Nem hivatalosan én is hallottam olyat, hogy néhány áldozatot a kint dolgozó szovjet alakulat tagjai segítettek át a túlvilágra. A huillafosztogatásról és a statáriumról ugyan nem hallottam, de ezek szerint ilyen is volt.
Egyébkébt nem csak a szovjetek csináltak fosztogatást. Mikor 1983-ban a Puskin expressz tehervonat végébe ütközött a ceglédi deltában, a tehervonat utolsó néhány kocsija a Nagykörösi Konzervgyár termékeivel volt megrakva. A baleset hírére össze szaladt környékbeliek lelkesen elkezdték haza hordani az árút. Az egy cseppet sem zavarta öket, hogy a mozdony roncsában közben keresték a szerncsétlenül járt mozdonyvezetö testrészeit. Ebbéli foglalatosságuknak a kiérkezeö rendörség vetett véget, mert a vasúti rendészek nem bírták öket jobb belátásra tériteni.
Ujságban látam hogy egy Mdmot beleszaladt egy tartálykamionba a 47-es út sárándi vasuti átjáróban. Sajnos a pályaszámot nem tudom halvány emlékem van róla. Ugy tudom hogy a tartálykamion tejsavat szálitott a beretyóujfalui tejporgyárba és amikor közeledett az átjárohoz ekkor megcsuszott és a vontatott tartály kocsi keresztbe kezdett csuszni sajnos az út mind két sávja foglalt volt és a sinek felé kormányozott mert a szembe jövő sávban egy mentő várakozott egy korábbi baleset miatt riasztoták, ha mentő nem lenne ott akkor talán elkerőlhető lett volna mert az átjáró ivesen keresztezte a sin. 37-tel ment a vonat siklott az első kocsival együtt mv jv könyebb sérülést szenvedtek mert a géptérbe menekültek a kamion vezető meghalt.
Én is láttam, de akkor még nem volt fényképezőgépem így nem tudtam megörökíteni. Köszi a képet. Ha jól tudom akkor még mindig az északiban van fülkére várva, vagy már kapott?
Az időszakos oktatásokon is mindig a baleseti elemzéseket szeretem a legjobban, mivel rengeteget lehet tanulni belőlük! Sajnos ezek többségében általában a szolgálattevő és/vagy a mozdonyvezető a hibás. Mivel én VJV vagyok, ezért kérdezem, van-e olyan baleset a tarsolyban, ami a Vezető Jegyvizsgáló hibája miatt történt? (nem kell ilyen hatalmas balesetnek lennie, a legapróbbak is megfelelnek) Semmi más célom nincs ezzel, csak a tanulás, az " Én vajon hogyan csináltam volna?" elmélkedés.
Imre! Az én apukám akkoriban a Vezigen dolgozott és a mendei balesethez neki is ki kellett mennie. Arra emléxem, hogy ezzel kapcsolatban (bármikor is volt szó erről) mindíg két dolgot emelt ki. Az egyik a szovjetek jelenléte, a másik pedig az, hogy a hullafosztogatók miatt statáriumot vezettek be a környéken. 2585
Söt, jobban bele gomdolva három ilyen esemény volt, de a paládicspusztait és a Nagytétény-Diósdon történt eseményt nem nagyon szokták emlegetni. Szajol után is a mendei balesetrQl mutattak felvételeket. Azért berakom a harmadik eseményt is, bár az nem közvetlenül karácsony elött történt.
1968.11.26. Nagytétény-Diósd : ABbmot 608 ABbmot 613
1,02-kor a V. vágányra behaladó, Szombathelyre tartó 1810 sz. vonat ABb 608 előfogat motorkocsija a 16. sz. kitérőben álló váltón kb. 81 km/h sebességgel kisiklott. Ütközött a VI. vágá-nyon álló teherkocsikkal és keresztbe fordult. A távvezérelt ABb 613 motorkocsi és az utána sorozott postakocsi valamint két személykocsi kisiklott és részben oldalra borult. A motorvezető a kórházba szállítás után, a vezetőálláson tartózkodó fűtőkazán-kezelő és vonatvezető a helyszínen meghalt, 10 utas megsérült.
