A topik NEM TÁRSKERESŐ topik! Társat privátban vagy más topikban keress!
Kérem mellőzzük A SELFBONDAGE élményeket és vágyakat is!
A HETERO LOVE BONDAGE vágyakról-élményekről szól.
Minden HETERO LOVE BONDAGE témájú élményt-vágyat -kérdést szívesen látunk!
A kép tipikus Love Bondage. A fogolynak nehezebb a szájában tartania a melltartót, mint megszabadulni tőle. Nem esett még szó az önmegkötözésről. Amikor a partnered lustán elnyújtózik, és kiadja a parancsot:
- Kötözd össze magad, de úgy, hogy meg ne tudj mukkanni, amikor "kezelésbe veszlek!"
Hát, ha a kedvesed nagyon nyitott, akkor meg a másik dolog lehet a gond. Mi férfiak olyan rettenetesen gátlásosak vagyunk ha intim dolgokra terelődik a szó. A lányok serdülő korukban megbeszélték minden dolgukat, még a csókolózást is kipróbálták egymással ( osztálytárs közlése) mi meg még azt sem nagyon árultuk el, kivel feküdtünk le először, hát még az intimebb részleteket. Volt bennünk valami férfias tartás, hogy hát úriember nem beszél ezekről a dolgokról. Ezeket úgyis mindenki tudja alapértelmezésben.
Érdemes elolvasni Závada Páltól a Jadviga párnája c. regényt. Ott is csak a halott férj naplójából tudja meg a felesége, miket gondolt a fiatalember, pedig ha nyíltan beszélnek egymással, másképp alakul az életük.
Az sem jó persze, ha semmi titok nem marad már, de meg kell valahol találni a középutat.
Nem a viselkedésedhez nem akartam hozzászólni, vagy véleményt nyilvánítani, de a sztori nagyon jó volt. Abban benne volt minden... És lehet, hogy igazad van, de én maradok a magam kis fantáziájánál, vagyis pár selyemkendő, jelképes elnémítás, kötözgetés velük és a fantázia segíti a többit... A kedvesem nagyon nyitott, és Ő az ideális partner számomra, vagyis ha nem lesz szájbekötősdi, akkor sem lesz rosszabb a szeretkezés Vele... De addig is: marad a beszélgetés Veletek!
Nagyon Boldog Új Esztendőt kívánok minden bondage imádónak. !
Lightosoknak is hardosoknak is. Sőt még ENNEK a Sztárcsinak is a tolerancia, a kölcsönös elfogadás jegyében.
Hát, igen. Ezeket nekem is nehéz kommentálni. Mi az, hogy nem ugrok fejest egy ilyen kapcsolatba. Mi ez az egész mesterkélt marháskodás.
A válasz egyrészt, hogy valami ilyesmi vagyok, meg hogy van ezer dolgom, amiről itt nem írok, és ami sokkal fontosabb az életemben, mint a szex, másrészt meg: Rosszul van megírva az élmény. Kimaradt belőle egy csomó kis emberi, személyes mozzanat. majd egyszer megírom jobban is. Igazából épp ezért fórumozok, hogy észrevegyem ezen sötét foltjaimat.
Egyszer egy több napos konferencián egy hölgy kissé rám indult, ilyenkor én mindig kötelességszerűen védekezem kissé ( na, ezért 2-3 esetnéll több nem volt ebből, mármint, hogy rámindult valaki ), hogy aszongya én azért elég perverz alak vagyok, de ettől csak még jobban beindult. Úgyhogy egy estét átjátszottunk.
A szobába érve először csak szelíden ölelkeztünk, csókolóztunk, aztán az ölelkezést kezdtem finom birkózássá fejleszteni, de Ildikó nem hagyta, hogy végigjárjam a skálát.
- Na, akkor megkötözlek!
Az elnémítással persze nem boldogult.
- Akkor mutasd meg, hogy kell, de meg ne fulladjak!
- Ezek a játékok vagy csak jelképesek, épphogy jelzik az egyik fél fogva tartottságát, vagy ténylegesen kiszolgáltatottá tesznek. A szex filmeken gyakran látható hogy az alul lévő nő kinyújtja a feje fölé a két kezét, keresztbe teszi a csuklóit egymáson, vagy szétveti a két karját, elfordítja a fejét, mintha épp egy erőszak áldozata lenne.
Lazán a csuklókra tekert öv, kendő, harisnya, melltartó, vagy a csuklókra húzott bugyi jelezheti a megkötözést.
