2023. 04. 28. péntek Kipihenve keltem reggel, felmentem a gerincre és a csoda fogadott: lent a távoli párás völgy különleges fényben pompázott a nap lapos sugaraitól.
A másik oldalon a felhők alatt kukucskáló nap ragyogta be a világot. Gyorsan csináltam néhány fényképet, de aztán a felhők eltakarták a ragyogást. Persze közben a völgy csodás fénye is elillant, de az emléke azóta is bennem él.
Visszatérve a sátorhoz összepakoltam, majd a borongós ég alatt nekivágtam a folytatásnak. Továbbra is köves, sziklás talajon, a gerincet követve vitt az út. Egy széles ívű kanyarnál egy emléktáblára lettem figyelmes.A Királylátó hegynél jártam, ahonnan 1908-ban I. Ferenc József magyar király egy hadgyakorlatot szemlélt meg. Szép is volt a kilátás, méltó egy királyhoz!
Szintúton hamar átértem a túlsó hegyre, ahol a hegyoldalt uraló árvalányhaj között szebbnél szebb virágok ékesítették a sziklás talajt. Alig győztem betelni a fantasztikusan szép látvánnyal. Lassú ereszkedésbe kezdett az ösvény, előbb egy-egy magányos fenyő, később ligetes fenyőerdő adta meg a táj hangulatát. Leérve a völgybe még egy-egy domb tarkította a környéket, de már a lapos rét kezdődött.
Az egyik réten három őz ugrott meg váratlanul. Szerencsére rövidet futottak, s megállva visszanéztek: vajon mit is csinálok? Én pedig kihasználva az alkalmat fényképeztem szorgalmasan.
Később kereszteztem egy vasutat és hamarosan beértem Királyszentisvánra. Egy lendülettel vágtam át a takaros falun, majd a túlsó végén, egy szépen kialakított sportcentrum melletti pihenőnél reggeliztem. Jólesett a pihenés, bélyegeztem is, majd hamarosan már a Mogyorós-hegy oldalán szuszogva kapaszkodtam felfelé. Idén ez volt az első komolyabb szuszogtató, és mondhatom, az idei télen is veszítettem az erőnlétemből. Viszont a hegy túloldaláról most először látszott a távoli Balaton tükre.
Litérnél kereszteztem a 72 sz. főutat, ismét bélyegeztem, majd nemsokára elértem azt az elágazást, ahonnan egy felhagyott kőbánya felé tettem egy kitérőt. Az utóbbi években erősen vonzanak a régi kőbányák. Eredetileg ide tervezetem az éjszakai táboromat, de az időjárás közbeszólt.
Fantasztikus hely, sziklákkal, izgalmas kiszögelésekkel, csupán a köves talajon sátorhelyet találtam volna nehezen.
A továbbiakban is köves terepen vitt az út, egészen a Római villaromokig, ahol egy éles fordulóval „V” alakban visszafordultam. Megváltozott a táj jellege, zárt erdőben vezetett majdnem egészen Vörösberényig. Hosszú, majd 6 km-es út várt rám Balatonalmádin keresztül. Megcsodáltam az Erődtemplomot, később, már napfényes időben, megebédeltem egy parkban. Az állomás közelébe érve a bélyegzőt kerestem, aztán egy helyi férfi segítségével rá is találtam. Nagyon kedvesek erre az emberek!
Ki nem hagytam volna, hogy lemenjek a partra körülnézni. Az idő inkább volt hideg, mint kellemes, bár egy hölgy úgy gondolta, pont strandidő van, s bement fürdeni a vízbe. Végül is nem kellett jégbe léket vágni …
A parti úton mentem egészen Káptalanfüredig, ahol búcsút véve a tótól, nekivágtam a hegyoldalnak. Hétvégi házak között ballagtam egyre feljebb, de még a kulacsomat fel kellett tölteni valahol. A térkép jelölt ugyan egy közkutat, de magam sem igazán hittem, hisz az egész városban egy sem akadt. Éppen kezdtem aggódni, amikor megláttam a kutat. Megkönnyebbült lélekkel, de megterhelt hátizsákkal folytattam a hegymenetet, ami egészen a Csere-hegyi kilátóig tartott.
