Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Igen,ha az ember valahol kifog lelkes,érdeklődő múzeumi szakembereket,az nagyon jó tud lenni. Néhány éve voltam Százhalombattán, a régészeti parkban, nagy füves térség, pár kőkori (?) ház felépítve, korabeli fajta gabonák veteményezve, tárgyak, meg a város nevét adó halom. Körbejártuk a kolleganőmmel,akivel voltam és magamban megállapítottam,hogy hát itt nem sok érdekesség van. Aztán valahogy odakeveredtünk egy gyerekcsoporthoz,akikkel volt egy fiatal lelkes múzeológus lány, aki olyan érdekesen beszélt,magyarázott, mutogatott és bevitt a halomba is - ami tulajdonképp temetkezési hely -, hogy mi is teljesen fellelkesedtünk és egyáltalán nem bántuk meg,hogy ellátogattunk oda.
Véletlenül kerültem oda, egy nyugdíjascsoport volt eredetileg a múzeumban, és ők jutottak túl az első körön. Aztán hat ember kellett a folytatásához, ezek egyike voltam én.
Már megint azt tapasztaltam, hogy az ilyen eseményeken általában nők jelennek meg, elvileg 48-an voltunk, ebből kettő a férfi. Persze, egyrészt a biológia a ludas, de azért nem teljesen.
Nagy szerencsénkre fiatal, kedves és érdeklődő muzeológusokat fogtunk ki, ők is szívvel-lélekkel vettek részt a vetélkedőben, Nagy munka lehetett ilyen érdekes és szellemes kérdéseket kitalálni. A jelenlévők boldogan suttogtálk egymás között a megoldást, és nem mulasztották el megjegyezni: Istenem, milyen fiatal is volt a színész!
Igen, Gobbi Hilda óriási munkét végzett, minden elismerésem az övé!
Hogy te milyen érdekes dolgokban veszel részt! :-)
Én az ősidőkben, 1986-ban voltam a Színészmúzeumban látogatóban, így hát ideje lenne megint. Nagyon érdekes volt Gobbi Hilda önéletírásának vonatkozó részeit olvasni a Színészmúzeum megteremtéséről, hogy hogyan szedték össze az emlékeket egy-egy színészről,azt írja,hogy volt hozzátartozó,aki örömmel adott bármit,volt olyan is,aki csak pénzért vált meg dolgoktól.
Tegnap résztvettem egy színházi vetélkedőben, amit a Bajor Gizi Színészmúzeum rendezett. Saját szerepemről nincs mit írnom, egy hattagú csapat egyike voltam, szereplésem inkább csak a bölcs hallgatásra korlátozódott. Viszont magát a múzumot érdekesnek találtam, pedig nem is láttam minden részét. Nagyon tetszett pl. hogy az Ember tragédiája előadásairól készítettek összeállítást. Hangfelvétel nem volt, csak képek. Érdekes volt nyomon követni a díszletek és jelmezek változását. Az első Tragédia előadásban Lucifer még denevérszárnyakat viselt, és egyfolytában gúnyos képet vágott. A Népszínházi előadásban viszont olyan sunyi ábrázattal meredt a fáraóra, hogy egy rendes fáraó alighanem rögtön elzavarta volna követ fejteni az építendő piramishoz. Egészében viszont kedvezően hatott rám, főleg a díszletek voltak nagyon szépek. Eleinte festményszerűek, a későbbiekben inkább csak jelezték a helyet. Nagyon tetszett egy századfordulós falanszter díszlet, a szerkezete egy híd szerkezetét idézte az eszembe, méghozzá a Ferenc József (Szabadság) hídét.
Alighanem elfogult vagyok, de Fedák Sárit a híres-nevezetes szerepében, mint János vitézt, csöppet sem találtam meggyőzőnek. Nem lehetett túl sok legény a faluban, ha egy olyan lány, mint Iluska, pont őbelé szeretett bele. Bezzeg Jávor Pál! Érte sem rajongok, de mint huszártiszt, sokkal hihetőbb volt. És olyan fából faragott lova volt, hogy ha egy körhintán ezt látom, legottan a nyergébe pattanok, és legalább két menetre befizetek.