A komolyabb megkötözés is nagyon egyszerű. A csuklókat hátul összekötöd, néhányszor át kell csavarni, megkötni. A bokát szintén. Ha az anyag nem nyúlik, lehetetlen belőle kiszabadulni.
- Hacsak nincs valami éles a szobában, amin elvághatom.
- Ennek úgy lehet elejét venni, ha székhez, ágyhoz kötözöl, vagy hátul összekötöd a bokát és a csuklót, de ez néhány perc után elég fájdalmas helyzet. Mivel itt nagyon kevés eszközünk van, most csak a kezed kötöm hátra az öveddel.
Az elnémítás már sokkal nehezebb. Ha csak jelképezni szeretnénk, elég a száj elé kötni egy kendőt, általában a nyitott ajkak közé kötik, hogy le ne csússzon, másrészt így még lehet csókolgatni az ajkakat. Bele lehet tömni egy kis zsebkendőt, bugyit. Van aki iszonyodik a gondolattól is, hogy egy száraz textil anyag kerüljön a szájába, de egy kis almát eltűr. Sőt, az orgazmus előtti pillanatokban, egészen fallikus képzetei támadhatnak róla. A teljes elnémítás természetesen lehetetlen, hisz az orron át kiengedett nyöszörgést nem lehet elfojtani. Elzárni mindig csak a szájat tudjuk. A ragtapasz teljesen lezárja, de a letépése már tényleg szadista aktus. Ezt a szelídebb játékosok nem használják.
- Nem elég jó szorosan beletömni egy kendőt?
- Próbáljuk ki!
A kendőjét a szájába gyömöszöltem, persze kilökte a nyelvével.
- Ha olyan méretű, keményre csavart textilgömböt erőszakolsz a szájba, amit a nyelv nem tud kitolni, elég egy egyszerű tömés, de ez bizony erős rágóizom húzódáshoz vezethet. Nem szabad vele kísérletezni. A nedvesedő textil amúgy is hamar összeesik, előbb-utóbb meg lehet szabadulni tőle. Egy rémregényben fából készült körtét ütöttek a fogoly szájába, előtte nyilván méretet vettek, legyártották. Hagyjuk. A fa amúgy sem igazán erotikus anyag. Maradjunk csak a textilnél. Valamivel rögzíteni kell a tömést, be kell kötni a szájba. Persze ha egyszerűen csak bekötjük, könnyű megszabadulni tőle.
- Nem szárítja ki a számat?
- A nedvszívó anyagok szárítanak, de az idegen anyag hatására meginduló nyálképzés ezt ellensúlyozza. Inkább a mechanikai, pszichikai hatásoktól, vagy a mosószerek maradékától kezd égni a nyálkahártya. Ha hosszabb ideig van a szádban, bizony, még másnap is érzed. Na, á.. Ha fuldokolsz, vagy szabadulni szeretnél, adj határozott jelet. A szájába tömtem egy zsebkendőt és bekötöttem a kendőjével.
Persze be is hatoltam, Ildi nem igyekezett túl hamar megszabadulni, de aztán csak kezdett fogyni a levegője. A szemével kérte, engedjem el.
- Elég kezdő szabadulóművész vagy.
- De hát tele volt a szám, a kendő meg teljesen leszorította.
- Mozgatnod kellett volna az állad, fel-le, közben a nyelveddel tolni kifelé a zsebkendőt.
- Na, majd meglátjuk, te hogy szabadulsz ki!
Próbálkozott Ildi, de harmadszorra is csak fél percre sikerült elnémítania.
- Szóval akkor mi a megoldás?
- Egy rugalmatlan kendőt könnyű lerázni. Nehezebben megy, ha a szádba gyömöszölt zsebkendő kicsi, így a kendő beszorul a fogaid közé. De ha jól kinyitod a szád, a kendő mellett ki lehet tolni a tömést. Lehet még ügyeskedni, harisnyával kötözni be a tömést, ez rugalmas anyag, nehéz tőle szabadulni, csak az a baj, hogy ezek a szoros kötések elszoríthatják a nyakat, egyre nehezebb a légzés. A tökéletes profi eszköz a szexboltokban kapható szalagra, vagy bőrszijra erősített gumilabda. A labda a szájba kerül, a szíjjal lekötik, aztán annyi levegőt pumpálnak bele, hogy teljesen kitöltse a szájüreget. Ha valaki ezt nem találja erotikusnak, a gumilabdát is be lehet csavarni valami intim textilbe.
