Mindenki 5 könyvet jelölhet a listába(a kedvenceidet), lehet közte hazai és külföldi is. Aztán időről időre összesítjük a szavazatokat. Egy könyv egy pont. Kéretik a szerző kereszt és vezetéknevét is feltüntetni, valamint a könyv pontos címét! Mindenki egyszer szavazhat és nem lehet az öt könyv között két vagy több azonos. Kevesebb, mint 5-öt lehet szavazni, de többet nem.
Erős túlzásba estél. A posztod élesen elüt az itteni hangulattól, kvázi "ROMbol". Ráadásul fitymálni a legkönnyebb műfaj, szinte csak a betűket kell ismerni hozzá. Elképzelhető hogy a srác tizenéves, talán épp 14 amint azt Bill Kapu saccolta. Ha pedig így van (és miért ne?!), akkor örülök neki hogy a mai nagyrészt tengő-lengő-gépező-füvező-diszkóbanmeghaló suhancok közül van legalább egy aki tollat ragad, és ha bátortalanul is, de bemutatja írását. Biztosan lesz az még jobb is, ahogy talán a véleményed is, csak az esély más.
offolva jól szórakozunk, de legalább életet leheltünk a topikba.
Tizenévesen én is nekifogtam egy sf-novellának, féltávnál adtam magunknak két hét pihenőt, akkor átolvastam az addigiakat, és ment a szemétbe :)
De ha novellát nem is, egy esszészerűséget alkottam. Előzményként annyit, hogy smasszerlelkületű gimnáziumi magyartanárnőm utálta a scifit (számára egyébként Petőfit követően már minden dekadanciát árasztott...) Végre eljött az érettségi, és az írásbelin központilag megadott témák egyikébe belefért, hogy a Solarist elemezzem. Ó, micsoda bosszú volt - teltek szaporán az oldalak, azóta sem szaladt meg annyira a tollam... Elrom kapitánynak a darklaniak iránt érzett bosszúvágya eltörpült enyém mellett... "Irénkének" nemcsak az elemzésemet kellett elolvasnia, de egy sci-fit is!
"Laus tudta, hogy el kell jutniuk a központi vezérlőbe, mielőtt a darklaniak magukhoz térnek a támadás után, és csak reménykedni tudott benne, hogy valóban meglepetésként érte őket.
- Váljunk szét - mutatta felemelt jobb kezével, mire négy embere közül kettő jobbra, kettő pedig balra indult. Amit egyedül maradt, Laus meggyorsította lépteit. T-3000-es lézerfegyvere nehéz volt, nehezebb, mint a korábbi verziók, és már bánta, hogy ezt hozta magával. Hozzá kell még szoknia a súlyához, és ez szinte semlegesíti az új típus összes előnyét, legalábbis addig, amíg ugyanannyit nem gyakorlatozott vele, mint a régivel.
Hirtelen vörös fénybe borult a folyosó, és a riasztó vijjogása szinte megsüketítette. Nem hallotta a feléje közeledő darklani katonát sem, és csak a szerencsén múlt, hogy a szeme sarkából meglátta, mielőtt túl későn lett volna. Gyomra felkavarodott, és egy pillanatra megszédült. Kísértésbe esett, hogy eldobja a fegyvert és meneküljön, de nem volt már kisgyerek, hogy eltakart szemmel meneküljön a darklaniak elől. Meghúzta a ravaszt, és mintha megállt volna az idő, ahogy a lövedék hangtalanul a katona nyálkás, zöld testébe fúródott. A darklani szeme lidércfényként felvillant mielőtt lecsukódott volna, szája elnyílt, és előtűntek hegyes, késszerű fogai. Csápjai még azután is rángatóztak, hogy a padlóra zuhant. Laus még egyszer belelőtt, ezúttal a két szeme közé, de már nem volt képes odanézni. Öklendezve guggolt a fal mellett, kezét a szája elé szorítva. Értékes másodperceket veszített, amíg mélyeket lélegezve, a fegyverére támaszkodva próbálta összeszedni magát. Talán a bosszúvágy segített, talán a gyűlölet, hogy túltegye magát a látványon.
- Legalább nem vagy büdös - mondta a darklani holttestének, és anélkül, hogy visszanézett volna, továbbindult. Biztos volt benne, hogy még jópár katonát át kell küldenie a másvilágra, mielőtt a központi vezérlőbe ér."
