Szerintem alapbor az ami minden technológiai hibától abszolut mentes és kellően uniformizált ahhoz, hogy a lehető legszélesebb fogyasztói tábor szívesen igya.
Magyar viszonylatban egy alapbor ára 1000-2000Ft között szokott lenni. De szerintem az igazi árkritérium az, hogy érezhetően olcsóbb mint az adott termelő többi bora.
Hát, annyiért már nem alapbort szeretnék inni... de ezt a Patricius furmintot még a vele párhuzamosan fogyasztott Gedeon Birtok cserszegi (800 Ft) is simán lenyomta.
Egy alap tájbor korrekt csomaglásban. Cabernet sauvignon és Merlot. A dugó mélysötét, tökéletesen zár. Illatban tömör paprika, enyhén földies. Az első korty kicsit igazolja a földiességet, de vannak gyümölcsös aromák is (fekete cseresznye), és még több erőspaprika. Vastag érzet, harapni lehet a bort. Lehet inni, de a paprika mindannyiszor közbeszól. Alap bornak társaságban, ahol nincsenek különösebb igények, elmegy. A 18 eurós árát kb. nem éri meg.
Elegáns megjelenés, itt már a címke is felnő a borhoz. Tökéletes zárás, minimális beszívódás a dugón.
Mély Pinot szín, a széleken már barnás fényben játszik, kicsit fáradt vérre emlékeztet. Érett illatjegyek, animális jelleggel, de semmi bőrösség. Szerencsére még nem esik szét a bor, mint az egyik 2009-es sima Pinot-juk. Az összbenyomás egy érett, harapós, viszonylag vastag Pinot, pont megfelelő kesernyével, élvezet belekortyolni. Minden kortynál megcsap az animalitás, cseresznyelekvárt érzek. Az embernek az az érzése, pályája végén jár a bor, de ahogy múlik az idő, egyre inkább magára talál.
A Veritas-nál elkért 9 ezer forint is jelzi, hogy ez a pince egyik zászlós bora. Szép élmény.
Két üveggel is kóstoltunk, két külön napon. Szép címke, első osztályú zárás (bár az egyik palackon kicsit forog a kapszula), tökéletes dugó, minimális beszívódás. Gyönyörű mély rubin színe van a bornak. Illatban kis brett, és kezdődő illósság tapasztalható. Elsőre argentin pinókra emlékeztető vastag, gyümölcsös íz. A Merlot után érthető, hogy a Művésznő rajong a vastagságért. ;-) Nekem sajnos az elegánsabb, franciás Pinot-k jönnek be, ez nagyon nem ilyen. Az enyhe illósság miatt a gyümölcsöket nem lehet már szétszálazni, a nagy Riedel Grand Cru Burgundy-ból kóstolva kis csersznye azért befigyel. Vastag a bor, utóíze is hosszan tart. Vélhetően ez egy enyhén hibás tétel, ami később esetleg problémás lehet. Most csak nem tetszik. Ebben az állapotban a BT-nél elkért 6 ezer forint mínimum dupla árnak tűnik...
Kedves mindenki, hadd emlitsem meg ujra hogy majus 28 vasarnap koradelutan lesz egy Rajnai Riesling kostolo Budapesten a Weingut Clüsserath-Eifel jovoltabol, a tulajdonos-föborasz Gerhard Eifel vezetesevel.
Örülök, mert úgy látom és érzem, hogy alapvetően egyről beszélünk.
Mondjuk az, hogy " a parasztnak nem tudod elmagyarázni a terméskorlátozás lényegé" szerintem nem igaz. A nagyapám, nagyanyám és minden tisztességes paraszt ismerősöm pontosan tudja, hogy a hozamkorlátozásnak mi az előnye. Nem hülyék. Az aki 40-60 éven át dolgzik gyümölcstermesztéssel az pontosan tudja, hogy vannak olyan évek amikor egy tőke 5kg szőlőt is be tud érlelni, de van olyan is, hogy le kell szorítani 1kg-ra különnben zöld marad a termés. A paraszt ezt tudja. Tudod ki nem tudja ezt? A proli aki vesz magának egy nyaralót és azt hiszi, hogy akkor ő lesz most Bálint Gazda.
A pohár szerepét a borkészítésben pedig már leírtam. A palackozásig konkrétan a kétdekás kishasas a szakmailag leghatékonyab és legcélravezetőbb. Azért mert ilyenkor nem hedonizmusból iszunk, hanem bizonyos jelekre, hibákra, trendekre figyelünk. Konkrétan például az első fél év során tök felesleges szagolgatni a bort, mert egyszerűen nincsen jelentősége. Nagyon elviszi a borászt fejben ha az első fejtéskor érzett szagok és illatok alapján hozna döntéseket. Persze ha pöce büdös a bor az fontos információ, de annyi illat a kishasasból is átjön... ha máskor nem akkor a korty visszaszagolásából.
A budaorsi Jokenyer? Ha ott vagyok, en a Fuchsnal szoktam tejfolt venni (mondjuk 25%-os nincs, es a kimerosnek a minosege kisse ingadozo, bar az utobbi idoben mintha ez kevesbe lenne igy).
Értem én amit mondasz erről a paraszti kultúráról. Apám is a mai napig kispohárból issza a borát a pincében, és ha úgy tartja kedve, a vörösből is föccsözik. 😊 Talán nem hiszed, de képben vagyok a paraszti kultúrát, és a parasztbort illetően is. Magam is készítettem már bort. Rizlinget azért nem veszek, mert apáménál jobbal még nem találkoztam.
Ez mindaddig elég is lenne, ha nem lépnénk át a falu, a város határait, és egész életünket ott élnénk. De a bor árucikké vált, mások boraival is találkozunk. A világ fejlődik, a borivás kultúrája is. A parasztnak nem tudod elmagyarázni a terméskorlátozás lényegét, mert ő azt a természet megcsúfolásának tartja és rábízza azt az istenre. 😉 Ezért mondták az angolok, hogy a bort nem lehet a parasztra bízni, be kell vonni a kereskedőket is. Ezáltal tudott emelkedni a minőség.
A pohár evolúciója ugyanennek a folyamatnak a része. Hadd ne kelljen már visszalépni. Ha visszaforgatnánk az idő kerekét, még mindig két karóval járnánk az árnyékszékre: az egyikre támaszkodnánk, a másikkal a farkasokat hajtanánk el. 😂
Miért? Ez viszonylag egyszerű, 25%-ost szoktam venni, és éppen kifogyott a Nádudvari (meg a Spar Premium, ami szintén Nádudvari), és a közeli Jókenyér boltban Cserpes van.
A Cserpes azért annyira nem pejoratív márkanév még (nekem), mint a Lipóti. Vannak méltányolható termékek, és a tejivós koncepció is szimpatikus.
A tulajdonos népsorsjobbító megnyilatkozásait inkább hagyjuk - nyilván szeretne sok kormányzati pénzt kapni.