Mivel tartós elnémításhoz feltétlenül kell, hogy a tömés, meg a tömést rögzítő kötés ne csúszhasson el egymástól, valami hasonlót kell készíteni.
- Honnan szedsz itt pumpát?
- Nem kell ehhez pumpa. Nézzük, miben gondolkodhatunk? Nem úgy utaztál ide, hogy kikötözőset fogsz játszani. Van egy öved, egy kendőd, néhány harisnyanadrág, zokni, zsebkendő, melltartó, bugyik. Az egyik megoldás, ha a kendő közepébe belekötök valamit, zsebkendőt, vagy egy bugyit, a kis bugyor kerül a szájba, a kendő megkötve. De ha a harisnyanadrágból labdát csinálsz, a két csücskét összekötöd, áthúzod alatta a kendőt, ugyanilyen jó eszközt kapsz.
- És ha nincs nálam kendő?
- A melltartódba beleteszem a bugyidat, kötök rá a pánttal egy csomót, kész is. Tökéletes eszköz, nem szorít, ugyanakkor lehetetlen megszabadulni tőle. Látod, ennyi az egész. Egy harisnyanadrág, egy melltartó, egy bugyi, és tehetetlen fogoly leszel. Kipróbálod milyen?
- Ki ám, de rajtad.
Igen, ezek viszonylag működnek, a ragasztós módszer teljesen tökéletes, a többinél ott a nehézség, hogy ha nem elég erős a rugalmas lekötés, akkor kifordítható mellette, ha meg túl erős, akkor szorítja a nyaki verőereidet, egy idő után rossz érzés, legalább is a magamfajta szelíd love bondagernek.
Szerintem, ha elszántad magad, hogy a pároddal elindultok a gyakorlat útján, először mindig mindent próbálj ki magadon.
Nem értem, miért okoz gondot az elnémítás selyemkendővel?
Néhány lehetőség:
1. Egy selyemkendővel be kell tömni a szájt, egy másikkal átkötni úgy, hogy a fogak közé is beszorítani a kötés során és egy harmadikkal fedni.
2. Egy selyemkendőt össze kell gombóccá gyűrni, ezt kell beletekerni egy másodikba. Az így kialakult kis csomaggal lehet aztán betömni, kötni a szájat, amelyet szintén lehet fedni egy harmadikkal. Hogy ne lehessen "kitolni" az ajkak közül célszerű lehet kis csomókat kötni erre a másodikra, úgy, hogy ne lehessen a kis gombócot kiperdíteni ebből.
3. Az előbbi szituáció, csak a gombóc selyemkendőt egy nylon harisnyába kell hasonló módon csomagolni, és azt kötni a szájba, majd fedni egy újabb selyemkendővel, hogy ne lehessen kitolni a nyelvvel. Bár a harisnya rugalmas volta miatt ez könnyebben megoldható.
4. Ezt egy kis videóban láttam a neten: egy selyemkendővel betömték a hölgy száját, erre ragasztottak egy kétoldalú ragasztószalagot, és ezt fedték egy selyemkendővel, amely nem tudott lecsúszni, mivel a ragasztószalag tartotta.
Persze ez csak az én véleményem, és lehet hogy egyik sem működik, mivel nem lett kipróbálva...
Szerintem is inkább az élmény aktiválja a kódot. Jó lenne erről olvasni valami kutatási beszámolót.
Inkább ideteszek egy másik gyermekkori fantáziát.
Tizennégy évesen járom az erdőt. Utolsó szabad nyár, ősszel kezdődik a gimnázium. Abba kell hagyni az indiánosdit, mert hát: hogy néz az ki. Senki nem jött ki a barátok közül, így egyedül cserkészi az álruhás mohikán főnök a bozótost. Az álruha a sápadtarcúak öltözete, mindössze egy vékony hajpánt, madártollal utal az indiánságra. Ez bármikor lekapható, ha valami idegen közelít. Meg persze az íj, és a nadrágszíjon lógó tegez, benne néhány precízen megdolgozott, fémhegyű, feltollazott vessző. Átvinnék a nyulat, fácánt, ha sikerülne közelre cserkészni őket. Hál istennek sosem sikerült. Mert ekkor már olvastam Áprily versét az első őzéről. Idáig az indító helyzet, ami ez után jön, már csak az indián fantáziájában létezik. A kis tisztásról hangok szűrődnek felé. Óvatosan kúszik a kökényes résein át. Három lány. Idegenek, itt nyaralhatnak, még nem látta őket sehol. Egyikük fenn ül egy kis diófa vízszintes alsó ágán. Magas, szőke, fekete farmerban, fekete pólóban. Láthatóan ő a vezér, ő csalhatta ki barátnőit, akik egyáltalán nem az erdőhöz vannak öltözve. Szoknya, blúz, szandál. A világos szoknyás épp a harisnyanadrágját húzza le, feladja a fára, a fekete ruhás zsebre teszi. Nyilván félt, hogy kiszakad. Felszedelőzködnek, indulnak beljebb.
