Keresés

Részletes keresés

Dorien- Creative Commons License 2020.10.11 0 0 18251

Előzmény: A. anonyma (18249)
Dorien- Creative Commons License 2020.10.11 0 0 18250

Te hogy vagy a saját aljasságoddal?

Előzmény: A. anonyma (18247)
A. anonyma Creative Commons License 2020.10.08 0 0 18249

Sajnálom. Úgy érzem, újra és újra elbukom. Akkor is, ha nem tehetek róla.

Egy mély kútból próbálok kimászni, de folyton visszaesem.

Az én legapróbb hibám is halálos bűn, mások sokkal súlyosabb hibáikért még ajnározzák is egymást.

A. anonyma Creative Commons License 2020.09.24 0 0 18248

Lehet-e egy aljas embert szeretni? 

Előzmény: A. anonyma (18247)
A. anonyma Creative Commons License 2020.09.24 0 0 18247

Nem hülyeség a megbocsátás teória, bármennyire is elcsépelt. Nincs zavarbaejtőbb az aljas ember számára, mint ha a tettei, hazugságai ellenére is szeretet van benned. Olyan szeretet, ami egy vadállatnak jár. És még mindig aljas, még mindig nem fogta fel... nem baj. Mert ez sem változtat azon, hogy te közben nem gyűlölettel voltál tele, nem mérgezted magad. A megbocsátás valahol önző mechanizmus. És ez nem baj... ez jó.

Dorien- Creative Commons License 2020.07.22 0 0 18246

"Minden, ami fölfele tör, elbukik, bekebelezi a hatalom."

Én inkább azt mondanám, hogy minden ami megszületik, az egy idő után, valamikor elpusztul. A kettő közti időben viszont lehet cselekedni, olyan mértékű hatalmat szerezni az életünk felett, amiben van valamennyi mozgásterünk és szabadságunk.

Előzmény: A. anonyma (18245)
A. anonyma Creative Commons License 2020.07.17 0 0 18245

Érzem a jobbító szándékot ebben, de totálisan reménytelennek látom. A makrokörnyezetünkben mindenképp, és talán a saját mikrokörnyezetemre vonatkoztatva is. (bár ezzel kapcsolatban még él némi remény bennem)

Tudom, hogy 30 évesen még hinnem kéne valamiféle forradalomban, abban, hogy a dolgok állásán, a világ menetén lehet változtatni, de valahogy nem megy. Minden, ami fölfele tör, elbukik, bekebelezi a hatalom. Minél följebb tör, annál jobban megrészegül, annál nagyobb, kontrollálhatatlanabb masszává válik, egy olyan masszává, ami Jézust akar, de Barabbást kiált.

De azért ennek ellenére azt gondolom, hogy nem szabad a totális determinizmusban sem hinni. Van ez az Assisi Szent Ferenctől származó imádság részlet, ami kifejezi, amit én is szeretnék:

 

Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

Előzmény: Dorien- (18244)
Dorien- Creative Commons License 2020.07.17 0 0 18244
A. anonyma Creative Commons License 2020.07.13 0 1 18243

Ady Endre: Rettegek az élettől


Hiába ragadnak szent mámor-hattyúk
Boldog, nagy Vizen,
Gágogását hallom józan ludaknak,
Nincsen semmi sem,
Ami megmaradjon.


Csukló zokogásom hallom előre,
Mikor nevetek,
Lelkem hollóinak károgásába
Tréfás verebek
Belecsiripolnak.


Vágyakozni félek. A Teljesülés
Jön és meggyaláz.
Nyugalom sem kell, hisz vágtat utána
Egy vad mén: a Láz.
Jaj, rettegek élni.

mESEM Creative Commons License 2020.06.04 0 0 18242

"Mr. Jones, jogában áll meghalni"

Előzmény: Baxika21 (18238)
A. anonyma Creative Commons License 2020.06.01 0 0 18241

Miért mehet úgy minden tovább, mintha mi sem történt volna? Hogy' nem szakad szét a fájdalomtól az ég, hogy' nem nyílik meg a föld?

