Az e.m. energia összetevőinek összegére is érvényes az ellipszoid kontra gömb, és ez a c+v vektorokkal jellemezhető.
Ne feledd, hogy Einstein a specrelt előszőr úgy jellemezte, mint az energia kiszámításának új módját. Most ezt taglaljuk egy másik szemszögből, tehát nagyon szorosan a specrel alapjairól beszélünk.
Valóban nem érzékeljük a különbséget, mert igazából nincs is különbség... Az általad említett sebességkülönbséggel soha nem számolunk, ezért nincs igazi jelentősége...
a 3. eset, ahogy te gondolod, nem létezik. ellipszist nem lehet ilyen egyszerűen generálni, ahogy te gondolod. fénykörből semmi módon nem lesz fényellipszis. esetleg úgy, hogy egy adott IR megjelöli az ő fénykörének egy t-hez tartozó pontjait, majd ezeket a krétajeleket transzformáljuk, az valóban ellipszis lesz. de most nem lehet ez az eset, mert látható módon a pontok távolodnak, terjednek, a krétajelek meg ilyet nem szoktak.
elmondtam, hogy mi van a rajzon, lorentz transzformált jelenet. tehát az, amit a valóságban meg lehet figyelni.
Csakhogy egy sztatikus tér ekvipotenciális felülete, nem azonos egy elektomágneses hullámfronttal. Ez nem jó kiindulási alap, már csak azért sem, mert a sztatikus tér az objektummal együtt mozog, mig a hullámfront középpontja kívülről nézve már nem mozog együtt az objektummal.
Inkább azt mondd el, mit akartál ábrázolni, mert mint mondtam ha az 1.) és 2.) esetet, akkor helyes az ábrázolásod.Csak az a problémám, hogy Gézoo a 3.) esetet írta fel, és emiatt úgy látom, hogy elbeszélsz mellette.
Hogy mennyire elbeszéltek egymás mellett, jelzi hogy nem is érzékelitek a 3.) esetet.
Definiáljuk már pontosabban, hogy mit szeretnénk kiszámolni, mert már teljesen elvesztem. Eddig azt értettem, hogy azt szeretnénk kiszámolni az "álló" rendszerünkben mért adatok alapján (azaz abból, hogy fénygömböt látunk), hogy a mozgó lámpa milyen alakúnak látja a saját fényét. Ez a feladat?
Az e.m energia két összetevője viselkedik így. Ha pl. álló helyzetből nézünk egy mozgó töltést, akkor ellipszoidnak számoljuk ki az elektromos erőterét, ha viszont a gömbhöz kötjük a rendszert gömbszimmetrikusnak látjuk. A mágneses erőtér szintén ilyen.
Mindkettő, tehát az ellipszoid és a gömb maga a valóság, tehát nem a számítások a rosszak.
az animáció pontokból áll, amiknek mozgása egy törtvonal, azaz minden egyes pontra adott
t1 x1 y1 t2 x2 y2 t3 x3 y3 ...
waypoint-ok sorozata. a pont t1 előtt nem látható, és tn után sem látható. a pontok között lineárisan halad, azaz ha
t=2 x=0 y=0 t=4 x=10 y=10
pontok adottak, akkor t=3-ban a pont helye x=5 y=5
a pontok dekorálhatók, azaz lehet szinük, alakjuk, méretük, de ez csak csicsa. az animációkban MINDEN pont. a házak pontsorral vannak ábrázolva. az autó pont. a fénykör tulajdonképpen tucatnyi pont, amik egy kör mentén vannak elhelyezve, mindengyik önálló objektum, semmi köze más fénypontokhoz, vagy a rajz többi részéhez. ennek azért van jelentőssége, mert egy mutáns y irányban mozgó rudas példája óta tudom, hogy az egyik IR láthat egyenesnek egy objektumot, amit a másik IR törtvonalnak lát. ezért a program nem köt össze pontokat, és nem is kreál pontokat csak úgy.
eddig semmi specrel, sima klasszikus fizika. ez egy egyszerű megjelenítőeszköz, ami a téridőt az xy síkkal párhuzamosan, t helyen képes elmetszeni, és mutatni, ami ott van. azaz adott t-hez megkeresi az összes pontnak a helyét, és ha van olyan, akkor megjeleníti a képernyőn.
eztán jön a lényeg: a program tud lorentz transzformálni. ez azt jelenti, hogy a jelenet összes pontját transzformálja x-t síkban. y marad változatlanul. maga a transzformáció megváltoztatja a jelenetet. a fenti waypoint-ok megváltoztatják a helyüket. aztán a program el is felejti, hogy valaha transzformált, a jelenet adott, tök mindegy, hogy ez volt az eredeti, vagy ez már transzformált. akár több transzformációt is végre lehet hajtani egymás után. ennek következtében ha egyszer transzformálunk +0,8 majd -0,8 paraméterrel, akkor visszakapjuk az eredeti állapotot.
az utcás animáció alsó ábrája ilyen transzformált jelenet.
"tehát szerinted az álló megfigyelő ellipszoidot számol ki arra, hogy mit lát a mozgó megfigyelő, mikor tudja, hogy mozgó megfigyelő biztosan gömböt lát? Miért?"
Hát... ez a specrel lényege.
Álló helyzetből ellipszoidot számolunk ki, mozgó ponthoz kötve gömböt látunk.
Ha viszont az álló megfigyelő azt akarja megmondani, hogy az ő álló rendszerében a mozgó adóhoz képest milyen felületet ír le a fényhullám, akkor ellipszoidot számol ki.
Csak ha rosszul számol. Te mondtad, hogy mindegyik gömböt lát. A mozgó forrás az állóból nézve egyszerűen kimegy a gömb középpontjából, vagy másképp, ha villog a fényforrás, akkor a keletkező gömbök nem koncentrikusak.
Nem jól látod. Hasonlít ez egy áramlástani feladathoz.
Van egy v sebességű mozgó pontod, a mozgó ponthoz kötött koordinátarendszerben a ponttól minden irányban c sebességet mérünk. Kérdés: mi lesz a sebességek burkolófelülete az álló koordinátarendszerben?
Ezt nem értem: tehát szerinted az álló megfigyelő ellipszoidot számol ki arra, hogy mit lát a mozgó megfigyelő, mikor tudja, hogy mozgó megfigyelő biztosan gömböt lát? Miért?
Nem erről van szó. A megfigyelők gömbhullámot látnak akárhol vannak.
Ha viszont az álló megfigyelő azt akarja megmondani, hogy az ő álló rendszerében a mozgó adóhoz képest milyen felületet ír le a fényhullám, akkor ellipszoidot számol ki.
Már nem azért, de szerintem, ha egy gömb minden pontját eltolom egy tetszőleges k vektorral, akkor az eltolás eredménye gömb lesz. Lehet, hogy a mérnököknél ez így szokás, de a matematikában biztosan... Valami ilyen biztosan rémlik: az eltolás alakzattartó művelet...
Megérteni vélem, amit mondasz, szólj ha félre értettem.
Tehát a hozzámképest mozgó rendszerben a megfigyelők valamimódon megjelölik szerintük egy adott időpontban a fénygömb határvonalát és ezt a kijelölt gömböt én elipszoidnak fogom mérni.
A c vektorok halmaza egy középpontból kifelé mutató halmaz, amelynek gömb a burkolófelülete. Ha ezekhez hozzáadunk pl. x irányba mutató v vektorokat, akkor ellipszoidot kapunk. Gépész végzezettségűek ezt sűrűn alkalmazzák, vegyészeknek ezt talán egy kicsit nehezebb elképzelni.
"A mozgó testről a testhez kötött koordinátarendszer origójához képest minden irányban c sebességgel távozik a fény, ez a c vektor."
Most hogy jött ide a mozgó testhez kötött IR? Eddig az volt, hogy van egy külső megfigyelő, aki nézi a villogva haladó testet. Semmit nem rögzítettünk a mozgó testhez.
"Ha álló megfigyelő nézi ugyanezt, akkor a c vektorokhoz minden esetben hozzá kell adni egy állandó irányú v vektort. Így alkotnak a c+v vektorok ellipszoid burkológörbét."
Ilyenkor a c vektor nem az a c vektor. Ha át akarsz térni az álló megfigyelőhöz, akkor már Lorentz kell, amiből kijön, hogy a fény az álló megfigyelőhöz képest is c sebességgel halad (amit már te is említettél 2,-ben) És ha a fénysugár minden irányban c-vel terjed, akkor az bizony gömb lesz... Aminek persze a lámpa nem lesz a közepén...
"nem ismered mikor kell alkalmazni a c+-v sebességet"
ha valóban nem ismerné, én segíthetek neki: soha. sebességek különbsége nem mond semmit. ki szabad vonni ugyan, de annak nincs fizikai jelentése.
technikai jelentőssége lehet. például történik valami a (100, 100) pont környékén. ezt akarom ábrázolni, ezért beadom a programnak, hogy 98 és 102 közötti x-eket és y-okat ábrázoljon. ekkor persze az adott x-hez tartozó képkoordináta
xmin = 98 xmax = 102
i = (x - xmin) / (xmax - xmin) * imax
tehát x-ek különbsége rendszeresen előfordul. esetleg el tudom képzelni, hogy hasonló módon a sebességek különbsége is használható legyen valamilyen képletben. de igazán megfogható fizikai jelentése egyiknek sincsen.
A mozgó testről a testhez kötött koordinátarendszer origójához képest minden irányban c sebességgel távozik a fény, ez a c vektor. Ha álló megfigyelő nézi ugyanezt, akkor a c vektorokhoz minden esetben hozzá kell adni egy állandó irányú v vektort. Így alkotnak a c+v vektorok ellipszoid burkológörbét.
Megjegyzem, ez még nem helyfüggvény, csak a vektorok burkológörbéje. Ha azt akarjuk nézni, hogy a sebességvektorok burkulógörbéjéből hogyan lesz 3D burkológörbe, akkor integrálni kell.