Ez az én verzióm, nem akartam behasalni háttértörténetet is, úgyhogy kicsit szegényes. Pedig úgy szerettem volna kifejteni ezt a bosszúvágyat több sorban :)
"Gyors léptekkel indultak befelé, nagyerőkkel keresve a központi vezérlőtermet. Laus Raneol felemelte a szent jobbotkezét, majd jelzett a többieknek a szétválásra. Az öttagú csoportból rapid osztódás után kettenhárman jobbra, kettenhárman balra indultak, Laus pedig egyenesen. A folyosón haladt, kezében a kibiztosított újfajta T3000-9900-as lézerfegyverrel. Nem kellett sokáig várnia, míg megszólaltak a riasztók, felgyulladtak a piros, villogó lámpák, és megjelent előtte az első darklani katona. Zöld teste, az oldalából kitüremkedő csápjai, kékeszölden világító szem párja, és hegyes fogai mindig is visszataszítóak voltak a számára. Világéletében undorodott az epileptikus rohamaiban felbukkanó darklaniaktól. Néha nem bírt rájuk nézni. De muszáj volt. Már csak az orvosi előírás miattbosszú érdekében is."
Ígérem, nem viháncolok tovább éjszakaiangyal topiktársunk rovására...
"Gyors léptekkel indultak befelé, nagyerőkkel keresve a központi vezérlőtermet. Laus Raneol felemelte a jobb kezét, majd jelzett a többieknek a szétválásra. Az öttagú csoportból ketten jobbra, ketten balra indultak, Laus pedig egyenesen. A folyosón haladt, kezében a kibiztosított újfajta T3000-es lézerfegyverrel. Nem kellett sokáig várnia, míg megszólaltak a riasztók, felgyulladtak a piros, villogó lámpák, és megjelent előtte az első darklani katona. Zöld teste, az oldalából kitüremkedő csápjai, kékeszölden világító szem párja, és hegyes fogai mindig is visszataszítóak voltak a számára. Világéletében undorodott a darklaniaktól. Néha nem bírt rájuk nézni. De muszáj volt. Már csak a bosszú érdekében is."
- "Romos bejárata" a szigligeti várromnak van, amely egy korokon átívelő elromosodás eredménye, ellenben az idézett bejárat robbanásszerű változáson átesett; -rommá lőtt, -rommá vált, -rommá hullott, -rommá tört, -rommá robbantott bejáratával. -
Valóban, de mivel ahogy említetem én nem vagyok író, akinek nyomtatásban jelent meg a műve, velem szemben nem egészen ugyanazok az elvárások érvényesülnek. Egy hsz.-ben ilyen hiba - bár bosszantó - de még elmegy. Egy nyomtatott kiadványban már nem. Nézd csak meg éjszakaiangyal írását az általa megadott honlapon, szinte mindegyik mondata hibás. A történet talán ifjúsági írásnak még jó lenne, de szerintem egy írónál alapkövetelmény, hogy a nyelvi megformálássa érje el a minimális szintet. Nem kell szépirodalminak lennie, de ne legyen olyan mint egy 14 éves által írt fogalmazvány. Sőt ha fiataloknak ír az ember, akkor még fontosabb a nyelvezet, hisz sokkal erősebb lehet a hibák miatt bekövetkező ROMboló hatás.
"... - Állj! - kiáltott Elrom, a parancsnok (otthon a Terrán szép kis mosodája van) -, időcsapda, vissza!
A fegyverropogásban alig lehetett érteni a szavát. Végre két embere - Boa, és Anakonda - laposkúszásban indult visszafelé, miközben a parancsnok fedezte őket. Elkéstek... Az imént robbantott bejáratot már évszázados moha lepte..."
"Romos bejárata" a szigligeti várromnak van, amely egy korokon átívelő elromosodás eredménye...
"...
- Állj! - kiáltott a parancsnok -, időcsapda, vissza!
A fegyverropogásban alig lehetett érteni a szavát. Végre két embere - Boa, Anakonda - laposkúszásban indult visszafelé, miközben a parancsnok fedezte őket. Elkéstek... Az imént robbantott bejáratot már évszázados moha lepte..."
Írjunk mi is egy scifit... Sorban átfésüljük, és kész... :)
Ilja Varsavszkij - amikor még nem foglalkozott írással - egy alkalommal fejcsóválva olvasott végig egy sf novellát, és megjegyezte, ilyet bárki tud írni... A fia azonnal szaván fogta - varsavszkijból rövidesen jónevű sf-író lett.