Baxika21 Creative Commons License 2020.05.07 0 0 18240

Köszönöm a tippet!

Előzmény: bandolesa (18239)
bandolesa Creative Commons License 2020.05.07 0 1 18239

Értem, szerintem a másik topicba tedd fel a kérdésed,másold át,azt jóval többen olvassák!

https://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9007523

Előzmény: Baxika21 (18237)
Baxika21 Creative Commons License 2020.05.07 0 0 18238

Hallott már valaki hasonlóról, vagy volt már valakinek ilyen érzése?

 

Köszönöm előre is!

Eggyel lejjebbi bejegyzésben található:

 

 

Baxika21 Creative Commons License 2020.05.07 0 0 18237

 

 

Azt mondja a depresszió oka, hogy hirtelen megváltozott a világ. Vállalkozó, és komolyan kockára került, amit eddig az életében létrehozott. Felmerült, hogy elveszít mindent.

De 3 hete újra van sok munkája, rendeződtek a dolgok.

 

Ő azonban ebben a 3 hétben is és folyamatosan egyre mélyebbre süllyedt, a munkájába menekült, és én tőlem egyre távolodott.

Azt mondta nagyon jó velem, de csak egyedül érzi biztonságban magát, egyedül szeretne lenni.

Az eltávolodás  a gyakorlatban úgy nyilvánult meg, hogy ő azelőtt mindig napi többször felhívott, és aztán ez nullára redukálódott, a találkozásokat sem akarta.

A testi vágya is szinte egyik napról a másikra nullára csökkent, ezt is megértettem.

Nincs neki más kapcsolat a háttérben, tényleg nagyon megszenvedi ezt az egész eltávodást, többször láttam, hogy "észrevetlenül" amikor beszélgettünk órákig potyogtak a könnyei.

Azt mondja  nem érti magát, és nem miattunk van ez, hanem a világ változott meg.

 

Még két hete még állandóan hangulatingadozásai voltak, hozott vörösrózsát, de azt mondta egyedül akar lenni.

Meg 3 percen belül, hogy inkább ne találkozzunk, majd menjek hozzá, sosem zavarom. Aztán néhány perc múlva újra azt mondta egyedül lenne inkább. A munkába menekül.

 

Én ezt tiszteletben tartottam, időt adtam neki, nem kerestem, 4-5 nap múlva egy sms-t küldtem, hogy jól van-e, de azt láttam a szünet miatt csak még jobban eltávolodott.

Csak még mélyebben van.

 

Majd múlt hét csütörtökön egy éjszakát együtt töltöttünk (nem volt semmi olyan) csak beszélgetés meg ölelés, készült a találkozóra kitakarított, bevásárolt  egész éjjel puszilgatott, szorított magához, olyanok voltunk, mint egy pár.

Még meg is tréfált, viccelődtünk is valamin.

 

Azt mondta ami igen érdekes, azért sem keres, mert ő a bucsuzastol nagyon szenved.

Mondtam neki, hogy gondoljon arra, hogy újra találkozunk, de ő arra nem tud gondolni.

 

 

Péntek reggel nagy szeretettel és öleléssel váltunk el, de aztán újra nem hívott.

Én küldtem neki 5 nap múlva most kedden egy sms-t, hogy hiányzik, utána rögtön felhívott.

Találkoztunk, ölelés, puszi minden, de az arcán már még nagyobb szomorúság.

 

Tegnap azt kérte, hogy teljesen egyedül szeretne lenni, majd keres.

Úgyhogy remélem  kibírom,  de én nem keresem. (mert közben én is rendesen megszenvedem ezt az egészet, és aggódom is érte)

Orvoshoz nem megy.

 

Hallott már valaki hasonlóról, vagy volt már valakinek ilyen?

 

Köszönöm, a segítséget!

