Nekem is bejön az új Skid Row!
Nem is értem, miért fanyalog 10 emberből 9, hogy nem stimmel a korong.:)
Talán 2-3 dal lett klisé, de a többiben jó dallamok vannak. Néha egészen elképesztő kritikákat olvasok róla - pl. www.headbanger.hu - ahol a Nickelback-félékhez hasonlítják. Pedig inkább nevezhető ez a 3. lemezük folytatásának, csak nem annyira harapós. De hol volt akkor még Nickelback, Creed stb.
Március, áprilisban ismét észak-amerikai turné lesz, Ricky Warwick vendégeskedésével. Egyre kíváncsibb vagyok Ricky szólólemezére...
"Ah well - when Ricky was recording Tattoos & Alibis at Joe's studio at his home in Dublin - they had Scott Gorham come and play on a track. One night they were just chilling out and sitting around when the farmer from next door rang to say his cows had gotten loose in Joe's garden again!! Joe's response was 'I'll just fetch me shotgun' And there they were, Scott Gorham, Joe Elliott and Ricky Warwick - all running round Joe's garden rounding these cows up with Joe armed with a shotgun!"
Nézőpont kérdése. A Gun első 3 albuma kellendő volt, a szakma is dicsérte, aztán a 4. számsoros című album nagy változást hozott.Érdekességnek jó volt, de semmi köze a Gun korábbi munkáihoz.
Azóta semmi.
A Warrant Cherry Pie utáni dog eat dogja kellemes ,de minimális változás volt, keményebb lett a hangzás, de warrantos volt az album.Ugyanez a Ultraphobic is, de a belly to belly nagyon elkanyarodott már a stílusuktól és azóta semmi.
Az Extreme nagyon nagy kedvencem volt, de a 4. Vaiting... albumot még én sem tudtam megemészteni, be is fejezték pályafutásuk.
Mötley is keresi az utat, de a New Tatoo elég gyengusz váltásra sikeredett.
Inkább hallgattam volna meg még pár Gunos Swagger albumot minthogy a 0141 632 6326-os albumal elkapálták magukat.
Persze vannak pozítiv példák is és mindamellett, hogy a Def leppi Slang albuma nem volt túl sikeres, minimális változtatásokkal, erős Def leppardos írányvonulattal, több mint 20 éve tudnak érvényesülni a piacon.
Ugyanez az Aerosmit és azért igazodtak a mai trendhez is valamelyest, de úgy hogy nem fordultak ki önmagukból.
Ők azon kevesek egyikei akik megtalálták azt a határt ami mindkét szempontot ki tudja elégíteni.
Hamarosan jön az új Slash album és ugyanazzal a stílussal fog szakítani mint anno a Guns-ban és nem hiszem hogy szükségeltetik valami óriási változás.
Nem hiszem, hogy ugyanazt nyomnák ezek az együttesek beleértve a Def leppit is
Nézd, ami azt illeti nekem tetszett néhány újjító probálkozás, többre értékeltem az ilyesmit. Pl akár a Def Leppard - Slang lemezt, vagy a Mötley: Generation swine-t, Warrant: Ultraphobic-ot. Aztán mondjuk ott a Gun teljes életútja a változásra, vagy akár az Almighty első 5 lemeze. Anno az MHH trendlovaglónak minősítette őket, szerintem ez eléggé beszűkült szemlélet. Persze ízlés kérdése, nem mindenkinek tetszhet ami nekem, de a felületes megállapítások helyett azt is nézhették volna, hogy ők mind meg tudták őrizni a saját jellegzetességeiket. Ellenpéldaként ott a Danzig: Blackadevil förmedvény, amikor hősünk az indusztriális zenével próbálkozott.
Kedvenc zenekarom a Manic Street Preachers, úgy érzem nekik is minden lemezre sikerült megújjulniuk és többet csinálni. Ha nem kategórikusan nézzük a dolgot sokkal több példa létezik, Madonnát is említhetném, de Te is mondtál párat. A hard rock zenekaroknál talán azért nem müködik ez a dolog, mert kényszert éreznek magukon és a kategórizálás leginkább náluk állít korlátokat. A változás kényszere aztán olyan lemezeket szűl, mint az Extreme: Waiting for the punchline, vagy a végén már a Warrant: Belly to belly-je.