Még Márkus Emíliát, a szőke csodát említem, aki nagyon büszke lehetett a hajára. Némi joggal, mert a térdéig ért, és nagyon sűrű volt. Éva szerepében éppen stílszerű, hogy kibontva hordta. Azon kissé elgondolkodtam, hogy tényleg ilyen nádszálkarcsú volt-e, vagy kissé besegített a míder. Akárhogy is, az összhatás nagyon szép lett.
A jelen lévő nők egységesen mondták, hogy Tiboldi Mária Csárdáskirányő-beli jelmeze tetszett a legjobban, simavonalú, fekete bársonyból készült, ízléses, nem túlzásba vitt gyöngydíszítéssel. Szerintem most is sikere lenne az Operabálon.
Tényleg érdekes kérdés, mi lett volna Petőfiből, ha életben marad. A negyvennyolcasok meghatározták a dualizmus korabeli Magyarországnak mind a kulturális, mind a politikai arculatát. Az is eszembe jutott, hogy pl. az Új földesúrban is szerepel egy ál-Petőfi, de ő nagyon rosszul személyesíti meg a költőt.
Én is sajnálom, hogy nem láttad, bízom benne, hogy előbb-utóbb megismétlik.
Most jön a nosztalgia: annak idején Fekete Sándor számos tévéjátékot írt a szabadságharc témakörében, és ezek nagyon jók voltak. Ráadásul történelmileg hitelesek, hiszen ő a kor szakértője és Petőfi kutató volt. Némelyiket, pl. a Teleki Blankáról szólót azért elő-előveszik.
Kár,hogy nem néztem ezt a tévéjátékot, leírásod alapján nagyon érdekes lehetett. (Sokat gondolok egyébként arra is,hogy mi lett volna, ha Petőfi valahogy túléli a szabadságharcot, esetleg megéri az öregkort... Tudom,hogy a "mi lett volna,ha" nagyon helytelen meg történelmietlen kérdés,de akkor is izgalmas eljátszani a gondolattal...)
Egyébként meg eszembe jutottál,amikor néhány héttel ezelőtt volt a legújabb Jane Eyre-feldolgozás,amiről már beszélgettünk itt,mert te láttad. Nos, én is megnéztem és maradok a 2006-os BBC-sorozatnál. Ennél a legújabbnál egyáltalán nem éreztem semmi vibrálást a két főszereplő között,nem derült ki számomra, hogyan szerettek egymásba. De a házvezetőnő (Judi Dench) tényleg jó volt.
Kb. egy hónappal ezelőtt láttam a TV1-en egy filmet, Kastély csillagfényben címmel. A mai nap éppen megfelelő, hogy írjak róla, mert a Bach-korszakban játszódik, egy grófi kastélyban. A gróf úrhoz a bujdosók szokott jelzésével bekopog egy fiatalamber, aki nagyszerűen ért ahhoz, hogy a hasonlóságot kihasználva, Petőfinek adja ki magát. Sosem mondja, hogy ő az, csak hagyja, hadd higgyék mások. A grófnak viszont ennél több az esze és az élettapasztalata, ezért leteszteli. Amikor az illető nem reagál egy verssor téves idézésre, egyből gyanús lesz. Hát még akkor, amikor nem akarja megnézni a külföldön kiadott, lefordított verseit.
Az ál-Petőfiről kiderül ,hogy jelentéseket írogat a rendőrminisztériumba. Most éppen a gróf úrről szándékszik írni, csak arról meg az derül ki, hogy ő a felettese. Egy váratlan pillanatbn megjelenik a feleség, aki naív és idealista, egyből ajánlkozik, hogy üzenetet visz a költő feleségének és fiának. Egyébként rajong bölcs és nemeslelkű férjéért, és nem tudja róla, hogy finoman szólva is kettősügynök.