 

 

 

Előzmény: bandolesa (18236)
bandolesa Creative Commons License 2020.05.06 0 0 18236

A depresszió kiváltó oka a stressz a járvány miatt? fél valamitől,elkapja esetleg?

Van olyan időszaka a depressziónak,amikor erősebb, hidegfront érkezésekor, esti órákban általában. A szorongásos betegek meg reggel rosszabb.

Ő nem szorong? Ha a munkába menekül,de mi elől,mi okozza a feszültséget?

 

Mindenképp pszichológus tudna pontos tanácsot adni szerintem.

Én is szeretek egyedül lenni,ez tény.. idegi kimerültségre ez a legjobb megoldás.

 

Nyilván a helyes megoldás néha felhívni,de nem túl zaklatóan,amikor ő szeretné. Ha nem szeretné,az a hangján érződik úgy is.

A mélyebb depressziós időszakban célszerű felhívni,ha ezt sikerül tisztázni.

 

Gyógyszert szed valamit a depresszióra? A kiváltó okot kellene kinyomozni,lehet,hogy nem akar beszélni róla...

Mindenképp egy pszichológushoz kellene menni, célszerű, ha te is elkiséred,így könyebb az utógondozása a betegségnek.

 

 

Előzmény: Baxika21 (18235)
Baxika21 Creative Commons License 2020.05.06 0 0 18235

Sziasztok!

 

Elnézést kérek, hogy itt próbálok meg segítséget kérni, hiszen Ti is segítségért regisztráltatok, de máshova nem tudok fordulni.

 

Sajnos a párom is depressziós lett, mert a járvány miatt túl sok stressz érte a munkájában.

Ő olyan típus, hogy nehezen osztja meg a gondjait.

Most már sokkal jobb a munkával a helyzete, de a lelkiállapota ezzel együtt semmit sem javult, sőt még romlott is, most meg a munkába menekül, éjfélig is dolgozik a munkahelyén. 

Nem élünk együtt, és azt mondja hiányzom neki, sokat gondol rám, de inkább egyedül szeretne lenni.

Természetesen ezt tiszteletben tartom. Amikor nagy ritkán találkozunk, akkor látom, hogy kicsit felenged, de egyre jobban távolodik, pedig azt mondja nem akar.

Korábban napi többször telefonált, most hosszú napokig fel sem hív.

És azt is látom, hogy egyre szomorúbb, úgy érzem szüksége lenne rám, de ha felajánlom inkább egyedül akar lenni, úgy érzi biztonságban magát.

 

Szeretnék Tőletek tanácsot kérni, mi lenne a helyes viselkedés, amivel a legjobban tudnék segíteni neki, a helyes hozzáállás?

Hívjam fel néha, vagy teljesen magára hagyjam, várjam amíg ő jelentkezik?

 

 

És ha tudnátok abban is tanacsot adni, hogyan ér véget ez a depressziós időszak?

Hirtelen vagy lassan, mit lehet tenni?

Mostmár a munkahelyi helyzete rendeződött, a depressziót kellene legyőzni, de egyre jobban lovalja bele magát. Kb. másfél honapja tart.

 

Nagyon szépen köszönöm előre is a segítségeteket!

 

A. anonyma Creative Commons License 2020.04.23 0 3 18234

Szerintem, ha tényleg látnák a depressziót, akkor máshogy állnának hozzá. Illetve ez egy címke, amely mögött emberek egyéni szenvedése áll. Ha valóban látnák, akkor azt mondanák, "látom, hogy valami nyomasztja a lelked, minden rendben van?". Ha egy fokkal empatikusabbak lennének, megkérdeznék, tudnak-e segíteni valamiben, vagy csak tapintatos hozzáállással enyhítenének egy kicsit a fájdalmon, hogy az ember úgy érezze, nincs egyedül ezen a világon. Anélkül, hogy várnának valamit cserébe.

Nem látnak ezek semmit...