Szuszogva pihentem le egy padra a kilátó lábánál. A kilátót éjszakára zárják, van itt esővédett pihenő tájékoztató táblákkal, galéria, stb. Gondnok vigyázza a rendet, ami meg is látszik a környezetén.
A kilátó tetejéről széles panoráma nyílik a Balatonra. Felsejlett a távolban Balatonfüred, s mögötte a Tihanyi félsziget. Nézelődtem egy ideig, de mivel ismét kezdett beborulni az ég, hamarosan indulóra fogtam a dolgot. Még beszéltem néhány szót a gondnokkal és a vidám, de taj részeg barátjával, majd nekivágtam az alig 1 km-es útnak a tervezett táborhelyig.
A széles kocsiútról hamarosan egy keskeny ösvényre tereltek a jelzések, melyek már a felhagyott vöröskőbányához vezettek. Mivel még nem volt késő, s holnapra esős időt ígértek, gondosan körbejártam a bányát, ideális tábor után kutatva. Végül a felső peremén futó út mentén álló esőház közelére esett a választásom. Innen szép a kilátás, és ha holnap egész nap nem tudnék mozdulni az eső miatt, legalább a tető alá ki tudok ülni.
Gondosan sátrat vertem, vacsorázás közben megcsodáltam a különleges hangulatú naplemente fényében a közeli Somlyó-hegyi kilátót, beszéltem Klárival, majd nyugovóra tértem. 25 km-t haladtam a mai napon, s reméltem, hogy nem válik be az időjósok jóslata.
Április végén a Balaton-felvidéki Kéktúra egy szakaszát jártam be. Olvassátok szeretettel!
Balaton-felvidéki Kéktúra
2023. 04. 27. csütörtök Nagyon vártam már ezt a munka ünnepéhez kapcsolódó 3 napos hétvégét. Sajnos rossz időt jósoltak szombatra, vasárnapra, ezért inkább kivettem a pénteket szabadságnak, és már csütörtök délután elindultam. Hátha megúszom az esős időt!
Öt óra körül már Pétfürdő utcáit tapostam. Elvégeztem a szükséges adminisztrációt, majd le is tértem a jelzésről, hogy bebarangoljam a település feletti dombos vidéket. Csodálatos ligetes erdőben értem el a Doktor-sziklát, ahonnan fenséges panoráma nyílt a távoli Bakony hegyei felé, majd hamarosan elértem a Tányérfenyőt. Nem tudom, hogyan alakult ez ilyen elterülővé, de nagyon impozáns látványt nyújt. Közben le lehetett látni egy ingoványos tóra, melynek vizéről csillogóan tükröződött a nap.
Lassan elmaradtak a fák, és egy szikes, köves, dimbes-dombos tájra értem. A gyenge talajon alig maradt meg valami növény, csupán az árvalányhaj borított be minden talpalatnyi helyet. Mindig csodáltam ezt a tájat, valahányszor Veszprémbe utaztam, most itt volt a lehetőség, hogy be is barangolhassam.
Egy központi domb tetejéről uralja a környéket a Pétihegyi geodéziai torony. Gondoltam, hamar elérem, de a köves, a dombokra direktben felvezető utakon nem is volt könnyű haladni. (Erre nem ismerik a szerpentint.) Komolyan figyelni kellett, mert a láb alól kiguruló kavicsok még veszélyesek is lehettek. Viszont a látvány feledhetetlen, különleges hangulata van ennek a kicsit holdbéli tájnak.
Az erdősebb, lankásabb terület kezdetén visszatért a jelzés, majd később egy üde rét kezdődött. Némi fáradság vett erőt rajtam, amint felfelé kapaszkodtam az enyhe, de folyamatosan emelkedő réten, de hamar túllendültem rajta az erdő szélén szaladgáló nyulak látványától. Aztán némi pihenőt is kaptam, de letérve a Sukori-hegy felé, ismét intenzíven emelkedni kezdett az út. Szerencsére mire kezdtem volna kifulladni, már fel is értem a tetőre.
