Ha felírjuk egy mozgó töltés körül milyen az elektromos erőtér, és ezt álló helyzetből nézzük, akkor ellipszoidot kapunk. Ha viszont a mozgó töltésről nézzük milyen az elektromos erőtér körölüttünk, akkor gömbszimmetriát kapunk.
Ezt minden valamire való specrel tankönyvben olvashatod.
Szerintem egyébként determinált az, hogy a forgatáskor hogyan változna az interferencia kép..
Ez a szép benne, mert akkor nem az éterszéltől függ a csíkok mozgása, hanem a determinációtól :))))
Senki nem foglalkozott azzal, hogyan kellene változnia a csíkoknak ha lenne éterszél? Nocsak. Magyarul fogalmunk nincs hogyan kellene változnia ha ki tudná mutatni. De nem tudja. Csak Silvertooth. És Marinov. Meg a COBE.
A 10 Ft-os eldőlése is ha úgy tetszik determinált, csak a labilis helyzet megszűnéséhez nagyon kis erő is elegendő, mert a folyamat öngerjesztő: minél jobban dől a forint annál nagyobb erő dönti tovább. Az interferométer nem ilyen.
mmormota, 36865,45 fokon épp maximum van, azonos fázisban találkozik a két ág fénye... ha fordítod a szerkezetet.. egyiké nőni, másiké csökkenni fog, aszerint, melyik irányba fordítod..
A detektorodnak fel kellene ismernie a fényjeleket ahhoz, hogy meg tudja különböztetni őket. Ha két szinuszhullámot azonos fázisban egymás mellé teszel, teljesen mindegy, hogy az 1. hullámot húzod magad felé vagy a 2. hullámot húzod magad felé, az eredmény ugyanaz lesz. A detektor nem indexeli a fénysugarakat és ez a tévedés oka. Nem baj ha nem érted.
Az a képlet amit leírtál nem helyes (csak statikus helyzetre jó, a forgatásra nem). Mert összezagyválja a t1 -et a t2 -vel.
Be kell indexelni a fénysugarakat, lásd itt. Nincs olyan, hogy negatív delta t.
delta t lesz mindkét esetben, mert a detektor nem tudja melyik fénynek milyen a fázisa, a beérkező fénysugár csak a másikkal együtt detektálódik, de nincs megjelölve, hogy melyik melyik.. A negatív delta t csak matematikai zsonglőrködés, fizikailag nincs hatása mert a fénysugarak egyszerűen helyet cseréltek,
de ez ekvivalens az előző 90o helyzettel.
Nem lehet megkülönböztetni, mert az 1. sugár átvette a másik helyét és fordítva, tehát a helyzet azonos lett, nem pedig különböző.
Ha két kölcsönhatás távolodik vagy közeledik egymáshoz, akkor a specrel sohasem elemzi ezt egy külső pontból.
Ha viszont külső pontból (külső inerciarendszerből) írjuk le a mozgást, akkor nem tudunk használni relatív sebességet, helyette sebességkülönbséget kell alkalmaznunk.
Vagyis az a kérdés, hogy harmadik testre helyezzük-e a megfigyelőt vagy a két test egyikére, (ahogy ezt a specrelben tesszük).
Nem tudom pint mit ábrázol, mert nem követtelek benneteket.
Csak arra válaszoltam, hogy a mozgó tárgyról kibocsátott e. m. energia a mozgó tárgyról nézve gömbhullámnak látszik, az álló tárgyról nézve ellipszisnek látszik.
Ha felírod pl. egy mozgó töltés körül milyen az elektromos erőtér, akkor a mozgó töltésről nézve gömbalakúnak látszik, álló megfigyelő számára viszont ellipszis.
Vagyis a mozgó fényforrásról az e. m energia terjedését nem láthatja gömb alakúnak az álló megfigyelő, mert különben ellentmondásba kerülne a specrellel.
Igen, 45 foknál másfelé fog elindulni a csíkozat aszerint merre forgatod a készüléket. Ez nem lendület meg hasonló hülyeségek kérdése. Kizárólag az adott szög alatt futó fényjelek futási idejének különbsége határozza meg, ugyanis ettől függ a fázishelyzet.