Félreértés ne essék, éjszakai őrünk stílusán szerintem is kell még csiszolni, de az irodalmi, urambocsá' szépirodalmi nyelvezet nem elég az üdvösséghez. Ugyanis figyelni kell a célközönségre is, hogy milyen (kult sci-fi miliőben, vagy ponyvaként, esetleg már digitális) köntösben jelenik meg a 'kiadvány'. Szélesebb körökben terjesztve előfordulhat hogy a történetet inkább díjazzák mint a kifinomultan tárgyilagos (nem éppen emelkedett) stílust.
"Romos bejárata" a szigligeti várromnak van, amely egy korokon átívelő elromosodás eredménye, ellenben az idézett bejárat robbanásszerű változáson átesett; -rommá lőtt, -rommá vált, -rommá hullott, -rommá tört, -rommá robbantott bejáratával.
Tényleg nehéz lehet "osonni" egy feltűnő, füllel és gyomorral egyaránt hallható és érezhető robaj után. Bevallom nem ismerem a szövegkörnyezetet -bármit is sugalltam előtte-, de abból még adódhat hogy mégis osonniuk kell a hősöknek, mivel a robbanás csak a bejáratban tett kárt, a védelmi (élő, élőholt, vagy robot) erőkben viszont nem.
"Miközben a parancsnok bombát helyezett a bejáratra, a különleges osztag az épület oldalához lapult. Néhány másodperc múlva a robbanás kitépte az ajtót. A csapat benyomult a romos bejáraton."
„A parancsnok ráhelyezett egy bombát helyezett a bejáratra, majdközben a különleges osztag az épület oldalához lapult. Néhány másodpercen belül a szerkezet hatalmas robbanássalt hallatott maga után kitépve ezzelkitépte az ajtót. A csapat beosont a robbantott bejáraton keresztül. behatolt,de nyomban Bolsh kartács védelmi vonalába ütközött...”
Nem baj, ha nincs meg a sztori váza, vagy menetközben alakul, a lényeg, hogy az olvasó ezt ne vegye észre. És a klasszikusok pont azért klasszikusok, mert képesek elleplezni hibáikat. Rowling erre képtelen volt.
Hmm… Lem jóval a Solaris világsikere után bevallotta, hogy amikor a főszereplő Kelvin az Állomáson végre megleli a trikóra vetkőzött, ittas Snautot, az írónak még fogalma sem volt róla, mitől annyira lerobbant az Állomás és maga Snaut… Sztrugackijék pedig elmesélték, hogy ha egy sztorit végiggondolnak, azzal elvész a késztetésük arra, hogy írógéphez üljenek – olyannyira, hogy ezekbe a történeteikbe soha bele sem kezdtek.
Bár ezek nyilván ellenpéldák, hiszen a műfaj művészei/zsenijei – mint minden műfajé –, felette állnak az eljárási szabályoknak. A szorgos mesteremberek viszont tényleg jobban teszik, ha előbb kiagyalják a történet vázát…
Bankstől már számtalanszor akartam valamit olvasni, de mindig közbejött egy másik könyv. Tényleg igaz a mondás, a régi könyvek akadályozzák az újak olvasását. :)
A HP érdekes jelenség. Egyszer mikor agyhalott állapotban voltam - vizsgaidőszak végefelé - kimondottan jól esett az olvasása. Nagy lendülettel el is jutottam a negyedik kötet harmadáig. Aztán besokalltam tőle – mérhetetlen vágy fogott el valami komolyabb mű után -, zavart az egyszerűség és kiszámíthatóság, illetve a koncepció hiánya. Jól látszott, hogy a szerző mikor elkezdte még nem tudta hova akarja eljutatni a történetet. Aztán ráuntam és elő se vettem többet, talán ha újra agyhalott leszek valamikor. :)
Most két Szélesi Sándor mű, a Sötétség előtt és A csonkolás művészete hever a szekrényemen, szerintetek érdemes elkezdeni őket? Mind kettő érdekesnek tűnik, főleg az előbbi, ott is az alternatív történelmet bemutató, fasiszta Magyarországon játszódó Elsüllyedt idők című novellával.
Mindez semmit nem változtat azon a tényen, hogy rengeteget kell még fejlődnöd!
