Az MTA kommunikációs igazgatója blogot nyitott az MTA-ról megjelent cikkek megvitatásáról. Az első topik azonnal kicsúszott az irányítása alól. A hozzászólók a fiatal kutatói generáció kivándorlásának okairól akart beszélni, ami magában foglalta az MTA intézményrendszerének és kommunikációjának korszerűtlenségét. A filozófia tudomány kandidátusa ekkor a 156.-ik bejegyzés után zárolta az egész vitát (http://mtamediakomment.blog.hu/2008/02/08/a_maganyos_domino_esete_a_tenyekkel). Fábri György (FGy_SciCom) emlékezetes bejegyzéseinek egyike így szól: „Úgy látom azonban, ezt a realitást realitásként fogadta el a kutatói közvélemény, hiszen ebben él, nincs olyan feszítő erő, ami előrevivő konfliktusokat eredményezne. Mégpedig azért nincs, mert kialakult egy (vélhetőleg nagyon törékeny s egyben nagyon destruktív) egyensúly, amiben még mindig elég sokaknak biztosít a rendszer alternatívákat (külföldi megbízások, időszaki kint létek, munkahelyi követelmények lazasága, segédmunkák) így még mindig megéri sokaknak belemenni ebbe a kiegyezésbe. Hangsúlyozom, ezt rossznak és kártékonynak tartom, de ideig-óráig mintha működne – immár másfél évtizede.” Valóban elfogadja az új kutatói generáció ezt a demoralizálóan megalkuvó álláspontot, vagy éppen most int búcsút az egyre inkább leszakadó magyarországi kutatásnak?
„Ha már választhatok, a pénzt javaslom.”
Feltételezem, hogy nem osztanád csak úgy. Milyen elvek alapján próbálkoznál?
„Akkor meghal páciens. És tök mindegy, hogy a műtétbe, vagy csak úgy magától. Aztán kezdődik minden előlről.”
Az MTA kutatóhálózatának megszüntetése végleges döntés lehet csupán. Kutatóegyetemeken kezdődhet el újra a dolog, de szerinted azok milyen állapotban vannak most?
„Hát amik vannak. Például ti is lehettek egy lobbi.”
Kutatási lobbi egy van: MTA Közgyűlésnek hívják. Többségét akadémikusok alkotják. Akihez szólniuk kellene (képviselők), azok nem veszik őket komolyan. A Közgyűlés nem képvisel potenciálisan fontos választóréteget és a gyakorlatot elért kutatói teljesítmény jó ideje nem látszik. Az Átkosban elkerülő szabadalmakkal oldotta meg a vasfüggönyön inneni termelés bajait, ezért fordítottak rá európai színvonalon. Az MTA érdekérvényesítési kudarca miatt megalakult, a jobboldali egyetemi tanárokat összegyűjtő lobbi szervezet a PBK (Professzorok Batthyány Köre). A félkarú csodafegyver. (Hm.) Mi ezen a fórumon sokfélét gondolhatunk magunkról, de aligha vagyunk közösség, még kevésbé lobbi.
„A biológiában mégis így működik. Úgy hívják evolució. És manapság már a társadalomtudósok is inkább a reformokban látják a fejlődés motorját, mint a forradalmakban.”
Az evolúció fölöttébb összetett eseménysor. „Reformjainak” fókuszában egyedi mutációk állnak, akiket a környezet visszaigazol, mint hatékonyabb alkalmazkodási formákat. Visszatérve az akadémiára. A kiemelkedő képességű emberek elzavarásával a régen várt kiugró pozitív mutációkat intézzük el. Az evolúció nem ontja a lehetőségeit, ha más nemzetek élnek a lehetőségeikkel (a tehetség megjelenésére mindenhol van esély), akkor Magyarország lassan poros és álmos perifériává válik. Csikós, gulyás, Piroschka, itt van nektek Aranka. (A rigmus semmiképpen sem a jó humorérzékű Aranka the Second-ról szól.)
„Legyél mondjuk te. Ha megszerzed hozzá a támogatást.”
Kedves vagy, de nekem nincs efféle ambícióm. Én – mint a guruk, lámák és rinpocsék (hinnye de rosszul hangzik) általában – békés növényevő vagyok. A bardo inkább foglalkoztat.
„Ez miért baj? Miért játsszon egy Dzsudzsák a Debrecenben, amikor játszhat az Eindhovenban.”