Előzmény: silent hunter 3 (18231)
silent hunter 3 Creative Commons License 2020.04.23 0 1 18233

Egyre inkább elfogadom a lélekvándorlást és a karmát, ami megijeszt. Mert ha sajátkezűleg tüntetem el ezt a mostani testet,mert már annyira elegem van ( valószínű ), rontom a karmámat.Ördögi kör, a következő létemben büntetésből még rosszabb helyzetbe kerülök.

Hasdf Creative Commons License 2020.04.23 0 0 18232

Én utoljára 10 évvel ezelött voltam ennyire depressziós, mint most. 

Viszont utolag ugy élem meg, akkor nem volt erre okom, most viszont nagyon is van (igy érzem). 

Mintha mezteken lenne most a világ. Most látszik igazán minden milyen gusztustalan és most érzem életemben először igazából, hogy a szeretteim halandó lények. Ki vagyunk szolgáltatva a világnak és nem mi irányitjuk a világot ahogy azt sokan képzelik.

 

Vagy ez mégsem depresszió, csak realitás?

Előzmény: silent hunter 3 (18231)
silent hunter 3 Creative Commons License 2020.04.23 0 1 18231

Bár nem engem kérdeztél, én nem lettem se jobban , se rosszabbul.Korábban sem titkoltam a depressziómat, nem bántam lenéznek-e miatta az emberek.Meg nem is nagyon tudok hazudozni,úgyis látják. Semmiért sem tudtam lelkesedni, amiért mások általában igen.Én mindent olyannak látok, mintha egy szürke fátyol borulna a világra.Most legalább van külső ok is,amire rá lehet fogni a lelki bánatot.

Előzmény: A. anonyma (18230)
A. anonyma Creative Commons License 2020.04.23 0 1 18230

Mondjuk ez össze sem hasonlítható egy ALS-sel, az tuti. Én mindig úgy utáltam az ilyen kapcsolati picsogókat, ahogy most én viselkedem, szar, hogy én is beleestem ebbe a gödörbe.

Olvastam vhol tegnap, hogy a pszichés betegségekkel küszködők valamiért jobban kezdtek lenni úgy összességében az utóbbi időben, a koronával összefüggésben, és ezt arra vezették vissza, hogy amikor tömegesen jelennek meg bizonyos problémák a társadalomban, mondjuk sokan elvesztik az állásukat és alig tudnak megélni, akkor az egyén nem hibáztatja magát annyira, mint, ha a környezetében gyakorlatilag egyedül marad egy problémával. Neked vannak sorstársak, akikkel beszélgetni tudsz? Akár szomszédos topik vagy máshonnan? Segít a "sorstársiasság" egyáltalán? Mire jutottál elmúlás témában? 

Előzmény: A. anonyma (18229)
A. anonyma Creative Commons License 2020.04.22 0 1 18229

Nem tudom, most, hogy így belegondolok, lehet túl gyorsan haladtam előre, túlságosan akartam. Pedig az életnek egy csomó dolga iránt közönyös vagyok. Végre találtam volna valami(ki) izgalmasat, azt is elbasztam. Illetve még nem tudom, kizárólag az én mohóságomon múlt-e. Mert akit fel akarunk falni, annak nem látjuk az igazi valóját. Lehet ez egy álca is, a kapcsolódási kudarc ellen. Még mindig jobb nyomulósnak lenni, mint valakinek, aki nem tudja, hogyan kell normálisan kapcsolódni. Az élet dolgai, az emberek felé. Még mindig jobb egy nyomulós parasztnak lenni, mint kevésnek, unalmasnak találtatni.

Előzmény: Törölt nick (18228)
Törölt nick Creative Commons License 2020.04.22 0 0 18228

Nagyon koszonom az egyutterzesed, igazan rendes Toled a biztatas a sajat gondjaid ellenere!!

En azt gondolom, akar ostorozas, akar nem az en helyzetemben szamot kell vetni az eletunkkel, de ha nem is kell, jon az magatol. Minden visszakoszon, a  jo es a rossz is, ez egy automatikus folyamat szerintem. Olyan dolgokra jossz ra, amik eddig fel sem tuntek  es mas szemszogbol latsz sokmindent. Persze, van amit ugyanugy csinalnek, de van amire azt gondolom, de idiota voltam. Erdekes dolog az elmulas, foleg, hogy tiszta elmevel eled meg...