Nevetgélnek, araszolgatnak a kis ösvényen. Ott fognak eljönni mellette, feltétlen észreveszik. Vissza már nem kúszhat, kilép hát a bokrok közül.
- Nézzétek, egy igazi törzsfőnök! Üdv. főnök, a nagy Manitou legyen veled!
- Üdvözöllek benneteket, erdő virágai. Mi célból járjátok erdőmet, és mely törzs tagjai vagytok?
- Ez igen, tiszta indián szöveg. Szia, te itt szoktál játszani? Ezt a nyilat te csináltad? Muti.
- Egy indián nem adhatja át a fegyverét!
- Hagyd már ezt az indiánosdit. Had lőjjek egyet. Na, muti! Hogy kell?
Ez már tetszik a főnöknek. Finoman helyretenni a kezeket, odasímulni a hosszú, szőke hajú lány mellé, érezni az illatát. Az első vessző a fa mellett fúródik a földbe. Elmegy érte, kihúzza, visszaindul. A szőke lány közben új vesszőt illesztett a húrra, majd hirtelen megfeszíti, neki szegezi:
- Add meg magad főnök! Elhitted hogy sápadtarcú lányok vagyunk, elvette az eszed a sok tüzesvíz?
- Ne hülyéskedj, emberre nem lehet fogni, kilövöd a szemem!
- Vedd le az öved, és feküdj le a földre, vagy lövök! Tedd a hátadra a kezed!
Muszáj belemenni a játékba, mert ha nekiugrik, még ijedtében elengedi a vesszőt. Meg hát mi történhetne? Nyilván hátrakötik a kezét, kicsit szórakoznak, aztán elengedik.
- Kötözzétek össze a kezét! De nehogy elszorítsátok az ereit! Csak annyira, hogy ne tudja kihúzni.
Rátekerik a csuklóira a szíjat, összecsatolják, odaültetik egy fához.
- Na, most mesélj! Egyedül szoktál itt játszani?
- Nem, többen is kijárunk.
- Megtaláltátok már a kunyhónkat?
- Kunyhótok van? Az nem létezik, ebben az erdőben minden helyet ismerek.
- Pedig van, tegnap csináltuk.
- Itt nyaraltok?
- Most én kérdezek! A többiek kijöttek ma?
- Nem tudom, még nem láttam senkit.
- Vigyük el a kunyhónkba!
- Jó, de be kell kötni a szemét! Add ide a kendődet!
- A száját is be kellene kötni.
- Akkor most a szemét vagy a száját?
- A szemét mindenképp, ne lássa hol a kunyhó! A száját csak akkor kell befogni, ha jönnének a barátai. Majd én befogom.
- És ha beleharap a kezedbe? Bekötöm a zsebkendőmmel.
Meg is próbálja, de a zsebkendő túl kicsi, nem tudja megkötni.
- Akkor ezzel betömjük a száját, ezzel meg bekötjük.
Leszorítják a földre, egyik ölébe veszi a fejét, az ujjaival kezdi szétfeszíteni a száját. Ez már igazi erőszak, ennek muszáj engedni. Kinyitja a száját, hagyja, hogy belegyömöszöljék a zsebkendőt.
- Á, ez még kevés, add ide a tiedet is. Na, így már jó. Ezzel meg bekötözöm, ki ne tudja lökni a nyelvével.
A főnök érzi, hogy egy rugalmas anyag szorul a szájára, aha, a harisnyanadrág.
Felállítják, vezetik a kunyhó felé.
Na, meg legyen egy kép egy tökéletesen elnémított fogolyról.
Bocs, D. CS. Ez is csak egy orvul gyűjtött kép.