De ennek ellenére voltak jó dolgok. Nem feltétlenül attól lesz valaki önmaga ha mindig ugyanazt nyomja. Ha a régi sikereiket keresik a változásban akkor persze, hogy befuccsolnak.
nekem valahogy az jön le, hogy minden ami 10 évnél öregebb annak a sülyesztőbe a helye.
Szerény személyem nagyon örül egy 10. Def Leppardnak vagy egy tizen akárhányadik Aerosmithnek.A 80-as években is zene volt és ma is az, és akkor is így nyekergett az Elliott gyerek és ma is úgy nyekereg mind akkor.
Én inkább örülök annak, hogy 25 év után is itt egy Aerosmith , de persze nem csak ők vannak és a régi nagyok, jönnek új bandák és hidd el őket is meghallgatom, de nehezebb dolgunk van mert a mai zenei piac a Blink 182 féle igénytelenségtől a Pudle of mudd féle dívatmajmokig mindenkit ajnároz mint rock fenegyerekek.
Jobban örülök egy új Cult albumnak, mert egy profin hangszerelt, igényes zene mint egy új Linkin Parknak.
A Def Lepi X albumán 13 számból 3 ballada, tehát az elnyálasodás szót sem tudjuk rájuk sütni mint pl a Bon Jovinál.
Nem mondom vannak ma is jó bandák, de attól még nem tartom unalmasnak a régieket, mert nem monoton, de ez az én véleményem. Nincs 2 egyforma album, olyan van, hogy tetszik és nem tetszik.
Az hogy a Def leppard megtartotta ennyi éven keresztül a sajátos hangzásvilágát és stílusát az nem baj. Itt jön az, hogy neked nem tetszik, de megvan a választásod, hogy megvásárolod az albumot vagy nem.
Nyított vagyok minden újra, de emellett még be tudom fogadni a régieket.
A Def leppi és az Aerosmit sem évente ad ki új albumot, minimum 3 év szün van az albumok között és ez az idő meg is hallatszik a zenén,mert még mindig igényes profi munkákat tesznek le az aztalra.
De kiváncsi vagyok, hogy mi az az újdonság ami téged kielégit mely zenék jönnek be neked most ami mellett a fent említettek unalmasak már.
Tényleg érdekel mert meghallgatnám szivesen.
Nincs is azzal semmi gond, hogy unalmasnak érzed őket, azt hiszem minden embernek vannak ilyen ’bandái’, ezért is írtam, hogy ízlések és pofonok....Az újszerűségnél nem tudom mire gondoltál, mert elhatárolódsz a mainstreamtól, de valahogy mégis a mainstream-el szokták azonosítani azt, ha vmi újról beszélnek....és jelenleg a nu-m-osok vannak a toppon, mert egy ’ügyes’ húzással ötvöztek két stílust. (Pedig aztán 5-10 éve egy Faith No More, RATM, NIN lemezen is fel lehetett fedezni ilyeneket ám, mégsincs érte köszönet a maiak részéről!) Vhol egyszer olvastam, hogy a rockzene elég szűk, nehezen újítható műfaj, körforgásszerűen változnak a stílusok, a divatok. Eképpen nehéz is újítani. A friss divaton kívül vannak még a halhatatlan bandák, akik valóban mindig újítottak, különféle STÍLUSÚ lemezeket is kihoztak, mégis ’megbocsátotta’ nekik a rajongók többsége, sőt növelték a bázisukat. E kiváltságosok nagyon kevesen vannak: U2, Rolling Stones, Queen például.
De egy Jovinak, Metallicának már nem nézik el a törzsrajongók a szélsőséges albumokat. ’tallicáék lehet, hogy a Limp/LP turnéval le is nullázzák magukat, bár az amcsi közönség a ’médiahatás’ tipizálásának a legjobbja lehetne. Sz’al változatlanul állítom, hogy a fenti két eset(halhatatlanok & aktuális divat) mellett nem igazán lehetne jó példát felhozni arra, hogyan is kéne megújulni egy egyéni hangzású csapatnak úgy, hogy az mindenkinek megfeleljen?!?! Látod, pont jó példát hozol fel, mert a Mötley-ék a Corabis albumukkal iszonyatosat váltottak, újítottak, kicsit igazodtak is az akkori keményebb, kevésbé melódikusabb vonalhoz és gyakorlatilag összeomlottak, ami a sikerességet és a megaprodukciót illeti.
