Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Igaz, de ez is inkább az utóbbi évszázadokban vált gyakorlattá, ma pedig szinte "kötelező".
A mondanivalóra ma már senki nem emlékszik, senkit nem is érdekel, a készítője csak csinálja, rajzolja a mintákat, egyre újabbakat, hogy legyen rá kereslet. (Tisztelet a kivételnek)
A kifejezésmód változik. Más a jelképrendszer a hun időkben és más a magyar időkben.
Pedig mind a kettő magyar. Meg lehet kockáztatni, hogy a vonaldíszes kultúra is magyar kultúra, mégis a kifejezésmód nagyon más, mint
a honvisszatérés kori, vagy a mai népművészet jelhasználata.
Ott vannak a hímes tojás mintáink. Ezek igen ősi alakjukban mutatkoznak meg, mégis elég
változatosan vegyítik a különféle jeleket.
A 213. rajzolata ugyan az, mint a te általad idecitált szíriai rajz. Mindössze a kidolgozásában tér el, mivel a hímes tojás sarok jelei húsos levelekként mutatkoznak.
"Szerintem túl szigorú vagy a jeleket tekintve, tökéletes megfelelést vársz el tőlük, hogy rokonságot vagy azonosságot lehessen kijelenteni."
A minél pontosabb hasonlóság felér egy bizonyítékkal.
"A változatok épp olyan bizonyító erejűek lehetnek, ha ugyan az a mondanivalójuk."
Igen, ez így van, de a különböző változatok különböző korokat, vagy népcsoportokat tételeznek föl.
Minél jobban eltérnek egymástól a motívumok, annál kevésbé igazolják két népcsoport rokonságát, vagy azonos származását (származási helyét).
"Akár ugyan azon nép a különböző korokban, más helyeken más-más formában is megjeleníthette az ősvallási mondanivalót."
Én erre nagyon kicsi esélyt látok. A legtöbb motívumunk évezredek óta változatlan. (Ez nem zárja ki újabb szimbólumok megjelenését, vagy régiek elhanyagolható módosulását.)
"Varga Géza munkássága szintén döntő jelentőségű, mivel ő ismerte fel, hogy a "díszítések" általában olvashatók is."
Ezért minden tiszteletem az Övé, s azért is, hogy ezt lépten-nyomon igyekszik a köztudatba is átültetni.
"Sajna én ehhez a fajta elemzéshez nem értek."
Ne izgulj, én sem vagyok benne szakavatott...
Igen, lehetséges, hogy az állatöv a kulcs a kérdéshez. Persze, ehhez szinte az összes hasonló szimbólumot és azok kapcsolatrendszerét végig kellene "nyálazni"...
Nekem V. Géza Magyar Hieroglif Írás c. könyvének a székely "H" magyarázatával vannak gondjaim.
Az, hogy esetleg a halászhálóval is lenne kapcsolata, valahogy nem annyira meggyőző. Túl köznapi magyarázat lenne, már bocsánat!
Kabay Lizett Világszarvas, Világtáltos c. könyvének 44. oldalán az ilyen fonatok magyarázatául egészen mást ad.
A mozgásba lendülő, de még időtlen, teremtés előtti világállapotot jelképezné.
Amikor megszakad a fonat, és a két végén feltekeredik -általában ellentétes irányban- akkor kezdődik a teremtés, megszületik az élet. (Ezt az ábrát Naddeo pl. petefészkeknek értelmezi, amely képzet végül is rokon körben mozog.)
Kabay felhoz egy sumér példát egy pecsételő hengerről, ahol a fonat egy "fejet" kap és szarvaskígyó lesz belőle.
Sajnos ennek a jelentőségét nem tudom, csak azt, hogy a szarvaskígyó a keleti állatövben a mérleg második holdháza.
Valamint a végtelen jelével párhuzamba állítható, ami a Nap éves delelőpontjainak az összekötéséből ered.
Ez egy nyolcast ad ki. Analemmának hívják ezt az ábrát.
Én inkább az égen keresném a "H" eredetét.
Érdekesnek találom, hogy a Kukulkán piramis oldalán napéjegyenlőségekkor alászáll a kígyó.
