A személyeskedés definíciója, hogy _VALAKIVEL_ kapcsolatban írsz valamit. A témához semmilyen mértékben nem kapcsolódik a te rólam vagy bárki más itt írogatóról alkotott negatív véleményed.
"Azt a baromi egyszerű dolgot vélelmezem, hogy ..."
Engem az érdekelne, hogy a megérzéseden túl mire alapozod ezen vélelmedet. Én ugyanis többször, több helyen tapasztaltam és voltam tanúja annak, hogy bizony a termőhelyi tipicitás tetten érhető.
"mivel/ráadásul minden borbuzi simán felismer vakon minden magyar terroirt,"
Ne vedd rossz néven, de formális logikai hibát követsz itt el. Az, hogy nem mindenki ismeri fel a termőhelyi jelleget az nem azonos azzal az állítással, hogy senki nem ismeri fel.
Ugyanakkor ismét és sokadszor mondom el neked, hogy a termőhelyi tipicitás csak és kizárólag tiszta szőlészeti és borászati technológiával fejezhető ki. Vagyis nincsen termphelyi jelleg gyomirtóval, rovarirtóval, intenzív szintetikus vegyszerekkel, fajélesztőkel, stb, stb... Itt nem az egyes pontokon van ahangsúly. A terroir egy nagyon összetett műhely. Minél több faktorát hagyják érvényesülni annál érzékelhetőbb lesz a termőhelyi jelleg,
Sajnos ilyen tiszta technológiával arányaiban kevesen dolgoznak. Talán 40-50 termelő bora lehet olyan amely ilyen referencia kóstolásra alkalmas lehet.
A magyar bortermelés abszolut nem homogén... és akkor még finoman fogalmaztam. Vannak olyan termelők akik évek óta megbízhatóan hozzák a termőhelyi tipicitáshoz szükséges szőlészeti és borászati tisztaságot. Velük és az ő boraikon keresztül található a megoldás.
Nem tudom, hol személyeskedem. Sőt, azt se tudom, mikor személyeskedtem utoljára (veled). Az, hogy megemlítek egy számomra nyilvánvalónak tűnő, esetleg negatívan hangzó tényt valakivel kapcsolatban, nem személyeskedés.
Te fundamentalista vitatkozónak tűnsz. Nincs ezzel semmi baj, mint láttad, azt se tettem hozzá, hogy ez rossz lenne, netán jellemhiba. Kb. olyan a dolog kontextusa, mint amikor rólam leírod, hogy szőrös a hónaljam.
No, lépjünk tovább.
Tehát nem tagadtam a termőhelyi tipicitást és a jelentőségét se igyekeztem kisebbíteni. Azt a baromi egyszerű dolgot vélelmezem, hogy még a borbuzik se képesek biztonsággal elkülöníteni egymástól egy - magas minőségű - badacsonyi, csopaki, zalai, mátrai, siklósi, etc. bort azonos fajtából, vakon. Ebből arra következtetek, hogy a terroir rettentő fontos, de annyira mégse, mint sokan gondolják.
Megeshet, hogy ez a gondolatmenet egy baromság, mivel/ráadásul minden borbuzi simán felismer vakon minden magyar terroirt, leszámítva például engem és 1-2 barátomat, tehát én egy barom vagyok.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ha valaki itt leírja, hogy egy barom vagyok, ezzel nincs semmi baj, nem tekintem személyeskedésnek, hanem 1 véleménynek. :)
Az eredeti gondolatom az volt, hogy nem kellően érett a magyar szőlő,- és borkultúra ahhoz, hogy bármilyen szinten is tettenérhetnénk az évjáratok és a terroir-ok közötti különbséget. Kivételek persze vannak, sőt én kivettem az állításból Tokajt és Somlót.
Azokon a küldöldi (francia, olasz) birtokokon, ahol lassan évszázadok óta kiérlelt technológia van (és ami gyakran nem más, mint a tisztességes szőlőmunka), ill. a gépesített, nagy területű újvilági birtokokon (már ahol nem a techno megy), létezik terroir, és elhiszem, hogy évjáratot iszom. Itthon nem.
Sem fundamentalista sem sportszerűtlen nem vagyok. Ez egy fórum, ahova _BESZÉLGETNI_ járnak az emberek. Sajnálom, hogy valamiért neked a személyeskedés mindig fontosabb lesz egy idő után mint a beszélgetés témája :(
"Szakmailag pedig mindössze annyit vélelmezek... "
és teszed ezt nemcsak minden alap nélkül, hanem úgy, hogy konkrét termelőkkel és borokkal lehet már most is gond nélkül cáfolni a vélelmedet. Nem kell ehhez aranyszájnak lenni.