Azt is látom, mibe akadtál bele. 45 fokon épp maximum van, azonos fázisban találkozik a két ág fénye. Ezért akármerre fordítod egy picit, csökkenni fog a középvonalban a fényintenzitás. Tévesen azt gondoltad, ez egyben azt is leneti, "a csíkok nem tudják, merre mozduljanak". Ez persze nincs így, csak nem láttad át.
A csíkokat sok pont intenzitása rajzolja ki. A középpontól pl. kicsit pozitív körüljárási irányba és kicsit ellentétes irányba eső pontokon a fázishelyzet épp ellentétesen változik, ha fordítod a szerkezetet.
Egyiké nőni, másiké csökkenni fog, aszerint, melyik irányba fordítod a szerkezetet. Ez határozza meg, merre mozdul a csík.
Na de ha már az első lépést se értetted, ezt még úgy se fogod, ezért kellene lépésről lépésre haladni.
Az a képlet, amit leírtam, helyes vagy nem helyes?
Ha helyes, hogy vitathatod egyáltalán, hogy egy adott megfigyelt pontban változik a relatív fázis, ha elforgatod a szerkezetet?
Ha ennyit se vagy képes megérteni, mi értelme bármiféle vitának?
Tudod, ilyen alapon be tudom bizonyítani neked, hogyha feldobok egy 10 forintost, akkor az pont az élére fog esni, mert ugye honnan is tudná, hogy merre kell dőlnie?
Szerintem egyébként determinált az, hogy a forgatáskor hogyan változna az interferencia kép (ha lenne éterszél), de szerintem senki nem foglalkozott a kiszámításával (ugye ez csak pozitív esetben lett volna érdekes, mert ebből lehetett volna megállapítani az éterszél irányát és a sebességét)
1, Már miért ne tartozna a spec rel kompetenciájába? A specrelben minden olyan feladat megoldható (szerintem), ami nem dolgozik tömegekkel (azaz a gravitációval nem bír a spec rel, tehát akkor is használható, ha a gravitáció elhanyagolható)
Abban már nem vagyok ilyen biztos (vagyis még ennyire sem vagyok biztos benne), hogy ez fordítva is igaz, azaz nem oldható meg olyan feladat a specrelen belül, amiben már a gravitációval is számolni kell? Ezen asszem nem 3/4 kettőkor kellene elgondolkoznom :-)
2, Miért is lenne a megfigyelőhöz képest mozgó fényforrás sebessége sebességkülönbség? A megfigyelő megméri a hozzá képest mozgó fényforrás sebességét. Sehol nincs "különbség", ez simán relatív sebesség...
Ha a kölcsönhatás terjedése a mozgó tárgyon ülve gömbszimmetrikus, akkor álló helyzetből nézve elliptikus terjedést tapasztalunk. Ez szerintem a specrel.
Természetesen gömb.
Ha ellipszis lenne, akkor a fénysebesség eltérő lenne a kis és nagytengely irányában.
A 45o -os állás az éterszélre teljesen szimmetrikus.
A karok forgatásával megálltál, állnak a csíkok, és már nem emlékszik MM merrefelé csúszkáltak eddig.
Merrefelé fog elindulni a csíkozat ha jobbra, vagy ha balra kezded el forgatni a készüléket ?? Hiszen már nincs lendületben az interferométer, hogy abból tudják a csíkok merre kell a haladniuk (a legnagyobb sebességgel).
Bármely irányba elindulhatnak a csíkok, mert az állás szimmetrikus, ráadásul a legnagyobb sebességgel mint mondtad, mert 45 foknál vagyunk.
Tehát a véletlen szabja meg melyik irányba indulnak a csíkok ??? :))))
Nagyon félek, hogy semerre sem képesek elindulni, mert fogalmuk sincs merre kellene menni...
Ha a kölcsönhatás terjedése a mozgó tárgyon ülve gömbszimmetrikus, akkor álló helyzetből nézve elliptikus terjedést tapasztalunk. Ez szerintem a specrel.