Nem baj. Nem is lesz kutató, aki nem tölt hosszabb időt vezető laboratóriumokban. A baj későbben keletkezik, akkor amikor nem jön vissza és nem válik a következő generációk tanítójává. (Nem neki, hanem nekünk baj.) Érzékelni kell a mércét ahhoz, hogy a meghaladására törekedhessünk.
„Csak erről? Én azt hittem, hogy a magyar tudomány jövőjéről.”
A topik a kutatók kivándorlásáról szól, arról hogy tényleg elindult-e és mik a mozgató rugói. Természetesen a tudomány jövőjét érintjük, hiszen ha nem jönnek vissza, akkor az Európa Kiadó ópusza a himnuszunkká válhat: „Választani túl késő,/ Már semmire nincs idő/ A jövő előttünk romokban hever,/És ha nem akarjuk, nem jön el,/ Van aki félig és van aki végig,/ Jól tudom, ez nem álom,/ Van aki félig és van aki végig,/ Annyi életem van, ahány halálom...” Ismét a bardoban bolyongunk, ez talán a dordzse szempa.
Eléggé rosszul érthető, amit írsz, - Restellem. Ennyire futotta.
Úgy érted, hogy a kutatók és oktatók változzanak meg? - Nem emlékszem, hogy mondtam volna valami ilyesmit. De miért ne? Változzanak.
De minek a hatására? Pénzt vagy kancsukát javasolsz? - Ha már választhatok, a pénzt javaslom.
A nem radikális kezelési javaslatod érthető, de a betegség már progresszív fázisban van. - Akkor meghal páciens. És tök mindegy, hogy a műtétbe, vagy csak úgy magától. Aztán kezdődik minden előlről.
Milyen lobbikra hagynád a változtatásokat? - Hát amik vannak. Például ti is lehettek egy lobbi.
Én elég bizonytalan vagyok abban, hogy mi a fejlődés titka, de amit olvasok nálad, az aligha lehet. - A biológiában mégis így működik. Úgy hívják evolució. És manapság már a társadalomtudósok is inkább a reformokban látják a fejlődés motorját, mint a forradalmakban.
Mi/ki legyen a szelektáló ágens/ügynök? - Legyél mondjuk te. Ha megszerzed hozzá a támogatást.
Tudománypolitika van, de úgyszintén a béka ülepe alatt keresendő. - Ezt mondtam én is.
Az utánpótlás nevelés az még megy. (Hogy az se menjen, ahhoz még tíz ugyanilyen langyos esztendő kell.) - Van rá esély, hogy így legyen.
Láthatod, friss PhD-ésok sorban nyernek ösztöndíjakat és hagyják el az országot. - Ez miért baj? Miért játsszon egy Dzsudzsák a Debrecenben, amikor játszhat az Eindhovenban.
Erről szól ez a topik (már mint hogy a friss PhD-ésok sorban nyernek ösztöndíjakat és hagyják el az országot) - Csak erről? Én azt hittem, hogy a magyar tudomány jövőjéről.
Azt hiszem, ha itt vegigkerdeznenek mindenkit errol a temarol, akkor valami olyasmi lenne a vegeredmeny, hogy "igen, en is hallottam egy ilyen professzorrol, de csak geologiaban", "csak kemiaban", "csak mikorbiologiaban", stb. aszerint, hogy hol jaratos az illeto.
Én eddig csak orvosi területen hallottam hasonlót és Magyarországon.
Nevek nem kellenek, azt gondolom az nem túlságosan etikus a dolog.
Szabó Csaba névvel való tárgyalása sem nagyon tetszik (próbáltam is az elején erről elterelni a beszélgetést), de itt konkrét megjelent adatok hangzanak el róla és úgy gondolom inkább elismerőleg és őt tisztázandó, mint a kárára.
Az iranyitok konvencionalisan az utolso pozicioban jelennek meg, amennyiben betartjak a konvenciokat. De nem mindig tartjak be. Ismerek olyat, aki kizarolag elso helyen szerepel fuggetlenul a tenyleges szerepetol. Jobb esetben legalabb olvasta a cikket...
Azert a pofavastagsagot nem mondanam elhanyagolhatonak, bar nyilvan tudomanyterulettol fuggo.
Hol latod az idezett mondatomban, hogy akademikusrol es fiatal kutatorol beszelek? Honnan tudod, hogy melyik helyere kell az akademikust es melyik helyere a fiatalt helyettesiteni? Tovabba mintegy haromszor hangsulyoztam, hogy altalanossagban es nem az emlitett emberek kapcsan.
De legyen a te kedvedert, a kontrasztot erzekeltetendo, behelyettesitve a szereploket.