Tehát abszolút nem kell bűnösnek érezned magad, hogy untat a DL, de változatlanul kérdezem, hogy a fenti két eseten kívül miféle megújulásra gondolsz?? Ugyanis az általad felvetett ’eltelt 10 év’ azt sejteti, hogy mégiscsak az aktuális trend, az aktuális divatirányzatok hatása miatt nem bírsz befogadni egy ’80as évekbeli hagzással operáló bandát. Nemde?!
Nem akarom különösebben kimagyarázni az előző hozzászólásom, én egyszerűen már unalmasnak érzem ezt a dolgot. A '80-a években és a '90-es évek feléig elment és akkor tényleg élvezhető volt, de ma már nekem is másra van igényem. Rendben van, hogy azért nincs új benne, mert egy Def Leppardos lemez készült, de akkor azért X a lemez címe, mert ez az X-edik ugyanolyan. Ehhez nem nu-metal ellenpélda kell, egyáltalán nem a mainstreambe kerülésről van szó. Egyszerűen tudjanak újat mutatni. Ha a 205. Ronan Keating ballada a könyökömön jön ki, akkor ez épp úgy áll a Def Leppardra is. Manapság az olyanfajta hozzáállás, hogy azért jó, mert tudom mire számíthatok nem müködik. Ahhoz előveszem a régi lemezt. Nekem ne csináljon az AC/DC se 26. tik-tak lemezt, mert kurvára nincs értelme és ne legyen X-dik Def Leppard ha ugyanaz a simulékony nyöszörgést van rajta, mint 10 éve. Erre nekem sincs igényem, hogy visszakerüljön a pocskondiázott mainstreambe, pedig alapvetően szeretem és tisztelem a zenekart. Ugyanezt gondolom a Mr Big, Poison, Mötley stb. és már az Aerosmith esetében is.
Az rendben van, hogy mindenki megpróbálja önmagát adni csak épp eltelt 10 év. Szóval hadd ne érezzem magam bűnösnek ha ennyi idő után unalmasnak vélem ugyanazt hallani. A monotonitás tűrőképessége állítólag jobb a japánoknak....
OK, de ez egy underground példa, valleyboy pedig a mainstream törvényeit feszegette, mely szerint semmi keresnivalója sincs egy Joe Elliotnak a mai énekesek közt! Amilyen arcok ma a frontvonalban kornyikálnak, talán Joe köszöni szépen.... Mondjuk Savatage-ék példája azért is más, mert ők a '3. vonalból' léptek előre a '2. vonalba' úgy, hogy megtalálták az igazi hangjukat. A Queensryche is ilyen volt, amikor a’84es full metal EP-ből eljutottak a kiforott Operation/Empire korszakig.
De a téma most más, ui. a Def Leppi egy 17milliós Hysteria után próbál több-kevesebb sikerrel visszatalálni a mainstreamba, ami nehézkes, mert volt egy grunge, aztán neopunk, most pedig nu-metal korszak. Lehet, hogy meredek amit most állítok, de énektudományban a Joe-ék féle korszak vezérbandái lazán verik az utánuk jövő divatirányzatok 'hőseit'. Tehát a Joe Elliotnak sem kell elbújnia! Ha már a Saváékról eszembe jutott a Queensryche, akkor tudtak ők fordított irányú mozgást is produkálni. ’95 óta egyfolytában kísérleteznek, a rajongók pedig totál elutasítják őket, hogy miért akarnak haladni a korral, miért nem önmagukat adják!! (Ez esetben az aranytorkú Geoff Tate hangjába sem lehetne belekötni...)
A Savatage-nek pl. bejött a váltás, amikor HM-ról prog-ra álltak át... de az nagyon igaz, nem a váltás a lényeg, hogy valaki jót vagy rosszat csinál...