Nem ugyan az a kígyó ez, mint a sumér fonott testű pecsételő henger szarvaskígyója?
V. Géza el is olvasta ezt a hieroglifát, -mert annak is tekinthető- ami az ős és a ten szójelek összetétele is egyben.
Millió és egy példa van rá. Még a kovácsolt kerítések tüskéi is ezt ábrázolják, ha valaki igényes és szép kerítést rendel.
Igaz, hogy a kovács, de a megrendelő sem tudja, hogy az a "liliom" szerű tüske miért olyan amilyen.
Pont ilyen keresztet most hirtelen nem találok, de Michelangelo Naddeo 10.000 éves magyar kontinuitás c. könyve pl. számtalan nagyon hasonlót mutat be. Az, hogy épp ilyen változatot pillanatnyilag nem találni, az semmi különöset nem jelent.
Az ősvallási jelek megannyi változatban fordulnak elő, de ez a mondanivalójukon és az eredetükön egyáltalán nem változtat. Mármint, hogy sok tízezer évesek.
A cikk szerint "úgy döntöttek, hogy intézkednek a keresztes kő elhelyezéséről a Római Katolikus Templom kertjében oly módon, hogy az bármikor az érdeklődők számára megtekinthető legyen, ugyanakkor károsodás ne érhesse."
"V. Géza nyomdokain haladva esetleg a Föld négy sarkán lévő hegyeket látjuk."
Ez jó, nekem elfogadható! Esetleg sarok-jeleket...
Az igazság az, hogy arra is kíváncsi lennék, hogy van-e Európában máshol is ilyen rajzolatú kereszt?
Ti. az "eredetije" Szíria északi részén került napvilágra, s a kérdésem az, mi a kapcsolatunk ezzel az ősi szimbólummal azon a területen?
Hozhatták magukkal a szikamberek Médiából, kik az 5. sz.-ban telepedtek le a Dunántúlon, s ők alapították Szikambria városát a Pilisben.
Igaz, más források korábbra datálják itteni megjelenésüket...
Viszont ami problémás, a hasonló keresztek nem a Dunántúlról kerültek elő, hanem a Felvidékről és Románia északi területéről, a Dunától meglehetősen távol.
Elvileg igazat adok, de nem ez az egyetlen templom, ahova annak művészi, vagy történelmi értékű tárgyai miatt is betérnek látogatók. Máshol gördülékenyen oldják meg, itt miért nem lehet? Ez egy mondvacsinált kifogás.
A templomkert nem alkalmas erre a funkcióra, mert a köveket pusztítja az időjárás. Más kérdés, ha ez a cél...
Tehát még élhetett a hagyomány ismerete, mely ilyen kereszt kifaragását eredményezte.
Amúgy elég felületes az elemzés, többet foglalkozik a "körítéssel", mint a kővel. Jellemzően meg sem említi- ha már felismerni vélte - a stilizált liliomot, mint ősi magyar motívumot. És arról sem beszél, miért is ilyen fura ennek (ezeknek) a kereszteknek az alakja, talapzata... Milyen szimbólumok találhatók még rajta...
Lehet, hogy nem tartozik ide szorosan, de miután valamilyen ősi jelkép, így nem idegen a topik témájától:
Itt találtam egy különös kereszt ábrázolást a 3. sz.-ból (1. kép), mellette a pilisszántói keresztes kő, aminek eredetéről senki semmit nem tud. Az előbbi egy szíriai keresztény templom feltárásakor került elő, s szerintem a pilisszántói ábra előzménye, előképe. Különösen a 2. képen a nagy kereszt szárától jobbra található kisebb kereszt mutat nagyfokú hasonlóságot:
Igen, ezek lehetséges feltevések, de bizonyítani is kell. Csak az az érdekes, ami bizonyítható.
A sugaras Napot ábrázoló jel neve csak Üdő. Az úr már egy másik jel (vagy a függőleges egyenes alakú szár, vagy a háromszög alakú sar mai megfelelője - tehát a szár, vagy sar helyett úr-at kell olvasni, ha értelmes mai olvasatot akarunk kapni).