A forgalmi helyzet miatt a hat vágányos állomás egyetlen vágánya, az V. volt szabad. Ezért kellett a vonatot a IV. átmenő fővágány helyett az V-re fogadni. A bejárati (áthaladási) jelzőn két zöld és egy sárga fény égett. Ennek jelentése „szabad a behaladás kitérő irányban álló váltókon át” ill. „a főjelzőn megállj jelzés várható”. Az olajlámpával kivilágított alakjelző alsó zöld fénye valamivel gyengébben világított. A háromfogalmú bejárati előjelző kezelésére nem volt egy-értelműen bizonyítható. Előfordulhatott, mint már nem egyszer elő is fordult, hogy annak kezelését elmulasztották. Az érkező vonat 51 éves motorvezetője a bejárati előjelzőtől már láthatta a bejárat erősebben világító egyik zöld fényét. A jelzőhöz közeledve valószínűleg a gyengébben világító alsó zöld fényt már nem vette észre (nem figyelte folyamatosan a jelzőt), így nyugodt szívvel haladt el 91 km/h sebességgel a jelző mellett. A 12. sz. váltó előtt észlelte annak kitérő állását, gyorsfékezett, áthaladt a jobbra álló váltón de a bal kitérőben álló 16 sz. váltón már kisiklott. Az 54 éves vonatvezető talán a papírjaival volt elfoglalva, ezért nem látta a második zöld fényt. Ébrenlétük mellett szólt a menetlevél utolsó bejegyzése is. A motorkocsikat 1969.02.14-én selejtezték.
Egyes feltételezések szerint a forgalmi szolgálattevő későn vette észre az egyenesben álló váltót (ha tényleg egyenesben állt csak egy zöld fény égett a bejáraton!) és utasította a váltókezelőt annak átállítására. Ebben az állásában ugyanis a gyors a Dunai Finomítóig közlekedő, de vonalismeret hiányában az állomáson tartózkodó tehervonat végébe ütközött volna. A váltókezelő meg is húzta a vasat, de már az első motorkocsi alatt, így az kisiklott. Ez okozta a balesetet. Hogy valójában így történt-e, az talán soha nem fog kiderülni.
1963.12.24. Paládicspuszta mh. : 328,004
A 970-971-es szelvényben Paládicspuszta feltételes mh. közelében a Bp. Nyugati pu. - Szentes között közlekedő 7712/b sz. személyvonat 8,59-kor hátulról belerohant a 170 sz. térközjelző előtt álló 2756/d sz. tehervonatba és azt 30 méterrel előbbre tolta. A mozdony után sorozott 3 favázas személykocsiban 45 halott – köztük 17 gyermek – és 34 sebesült maradt. Oka a személyvonat mozdonyvezetője illetve figyelő fűtője volt, akik a nagy ködben nem vették észre az előző két jelzőt. Rajtuk kívül felelősség terhelte Bp. Nyugati pu. forgalmi kocsi-mesterét is, aki a meghibásodott vasvázas szolgálati kocsit kisoroztatta, de nem intézkedett annak másik vasvázas kocsival való pótlásáról.
A mozdonyvezetőt 11, a fűtőt 3 évi szabadságvesztésre, és foglalkozásuktól való örökös eltiltásra ítélte a bíróság. A kocsimester 10 hónap szabadságvesztést kapott. Nyugatis mozdonyvezetők elmondása szerint a mozdonyvezető szabadulása után felvigyázóként dolgozott a Nyugatiban, nyugdíjazásáig.
Éppen most csínálom a frissítést ehhez az idöszakhoz, elöbb-utobb meg lesz részletesebben is.
A másik:
1968.12.22. Mende - Sűlysáp : M62 056 424,141
A Békéscsabára tartó 6616/a sz. gyorsvonat 17 órakor Pusztaszentistván megállónál frontálisan ütközött az 5565 sz. tehervonat mozdonyának „B” végével. A tehervonat mozdonya és 13 kocsija, a gyorsvonat mozdonya és két kocsija kisiklott. 43 halott (köztük a gőzmozdony tüzelő fűtője, akit a szén rányomott a tűszekrényre, holttestét csak másnap tudták kiszabadítani), és a gyorsvonat vonatvezetője), 60 sebesült.