Miből gondolod, hogy a Def Leppi a "korral haladó" zenét szeretne írni?? Akkor bőgatyóban és fordítva felcsapott sültös satyiban szaladgálnának és úgy krákogna a Joe, mint a Limp-ék és tsaik. Szerintem meg az válna hiteltelenné, ha megpróbálnának nu-metal jellegű elemeket csempészni a zenéjükbe.
Emlékszel a Slang-re és a sajtójára? Egy picit próbáltak újítani-igazodni, aztán nem győztek magyarázkodni...
Az, hogy ezt a fajta zenét Japánban lehet eladni...?? Óriási tévedésben vagy, hogy azt hiszed, ez a Def Leppard és a hasonszőrű zenekarok hibája. Csakis az agymosó média, a lemeztársaságok, no és ennek hatására, a befolyásuk miatt a közönség az oka. Persze ízlések és pofonok, de nem mindig a divat határozza meg, hogy ki csinálja a jó zenét!!
Joe Elliot sosem volt egy kristálytiszta hangú virtuóz, de ehhez a zenéhez pont ő passzol. Miért kéne változtatniuk?....és hogyan? Tudsz (jó!)példát mondani a rocktörténelemből??
Ez az "X" ez a legutóbbi album? Mert egyszer abba belehallgattam unokatesóm jóvoltából, és az eddigieknél még szebbnek, még finomabbnak éreztem, ami persze csak jóleső lehetett...
A 96-os koncerten igen csak volt hely, de már írtam neked:-)
A Queen emlékoncertes fellépésükről meg egyet értünk és érezték ők is hogy kaka van,mert utána győztek elnézést kérni a sajtókban és elmondták, hogy minden tiszteletük a Queen együttesé és tudják, hogy nem szerepeltek valami fényesen.
Nekik inkább a Def Leppi számok mennek:-)
Az Extreme együttes viszont elég jól szerepelt a kis 20 perces mixük nagyon is kellemesre sikeredett. Nekem legalábbis tetszett.
A 96-os DL előzenekarra a Terrorvision eléggé szerencsétlen banda ráadásul minden lap csak fikázta őket már amit róluk olvastam. Van egy albumom tőlük, de vastag a por rajta,mert nem egy egyedi banda valóban.
Most megy a tévében egy Everclear nevezetű banda.
Már többször nyugtáztam őket klipek alapján, de sajna még albumot nem hallottam.
Te ismered őket?
azt hiszem nem vagyunk egy véleményen.
Valamelyik lap is azt írta, hogy az a baja az X albumnak, hogy olyan Def Leppardos és semmi új.
Def Lappardos mert Def Leppard album.
Ez a stílus volt rájuk jellemző mindig is mégha minimális újítások voltak is.
Jó nem egy Histerya album, de itt vannak és profi hangzással ismét letettek egy albumot.
Eliott hangfekvése mindig is ez volt nem lesz soha egy Linkin Parkos szupertorok, de ott meg kb annál a pontnál ki is fuladt a tudomány.
Nem tudom milyen hangfekvést képzelsz el vagy hogy gondoltad ezt.
Nyílván ha végre újra alkot valamit a Guns
Axel sem fog más hangfekvésel énekelni, mert eltelt x év.
Persze ízlések és pofonok, de az AC/DC sem megy át
mai idétlen rockba mert az a dívat.
Csinálnak egy igényes lemezt, ami talán a mai füleknek már unalmas, de ki nem fossa le.
Akkor is ők a rock zene űtőere és nem a mai dívatos műanyag trendi bandák.
Alapjában az X egy lightos album, de ők sem tinik már és azért a helyén van minden ami kell azon az albumon. Berakom a lejátszoba és hallgatok egy kis Def Leppardot, mert ráismerek, hogy Def leppard.Ennél több nem kell
Ennyi.
A múltkor meghallgattam az X lemezt. Én közel sem vagyok jó véleménnyel róla. Egyszerűen már semmi újat nem tud nyújtani ez a zene. Vér unalmas, a dallamok, a tempó. Joe Elliot hangfekvése 2003-ban nem helytálló, be kéne szüntetni. Persze igényes a megszólalás meg minden, de Elliot beszűkült hangszínére képtelenség a korral haladó zenét írni. Ezt a fajta rockot már csak Japánban lehet eladni.