"a terroir mindenek feletti jelentőségének hangsúlyozása részlegesen marketingtúlzás."
Sem én sem más nem állítja, hogy a termőhelyi tipicitás jelentősége mindenek felett állna. Ugyanis teljes a szakma konszenzus, hogy mindenek feletti jelentősége a minőségnek van. A tipicitás csak ez után következik. Illetve kellene hogy következzen. Arról lehet esetleg vita, hogy az egyediséggel, ami lehet termelői tipicitás és az évjárathatás hogyan viszonyul a ternőhelyi tipicitás.
Azt pedig nem értem, hogy mi az a "részleges marketing túlzás".
Te, valamiért megkérdőjelezed a termőhelyi tipicitás létezését és érzékelhetőségét. Ez meglehetősen szokatlan,sőt furcsa álláspont. Érdekelne, hogy milyen konkrétumra (vagyis nem megérzésre vagy vélelmezésre) alapozod az állásontodat. Főleg annak tükrében, hogy a termőhelyi tipicitás konkértan évszázadok óta a prémium bortermelés alapja. Erre a tipicitiásra épült és alakult ki az összes eredetvédelmi rendszer. Egyetlen egy dolog van ami ezt a tipicitást gyengíti és halványítja az pedig az egyediséget maszkoló, a bort uniformizáló tömegtermelési technológiua.
Errről elképesztően sok könv, cikk született az elmúlt 30-40 évben. Lényegében ez a fő témája az újhullámos magyar bornak is aminek olyan nevek a zászlóvivői mint a Szentesi Józsi, Bott Judit, Karner Gábor és még sokan mások.
És a keretes szerkezet kedvéért még egyszer nagy tisztelettel megkérlek, hogy bírjál lemondani a személyeskedő beszólásokról. Semmi értelme elrontani a hangulatot.
BZoli nem kulturálatlan, dehogy. Ő egy hardcore, időnként kissé sportszerűtlen FUNDAMENTALISTA VITATKOZÓ.
Ezt a helyén kell kezelni és kell hozzá türelem is, bőven.
Nekem van. :)
Szakmailag pedig mindössze annyit vélelmezek, hogy a legkifinomultabb honi aranyszájak se párosítanák össze tévedhetetlenül az azonos technológiával termesztett, azonos érettségű és terhelésű, azonos szőlőfajtából, azonos (természetes) technológiával elkészített borokat a termőhellyel, tehát a terroir mindenek feletti jelentőségének hangsúlyozása részlegesen marketingtúlzás.
Ahhoz, hogy valami ilyen iszonyúan fontos legyen (a valóságban is, nem csak a marketingben), az kell, hogy legalább a téma elhivatottjai (a borbuzik) biztonsággal meg tudják különböztetni az egyik példányt a másiktól.
Ha meg nem, akkor kicsit olyan a dolog, mint a szuperhifi: valaki még hallani vél valamit 24 kHz felett is, és esetleg van még másik 300 ember az egész földön, aki tapasztalatból is hozzá tud szólni.
"és palackozzák ( palack minimum 30 cent + dugó+kapszula+ címke + munka ) megisvan az a 2 euró hidd el."
Mondom, ezek a borok bag-in-box-ba mennek és csak idő kérdése, hogy berobbanjon ez a kiszerelés Magyarországon is.
"Továbbra is tartom, hogy megkel fogni a tömeget, hogy a minőség is hazai legyen. "
Igen meg kell. De nem tudjuk és nem is fogjuk. Esélyünk sincsen. Az árérzékeny fogyasztó tízforintért simán átnyergel a csílei cuccra.
Egyetlen egy dologban látok esélyt, az pedig a nagyon intenzív és nagyon következetes hazai marketing, hogy a fogyasztókban felkeltsük a lokálpatriota érzelmeket. Vagyis egy érték alapú fogyasztó viselkedésre kellene ránevelni a magyar fogyasztókat. Ez több tízmiliárdos és több éves komoly marketing projekt lenne. De erre én nem látok esélyt. Ennek az összegnek a töredéke sem áll a belföldi piac erősítésére. Ahogy szándék sincsen erre ágazati szinten.