Mende és Sülysáp között a második vágányt december 20-án jobb járattal üzembe helyezték. Erről a gyorsvonat mozdony- és vonatvezetőjét írásbeli rendelkezésen Bp-Keleti pu.-on kiértesítették. Ennek egyikük sem tulajdonított különösebb jelentőséget, a mozdonyvezető el sem olvasta azt. A mendei szolgálattevő lefogadta a gyorsvonat előtt haladó 2516 sz. vonatot az állomás IV. sz. jobb átmenő fővágányára. Engedélyt kért neki Sülysáptól és közben értesítette a két állomás között lévő térközőröket is a vonat közlekedéséről. E közben engedélyt adott a 120 perccel korábban közlekedő 5565 sz. vonatnak is a bal vágányon. Ekkor kért engedélyt Gyömrő a 6-7 perc késéssel közlekedő 6616/a sz. vonat számára. Számolni kezdett és rájött, ha a 2516 sz. vonatot engedi előre, a gyors legkésőbb az első térközjelző előtt meg fog állni a 2516 sz. vonat visszjelére várva. Felhívta a menetirányítót, aki úgy rendelkezett, hogy a 6616/a előzze meg a 2516-t Mende állomáson. Tervei szerint (lásd a rajzot) a jobb vágányon érkező vonat az állomás bejáratán áttér a bal (III.) vágányra, áthalad az állomáson, annak túlsó végén visszatér a jobb vágányra és ott folytatja útját. Beállította a vágányutat, de a kijáraton a „V3” + „d” helyett a „V3” + „c” gombokat nyomta meg. Ez után a felépült vágányút rátekintéssel való ellenőrzése helyett megpróbálta le-zárni a térközbiztosító berendezésen a vonalblokkot. Ez természetesen nem sikerült, hiszen a másik irányból a tehervonat számára volt vágányút az állomás bejárati jelzőjéig. Törölte a már beállított állomási vágányutat és még egyszer beállította, természetesen rosszul. Mivel kijáratot az előbbi oknál fogva ekkor sem tudott kezelni, gondolván, hogy megint a berendezés romlott el (erre a próbaüzem során többször volt példa), kivezérelte a hívót a bal vágányra. Ez után még annyi ideje maradt, hogy a térre kiszaladva menesztette a vonatot. A gyorsvonat a bejárati jelző késői kezelése miatt 35 km/h sebességre lassult, majd látva a V3 jelű kijárati jelző hívójelzését ill. a szolgálatte-vő által adott „szabad az elhaladás” jelzést gyorsítani kezdett és 45 km/h sebességgel (hívó mellett ekkor is 15 km/h volt az engedélyezett) kihaladt az állomásról. A békéscsabai vonatszemélyzet nem olvasta el a Keletiben kapott rendelkezést, így nem tudta, hogy a második vágány átadása óta helytelenbe csak „Írásbeli Rendelkezés” alapján szabad kijárni. Folytatta útját és a 254/5 szelvényben Pusztaszentistván megállónál ütközött a tehervonattal. Ennek erejére jellemző, hogy a kb. 40 km/h sebességgel közlekedő gyorsvonatot a 46 km/h sebességű tehervonat 1,5 m-t visszalökte és a gőzmozdony 28 mm vastag főkerete „S” alakban meghajlott. A tüzelő fűtő Pataj Ferenc, a mozdonyvezető Papp László volt. Ő a baleset után már nem vezetett mozdonyt, mert rokkantosították. A szolgálattevő észrevette, hogy hibázott, de idegességében a térközőr helyett a sülysápi állomásnak telefonált, hogy próbálja megállítani a vonatokat. A 8. sz. térköz őrhelyet csak ez után sikerült felhívnia, de az ott jelentkező jegypénztáros ekkor már csak a baleset tényét jelenhette neki.
A vizsgálat során a gőzös hatállású fékezőszelepe gyorsfék, a kiegészítő fékezőszelep fék állásban, a kormánymű 50 %-os töltésen állt. A szabályzó nem egészen volt lezárva, de ezzel már előzőleg is volt probléma, ugyan is néha felakadt. Az üresjárati váltó előre tolva, üzemi helyzetben volt. Ez betudható annak, hogy az eszméletlen mozdonyvezető erre volt rábukva. Valószínűleg az ütközés során mozdult a kar előre. A dízelmozdony fülkéje teljesen összeroncsolódott. Mozdonyvezetője elmondta, hogy a veszélyt észlelve fékezett, leállította a motort, elzárta a gázolajszivattyút, majd a vonatvezető után ő is kiugrott. Ők az 1000 m sugarú ívben, esti sötétségben kb. 300-400 méterről vehették észre, hogy a szemben közeledő vonat az ő vágányukon közlekedik. A gőzösön valószínűleg csak az utolsó pillanatban vették észre a veszélyt.