Előzmény: A. anonyma (18227)
A. anonyma Creative Commons License 2020.04.22 0 0 18227

Ennél rohadtabb dolog nincs, mint visszamenőlegesen hibáztatni magad. Nem elég a betegség, még plusz önostorozás? "Nem figyeltem a jelekre", mire gondolsz? Segít ez most rajtad? Ha igen, akkor rendben van persze... 

Szerinted visszamennél az időben, akkor jobban csinálnál valamit? Ugyanazzal a lelki érettségi, tapasztalati fokkal, amiben akkor voltál, nem hiszem, hogy sok esély lett volna rá. Volt rá biztos esély, lehetőség, de ha az ember az élete bizonyos területei felé valami miatt elveszti a látását, akkor abból az állapotból nem nagyon tud máshogy cselekedni.

Előzmény: Törölt nick (18226)
Törölt nick Creative Commons License 2020.04.21 0 1 18226

Igen, mas problemakkal kuzdunk, de a lelek a kulcsa a problemanknak. A test megszunik, de a lelek orok. Nekem a lelkem betegedett meg eloszor es hosszu evekig nem figyeltem a jelekre, a testem fellazadt. Bar a "csak" lelki problemaval kuzdo alkudozhat a sorsaval, de szerintem mindig a lelkunk dont , ami nagyon torekeny es ha nem eleg eros, osszetorik  . Jol mondod, semmire nincs garancia , vagy jo lapokat osztanak, vagy nem. AZ mindenkeppen tolunk fugg hogyan dolgozzuk fel , ugy a jot, mint a rosszat. Barmit valtoztathatsz magadon, de a belso szemelyisegedet, a lelkedet nem. A masik torekeny dolog, a bizalom, amivel akarmilyen ovatos vagy, sajnos bele lehet trafalni es ha serul a lelek, a bizalom, az mar katasztrofa. Szerintem a lelkunk donti el mit birsz ki, genetikailag igy vagyunk kodolva.  Minden veges es elobb-utobb jo lesz. Ha meg nem jo nincs itt a vege..

Előzmény: A. anonyma (18221)
A. anonyma Creative Commons License 2020.04.21 0 0 18225

Bocs, de k.va álmos vagyok. Lehet, hogy keverlek a filmbéli figurával. :D pedig te csak szimplán meg akartál halni, ha jól tudom? Totál káosz. Akkor már elmondhatnád, mostanában hogy' állsz ezzel az egésszel.

Előzmény: A. anonyma (18223)
A. anonyma Creative Commons License 2020.04.21 0 0 18224

"Ha bajban vagy , gyogyszereznek, sajnalnak." egyébként egyetértek, hogy sok esetben ennek a lelki disszonanciának nem ez a jó kezelési módja.

Előzmény: Törölt nick (18220)
A. anonyma Creative Commons License 2020.04.21 0 0 18223

Nyilván a te állapotodban ez más színezetet nyer, ne haragudj, nem gondoltam erre hirtelen. De arra is gondolhatsz, hogy mások a te haláloddal is egy feldolgozandó terhet vesznek a nyakukba. Nehéz ennek a mélyen gyökerező társadalmi gátlásnak, tiltásnak (ne ölj) ellenszegülni.

Előzmény: A. anonyma (18222)
A. anonyma Creative Commons License 2020.04.21 0 0 18222

Szerintem mi baromira nem tudjuk, milyen jó dolgunk van ebben a demokráciában (ami tényleg a szétesés fele halad) ahhoz képest, amennyire rossz lehetne a helyzetünk. Még egy kicsit becsüljük meg ezt az egyre romló békét, ki tudja, meddig lesz ez is...

Előzmény: Törölt nick (18220)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!