Csodálatos kilátás fogadott a köves gerincen, a lebukó nap fantasztikusra festette a tájat, de mivel hideg éjszakára számítottam, fájó szívvel ugyan, a fák között kerestem magamnak táborhelyet. Találtam is egy még éppen elfogadható ferdeségűt, egy kellemes ülő fával a közelben. Ezen üldögélve vacsoráztam, majd elraktam magam másnapra. Az új hálózsákomban nem is volt olyan hideg! Pontosan 10 km-t haladtam a mai napon, s örültem, hogy sikerült teljesíteni a tervet.
Éjszaka ki kellett mennem a ragyogó csillagos ég alá, de a környék őzei meghallottak, és nagyon haragudtak érte. Majd egy órát „ugattak” rám, s a végén magam is kezdtem elhinni, hogy nem is őzek, hanem kutyák. :)
(folyt. köv. - több fénykép: hadidoki.ini.hu > Egyéb túrák > Balaton-felvidéki Kéktúra )
Az igaz, hogy 2009-2023 nincs. A 2010-es turistaút nyilvántartásért már nem kár, az sajnos befejezetlen projekt lett. Más koncepció van kb. 8 éve, és azóta új, profi térinformatikai nyilvántartás. A (bezárt) fórumra már nem is emlékszem, hogy elérhető volt-e az utóbbi években. Talán a Hírek lenne hasznos, azt technikailag nem lehetetlen átemelni a korábbi rendszerből (ami már 2010-ben is elavult volt). Esetleg még a régebbi szervezeti struktúra és a változása, a korábbi bizottságok, tagjaik lenne még érdekes. Azért az új honlap elég profi.
"Mindez nem történhet meg, ha megfelelően előzetesen használtad a kullancsriasztót..."
Tudod, ez kicsit olyan dolog, mint az óvszer: annak a használata mellett is elkaphatsz valamilyen betegséget, és a partnered is teherbe eshet. A kullancsriasztó sem varázsszer, ártani nem fog, de arra biztosan alkalmas, hogy kevésbé félj a kullancsoktól, ha te éppen félsz tőlük.
A józan ész kevés. A kullancsnak van nimfa és lárva alakja. A lárva akkora, mint egy gombostű hegye. Ha hátadba fúródik be, észre sem veszed, mivel nem látod és nem érzed. Aztán egy hét múlva viszket és megjelenik a bőrpír, ilyenkor már elkaptad a Lyme-kórt.
Mindez nem történhet meg, ha megfelelően előzetesen használtad a kullancsriasztót...
Ami kötelező a kullancsok elleni védekezés kapcsán, az a józan ész. Ami pedig ajánlott, az a világos színű zárt ruházat, sapka/kalap, futásnál hosszú szárú zokni, tájfutásnál bozótruha; gazos, benőtt területről kiérve átnézni a ruházatot; egy csipesz, hogy még a terepen ki lehessen szedni a kullancsot; nap végén átvizsgálni a testet, különös tekintettel a testhajlatokra; ruhák kirázása, átvizsgálása, hogy ne vigyünk be semmit a sátorba.
Bocsánatot kérek, de a kép nem ment át. Az Indapass szerencsétlenkedik itt. De megadok egy linket, ahol külön az ibér utak és alatta Európa útjai láthatók. Ez utóbbi talán arra is választ ad arra, hogy miért nincs egységes kezelése (útlevél, infógyűjtemény, stb.) ezeknek.
Igen, vannak alágazások, leágazások, de ott vannak általában jelölések, útiránytáblák. A portugál úton is van part menti út és szárazföldi, még Portoban ágazik ketté, de a parti úton később, északra is van Vigo felé vagy Tui felé vezető leágazás, aztán később ezek találkoznak. Vagy Compostela után 60 kilométerrel az elágazás Fisterra és Muxia irányában. Viszont elég egyértelműen van ez is jelezve. ;-)
Magyarországon szerintem elég jól vannak leszabályozva a jelzések, de épp ezért nem lenne szerencsés, ha elszaporodnának a kalózakciók.