A tipikus amatőr írók hibáját követed el azzal, ahogyan más írókkal takarózol, mondván ők – illetve a lektoraik (és nem rektoraik, mert a rektor az egyetemet vezető személy!) – is követnek el hibát. Valóban így van, de ez nem ment fel senkit, sőt! Az jó ha a helyesírási hibák javításra kerülnek a nyomtatott változatban, de vajon a magyartalan, terjengős mondatok is? Mert az oldaladon beszkenelt változat első mondatai megegyeznek a feltett elektronikus verzióval:
„A parancsnok ráhelyezett egy bombát a bejáratra, majd a különleges osztag az épület oldalához lapult. Néhány másodpercen belül a szerkezet hatalmas robbanást hallatott maga után kitépve ezzel az ajtót. A csapat beosont a robbantott bejáraton keresztül.”
Ennek a pár mondatnak így nincs értelme! Persze értem mit akarsz vele mondani, de esztétikailag ez így rettenetes. És ezektől csak úgy hemzseg a műved, mintha nem tudnál rendesen fogalmazni, vagy ami rosszabb, nem tudnál magyarul! Ez pedig az említett zsűrit, illetve újságírót/írót is minősíti. Mielőtt írásra adod a fejed, előbb tanulj, művelődj, ahogy korábban is írtam.
1. animét sosem néztem. 2. Az esetleges (mint pl. amit írtál) helyesírási elírásokat a rektorok kijavították már a könyvben. /Amúgy még a legjobb írókkal is előfordul, hogy elírnak valamit... Pl. volt már Martha Tailor,Laurell K.Hamilton és Leslie L.Lawrence könyveibe is ilyen helyesírási elírás, amit még utólag a rektorok nem is javítottak ki!/ 3. Pont egy újságíró és egyben író mondta azt, hogy adassam ki (már több évtizede ezen a pályán van). Nem a rokonság. 4. A szakmai zsűri választhatott volna más regényt is az enyém helyett. Volt még 16 az enyémen kívül (ha most nem vesszük az 1. és a 3. helyezetet.) De mégis az enyém lett 2. helyezet.
Beleolvastam az első hat fejezetbe és szeretném felhívni pár dologra a figyelmed. Látszik rendkívül lelkes vagy, érezni, hogy számtalan anime-t, filmet megnéztél, és olvastál sok-sok kalandos történetet. A baj az, hogy az így fellobbanó lelkesedés csak szalmaláng, mely megfoszt a kritikai érzéktől. Ezért maradhatott annyi helyesírási, és ami szörnyű, mondattani, fogalmazási hiba a textusban, nem beszélve a szóismétlésektől és fogalmi zavarokról, értelmetlenségektől. Itt bizony szigorú, de igazságos korrektorra lett volna szükség, aki kigyomlálta volna a szövegben maradt gyomot, esetleg idejében szólhatott volna, hogy az írás minősége megkérdőjelezi, hogy ezt így ebben a formában a nagyérdemű elé lehet-e tárni. Megértelek persze, én is gondoltam már úgy egy-egy történet – legyen az film vagy könyv – hatása alatt, hogy papírt vagy billentyűzetet ragadok és neki állok írni, de még időben letettem róla. A lelkesedés csapdában visz, elhiteti az emberrel, hogy bármire képes, főleg amikor kritikátlan rokonok és barátok is ráerősítenek erre, akik nem akarnak megbántani. És ha még egy szakmailag inkompetens zsűri is megerősít, akkor tényleg semmi sem ment meg, hogy azt hidd, műved minőségi és kiadásra méltó. Pedig nem az. Ebben a formában az asztalfiók legmélyén a helye. Csak egy jellemző idézet, a sok megmosolyogtató butaság közül, aminek nincs értelme:
„Laus hátra pillantott, majd meglátta a katonát, aki abban a szent minutumban sütötte a fegyvert.”
Gondold meg mit írtál itt le! Engem mindenesetre megnevetetett, mert elképzeltem, ahogy a földön fekvő katona fel kel, tüzet rak és elkezdi megsütni a saját fegyverét. Mert ez a mondat így ezt jelenti, ráadásul magyartalanul dagályos (minek oda a „szent minutumban”?).
Tanácsom: Olvass annyi szépirodalmi művet, amennyit tudsz, vegyél fogalmazást segítő könyveket, ügyelj a nyelvre (nézd meg Tótflusi István: Kis magyar nyelvklinika c. könyvét), gyakorold az írást, és próbálj meg erős kritikai érzéket kialakítani magadban. Akkor talán próbálkozhatsz, egyébként válasz más pályát.
