Csak a kórházban. Nagyon haza akart menni, sógorom elhozta. Egy jót vacsorázott, lefeküdt aludni, és nem kelt már fel. Megnézte a sógi a beltéri kamerán meg a mama koránkelő, ellenőrizgette is. Szóval tudjuk, hogy valamikor fél öt és öt között volt, amíg a mama odakinn volt az állatoknál, de a videón nincs semmi mozgás, valószínűleg szépen megállt a ketyegője (túl volt több bypasson is) vagy eldurrant a többéves aortaaneurizmája, amit a kora meg a mája miatt nem mertek operálni, a videó szerint látható fájdalmai nem voltak.
Nem azért írtam, de köszönöm. Aranyos öregember volt, vannak vicces sztorijaink vele. Ahhoz képest, hogy átalkoholizálta az életét, szép hosszú 83 évet élt meg. Szóval van remény! :)
Nem baj az. Introvertált vagyok, direkt utálom, ha vendégek jönnek, pláne, ha nem is iszunk közben. :) A férjem meg imádja, ilyenkor nagy anekdotázásba és világmegváltásba kezdenek, pedig ő se iszik. Apósom megitta az ő söradagját is előre, szokta mondani. Isten nyugtassa szegényt, ma hajnalban ment el. (Már napok óta esedékes volt, a bcsabai kórház saját halottja.)
Ájmszorri! :) (A fiamat terrorizálom vele, neki rendes favágószakálla van. De a keresztapámnak volt szakálla, és mivel őt nem kedveltem, ezért nem lettem szakáll-rajongó.)
A nyuszi- vagy rókafarkast megértem, ha valaki rókalányt akar elkapni, mint a viccben, akkor az kifejezetten alapkellék.
A nyúl bekiált a rókalyukba:
- Kis rókák, itthon van anyátok?
- Nincs.
- Kár, pedig úgy megkeféltem volna.
A kis rókák elpanaszolják az esetet a hazatérõ mamának, aki nyomban elindul, hogy megbüntesse a pimasz nyulat. Hosszas kergetőzés után egy kerítéshez értek. A nyúl átugrik a résen, de a róka beszorul. A nyúl kényelmesen megkerüli a kerítést, fitymálva felemeli a róka farkát, és így szól:
- Hát, vörös is vagy, büdös is vagy, de ha már megígértem a gyerekeknek...