Szerencsére egyre többen fogadnak örökbe sintértelepről, menhelyről kutyákat.
Talán szükség lenne kezdő kutyásoknak ezzel kapcsolatos tanácsokra és tapasztaltabbaknak sem árt tapasztalatcsere. Főként ha felnőtt kutyát vesznek örökbe, akik a ki tudja milyen rossz múltjuk miatt problémásabbak, mint az ismert és kiegyensúlyozott környezetből vásárolt kölyökkutyák.
Azért ha nem önkormányzati menhelyről van szó, akkor nagyonis tudják a jogszabályokat és hogy minek milyennek kellene lenni. Aztán nem mindenki tud lavírozni alapítvány, egyesület, menhely jogi fogalmak között, de ettől még menthetne kutyát és normális körülmények között. Az, hogy az anyagi hátteret nehezen szerzi meg hozzá -- szerintem nem büntetendő, hiszen mutasson valaki olyat, ahol az ilyen könnyen meg.
Ellenőrzést tartani lehet, igen. Ám az ellenőrzést megtartani (ki, mit, mikor ellenőrizhet, mit figyeljen, mit kell betartanaia az ellenőrzöttnek), és annak során kifogásolnivalót találni, csak jogszabályi háttérrel lehet.
A Lelenc nem működtet menhelyet, nem volna mit bezárni - de mi nem is tárolunk, sehol nincs is 400 ellátatlan, beteg, bolhás, rühes, éhező, egymást tépő kutyát.
Az állatvédelem azért tud valamelyest kalkulálni, tervezni.
Lehet tudni az állandó adakozókról, lehet sejteni az 1%-ot.
Minden állatvédő szervezetnek van múltja, előzménye, amelyből levonja a tanulságot.
Ha pl. egy létező menhely évek óta oly kevés támogatást kap, és nyilvánvaló, hogy nem tudja tisztességesen ellátni a nála levőket, be kell záratni.
Nincs annyi befogadóhely, annyi gazdijelölt, amennyi gazdátlan kutya - ezt tudomásul kell venni.
télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, ősszel esik az eső soha nincsen jó idő.
Node, azt hiszem az állatokat ez legkevésbé sem érdekli, amíg a gazdi kiszolgálja őket. :-)))
Az jó, ha a környéketek odafigyelő és vigyáztok egymásra. A kutyák meg nem rosszak, csak kell nekik a séta. ;-)
Picur meg tényleg kezd azért kutya lenni. TV-ben láttam az Állatrendőrség egyik adásában egy érdekes dolgot. Hogy hogy szoktatják rá az ebkéket arra, hogy a gazdi nyugodtan hozzá tudjon nyúlni a kutyához akkor is, ha eszik. Mikor megkapja a kajáját, akkor a gazdi egy finomabb falattal közeledik hozzá és beleteszi a tányérjába. Hogy szokja a kutya, hogy a gazdi nem elvesz, hanem ad. No, ezt mindjárt kipróbáltam Picurnál. (Pajtinál nem kell, mert neki bármikor bármit kivehetnék a szájából és a táljából) Nos, mikor megkapta a vacsiját és elkezdett enni, a feje jól benne volt a táljába, akkor jöttem felé egy darabka májkrémmel. Szóltam neki, de rám sem bagózott. Akkor hangosabban szóltam és a tányérja felé nyúltam a nasival. Azonnal abbahagyta az evést, odébb ment egy méterrel, leült és nézett rám és várt. Hát, majd hanyatt löktem magam a meglepetéstől. Beletettem a tányérba a májkrémet és mondtam, hogy "tied". Odament és azonnal enni kezdett. Hát, azt hiszem kezd bízni bennünk. ;-)
Az ilyen "gyűjtőhelyek" ellen inkább az ellenőrzéssel kellene védekezni. De azt, hogy megszabni egy adományokból létező menhelynek hogy legyen állandó anyagi háttere -- ez szerintem abszurdum. Még az egy százalékos adókból sem biztos a dolog, mert az is csak becsült összeg lehet. Ilyen alapon pl. a Lelencet egy évben hányszor lehetne megszüntetni? Mindenki küszködik azzal, hogy anyagi háttere legyen. Sokkal inkább arra kellene odafigyelni, hogy az állatok milyen körülmények között vannak, arra kellene törvényt hozni.