Tehát, ha álló helyzetből nézel egy mozgó tárgy kölcsönhatását (pl. az e. m. energia terjedését), akkor elliptikus terjedést kell hogy lássál.
(Elliptikus "számmágia", amire Gergő73-nál is céloztom :-)
az az igazság, hogy nem sok kedvem van hozzá péntek éjfélkor :)
a program nem használ ilyen fajta logikai megfontolásokat, nincs szükség rá.
elve:
meg van adva N darab pont, azok szine, stb.
minden pontra meg van adva a mozgás. ez úgy néz ki, hogy sarokpontok között lineáris:
t (x y) 0 (0 0) 100 (100 0)
ez ugye egy t=0 pillanatban az origóban keletkező, v=1 sebességgel mozgó pont. a pont t=100-ban eltűnik, de addig úgyse megyünk el. persze nem csak két időpontra lehet megadni, hanem akárhányra, mozoghat cikkcakkban, összevissza, stb.
ezt a program meg tudja jeleníteni bármely t időpontban, mivel ugye a legközelebbi kisebb és nagyobb t között interpolál. a fenti esetben t=2-höz x=2, y=0 tartozik
ezenkívül lehet a jelenetet lorentz transzformálni, ami annyi, hogy minden téridő sarokpontot a t-x síkban lorentz-forgat a megadott v-vel. így kapunk egy új jelenetet, amit úgy vizsgálhatunk tovább, mintha az lett volna betöltve.
az alábbi rajz úgy keletkezett, hogy 3x8 szétfutó pontot adtam be inputnak, majd transzformáltam az egészet v=0,4-gyel. (hogy mér annyival, arra nemtok válaszolni, tisztelt bíróság)
"Ennek a fotonnak a terjedése ellipszisnek látszik az álló megfigyelő számára."
Természetesen ez akkor látszik így, ha a fényforrás v sebességű a megfigyelőhöz képest.
A specrel nem ismeri ezt a problémát, mert a koordinátákat mindig a mozgó testhez köti. Most viszont azt kérdezzük, hogy kívülről hogyan látjuk, vagyis ebben az esetben nem relatív sebességet kell használnunk, hanem sebességkülönbséget.
Ha azt mondanám, hogy a v sebességű tárgyról kidobott kidobott fotont az álló megfigyelő gömbalakú terjedésnek észlelné, akkor szerintem ellentétbe kerülnénk a specrellel.
na arra nem számította, hogy thumb nélkül ide berakja. mindegy.
szóval mi van a képen: felvettem egy álló fényforrást a (0,0) pontba, és abból 3x8 fénysebességgel szétrepülő pontot, ezek lesznek a fotonok.
utána transzformáltam az egész jelenetet egy +0,4 sebességű IR-be, szokásos módon, téridő origók egybeesnek, a sebesség iránya az x tengely.
szépen látható, hogy az eredetileg felfele menő foton most is mindig a lámpa felett marad. erre eddig nem is gondoltam, de logikus.
az is látható, hogy fénykör egy álló középpontú kör. egyszerre éri el az erősebb kék vonalakat fent is, jobbra is, balra is. a lámpa kibocsátás után magára hagyja a fényét, hadd terjedjen legjobb tudása szerint. majd kicsit később egy új kört indít kicsivel odébb.
az is látható, hogy a körök középpontja nem esik egybe. naná, hisz a fényforrás mozog.
az is látható, hogy a fotonok összesűrűsödtek az elülső oldalon, a mozgó fényforrás mozgásiránya felé. ez ismert jelenség, fordítva is működik, ha én állok egy anizotróp módon engem minden irányból egyformán megvilágító környzetben, majd elindulok valamerre, akkor a haladási irányomban fényesebbnek tűnik minden, hátrafele meg sötétebbnek.
később lesz házas utcás rajz is, de annyi pontot nem tudok beszövegszerkeszteni a jelenetleíró fájlba, ahhoz kell még némi okosítás.