"A szőlő gyökérzete nyomelemeket is vesz fel,"
A szőlőnek a nyomelemek a tápanyag. A vas, kálium, mangán, nitrogén az ugyanaz bazalton mint grániton.
Mondom, ez az ásvány transzfer a talajból a szőlőszembe egy városi legenda. Ilyen nincsen. Olvasd el a cikket amit linkeltem, vagy akár az abban belinklet forrásokat.
A termőhelyi tipicitás elsősorban a talaj mikrobiológiájában keresendő. Ami persze elsősorban a talaj összetételétől függ. Szóval van összefüggés, de nem direkt hanem közvetett. Ezért is fontos tudni, hogy nincsen termőhelyi tipicitás csak tiszta szőlőtermesztéssel.
Engem ne urazzál, mert feláll a szőr a hátamon tőle :) Inkább legyek "ez a marha" mint "úr" :)
Amúgy az újvilági borok elképesztően alacsony ára és hasonlóan döbbenetesen nagy volumene már évek óta az első számú téma a globális piacon. Az, hogy 0.4-1.5 euró közötti lietráron lehet ausztrál, dél-afrikai, dél- és észak amerikai borokat kapni millió literes mennyiségben évről évre stabil minőségben egy alapvető tény.
Konkértan nemhogy labdába nem rúg a magyar tömegbor ezekkel a versenyzőkkel szembe, de még az öltözőből sem tudunk kijönni a pályára ellenük. Ha vért hugyozunk akkor tudunk párszázezer literes volumeneket, öszevissza minőségben hasonló áron. De ha fel is kerülünk a polcra megvívni a fogyasztó kegyéért a harcot... akkor kell rájönni, hogy a dél-afrikai chardonnyay, az asuztrál shiraz, a csílei kaberné meg társaik már évtizedek óta része a globális parti szkénának. Ameddig a magyar borról nem is tud senki.
Szóval tömegborban gondolkodni teljesen öngól. Csak a nagy hozzáadott értékű és mellbevágóan egyedi élményt nyújtó prémium borokkal lehet valahova jutni. Ezek pedig a helyi fajták, termőhelyi tipicitás és lehetőleg minél jobban másnak lenni mint az olcsó fősodor.
40-50 cent a helybeni göngyöleg nélküli ár! Mire ideszállítják és palackozzák ( palack minimum 30 cent + dugó+kapszula+ címke + munka ) megisvan az a 2 euró hidd el. Nálunk igen nehézkes a Baginbox eladása. Ezek a borok kerülnek 1500 Ft körül a polcokra.
Továbbra is tartom, hogy megkel fogni a tömeget, hogy a minőség is hazai legyen.
Ha kívánod megnézem holnap azoknak a pályázatoknak a számait amik igen sok pénzt emésztettek fel látványdolgokra (helyi vendéglátás, bemutatópincék és egyebek)
A szőlő gyökérzete nyomelemeket is vesz fel, gondolom nem kell kifejtenem, hogy mennyivel mást a mészkőn, grániton vagy homokon, esetleg vulkáni talajon.
Bár nem kell megvédenem Zoltán urat, de teljesen elképzelhető, amit ír... Ne legyél már annyira biztos olyan dolgokban, amikben teljesen tájékozatlan vagy. Van, aki a pohárbizniszhez ért, van, aki a bortermeléshez... :)
"az ország 10 különböző részén azonos cukorfokkal leszedett pinót (magát a szőlőt) nem fogja egyetlen magyar ember se nagy biztonsággal összepárosítani a termőhelyével."
Főleg akkor lesz nehéz ügy, amikor mástól vásárolt szőlővel egészíti ki a borászat a sajátját. Villányban ahogy hallom ez teljesen elfogadott. És vannak hangok, akik szerint vásárolnak más területről is, nem csak a sajátjukról. Jusson ez eszedbe, amikor iszol egy villányi merlot-t, hogy lehet, hogy akad benne tolnai szőlő is...
Aki készített már saját bort, az pontosan tudja, hogy sem két egymást követő évjárat, sem ugyanaz az évjárat más edényben erjesztve, tárolva, kezelve nem ugyanazt fogja nyújtani. Nyilván alapjegyeket fel lehet ismerni, de egy bor ízét iszonyú sok dolog befolyásolja. Elég csak máskor fejteni vagy más hőmérséklet legyen erjedéskor vagy az adott év csapadékos volt e vagy sem, milyen élesztővel indítják az erjedést, meddig ülepítenek, stb. Lehetne sorolni reggelig. Nyilván egy technológiai fegyelem ezeknek egy részét kiküszöböli/(egyenruhát ad rá ;) ), de mindent nem lehet.