Igaz, ez a kérdés nyitva marad, mert a nála időző, és továbbmenni készülő olasz tábornokot átadja egy halásznak, az csempészi tovább. Remélem, jól értelmeztem a végét, elvégre rendőri jelentéseket is sokféleképp lehet írni.
Az, hogy ennyi idő után is foglalkoztat, arra vall, hogy érdekles és jó film lehetett.
Egész jó programod volt! Nem tudom, tíz évvel ezelőtt ki találta ki a Múzeumok éjszakája rendezvényt, de lehet, hogy ilyen sikerre ő sem számított. Előfordulhat, hogy külföldről vettük át, de ez sem baj, a jó dolgokat érdemes nálunk is bevezetni.
Én is már vagy öt éve készülök rá, most végre sikerült. Jövőre azért jobban utánanézek a programoknak, de így is nagyon jól éreztem magam, nem bántam meg, hogy elmentem.
Nekem idén először sikerült részt vennem ezen a Múzeumok éjszakája rendezvényen, de rögtön meg is fogadtam, hogy jövőre jobban rákészülök, mert az este 9-kor beszerzett programból látta, hogy a Természettudományi Múzeumban délután 5-től a kicsiknek is szerveztek egy pár jó kis programot - amire unokát elvittem volna, ha tudtam volna róla időben....
Most csak egy pécsi vonatkozású irodalmi kóstolókkal egybekötött, tilinkóval kísért esti várfal-sétán vettünk részt, megnéztünk-meghallgattunk egy Gebauer Ernő kiállítást és a róla szóló előadást, aztán ebből a program-füzetben észrevettem, hogy az éjfél-közeli tűzugrás előtt egy kollégám dobköre zenél - így ezt még meghallgattuk, majd elnézegettünk egy-két tűzugrót, aztán irány haza, mert már közel jártunk éjfélhez.
Mióta van ez a Múzeumok Éjszakája, azóta készülök minden évben, hogy el kellene menni, de valami mindig közbejön. Úgyhogy kellő irigységgel olvastam a beszámolódat, nagyon jó lehetett... Én valamelyik évben azt sajnáltam nagyon,hogy Zacher Gábor előadását a mérgekről, a mérgezés történetéről a (talán) Bűnügyi Múzeumban nem hallgattam meg...
Ha nem is túl sok ideig, de rész vettem a Múzeumok Éjszakája két rendezvényén. Az Írószövetség székházánál kezdtem, ahol az ottani könyvtár kincseit lehetett kézbevenni, persze, kellő óvatossággal. Volt egy Wesselényi Miklós: Balítéletekről, egy Ady: Szeretném, ha szeretnének. Ez utóbbi dedikált példány, de nem a szerzőtől, hanem a könyv ajándékozójától. A beírásból ítélve elérte, amit a könyv címében kérnek. A könyvek közül a legrégibb példányt az 1600-as évek vége felé adták ki. Nagyon tetszett még egy, az 1900-as évek elejéről való egyetemi jegyzetfüzet. Ezt persze kézzel írták, majd bekötötték. Ámultam-bámultam, milyen tiszta, jól olvasható a kézírás benne, Még akkor is figyelemre méltó teljesítmény, ha az illető később letisztázta a jegyzeteit.
Utána átmentem az Iparművészeti Múzeumba, mert azt lehetett a legkönnyebben megközelíteni. Az art deco kiállítás ugyan érdekes volt, de nem nagyon kedvelem a túldíszített holmikat. Egy-két dolog azért nagyon tetszett, például egy sima, elegáns vonalú öltözőasztal, formatervezett petróleumlámpával a tükör előtt.