De most már direkt figyelni fogom ezt a jelzést is. Úgyis közeli tervek között szerepel a KDP, ez Csabdi mellett már fonódik is a Via Pannoniával. Ősz végén Vászolyban nem láttam zavaróan sok vagy más irányokba mutató kagylójelet, a Benedictus egyértelműen követhető volt.
1. ÉZ kapcsán nem kell a mosakodást 32-edszere is leírni, egyrészt nem érdekel, másrészt már 31-szer olvastam, semmi újat nem írtál
2. "De olyannal nem lehet találkozni, hogy egy út kétfelé ágazik, netán azonos jelzések keresztezik egymást. Ezekhez kellenek a kiegészítő információk."
ezzel most mit akartál modani? én is ugyanezt írtam, hogy azonos jelzésképnél kell egy oszlop meg két tábla és kész
2A egyébként itt vajon hogy van megoldva? nem azonos a jelzéskép?
Leon illetve Oloron Eléggé keresztezés jellegűnek látszik
2B itt viszont tuti azonos a jelzés, saját szememmel láttam a három felé ágazó Z3-at mégse tévedtem el :-)
3. "A Camino európai szakaszai az egyes országok utólagos csatlakozása a spanyol klasszikushoz" Ezt sem tudom értelmezni A középkorban minden zarándok fogta magát a lakhelyén és nekiindult Nem volt "klasszikus"
Ha csak úgy nem, hogy az út végefelé mivel a cél ugyanaz, egyre többen és többen jártak ugyanarra
De akkor az angol út is "klasszikus"?
Na mindegy, kicsit messzire jutottunk attól, hogy most már valaki itthonról indulva Szlovénián át is eljuthat jelzett úton komposztálóba
Én is élvezve a békés időszakot, nem akarok vitát kezdeményezni. De azért pontosítanám, hogy az ÉZ szürkézésére több mint tíz évvel a létrehozása után került csak sor, mert azt egyszeri alkalommal festették fel és nem volt gazdája, aki gondozza.
Az azonos jelzések rendszere valóban több országban is fellelhető, de a sáv melletti szám, már egyértelműsít, a szöveges irányjelzések ugyancsak pontosítanak. De olyannal nem lehet találkozni, hogy egy út kétfelé ágazik, netán azonos jelzések keresztezik egymást. Ezekhez kellenek a kiegészítő információk.
A Camino európai szakaszai az egyes országok utólagos csatlakozása a spanyol klasszikushoz, vagy a már ott is kialakított más irányokhoz. Tudomásom szerint nincs olyan nemzetközi szervezet, aki ezeknek az összehangolását végezné. Ez vonatkozik az egyes szakaszok zarándokútleveleire is.
Érdekes módon a spanyoloknál is a Compostella - Fisterra szakaszra egy más formájú oklevelet kaptunk.
Az alap probléma talán ott lehet, hogy ezeket a zarándokutakat több szervezet, saját elképzelés alapján kezeli. A Mária-út Egyesület legalább elfogadja az MTSZ turistajelzési irányelveit. A többieknél vegyes a kép. Engem az is zavar, hogy ezek az utak sok helyen, tartósan turistautakra fonódnak. Ezek sincsenek senkivel előzetesen egyeztetve. Bár ez a fonódás a Mária-útra is igaz, de ott legalább volt kapcsolatfelvétel az érintett megyékkel nyomvonalvezetés témában.
Bár a Gyöngyök útján azért más formájú oklevelet adnak, de kitűző, jelvény ott sem található.
Ami az ibériai összehasonlítást illeti, teljesen egyetértek Veled. Egészen más az ottani hozzáállás mind az egyes személyek, mind a szervezetek részéről. Több példát is lehetne mondani. Csak egyet említek. A Camino oklevelét bemutatva, 50 %-os kedvezményes autóbuszjegyet lehetett váltani Compostella – Barcelona viszonylatban.
Az ottani jelzésekkel kapcsolatban is elmondhatom, hogy ott az útszakaszok festése sok helyen önkéntesen, magánkezdeményezésekből történik. Mégis, a klasszikus Caminot Fisteráig bejárva, csak a jelzéseket követve, és minden más segédeszközt nélkülözve, egyetlen eltévedésünk volt, az is a mi figyelmetlenségünkből.