A helyreállításban részt vett a 60 és 125 tonna teherbírású két budapesti baleseti daru. Időközben megérkezett Csugarról a baleseti munkát félbehagyó debreceni daru is. A siklott teherkocsik egy részét ez emelte be. A két mozdonyt darukkal nem tudták szétszedni, ezért a ceglédi laktanyából érkezett szovjet tankvontató lánctalpas járművekkel húzták szét őket, nem kis nehézségek árán. Rossz nyelvek szerint a mentésben részt vevő szovjet katonák is átsegítettek egy-két sérültet a túlvilágra. A siklott gőzmozdonyt a főkeret deformációja miatt nem lehet visszatenni a sínre és a 125 t-s daru sem tudta űrszelvényen kívülre rakni, ezért a pálya mellé kiborították, majd december 28-án két órás vágányzár keretében talpra állították és a kazánt és a keretek külön-külön kocsikra rakva elszállították. A kazán emelésekor találták meg a mozdonyvezető sapkáját, a belegyűrt Keletiben kapott írásbelivel, beszorulva a hídlás és a hosszkazán közé. Ez bizonyította, hogy azt induláskor megkapták. A törött kocsikat a helyszínen összeaprították. A tehervonat épen maradt kocsi-jait visszavontatták Sülysápra. A Szergejt sínre- és a lelógó részek levágásával vontathatóvá tették. A jobb vágányt 23-én 14,30-ra, a balt 20,30-ra tették járhatóvá.
A forgalmi szolgálattevőt és a figyelő fűtőt a bíróság hosszabb-rövidebb idejű szabadság-vesztésre ítélte. Utóbbit azért, mert a hívójelzés meghaladásakor nem figyelmeztette a mozdonyvezetőt a 15 km/h sebesség betartására. Ez egyébként abban az időben, az akkori körülményeket figyelembe véve szinte elképzelhetetlen volt. Hogyan is figyelmeztethette volna a fiatal, ráadásul a vésztői fűtőháztól kisegítőbe érkezett fűtő az öreg, tapasztalt mozdonyvezetőt az utasítás betartására? A mozdonyvezető, mivel nem volt perképes állapotban, elnöki kegyelmet kapott. A két elítélt is így szabadult néhány év után.
Egy, azóta már nyugdíjas egykori Keletis mozdonyvezető mesélte, hogy forda szerint a gyorsvonatot ők vitték volna. A békéscsabai személyzet azonban valahogy kikönyörögte, hogy ők forduljanak vissza a vonattal, mert a karácsonyt ők is otthon szerették volna tölteni. A Keletis fűtők még keseregtek is, mert elvették a jól fizető vonatukat. Hiába, akkor még kilométer díjazás volt. Végül sikerült egy pécsi kanyart szerezni. Ott laktanyáztak és hajnalban tudták meg a laktanyástól, mekkora baleset történt. Az illető szerint velük nem fordult volna elő a baleset, mivel megálltak volna Írásbeli Rendelkezésért, ha helytelenbe akarták volna kiküldeni őket.
Az M62 056 psz. mozdonyt állítólag 1991-ben selejtezte a hatvani fűtőház. Ennek ellenére többen esküsznek rá, hogy a ’70-es évek első felében még látták egy Szergej maradványait az Északi Járműjavítóban, ami a pletyka szerint a 056-os volt. Meglepő módon 1969. áprilisában a szolnoki fűtőháznál selejtezték az M62 138 psz. gépet. Egyes hírek szerint ebből lett M62 503 de szerintem valami sumákság van a dologban. A 424,141 psz. mozdonyt 1969.04.03-án törölték a békéscsabai fűtőház állományából, kazánja a Nyugati műszakhoz került.
Ez volt az MDmot 3029! Bárdos Imre segítségével a http://www.btx002.atw.hu/ oldalon az MD-s balesetek címszó alatt gyűjtöttem össze az MD-motorvonatok baleseteit. Bárdos Imre! A topic elején szereplő 1988-as siklást is felteszem valamikor!
A szajoli baleset idején sokszor felidéztek a médiában egy -ha jól emlékszem a 60-as években történt- balesetet, amikor személy és tehervonat ütközött. A közös ott és itt a sok halálos áldozat volt. Miről is volt akkor szó? Hol történt az a baleset és hogyan?
Egy öngyilkos jelölt az autójával valamelyik reggeli Szolnok-Debrecen közötti személyvonat elé hajtott egy vasúti átjáróban. Most láttam a híradóban. A mozdony V43 1086 volt.