Aztán szebbnél-szebb zsebórákat csodáltam meg, az egyikhez még felhúzó kulcs is oda volt erősítve. Ami viszont a kedvencem lett, az egy, XVII. századi, könyvformájú úti óra volt. Ami biztos, az biztos alapon a fedelén egy napóra is található.
A múzeum előtt volt két fiatalember, akik valamiféle breaktáncot mutattak be, továbbá két tűzzsonglőr is. Egy élelmes kereskedő meg kipakolt egy csomó könyvet, hosszan nézegettem.
Aztán irány haza, nem mintha még nagyon álmos lettem volna, de ennyi látnivaló éppen elég egy napra. Ráadásul szerettem volna elérni az utolsó buszt, és ez sikerült is. Nagyon örültem, mert szinte minden buszon-villamoson sok olyan ember utazott, akik a belépésre jogosító karkötőt hordták. Ezek közül a legtöbb fiatal volt.
Igazodva topiknyitóhoz (mindennek lehet kultúrája),elmondom a mai nagyon jó élményemet, ami megszépítette a napomat.
Cukrászdában süteményeket vettem, ki is fizettem már, csak azt vártam,hogy csomagolják be,mikor észrevettem,hogy az általam nagyon szeretett sajtos roló is kapható. Mondtam a kiszolgáló kislánynak,hogy bár fizettem már,de elnézést kérek,mérjen le nekem még két darab sajtos rolót. Mire a kislány kikapta a két darabot a pultból, szalvétába tekerte és mosolyogva mondta,hogy ez most ajándék! :-)
Komolyan, annyira meghatódtam ettől a gesztustól! :-) Persze tudom,hogy ez jó reklám is nekik, meg egyébként is szoktam ebbe a cukrászdába járni, de akkor is:)
Szóval a cukrászdai vendéglátásnak is van kultúrája! :-))
Igen, sehogy nem stimmel a dolog. Ráadásul Henrik idősebb korában csúnyán elhízott, köszvényes lett, és egyre jobban kiütközött rajta az alkoholizmus. Azt hiszem, magát a történteket viszont feltupírozták, hogy érdekesebb legyen.
Nézem most a Tudorok-sorozatot és közben folyton azon az ellentmondáson jár az agyam, ami az ismert VIII. Henrik ábrázolás /talán Hans Holbein festette az ismert képet? nem vagyok teljesen biztos benne/ meg a sorozatbeli színész külleme között van:)
Így van., Varga Imre nagyon tehetséges. Mindig csodáltam a reneszánsz művészek megrendelőit: kifizettek olyan portrét, amiről süt a modell kapzsisága, vagy ravaszsága. Persze, az is lehet, hogy csak a hasonlóságot nézték, ezt viszont nem áll módunkban megítélni, lévén a megrendelő már jó ideje halott.
Igen, és ehhez kellett Varga Imre tehetsége, meglátása, arányérzéke,hogy erről az emberről egy jó szobrot csináljon,ami kifejezi az egyéniségét, de nem bántó, túlzó.
Ez jó ötlet, de azt hiszem, őszre halasztom. Nem kegyeleti, hanem praktikus okokból, nagyon nem szeretek meleg időben sétálgatni, pláne nem a tűző napon.
Azt, hogy dicsőitő verset ír, én sem. Annyira meg nem volt diplomata típus, hogy ügyesen kitérjen előle. Emlékszem, Hegedűs Géza olyan verset írt Sztálin halála után, amiben azt feji ki, hogy innentől elmúlt egy korszak. Ebben igaza is volt. A dolog másik fele, hogy ő volt az (mármint Géza bácsi) aki rábeszélte Devecserit, hogy írjon a tervkölcsönök fontosságáról. meg is írta, szép, antikus verslábakban. Nem ismerem, de időnként kiváncsi lennék rá.
Varga Imre tényleg nagyon jó szobrász, és sajnálom, hoy mostanában nem nagyon kap munkát. Hogy egy példát hozzak fel, mind Colleoni, mind Gattemalata ocsmány zsoldosvezért volt, de nincs olyan művészettörténeti kézkönyv, ami a szobrukat kihagyná.