Azért ha a szőlőt nem is, a jó bort fel lehet ismerni többnyire, hol készült. A "nagy" területeket biztosan (Villány, Tokaj, Sopron, Somló, Badacsony, stb.)
Soha nem mondom, hogy csak nekem lehet igazam és roppant nagy modortalanság ilyen hülyeséget tulajdonítani nekem. Ha triviális szakmai tévedést ír le valaki akkor örömmel segítek. Szomorú, hogy ezt marha rosszul veszik le páran.
"Minden termőhely talajának egyedi az ásványi összetétele és ez a gyökérzeten keresztül bejut a szemekbe. "
A lényeg annyi, hogy a szőlő nem ásványokat, hanem tápanyagot és vizet vesz fel a földből.
Az amit írsz vélhetőleg közvetetten igaz. Szóval más talajon, más mikrobiológiai rendszer él a szőlő gyökerei körül és emiatt lesz egyedi a gyömölcs és a belőle készülő bor. Ugyanakkor ezt a mikrobiológiai rendszert frankón szét lehet barmolni műtrágyával, gyomirtóval, rovairtókkal és egy sor vegyszerrel. Ha van időd és kedved ezt olvassad el a témában: http://www.juhfark.hu/hu/blog/a_termohely_avagy_a_terroir_jelentosege/
Igen, jól látod...euróra átszámolva 40 cent/liter áron exportálnak bort Dél-Afrikából. Ráadásul az újvilági tömegborokat már nagyon rég nem palackozzák. Egyrészt tankerhajóban szálítják töbmillió literes volumenben így a logisztikai költségek elenyészőek. Másrészt az olcsó tömegborokat 3 literes bag-in-box-ban forgalmazzák ami megintcsak sokkal olcsóbb mint a palackos kiszerelés.
Ez nem vicc és kérlek ne személyeskedjél.
" vajon az a csomó támogatási forrás miért nem a magasabb gépesítés felé ment és miért inkább presztisberuházások valósultak meg?"
Én nem emlékszem presztízsberuházásra kiírt pályázatra. Ha te igen, akkor tudnál erre forrást adni. Azok a pályázatok amiket én olvastam kivétel nélkül kapacitásnövelésre és gépesítésre volt kiírva.
"imán kilehet hozni ma Magyarországon 500 Ft-ból jó bort!!"
Tizenhat éve termelünk bort. Tíz éve kereskedelmi forgalomba. Én pontosan tudom, hogy ki lehet hozni nettó 500 forintból egy liter jó bort. De mint írtam és mint azt a belinkelt forrás igazolja is, Dél-Afrikában 120 forintból is ki tudják hozni. Na ez az amivel mi soha nem fogunk tudni versenyezni.
A csilei tömegborok átlagos export ára literenként 218Ft, az ausztrálnak 231Ft/l az átlagára.
A lehetőségeinken való gondolkodás egyik alapja az, hogy tisztába jövünk a konkurencia kínálatával. Sajnos akármennyire is szomorúan hangzik és akármennyire is nehéz ezt sok-sok magyar termelőnek elfogadni, a magyar tömegbornak semmi esélye sincsen az annál lényegesen olcsóbb újvilági tömegborokkal amik ráadásul az EU-s szabályozásnál lényegesen lazább rendszerben készülnek.
Egyszerűen esélyünk sincsen. Ezért lenne ideje mindenkinek felébredni az idilli álomból és elgondolkodni, hogy akkor mi is a magyra bor kitörésének a lehetősége... mert a tömegborok piacán már a belföldi fogyasztókat is elvesztettük.
Hepci sajnos néha igazat kell adnom ennek a kulturálatlan " csak nekem lehet igazam" embernek.
Minden termőhely talajának egyedi az ásványi összetétele és ez a gyökérzeten keresztül bejut a szemekbe. Ezekután nyilvánvaló, hogy az elkészülő borban is érvényesül ez. A terület fekvéséről most ne is beszéljünk.
Nyilván a Badacsonyi vulkanikus talajban más lesz a szőlő beltartalma mint mondjuk nálunk Velencén a morzsalékos gránitban.