Ez a visszaemlékezés telitalálat volt. Nagyon is jól tudom, miről beszélsz, mert nekem is voltak ilyen vágy-fantáziáim, nem is tudom, hány éves koromtól kezdve, mondhatni, amióta csak élek. Voltak köztük megkötözős, illetve egyéb mozgáskorlátozós, de lábfetisiszta jellegűek is (pl. taposás). (Számomra a mai napig nem különíthetők el egymástól ezek a részirányok.) Amennyire vissza tudok emlékezni, az ivaréréssel vált egyre fontosabbá a domináns személy kiléte, a nőiessége. Tizenéves korom körül már teljesen pontos kép alakult ki bennem a köznyelvben "szado-mazo" néven ismert műfajról, anélkül, hogy valaha is láttam volna ilyet, vagy hallottam, olvastam volna róla. Jóval később került csak a kezembe egy német bulvárlap, amelyből megtudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen a világon, aki ilyenekről ábrándozik - el lehet képzelni, mennyire megdöbbentem, amikor szembetaláltam magamat a saját álmaimmal! Éppen ezért gondolom azt, hogy kell legyen ennek valamiféle kódja az agyban (talán nem mindenkiében egyformán működik ez), és úgy vélem, a gyerekkori élményekkel kapcsolatban az ok-okozati összefüggés az általános vélekedéshez képest fordított: a késztetés nem az élmény hatására alakul ki, hanem az élmény aktiválja a meglevő kódot, és az egyéni adottságoktól függ, hogy kinél milyen mértékű, illetve irányú késztetést indít be (vagy beindít-e valamit egyáltalán).
Ja, és még egy kis magyarázat. Ez húsz éves korom körül történt, és akkoriban még nem volt olyan fontos számomra az erotika. Persze már akkor is szerettem a love bondage játékokat, de ugyanúgy szerettem nagyon sok más dolgot is a szexben. nem emelkedett ki annyira, hogy csak ezért ráinduljak egy lányra. A baráti körben természetesen kiszivárgott, hogy milyen extrém dolgokat kedvelek, és egyszer egy esti társasági séta alkalmával mellém keveredett egy lány, és némi kis felvezető után rátért, hogy mennyire szeret ilyen játékokat játszani, és finom jelzéseket adott, hogy szeretné velem is megtenni, de pont az az alak volt, amit akkoriban nem kedveltem túlságosan. Úgyhogy szépen elhátráltam a témától.
Ma már nehezen értem meg ezeket a dolgaimat, most nyilván azonnal igent mondanék, ha közben nem váltam volna megrögzött monogámmá.
Nekem is volt egy barátnőm, akinek állítólag a gyermekkori műtétei következményeképp alakult ki a mazochista beállítódása. Én azért óvatosan fogadom ezeket a történeteket,m hisz csak néhány elem kerül felszínre. nem tudni, valóban az első élény-e, amiről akként beszélünk.
".... a pályaudvarról segítettem hazavinni a bőröndjét. Gyönyörű, hosszú szőke hajú lány volt, erősen sántított. Jó két kilométerre lakott az állomástól, de busszal csak három átszállásal tudott menni. Így inkább cipekedett. Eddig tizenvalahányszor műtötték, még mindig várt rá néhány újabb vagdalás. Beszélgettünk, kiderült, hogy egészen hasonló az irodalmi ízlésünk. A kapcsolatunk végig baráti maradt, egyikünkben sem támadt erotikus érdeklődés a másik iránt. A szépsége teljesen szexmentes volt. Én meg túlságosan is szikrázó, vibráló voltam neki. Úgy figyelt, mint egy érdekes bogarat. Magányos, visszahúzódó életet élt. Inkább szellemi partnerek voltunk. Egyszer a kollégiumban fenn találtam, az egyik lányszobában. Valami születésnap volt, a hangulat igen emelkedett. Kriszta valami keveset ivott is, egyre felszabadultabban bolondozott. Velem is itatni akart a szörnyű likőrből, a számba akarta erőltetni az üveget. Kicsavartam a kezéből, lebirkóztam az ágyra, nevetve próbált szabadulni. Egy fürdőköpeny volt az ágy szélére dobva, kihúztam belőle az övet, hátrakötöztem a kezét, a száját pedig bekötöttem egy kendővel. Hirtelen lecsendesedett, félrefordította a fejét, lehunyta a szemét, megadóan feküdt az ágyon. Amikor megkérdeztem, elengedjem-e, megrázta a fejét.