1992.01.07. Hort-Csány : V43 1024 gyv. V43 1055 tv.
14,10-kor az Atkár-Csány közötti úton, a vasút 825. sz. szelvényében lévő átjáróban az 50171 sz. répavonat elgázolta a Volán - Gyöngyösre tartó - BV 26-96 forgalmi rendszámú autóbuszát és kisiklott. 14,11-kor a tehervonat mozdonyvezetője mozdonyrádión jelentette a balesetet a miskolci irányítónak. 14,15-kor a Sopron – Miskolc között közlekedő 594 sz. gyorsvonat beleszaladt a tehervonat keresztbe fordult, űrszelvénybe érő első kocsijába. A mozdony a szerelvényről leszakadva elhagyta a pályát, hossztengelyén átfordulva visszacsapódott az önállóan haladó személykocsikba alaposan összeroncsolva azok oldalfolyosóját, majd a pálya mellett az oldalára borult. A szerelvény tíz kocsijából hét kisiklott. 14,16-kor a gyorsvonat sérült mozdonyvezetője a roncsok közül kimászva pályatelefonon jelentette az esetet. 5 ember a helyszínen a 6.- az autóbusz vezetője – röviddel a hatvani kórházba szállítása után halt meg. 3 fő súlyos, 8 könnyebb sérülést szenvedett.
V43 1024 selejtezve 1992.06.19. A V43 1055 psz. gépet Ms VF. helyreállította.
1992-ben Hort-Csány-nál történt balesetben súlyosan sérült a V43,1024-es mozdony. Én a baleset után az Északi Járműjavítóban fotóztam a gépet.
Ha jól emlékszem, akkor egy tehervonat ütközött az átjáróban egy kamionnal vagy autóbusszal. A tehervonat kisiklott kocsijába rohant bele a Miskolcról érkező gyorvonat 120 km/h sebességgel. A gyorsvonat mozdonya közel 360°-ban megpördült hosszirányban. A mozdonyvezető kisebb sérülésekkel megúszta. A földet érés után kimászott a gépből és megnézte a másik mozdony vezetőjét. Az még akkor is a gépen ült sokkos állapotban. A tehervonat mozdonyának pályatelefonnával értesítette a következő állomást. Többre már sajnos nem emlékszem, pedig akkor elég sok újság foglalkozott a balesettel.
Kilistáztatod a Hírek rovatot és 2002 decembernél ott van az esemény rövid leírása Mégis van halálos áldozata az isaszegi vonatbalesetnek címmel. Innen tudsz rákattintani a képekre.
Csak a tényszerűség kedvéért! Tudomásom szerint nem váltóhiba okozta a balesetet! A vonat közlekedése előtt tolatási mozgás során felvágtak egy váltót. Ezt a tolatószemélyzet vagy nemvette észre, vagy csak mélyen hallgattak róla.(Ez nemsokkal a gyors érkezése előtt történt.) A gyors vágányútjának beállítása során a váltókezelő elmulasztotta az úgynevezett kicsappantásos váltóellenőrzést, így nem vette észre ő sem a váltófelvágást. Ezután szabályosan szabadra állította a bejárati jelzőt(egyenes bejárat-a jelzőn egy fény). Ez felhatalmazta a gyorsvonat vezetőjét, hogy a bejárati vágányútban lévő váltókon sebességcsökkentés nélkül áthaladjon. Sajnos a felvágott váltó beleesett a vágányútba, és ha jól emlékszem a mozdony még át tudott rajta haladni, de a következő kocsik már siklottak-majd a felvételi épületbe rohantak.Szörnyű volt! A baleset elkerülhető lett volna, ha egy olyan nagyforgalmú állomáson mint Szajol, olyan biztber van, ami tudja a folyamatos váltóellenőrzést! De sajnos nem olyan volt, és itt jött be a váltókezelő hibája!(A kicsappantásos váltóellenőrzés elmulasztása). Tehát mégegyszer:NEM A VÁLTÓ MŰSZAKI HIBÁJA, hanem a váltó felvágása okozta a szörnyű balesetet! Ha jól tudom, a bíróság a váltókezelőt marasztalta el a legjobban, aki nem oly régen szabadult. Még kettő dolgot szeretnék megjegyezni:pár évvel a baleset előtt még 3 váltókezelő dolgozott a szolgálati helyen, amit a baleset bekövetkezésének idejére lecsökkentettek 1 váltókezelőre(létszámgazdálkodás), majd a baleset után újra 2 főre emeltek! A másik: az elmúlt év nyarán jártam újra Szajolban. Elszomorított a látvány, ahogy a vétlen áldozatok emlékének állított emlékmű a nem kellő gondozottságról árulkodott! Bízom benne, hogy 10 év távlatából még jól emlékszem, és a közöltekben nem követtem el tévedést! (Talán ez a baleset adta a legnagyobb lökést afelé, hogy már hosszú ideje nem a mozdony füstjét szagolom)
A szajoli balesethez:az anyósom szomszédja volt a gyv vezetője. Én nem nagyon érdeklődtem a balesetről Tőle,talán megértitek. Úgy tudom,egy év pihenés után újra munkába állhatott.