Legyen mondjuk egy akademikus, aki teszem azt, valoban nagysag a maga teruleten es emellett van tartasa is, es csak abban a cikkben szerepel, amihez valoban van koze. Legyen egy masik, nem akademikus, aki mondjuk egy torteto pocs, es meg a portasokat is irasban utasitja, hogy minden cikken rajta legyen a neve, kulonben megvonja a premiumot.
Nos, ezek utan varhatoan kinek lesz nagyobb IF es idezettsegi mutatoja? Jelent-e valamit, ha a peldaban szereplo masodik emberkenek magasabb az IF-ja, mint az elsonek? Adnak-e ezek a szamok objektiv mercet?
Eléggé rosszul érthető, amit írsz, ezért kérdezek néhány alapvető dolgot. (Az első kérdésem is ilyen volt.)
Úgy érted, hogy a kutatók és oktatók változzanak meg? De minek a hatására? Pénzt vagy kancsukát javasolsz? (Árnyalnék, de még nem tartunk ott.)
A nem radikális kezelési javaslatod érthető, de a betegség már progresszív fázisban van. Milyen lobbikra hagynád a változtatásokat? Glatz a jegyzőkönyvnek beszélt a parlamentben, az még hír volt. Vizi is az üres padsorokkal találkozott, de az már hírré sem vált.
Én elég bizonytalan vagyok abban, hogy mi a fejlődés titka, de amit olvasok nálad, az aligha lehet. Mi/ki legyen a szelektáló ágens/ügynök?
Tudománypolitika van, de úgyszintén a béka ülepe alatt keresendő.
Az utánpótlás nevelés az még megy. (Hogy az se menjen, ahhoz még tíz ugyanilyen langyos esztendő kell.) Láthatod, friss PhD-ésok sorban nyernek ösztöndíjakat és hagyják el az országot. Erről szól ez a topik.
"Egyébként Vizi éppen az akadémiai reform egyik vívmányaként említette, hogy már (külföldi) külföldiek is pályázhatnak magyar kutatóintézeti igazgatói állásokra."
Na ez aztán a legszebb példája annak a parasztvakításnak amit Akadémia reform fedőnév alatt itt összesumákolnak. Valóban, Vizi Elnök Úr minden lehetséges fórumon teli szájjal harsogja az új vívmányt, miszerint az igazgatói állásokra nemzetköti pályázatokat írnak ki. Japántól Amerikáig, jöhetnek a jelenetkezők kérem szépen. Csak éppen azt az apróságot nem sikerül soha odapöttyintenie hogy a pályázókkal szembeni követelmények között ott szerénykedik "a magyar nyelv ismerete". Tessék ellenőrizni: feltöltöttem az Akadémiai Értesítő című abszolút autentikus lap 2008. január 18.-i számát. Itt érhető el: http://rapidshare.com/files/103156604/Volume57_January_2008.pdf.html A 28. oldalon kezdődnek a pályázati felhívások. Ez a feltétel tehát alapból kizár minden nem-magyar kutatót. Maradnak külföldön dolgozó hazánkfiai, akik a visszaváró, tárt karokat látva bizonyára rohannak pályázni. Én még egyszer sem hallottam/olvastam olyan esetről hogy külföldrő érkezett személy pályázott és nyert volna meg Akadémiai kutatóintézeti igazgatói állást. Ha valaki tud ilyenről, ne hallgasson, írja meg azonnal!
A te totális átalakítás vs. minden változatlanul maradás alternatívád szerintem elég szar választási lehetőség. Az ilyenekből általában az szokott kisülni, hogy totalis átalakítással minden változatlan marad. Max a személyek cserélődnek.
Véleményem szerint nem totalis átalakításra, hanem totalis átalakulásra van szükség. Ami a legbiztonságosabban lépésről lépésre tud megvalósulni. Tehát nem ambicionálnám a radikális szervezeti és müködési változtatásokat, ezt ráhagynám a lobbikra. Amit viszont egyértelműen erősítenék, az az újabb lehetőségekhez való hozzájutások teljesítményhez kötöttségének erősítése volna. De ezt sem kéne túlzásba vinni. Csak annyira, amennyit a rendszer összeomlás nélkül megenged. Tehát nem tragédia, ha a szelekciós nyomás enyhe. De az folyamatosan hasson. A fejlődésnek ez a titka.
