosszabbá és használhatóbbá. És gyanúsan két gyök összetétele. NYÚL és ÉL (szerszámok gyakori jellemzője, élesek) összeházasítva NYÉL .
NYÍL : Kilövésekor NYÚJTANI kell erősen. NYÚLJÍTANI helyesebben eredetileg, csak így ugye mondhatatlan szinte.))
NYÍLÓ virág is kinyúlik, terebélyesebb lesz.
NYOL-C : ha tényleg a végtelenhez van köze, akkor ez is magyarázható és akkor pipa...
Mondjuk magánhangzó előtéttel is van egy amit fixen ide lehet tenni, szóval épp létezik ilyen is, és ez nem más, mint az ENYEL-eg szavunk. És amire egy példa van, ott akár több is lehet...
"IN - mert az INdul a logikai kezdete az ingásnak"
A kezdő mozgás rejlik benne ugyanakkor a hajlékony rugalmasság is. Ami nem csoda, mert az N (on, -en, -in, -ön) eleve helyhatározó rag. Thát benne rejlik a valamire utalás és helyhez köt valamit. Pl. Asztalon. Valamit egy asztalhoz vONatkoztatunk.
" Ő a beszéd kezdetét eleve háromhangú (összetett) gyökökkel képzelte el, ebből indult ki, s úgy gondolta, 100-nál is kevesebb (még 25-ről is beszélt) alap-gyökből fejlődtek ki a többiek."
Ebben a munkájában gyököket emleget, nem ősgyököket.
Később finomított az elgondolásán, úgy gondolta, hogy 5-10 egytagú ősgyök lehet. Úgy emlékszem, hogy amiről úgy gondolta, hogy igazolni tud az a Mo, Fe, Go, Ta és még talán egy-kettő ősgyök.
A szógyártás magyar elveit azonban jó leírta.
"Azaz nem lehet figyelmen kívül hagyni a hangok jelentését"
Miből gondolod, hogy ezt figyelmen kívül hagyta?
A módosulatokat pont a hangok jelentése adja ki. Árnyalják a jelentést, mint a magánhangzók.
Igaza van abban, hogy nem minden hang önműködően gyök is.
Ezerszámra vannak mozgást kifejező szavaink, ettől még teljesen különböző gyökerűek lesznek ezek sokszor.
Mert millió dologból létrehozhatóak. Eleve ha bármilyen igét/cselevést/történést megnevezek, akkor az nagyobbrészt valamiféle mozgással fog járni. Ez evidens hogy így lesz. JÖN szónak a JŐ a gyökere. De egészen más ha úgy mondom hogy ÉR-KEZ-IK, máris egy egészen másik gyökérszóból építünk, pedig a két példaszó a legtöbbször akár fel is cserélhető egy szövegben, annyira egybevágóak.
Mégis teljesen másik úton épült fel, egy másik dologból. Jelentésben közel azonos, még sincs nekik közös etimológiája.
Cz-F az IN/ING és INOG dolgot nem magyarázza meg rendesen. Sőt különböző szavaknál máshogy értelmez, azaz mog azt sem tudom mondani hogy következetes. ENG dolognál teljesen mást ír, rokonítja őket. Más esetben azt írja hogy a "mozgást" jelenti. Csakhogy ez így nem igaz, ez még nagyon kevés.
TESZ RAK HALAD HELYEZKEDIK és tényleg ezerszámra vannak helyváltoztatásra irányuló szavaink, mindre rámondhatom hogy "mozgást jelent" és csá letudtam az egészet.)) De ez így nagyon kevés. Pedig az ezerszámra meglévő efféle szókészletünknek pont az a lényege, hogy eszméletlen finoman tud árnyalni és tud különbségeket (lényegeset) tenni hasonló szavak közé is.