A '96-os koncerten engem nem is a fények fogtak meg, hanem a best of-nak mondható setlist. Emlékszem a végére elfáradtam és felültem az oldaltribünre, de úgy jöttek tovább a jobbnál jobb dalok, hogy onnan is énekeltem. Joe búcsúzó szavai is eléggé bennem maradtak: "Don't forget us, we won't forget you!". Bár az ott levők igazán lelkes kis sereget alkottak, de a létszámot látva elég sejtető, hogy többet valószínűleg nem jönnek.
Azon az ominózus BS koncin közel sem volt félház (ahogy azt vki állította), hanem inkább negyedház. Középen le volt függönyözve a küzdőtér és így is csak a felét töltötték meg a fennmaradó helynek. Tehát összesen kb. 3ezren voltak, melyet utána pár sajtóban is így emlegettek.
Ennek ellenére nagyon jó buli volt....bennem leginkább az igényes fénytechnika maradt meg(persze a kristálytiszta megszólalás és a pontos játék mellett), ez tette egyedivé a bulit. ’96ban már nem volt annyira divat a fényorgia-gigashow elemek(pölö AC/DC, Alice Cooper vagy akár a Def Leppi régi klipjeit nézve), ezért ők is az igényesen, szemre is tetszetős színjátékra törekedtek a színpad mögötti felületen. A Terrorvision-re én sem emlékszem, ebből következik, hogy nem fogtak meg túlságosan.
Az X lemezről látta már vki a Now vagy a Long Long Way To Go klipjét?
Én is nagyon kedvelem a csapatot, óriási dallamokat írtak-írnak, talán egyetlen negatív kritikával tudnám illetni a pályafutásukat: a Queen koncin, a Freddie halálára megrendezett bulin 1992ben nem nagyon kellett volna fellépniük. Nem volt rossz az előadásuk, de Joe hangja fényévekre van Freddie hangterjedelmétől, persze az angol büszkeség és közös gyökerek miatt is ’természetes’ volt a Def Leppi jelenléte. Igaz, a pop-rock mezőnyből amúgy sem sokan vannak, akik elérik Freddie szintjét, így talán a Def Leppi részére kiválasztott és ott előadott Queen dal volt a ’hibás’ a magasabb tónusú ének kívánalmai miatt.
A rock bandák közül a Leopárdok voltak azon kevesek egyike, akik egyik turnéjukon(gondolom Amerikában a csarnokok nagysága miatt) kör alakú színpadon játszottak, mely a küzdőtér közepén volt felállítva. Na, egy ilyen bulit megnéztem volna!!
Nagyon jóvolt valóban a 96-os koncert.
Mit szóltok az X albumhoz?
Nagyon kellemes albumra sikerált szerintem, kicsit lightosabb, de olyan igazi Def Leppardos
hangzás.
A Four Letter Word című szám kezdő akordjai miatt
árulja a szomszédom a lakását:-)
A Slang albumuk nagyon jó, de valahogy kilóg a sorból. Hiányzik róla a jellegzetes Def Lepis
vokál.
Egyedül az Euphobiával barátkoztam nehezebben, de sikerült, az X-et azonnal zabáltam.
Hétfő este volt egy összeállítás a DL történetéről a VH1-on. Nagyon megdöbbentő volt, ahogy a tragikus dolgokról beszéltek, Steve Clark elvesztéséről és Rick Allen balesetéről. Őszintén szólva, én csodálom ezt a dobost. Elmesélte, hogy az ütközéskor a biztonsági öv szakította le tőből a karját, amit utána sikerült visszavarrni, de komplikációk miatt végül le kellett operálni. Óriási lélekjelenlét kell ehhez, hiszen egy átlagembernek is megpróbáltatás ez, de egy dobosnak különösen. Én is dobolok, így látom milyen hátrányokkal járt számára ez az eset, és néha, ha nincs kedvem gyakorolni, eszembe jut, hogy valaki még fél karral is ezt csinálja, mert a zene az élete. Ez az igazi elkötelezettség.