Arra pedig nagy szükség lenne. Mert a mai magyar tudomány és K+F úgy zusammen a béka segge alatt. Ez azonban nem az Akadémia, az egyetemek, a Kutatásfejlesztési Hivatal és a kutatók bűne, hanem a magyar társadalomé, amelyik csak egy olyan kutatáspolitikát tudott kiizzadni magából, amelyben csak az általatok ostorozott magatartásformák biztosítják a túlélést. Ezen az állapoton a kutatási szféra nyilvánvalóan nem tud érdemben változtatni, csak alkalmazkodni hozzá.
Például lehetne alkalmazkodni úgy, mint ahogy a futballban tesszük. Ott is fel kellett ismerni, hogy a magyar foci hosszú ideig nem lesz meghatározó tényező, ezért egyre másra nyilnak a futball akadémiák, ahol a magyar tehetségeket felkészítik a nemzetközi megmérettetésre. Ma már látjuk, hogy nem is eredménytelenül. Ami előbb-utóbb vissza fog hatni a magyar foci minőségére.
A fentiek szellemében tehát én a mai tudományos vezető garnitura értékelésébe feltétlenül belefoglalnám, hogy mennyire jegyzett kutatókat nevel ki. Ami természetesen nem zárná ki az egyéb szempontok figyelembevételét. Itt a topikon is számos kiváló ötlet fogalmazódott meg, amelyekből nem lenne nehéz összemazsolázni egy olyan kritériumrendszert ami a mostaninál jobban biztosítaná a magyar tudományos és kutatási szféra step by step fejlődését.
Találkoztam egy olyan emberrel, aki partnerének tudása alapján mezőgazdásznak biokémikus volt, biokémikusnak növényfiziológus és növényfiziológusnak mezőgazdász. (Sokra vitte, politikus lett.) Ha konkrét példát tárgyalunk, akkor azt kellene vesézni, mert furcsa mellékzöngéje lesz ilyenkor az általánosított mondanivalónknak.
A kázus nem a gyermek- (k és k-1 kategória), hanem a versenymedencében esett. Az érzésem az, hogy nem a megfelelő csatornát nézed.
Van ket nagyjabol azonos kutatoi kvalitasu ember. Ebbol az egyik csak olyan cikkekben szerepel, amihez tenyleg van koze. A masik minden cikkre rateteti a nevet, olyanra is, amit nem is olvasott, esetleg elso szerzonek, mert megteheti hatalmanal fogva (lattam mar ilyet.)
Nem egeszen ertelek meg mindig, lehet, hogy nagyon lassu ma a felfogasom. Evvel az elozo mondattal arra utalsz, hogy az akademikusok a hatalmuknal fogva meg nagyobb cikk es idezettsegszamot tudnak produkalni, mint mondjuk egy egyszeru halando fiatal kutato? De hat akkor hogy lehet az, hogy az elozo osszehasonlitasokban eppen az o adataik a legalacsonyabbak? Pedig nekik aztan vannak beosztottjaik, barataik (hogy szepen fogalmazzak) szep szammal, ez az otthoni uram-batyam rendszer igazan csak nekik dolgozik...
1999. professzor – University of Medicine and Dentistry of New Jersey (Department of Surgery)
2005. vendégprofesszor – Institute of William Harvey, London
2005. professzornak alkalmatlan – Semmelweis Egyetem (a Kollai Márk által vezetett Klinikai Kísérleti Kutató és Humán Élettani Intézet kibővített intézeti tanácsának döntése: 5 igen, 10 nem, 4 tartózkodás)
2006. professzor – University of Texas Galveston (Department of Anesthesiology)
2006. vendégprofesszor – Children's Hospital Medical Center (Division of Critical Care), Cincinnati, Ohio.
Ertem mire gondolsz, de nem ertek egyet teljesen, ugyanis tovabbra is ott van a pofavastagsag. (Konkret esettol fuggetlenul, mielott valaki megvadol!)
Van ket nagyjabol azonos kutatoi kvalitasu ember. Ebbol az egyik csak olyan cikkekben szerepel, amihez tenyleg van koze. A masik minden cikkre rateteti a nevet, olyanra is, amit nem is olvasott, esetleg elso szerzonek, mert megteheti hatalmanal fogva (lattam mar ilyet.)
Nos, varhatoan melyiknek lesz nagyobb IF es idezettsegi mutatoja?
Hangsulyoznam, atlalanossagban morfondirozva, nem az itt emlitett emberek kapcsan.