Kételyeid lehetnek, de leírtam, hogy miért badarság az alapanyag érzékszervi vizsgálata alapján a végtermék termőhelyi tipicitásáról bármit is mondani. Ez konkrétan a nettó faszság kategória. Te nyilván egy élő lucfenyőből is ki akarod érezni a hegedűművész egyediségét. De amúgy mondom, a szőlőnek is van tipicitása, de a 240g/l cukor az bizony maszkol erősen. Erjedés után ez a maszkolás megszűnik. Ráadásul az erjedés is termőhelyspecifikus.
" ha az ország 10 pontján azonos érettségben szedett pinóból egy terroirista borász (mondjuk Bott Frigyes) természetes és azonos technológiával borokat készítene, azokat szerintem a honi főszakértők nem tudnák összepárosítani vakon a termőhellyel."
Ez egy vegytisztán spekulatív vélemény. A tapasztalati tény pedig szerencsére teljesen mást mutat.
"én természetesen nem vagyok a terroirista borászat ellenzéke, "
Nem... nem vagy. Csak éppen olyan ordas baromságot mondasz a termőhelyi tipicitásról ami ívet húz :)
A termőhelyi tipicitás nem egy marketing fogás, nem illúzió hanem egy konkrétan létező, biológiailag, kémiailag tökéletesen leírható dolog. Az, hogy te történetesen nem ástad bele magad a témába és hasból mondasz megérzéseket az a te dolgod.
Ha elmondod mi az értelemzavaró, akkor szívesen elmondom mire gondoltam.
Természetesen a világpiacon csak a minőségi kategóriában rúghatunk labdába de a hazai piacon nem kéne engedni, hogy a külföldi tömegborok legyenek az alap!
Némileg értelemzavaró számomra amit írsz, így lehet, hogy nem értem pontosan, de abban biztos vagyok, hogy Magyarország számára a minőség lehet csak a kiugrási pont...
Egyszerűen nevetséges a 20 centes előállítási költség, lehetetlen 1 euró alatt termelni ott is. Ez a tény. Pláne palackos borok esetén, vicces dolgokat ír itt Zoltán Úr! És szállítsuk ide azt a palackozott bort.
Valóban nálunk magasabb az élőmunka ára de kérdem, hogy vajon az a csomó támogatási forrás miért nem a magasabb gépesítés felé ment és miért inkább presztisberuházások valósultak meg?
Amiről viszont nem beszélt utána, mert nem illett bele a koncepcióba, az az állításom, hogy simán kilehet hozni ma Magyarországon 500 Ft-ból jó bort!!
Ha ez a boltokban 1200-1500 Ft-ért jelenik meg akkor nyert ügy a külföldi tömegborok ellen.
Ennyit állítottam és nem többet.
A territoriális borok igenis kiugrási lehetőségek, hiszen minden jobb európai vagy amerikai termelő használja illetve kihasználja ezeket a termőhelyi jellegzetességeket és érvényesíti az áraiban!
De kérem szépen az én véleményem szerint nem lehet csak minőségi bor Magyarországon elfogadható tömegborok nélkül!
A háborút alul kell megnyerni, hogy kitermelődjön az a réteg aki utána a minőséget is Magyarban keresi! Aki megnyeri a fiatalokat a könnyű fehér és rozé boraival az fogja őket megtartani ha felnőnek!
Igen, azzal érveltem - ha az alapanyagot nem lehet biztonsággal beazonosítani vakon, erősek a kételyeim, hogy a végterméket lehetne.
De menjünk tovább a gondolatkísérletben: ha az ország 10 pontján azonos érettségben szedett pinóból egy terroirista borász (mondjuk Bott Frigyes) természetes és azonos technológiával borokat készítene, azokat szerintem a honi főszakértők nem tudnák összepárosítani vakon a termőhellyel.
Itt is van persze, amibe bele lehet kapaszkodni ellenérvként: a terroir része a pince is, tehát ez is maszkolt kísérlet.
Lényeg a lényeg, én természetesen nem vagyok a terroirista borászat ellenzéke, de mindenben van sok túlzás, marketing és illúzió is, amit mi, fogyasztók, természetesen szívesen megbocsátunk azoknak a borászoknak, akik nem valami túlárazott kamuterméket óhajtanak az aktuális trendi célszavakkal leönteni a torkunkon. :)
Újraolvasva csak most tűnt fel, hogy te az alapanyag termőhelyi tipicitásának érzékszervvel való foghatóságával érvelsz.
A borkészítéshez szükséges alkohol potenciál 210-240g/l cukortartalmat jelent. Önmagában ez az édesség lényegében elmaszkol mindent és már csak ezért sem releváns az, hogy az alapanyag íze bír-e avagy sem termőhelyi jelleggel.