Persze a lányok egy idő után kiszabadították, nekem meg csak innom kellett a kávélikőrből, előkerült két vívótőr, meg egy sisak, elterelődött a figyelem Krisztáról. Késő éjszaka kísértem haza, ekkor mesélte el a műtéteit, a sok leszíjazást a műtétek után, a fájdalmas tornákat. Én is meséltem neki az én gyermekkori játékaimról. Semmi akadálya nem lett volna, hogy nagyokat játsszunk egymással, csak hát más világban éltünk mind a ketten. Az én életemben ekkor eléggé fontosak voltak a nagy meccsek, a sziklamászások, a mozgás, és ebben ő nem követhetett. "
Persze amiket ide írok azok még megíratlan, nyers szövegek. Darabosak, szakadozottak, inkább csak magam számára rögzített vázlatok.
no és hamár igy elkelandoztunk szőnyegbe nem tekertek,be? nálunk ez a fajta oriáspalacsintakészités elfogadott volt (:
node most én is megyek dolgozni,nemcsak Azaiak,mert kell a lové az álmaim megvalositásához -ez jelen esetben egy fél vajaszsömle,vagy egy tecsos sajtoskifli
Hú, én teljesen elfelejtettem, hogy itt nincs bemutatkozó oldalam, eddig azt hittem, mindenki előtt világos, hogy boldog házasságban élő, megrögzött monogám férfi vagyok, aki... na, akkor maradjunk is ennyinél.
Az én első erotikus élményeim is öt-hat év körüliek, és ezek bizony tényleg erotikus élmények. Az ember erogén zónái születésétől kezdve erogén zónákként funkcionálnak, csak az élményintenzitás változik. Úgyhogy az a hat éves kori élmény bizony erotikus élmény volt, csak persze még valami "ősiségi fokon". Lehet, hogy volt előzménye is, csak lenn van a tudatküszöb alatt.
Nem szeretünk ezekről az élményekről beszélni, mert azt sejtetik, mintha valami baleset eredményei volnánk, pedig hát óhatatlan, hogy valaki ne tapasztalja meg, milyen ha leszorítják, lefogják, bekötik a szemét, stb. Na, majd később, most menni kell dolgoznom.
Azaiak ha nem vagyok indiszkrét, te lány vagy, vagy fiú?
Kérdésedere válaszként leírom, szinte nekem is őrület, hogy így volt, de 6 éves lehettem, mikor sérvműtétem volt, s azért hogy ne vakarhassam fel a sebet a kezemet kesztyűbe bújtatták, s kikötötték oldalra a rácsos ágyam rácsaihoz a kórházban. Egy másik ágyban volt egy gyermek, akinek - valószínűleg mert a lábaival is tudott ártani a sebének - a lábait is kikötötték. Én pedig?
Irigykedtem rá (!).
Nem jutott eszembe, hogy kis lábmunkával engem is teljesen megszabadítottak volna a mozgási szabadságtól. De késő bánat.
Na most ha egy 6 éves gyerek arról ábrándozik, milyen jó lenne kikötözve feküdni, akkor honnan jön ez? Aztán 7-8 éves koromban a napköziben az osztálytársaim összekötötték a lábam, felhúzták egy bokorhoz. Én meg csak azt sajnáltam, hogy a kezeimről megfeledkeztek. Pedig ebben a koromban még tényleg távol voltam a szextől... Először 14 éves koromban voltam szerelmes egy osztálytársnőmbe. Persze édes titok volt.
Ez egyrészt hülyeség, az ilyen szerelem mindig egy fantázia alaknak szól. Én egyszer találkoztam egy netes kapcsolatommal, akivel szellemileg, érzékileg, mittudom én még hogy teljesen megvolt már minden, fényképről már rendesen ismertük egymást, csak épp a fizikai találkozáskor rájöttünk, hogy szinte előlről kellne kezdeni mindent.
Másrészt mondjuk én azt hittem, fiú vagy, egy fiatal kameramann, vagy valami ilyesmi. Harmadrészt, meg negyedrészt, de ezek persze lényegtelen apróságok. Félek, már megint túlreagálok egy kis könnyed viccet.
Legyek a munkatársad? Na, ezt se sokan kívánták még. Az a fajta vagyok, akit nézni is fárasztó, ahogy dologzik. ez a lusta emberek tulajdonsága, akik szeretnének mihamarabb túllenni rajta. Igaz, közben mégis csak megkedvelik, aztán alig tudnak leállni.
Nem esett még szó az önmegkötözésről. Amikor a partnered lustán elnyújtózik, és kiadja a parancsot:
