Figyi, segitek. Igy latsz ki egy autobol (ez itt konkretan az enyemre vonatkozik). Raadasul ez ugye elmeleti, mert azzal szamol hogy a fejed pozicioja fx, de az oszlopok holtteret ugy szokta csokkenteni az ember hogy ide-oda dol az ulesben, es benez az oszlop "moge" ha szukseges.
Szoval akkor ezt hogyan valtod ki ket darab fix kameraval?
Sokkal egyszerűbb (és valószínűleg olcsóbb és valószínűleg hatékonyabb is) hátra is tenni akkor már egy (két, stb.) kamerát, mint összehozni, hogy az előre néző kamerák valahogy lássák és értelmezzék a tükörben látott dolgokat.
"Hmm. De abban biztosak vagyunk hogy nehany kameraval meg egy radarral lehet önvezetni...."
Az önvezetés - szerintem - nem ilyen egybites dolog hogy működik (1-es bit) vagy nem működik (0ás a bit) (más kérdés, hogy mikor ítéljük olyan szintűnek, hogy kiengedjük forgalomba). Vannak helyzetek amiket egy rendszer megold, és vannak helyzetek, amiket nem. Ezek alapján szerintem rangsorolni is lehet őket (amelyik több és/vagy bonyolultabb helyzeteket old meg, az a "jobb"). Amikor már lényegesen jobb, mint egy átlag humán sofőr, akkor lehet őket "önvezetőként" kiengedni forgalomba. Tökéletes (1-es bit) sose lesz, ahogy a humán sofőr se az (lásd minden napi balesetek).
"Nem az volt a fő-baj, hogy hibázott a kütyü, mert azon lehet csiszolni és pontosítani.
A baj az volt, hogy azzal a minimalista (mindössze 3 lépcsős, főleg fotometriai) analitikai módszerrel még elméletileg sem volt lehetséges az ígért diverzitást akár még kimutatni is - nem hogy mérni."
Értem, de igazából lényegtelen hogyan működik, vennie kellett volna pár tucat beteget (akiknek ismert a betegsége) meg pár egészséges embert és megnézni, mennyire ismeri fel a berendezés. Na ilyen - mondhatni legegyszerűbb - vizsgálat sem történt.
"Ezért nincs az embernek sem 4 szeme, mert ahhoz kellene egy csomó szürkeállomány is, ami csökkentené a többi terület hatékonyságát."
Illetve mivel annak idején sem (inkább: nem) magányosan kóboroltak az emberek, volt hátul is szem, csak hangvezérléssel lehetett aktiválni ("Józsi, te figyelj hátra, hogy onnan se jöjjön a tigris").
Hát akkor meg is beszéltük, miért volt hülyeség a párhuzamod.
Aztán hogy az önvezetést mikorra sikerül izé, "megoldani" -- hát az nyilván a távoli jövő zenéje, de részben pont azért, mert ez egy rosszul definiált feladat. Vegyük észre, hogy a vezetés nem egy különösebben magasszintű feladat, se nem kreatív, se nem változatos, alapvetően egy monoton fizikai munka. Úgyhogy az, hogy mennyi "agy" kell hozzá, hát azért nem biztos, hogy majd csak akkor lesz esélyünk, ha Einstein agyát reprodukáljuk, csak még egyszer olyan okosan.
Viszont mi egy lépésben meg akarjuk oldani az egészet, úgy, ahogy van, ráadásul tökéletesen (márminthogy ezt várjuk -- alapvetően jogosan is amúgy) -- na ez a mostani módszerekkel még egy jó ideig nem fog menni. Mint ahogy akkor sok egyéb problémát sem oldottunk meg, amit pedig állítólag már rég kipipáltunk.