Rendesen tele van már a púpom a sok esővel. Olyan sár van az udvaron, hogy gumicsónakkal járok fejni.:) A mai szél jól jött, legalább száradt egy kicsit a föld. Egyébként köszönöm kérdésed, nagyok és picik egyaránt remekül érzik magukat. A két legkisebbnek csodájára járnak az ismerősök, olyan aranyosak. A nagyobbacskák, akik már komoly két hetes kecsuszkák, rendesen letámadnak minket, ha meglátogatjuk őket etetés céljából. Rágják a nadrágszárat, a cipőfűzőt, sőt két lábra állva már elérik a kabát alját is. Csoda helyesek. Ma a kutyukák alakítottak. Nagylányom rosszul csukhatta be a kaput amikor elment, és az ebek kint kirándultak az utcán. A szomszédok hiába kiabáltak, apa nem hallotta meg, mert bent játszott az unokával. Szerencsére akadt olyan tökös legény az utcában, aki be merte csukni a kaput rájuk, amikor haza jöttek. Mert hazajöttek, amikor rájuk szóltak. Nem rossz kutyák. Csak néha.:)
Én ezt nem tartom elvetemültségnek. Számos olyan menhely létezik, amelynek vezetője nyakló nélkül veszi be a kutyákat, ezzel veszélyeztetve minden oda bekerülő életét, sőt, folytatólagos állatkínzást valósít meg: a bezárt kutyák éheznek, betegésgük, sérülésük ellátatlan, szaporodnak, verekednek...
Igaz, a tv.-i előírások betartásának feltételeit is meg kéne teremteni, jelesül, hogy az állam ne hátráljon ki az állatvédelmi tevékenységből, ne pakolja a civilek vállára a gazdátlanná váló állatok problémájának kezelését.
Eszembe sem jutott, hogy mennyi alantas céllal lophatnak el egy kutyát. Fel vagyok dúlva. Viszont azon még jobban felháborodtam, amit a menhelyekről írtál. Megáll az eszem.
Viszont végtelenül fel vagyok háborodva az állatvédelmi törvény készülő kiegészítésénél. Azt akarják bevezetni, hogy csak akkor működhet állatmenhely, ha biztosítva van az anyagi fedezete!!!!
"6. § Az Ávtv. 41 . §-a következő (4) bekezdéssel egészül ki : „(4) A (2) bekezdésben foglaltakon túl az állatmenhely akkor létesíthet ő és tartható fenn , ha biztosított annak tartós működtetéshez szükséges vagyoni fedezet.”" forrás
Ilyen törvény alapján vajon hány cég működhetne? Egyébként minden állatmenhely adakozásból van fenntartva. Nem is tudom mi lesz, ha ez a marhaság életbe lép?
Nem csak "értékes" kutyát lopnak és a tolvaj rendszerint nem környékbeli. Lopnak kutyát étkezési célra, kutyaviadalra, koldus mellé "díszletnek" és még ki tudja, mi mindenre, amiből pénzt lehet csinálni. Az úttest meg minden kint levő állatnak veszélyes. Nem lehet mindig mellettük jószándékú ember. Sokszor az autó ha akarna sem tudna megállni. Másik fórumon olvastam, hogy nemrég menhelyről befogadott kis keverék kutyát a kislánygazdija mellől ragadták el, kocsival voltak, be a kutyust és elhajtottak. Sosem találták meg. Szóval állatka a közterületen minden bajnak és veszélynek ki van téve. Még akkor is, ha egyébként kis és egymásra figyelő közösség a környezet.
Szerencsére nálunk nem divat kutyát lopni. Minden portán van belőle, sokszor több is mint kéne. Tudod, vidéken, amit nem hoz hasznot, nem lehet megenni, olyat nem vesznek az emberek a nyakukba nyűgnek. Ez a kutya pedig nem olyan, amit mondjuk el lehetne adni jó pénzért külföldre. Így jó eséllyes megmarad nekünk. Viszont megosztok veled egy tündéri történetet. Többen járnak hozzánk tejért. Egyik este egy fiatalember jött a tejadagjáért, és amíg kint beszélgettünk a kapuban, észrevettem, hogy Márton cicám kiült az úttestre. Hívtam, mert hallottam, hogy autó jön az utcában. Márton a füle botját sem mozgatta. Az autó vészesen közeledett, mire a srác a bicaján ülve kiugratott az útra. A kocsinak muszály volt fékezni, Marcika így sértetlenül haza tudott jönni. Nagyon megköszöntem neki, jó, hogy vannak ilyen emberek a világon.
Hát, jól ki vagytok dekorálva az állatorvossal! :-( Bizony, az olyannal, aki fél a kutyáktól, meg a kecskékhez sem ért, én sem vinném a kutyámat, de még egy beteg bolhát sem! A hatvani állatorvos nem tudná az oda-visszaszállítást megoldani? Ivartalanítás után kb. fél évvel leállnak a hormonok, szerintem akkor a séta is nagyságrendekkel könnyebb lenne vele. Igy meg ha kiszökik és nem is megy el, a kocsikon kívül az ellopás veszélye is fenyegethet.