(1) A bürokrácia szabályai teszik lehetővé, hogy gondolkodás nélkül menjenek az ügyek. De meglepő... ehem, naivitás azt feltételezni, hogy ezekkel a szabályokkal adott esetben ne lehetne eltakarni a pitiáner személyes rosszindulatot, irígységet, fenyegetettségérzést. Na, akkor vegyük a kontextust. Első szín: Szabó hazajön, politikai korrektséget orcátlanul sutba dob, véleményt egyenesen arcba kimond. Második felvonás: fokozódó idegesség a másik oldalon -- jaj, mi lesz, ha ez az ember elterjeszti itt nekünk ezt a stílust? Ráadásul a pasasnak tényleg jól megy, jobban mint nekünk! Gyors összegzés: Fejünkre fog nőni! Megoldás: találjunk rá valami módot, hogy nehezebb legyen neki, hátha elmegy. Utolsó szín: Na végre, elment!! Jól hallható fellélegzés. Függöny. (Taps?)
A jutalmakat se felejtsuk el az eloadas vegerol. Kollai Prof azota mar rektorhelyettes es a rektort most az Akademia elnokhelyettesi posztjara terjesztik fel.
(1) A bürokrácia szabályai teszik lehetővé, hogy gondolkodás nélkül menjenek az ügyek. De meglepő... ehem, naivitás azt feltételezni, hogy ezekkel a szabályokkal adott esetben ne lehetne eltakarni a pitiáner személyes rosszindulatot, irígységet, fenyegetettségérzést. Na, akkor vegyük a kontextust. Első szín: Szabó hazajön, politikai korrektséget orcátlanul sutba dob, véleményt egyenesen arcba kimond. Második felvonás: fokozódó idegesség a másik oldalon -- jaj, mi lesz, ha ez az ember elterjeszti itt nekünk ezt a stílust? Ráadásul a pasasnak tényleg jól megy, jobban mint nekünk! Gyors összegzés: Fejünkre fog nőni! Megoldás: találjunk rá valami módot, hogy nehezebb legyen neki, hátha elmegy. Utolsó szín: Na végre, elment!! Jól hallható fellélegzés. Függöny. (Taps?)
Szabó valójában a "habitusvizsgálaton" bukott meg, de ezt így nyilván nem lehetett kimondani. Jól jönnek ilyenkor a szabályok, és annál jobb, minél több van belőlük. Mert ha kedvelünk valakit, aki nem is menne át minden előíráson, akkor még mindig mondhatjuk, ha valaki beleköt a döntésünkbe, hogy "úgy tűnik, átsiklottunk egy követelményen", ám ha szerencsénk van, az ördög se néz tüzetesen utána annak a kétszáz szabálynak, ami vonatkoztatható. Ha viszon nem szeretünk valakit, elegendő egyetlen egy olyan szabályt kiemelnünk, ahol az illető leveri a lécet, és adieu!
De biztos vagyok benne, hogy ezt te is tudod.
(2) "legalább 10 éves, magas színvonalú oktatási tevékenység a graduális képzésben"
Nem kötekedni akarok, de ez döntő lehet.
Természetesen. Hiszen a magyar oktatás olyan színvonalú, hogy felmérhetetlen károkat okozhatna neki egy olyan ember, aki ugyan nemzetközileg az egyik legsikeresebb magyar (származású) kutató, ám nincs neki meg a rendkívül magas színvonalú magyar rendszer által megkövetelt 10 éves graduális oktatói múltja. Pontosabban nem a mi falaink között szerzett ilyet, és bizony a mi egyetemeinket Párizstól New Yorkig a legjobbak között tartják számon, így vesztenivalónk nagy volt, és még szerencse, hogy egyesek éberen őrködtek a színvonal védelmén. Köszönjük áldozatos munkájukat!
Most ezt komolyan el akarod adni? Vagy csak az időt múlatod?
Nem világos mit hagyjak abba. Arra kértem valakit, hogy legyen türelmes veled szemben. Ugyanakkor érteni vélem az indulatait. Ha nehéz azzal szembesülnöd, hogy a legjobb szándékkal is ilyennek lehet látni téged mint én, akkor nem tudok azon segíteni. Csak az a macska érti meg, hogy a kutya miért csóválja a farkát, amelyik együtt nevelkedett vele. Léteznek tehát kommunikációs zavarok. Itt nem a szándékaid, hanem a soraid alapján ítélnek meg. Az ördög ügyvédéjének szerepéhez végtelen tudás, tapintat és türelem kell. Szerinted te birtoklod már ezeket? Gondolsz arra, hogy valóságos sebekbe túrhatsz, amikor könnyedén beírsz ide valamit?
Ha úgy érzed, hogy el kell menned, akkor nem marasztallak. Itt mindenki szabad akaratából beszélget. Virtuális pofonok is elcsattannak. Ami fájhat, azt nem tőlem kaptad.