De ezen túllépve is alapvető dolog, hogy az erjedés rengeteg íz és aroma jegyet hoz ki az alapanyagból. Vagyis a topicitás már ott van a nyersanyagban is, csak nem érezhető. De szerencsére nem is a szőlő a termék, hanem a bor :)
A francokat illúziók. Konkrét és vitathatatan tényekre alapul az amit írtam.
" akkor is azt állítom, hogy az ország 10 különböző részén azonos cukorfokkal leszedett pinót (magát a szőlőt) nem fogja egyetlen magyar ember se nagy biztonsággal összepárosítani a termőhelyével."
Én pedig akkor is azt mondom, hogy ezért a különbségtétel nehézségéért nem a termőhelyi tipicitás halvány volta hanem az uniformizáló szőlészeti és borászati beavatkozások a felelősek.
Mint már írtam, ha tiszta ültetványekről szüretelt alapanyagból tiszta borászati technológiával készül két bor akkor bizony a termőhelyi topicitás nagyon is érezhető lesz.
Ja, hogy ezt még kevesen fogják fel? Az sem nem a termőhelyi tipicitás sem pedig nem az én problémám.
A magyar bor kitörési pontja a termőhelyi jelleg erősítése. Éppeszű ember már nem állítja azt, hogy a tömegborok és az uniformizált techno borok piacán lenne esélyünk. Csak az az esélyünk, hogy a badacsonyi, soproni, villányi, tokaji és somlói jelleg olyan egyedi ízt nyújt amelyre önmagában is van kereslet. Vagyis hiába lesz egy jó wachaui bor olcsóbb mint egy jó mátrai. Ha a fogyasztónak a mátrai ízre lesz igénye akkor azt nem fogod kielégíteni bármilyen olcsó német borral.
Igen, az ilyen tipicitásra a piac nagyon kis szegmenségenmk van igénye. De a piac hatalmas és innentől a hatalmasnak a ki szegmense is elegendő.
Egyébként mindarra amit írok a Jura borvidék a legékesebb bizonyíték.
Zoli, ezek (nagyrészt) illúziók a terroirral kapcsolatban. Értem én, hogy jó dolog a terroir-szemléletű/természetes borászkodás, meg azt is értem, hogy baromi fontos a megkülönböztethetőség, de akkor is azt állítom, hogy az ország 10 különböző részén azonos cukorfokkal leszedett pinót (magát a szőlőt) nem fogja egyetlen magyar ember se nagy biztonsággal összepárosítani a termőhelyével.
És akkor innentől kezdve részben átcsúszunk a marketing területére...
Ezzel együtt én továbbra is várom az érveidet, hogy a termőhelyi tipicitás miért ne lenne működő piaci stratégia. Mert ugyebár ez volt a kiindulási pont.
Nem tudom, hogy kik azok a "sokan". Ez egy régi és patinás topik, ha valaki konkrét termelővel van valakinek rossz tapasztalata akkor itt bátran le lehet írni. Szerintem komolytalan dolog egy olyan közismert változót mint az évjárathatást ignorálni pusztán azért mert "sokan" visszaélnek a fogyasztók bizalmával és hazudnak.
A termőhelyi topicitás létezése objektív tény. Az, hogy egy egri pinó nem különböztethető meg egy etyeki pinótól annak az oka az, hogy az alkalmazott szőlészeti és borászati technológia maszkolja a termőhelyi jelleget. Ha mind az egri és etyeki bor tiszta ültetvényről származó jó minőségű alapanyagból készül tiszta borászati technológiával akkor bizony még egy teljesen kezdő borfogyasztó is érzékelni fogja a két különböző termőhelyi jellegét.
A termőhely fontosságát pont azok a bortermelők próbálják kicsinyíteni akik tucatnyi módon tesznek keresztbe a terroir "műhelynek" és iktatják ki a termőhelyi faktort.
Ronin azt írja, hogy az esetlegességet igyekeznek sokan évjárathatásnak eladni.
A terroir, mint mindenek felett való szempont pedig azért nehéz ügy, mert ennek az állandó hangsúlyozása legfőbb értékként nagyjából azt feltételezné, hogy legalább a borbuzik és legalább a nagyon jó borok között jó eséllyel vakon megkülönböztessenek egy etyeki pinót egy egritől. Erre pedig valószínűleg még a néhány magyar MW-reménység se képes...