Majd elfelejtettem. Ha Ügyi kimászik a kerítésen, nem megy el. Leül a kapu előtt, vagy az árokparton, és várja, hogy hazaérjen valaki. Akkor aztán mocskosul iparkodik befelé. Ugyanúgy, ahogy kijött, a kerítésen át. Csak félek, hogy elcsapja egy kocsi, vagy egyszerűen ráijeszt valakire a nagy maflája.
Sajnos még nem jött össze az ivartalanítás. Az állatorvosunk nem áll a helyzet magaslatán, pedig klassz rendelője van, méghozzá közel. Egy baj van. Fél a kutyáktól. Hatvanban van egy nagyon jó állatorvos, de oda meg sajnos kocsi nélkül nem tudjuk bevinni azt a csibészt. Szállhatnék vele vonatra, de ha sétálni se tudom elvinni, akkor hogyan? Azonkívül este van rendelés, nem tudunk hazajönni. Ez a huszonkettes csapdája.
Ha egy mód van rá, az állatorvost elkerülöm. Ritkán tud segíteni. Az állatorvosok azt mondják, hogy ha egy kecske nem ellik meg magától, azon nem lehet segíteni. A másik verzió az, hogy darabokban tépi ki a kicsiket az anyából. Ezt nem hagyom. Ha van szelídebb, fájdalommentes módszer, azt választom. Így nyertünk három életet. Egyébként a legtöbb állatorvos utoljára képen látott kecskét valamelyik tankönyvében az egyetemen. Nem szakosodnak rá, méltatlanul elhanyagolt állat. Sajnos!:(
Másik hsz-re válaszolva: Nincs séta. Mi nem bírunk vele, a vejem nem erőlködhet, műtötték az agyát. Ennyi. Ügyes marad a kertben, játszótársak biztosítva.
Ja, majdnem elfelejtettem. Ma megint kerítést kellett toldani Ügyes miatt. Magint megtalálta a kijutás lehetőségét a piszok. Meséli a szomszédasszony: Képzeld, a múltkor mondja a férjem, hogy milyen fainan mászik ki az a nagy kutya a kerítésen. Majd adok én neki kimászni. Papa ma megint akadálypályát épített neki. Remélem, most egy darabig mi vagyunk lépéselőnyben.:)
Még ellés előtt akadt egy kis gond, de szerencsére megoldódott. Azon a képen, amit még ellés előtt csináltam - azt is feltettem - látszik a picik rendellenes fekvése. Cukinak kellett volna először ellenie, és mikor már a másik kettő lebabázott, kezdtem kicsit aggódni. Megkértem egy természetgyógyászt, hogy nézzen rá, mi lehet a baj. Ő megforgatta a piciket, így rendben a világra jöhettek. Hálás vagyok neki, mert egy ismerős kecskéje így pusztult el, a picik rossz elhelyezkedése miatt.
Ma gyönyörű idő volt, öröm volt kinézni az ablakon Még nincs további szaporulat, pedig Cukinak nagyon itt lenne az ideje. Küldök róla is egy képet (ha sikerül).
Na talán lesz még néhány szép napsütés és száraz idő az idén. :-) Puszilom az újabb kis jövevényt! :-)))
A mi ebeink is örülnek a jó időnek, mert nagyobbak a séták. Itthon már majdnem szétszedték a lakást az eső miatti bezártságtól. Picúr az összes játékát szétmarcingolta. Most majd a többi kutyával teszi a sétáknál, az legalább nekünk nem kerül pénzbe. ;-)))
Iszonyúan kezdem utálni az esőt. Az udvaron olyan sár van, hogy lassan gumicsónakkal megyek fejni. A kecskelányokat alig tudom rávenni, hogy átsétáljanak egyik helyről a másikra, pedig a két ajtót csak egy húszcentis oszlop választja el. Ők is rühellik az esőt meg a sarat. Egyébként ma megint eggyel többen lettek a mekegők. Ma désután egyetlen szép kis fekete lánykával lettünk többen. Igen csinoska. Most már három pirinyó szedegeti a lábát a nagyok között. Csakt ültem a szalmában és gyönyörködtem bennük. Csuda édesek, ahogy próbálkoztak ugrálni, aztán esnek-kelnek, mint a gyerekek. Boldog vagyok velük.:)
Hogy vagytok ebben a nyakig sáros, esős időben? Nálunk Pajti is kezd elvárosiasodni. Kezd fal mellett menni, pedig neki általában mindegy az idő. Picúr meg a sétáknál mint a macska, emelgeti a lábát, rázza magát és néz mindenkire segélykérően, hogy neki milyen szörnyű, hogy a gazdija kivonszolja ilyen időben.