IN-OG is jóval több ennél, jóval többet fejez ki, ráadásul nem is mindig egészen a mozgást fejezi ki ez a szó. A bizalom is meginoghat, mégse jött mozgásba semmi sem. Azért mert ez a szó egyfajta bizonytalan állapotot is kifejez. Azért IN-OG, mert nem fix ! Valami nem fix, változékony. Jóval többről szól ez, mintsem hogy csak a mozgáshoz kössük. Kiváltképp általános értelemben, nem is helyettesíthető a mozgás szóval az ingás, mert ez utóbbi egy speciális kijelölt , már pontosabb értelmű szó jóval.
Ráadásul ami IN-OG, az nem is mozog egyfolytában. Meg-megáll egy kis időre. Jöhet a kérdés hogy az IN-OG szóban mit gyakorít vajon ez a képző?... Mert valami ismétlődik ebben, azért van ott. Hát az INDULÁS újra és újra ! Egy inga is mikor kileng, egy pillanatra megáll és újrakezdődik az egész. Újraindul ! Ezért IN-OG, ezért kell a gyakorító bele. Nem volt ez IND-OG valaha ?...
Korunk tömegközlekedéseinek az ingajáratai is ilyenek, megállnak a végállomáson, és ingázik vissza, újra el kell hogy STARTOLJON, ez lesz a lényege. INT szó is ilyen, ebben nincs gyakorító (még), a kezünk IND(ult) útjára, de meg is állt ott fenn. Ha integetünk, akkor kilendítjük balra és jobbra, de a végpontoknál egy kicsit megáll. Tehát itt már van létjogosultsága gyakorítani, mert újra és újra indul ez a kéz.
IN-GER : indul és gerjed toldalékmentesen összeadva. IND-OK : induló ok-a valaminek.
Az tud elindulni, ami eddig állt. IN így röviden növényi szárat (INDA) vagy lábszárat is jelentett, bárminek a szára annak INDÍTÓ-ja ha úgy vesszük, ott indul el ugye, onnan SZÁRmaztatjuk tovább a növényt is, meg a lábat is.
És nem utolsósorban : Ha belegondolunk az INGAT szó az gyakorlatilag egyező a hosszabbra toldott INDÍTGAT kifejezéssel.
"A szél ingatja a fák ágait" --- példamondat mondjuk. Vagyis INDÍTGATJA azt. Azért a gyakorító, mert közben mikor épp nem fúj annyira a szél, szépen megállnak az ágak. De újra jön egy löket, újra INGAT vagyis INDÍTGAT és ez ismétlődik folyamatosan. Tehát nem konkrétan a mozgást jelenti a gyökérszó (persze van köze ahhoz is), hanem az INDÍT fogalmát végül is már a tömör gyökérszó is.
INDÓ-HÁZ : innen indították a vonatokat ugye, tehát az INDÓ jelen esetben az INDÍTÓ megfogalmazása tömören...
Itt azt kell látni, hogy az NG képzős szavaink mind-mind hordozzák ezt a meghatározó tulajdonságot.
A legtisztábban pedig ezt abból a szóformulából értjük meg, ahol nem mássalhangzó kerül a szó elejére. Ez az ING (inog) és az ENGed. Ebből tudhatjuk, hogy ezeket a szavak összekötő ősgyök az IN - mert az INdul a logikai kezdete az ingásnak is az indul kvázi olyan ingás, ami még nem ért vissza. A földrengés is más szóval földindulás.
Ebből pedig levezettem, hogy az *IN ősgyök köti valójában össze ezeket a szavakat. Mert az *ín alap tulajdonsága, hogy nyúlik.
Nyúlni valami után, annyi, mint mozgást indítani.
Aki inal, az oly gyorsan tűnik el, hogy még az indulását sem látjuk
Sőt, a LÁNG szavunkat is a LENG szó értelmezi. Pont ez a tulajdonsága a névadója, és egy kis módosítással tudatosan új szót kreáltak meg.
RENG---LENG között van rokonság, utóbbi finomabb jelenség, de most is azt mondom, hogy ettől még nem törvény, nem szabály hogy a többinél is működik, mert nem feltétlen. RÚD és LÚD már eléggé más.))
És a RENG dolgot már nem lehet összehozni a FING dologgal, mert az aligha remeg és RENG, de a kezdő HANGJA az meghatározza egészen...