Viszont eszembe jutott egy programajánlat. Én nagyon utálom a húsvéthétfőt és ilyenkor ha lehet, elmegyek valahova. Pár éve ez a hely a Fiumei úti temető volt, ahol majdnem egy egész napot elbóklásztunk, megkerestük a nevezetes sírokat (többek közt Radnótiét is,erről jutott most eszembe a temetőlátogatás). Előtte odaszóltam telefonon a portára érdeklődés céljából /nyitva vannak-e pl.húsvéthétfőn,be lehet-e hajtani autóval - igen -, stb./és ott nagyon kedvesen azt mondták,hogy ha bemegyek a portára,adnak útvonaltervet is,hogyan érdemes körbejárni. Gyönyörű enyhe húsvét volt abban az évben és nagyon kellemesen telt el a nap, szép sétahely is egyben ez a sírkert. (Remélem, nem voltam morbid.)
Igen,erre a szoborra gondoltam,képről ismerem. (Varga Imre szobrai - ha tárgyuktól eltekintünk is - szerintem jók, kifejezőek.) Sokat gondolkodom Radnótiról atekintetben, hogyha túléli a vészkorszakot,vajon mi lett volna vele a Rákosi-érában? Valahogy nem tudom elképzelni, amint dicsőítő verset ír a 60. születésnapra....
Szerintem ugyanaz. A költő egy kopott kabátba burkolózva, egy korlátnak dűlve áll, és szomorú, tűnődő arccal néz maga elé. Nagyon jó lett, pátosz nélküli, de kifejező. Olyan, ami ennek a csodás embernek kijár.
Én is szeretem nem csak a verseit, de pl. az Ikrek havát is.
Ez a Radnóti-szobor ugyanaz,mint ami Abdán is van? Még nem láttam "élőben" Radnóti szobrát, pedig ő a legkedvesebb költőm, a Naplót is nagyon szeretem tőle.
Megkerestem az interneten ezt a szoborcsoportot,nekem is tetszik:) Szeretem az ilyesfajta szobrokat, amikben mozgás is van, vagy nem hősi pózban ábrázolja az adott személyt, hanem hétköznapian: padon ülve például (ugye Gobbi Hilda a Nemzetinél, akiről már beszélgettünk,vagy még csak a képen látott szombathelyi Weöres-szobor, cicával), vagy a költőt rakodópart alsó kövén ülve ábrázoló.... :)
A mai nap meglátogattam a kaktuszkiállítást a Füvészkertben. Némileg kerülő útvonalon mentem, de megérte! A Práter utcában egy szoborcsoportra figyeltem fel, nagyon ismerősnek tűnt a helyzet. Nem váletlen: éppen az eistandot ábrázolja, illetve a Pásztor-fiúk egyelőre csak figyelik, amint Nemecsek és két társa elgurítja a golyót. Egész jól sikerült, mármint a szobor. Sajnáltam, hogy nem vittem magammal a fényképezőgépet, pedig nemcsak ezt, egynémely kaktuszt is érdemes lett volna lefotóznom.
A Cilike-könyvek egy részét én is olvastam, és egész jót szórakoztam rajta, de már nem nagyon emlékszem rá, inkább csak a kétbalkéz hősnőre.
Mostanában rákaptam a Gyilkos sorok c. tévésorozatra. A történetek is szellemesek és jól megírtak, de nálam sokat számít, hogy a hősnő milyen jól öltözik. Példa arra, hogy egy ötvenen, sőt alighanem hatvanon túli nőnek nem kell sem vihogó csitrinek, sem kiöregedett démonnak álcáznia magát. Az ő kosztümjei nagyon ízlésesek, semmi túlzás, és nagyon jellemzők rá a jól összehangolt színek, és a kitűnő szabás.
