A morfológia áldoza lettem!
A tenyércsattanás emlékeim szerint elég jó, de abszurd könyv. Borgestől nem olvastam semmit. (azzal vígasztalom magam, hogy egy könyvtáros úgyis csak unalmas könyvet írhat)
:-)
jó lenne, ha meghatároznád, vagy legalábbis megpróbálnád leírni, milyennek is gondolod az anyai ösztönt. (nekem ugyanis segédlila fogalmam sincs, mitől is anyai a gondoskodásnak ez az ösztönös formája)
Egyébként röhögni fox: Kolbász kutyámnak a teje is folyt, amikor két négyhetes kiscica került a házba.
"nem engedik meg a saját és közösségének erkölcsi normái."
tudod, velo, ebben akár igazad is lehetne, de az én tapasztalatom az, - már 18 éves koromban határozott elképzelésekkel és fejlett erkölcsi normákkal rendelkeztem, - hogy amiről nagyon határozottan állítottam, hogy én azt sosem tenném meg, később valahogyan mégis.....szóval ilyen a szelavi, lehet, hogy én vagyok csak túl flexibilis, de mindig el kell, hogy bámuljak azon, hogy az élet túltesz az elképzeléseimen, na meg az Isten humorán, amivel kedvesen félrepöckölte gőgös terveimet a sorsom alakításával kapcsolatosan.
az emberben igenis benne van a potencionális gyilkos.
19 évesen komolyan fontolóra vettem annak a lehetőségét, hogy kinyiffantom a mostohaanyámat. Aztán vagy tíz évvel később, álmomban módszeresen szétvertem a söröskorsót férjem barátnője fején. :-)
Különböző okokból nem tettem meg egyiket sem, de a lehetősége nagyon is megvolt.
Valamikor húszéves korom körül a legdeviánsabb fazonokkal barátkoztam, mert érdekelt az a keskeny mezsgye, ami a tisztességes embereket elválasztja a bűnözőktől. És elmondhatom, hogy sokszor csak a véletlenen múlik az, hogy valaki végérvényesen IDE vagy ODA kerül.
"ne keverd az anyai ösztönt azzal, hogy felelôsnek érzed magad egy kis emberért. az nem ugyanaz."
Erről nem tudok vitatkozni, ugyanis nem voltam még abban a helyzetben, hogy egy gyereket kell nevelnem anyja nélkül. Lehet hogy igazad van, lehet hogy nem, erről jelen ismereteim alapján nem tudok objektíven dönteni.
"valami fontosat nem akarsz elfogadni. a korlátok felismerése nem valami bánatos dolog. én például tudom, hogy mivel vannak tömött fogaim, mivel a vérnyomásom sem szuper, ezért (minima ezekért) nem lesz belôlem vadászpilóta, a fülcsengésemrôl nem is beszélve. "
Nyugodj meg, belőlem sem lesz hivatásos pilóta. Említettem, nem, hogy színtévesztő vagyok - ettől függetlenül néha-néha repülök egy kicsit vitorlázógéppel, és tisztában vagyok azzal, hogy hivatalosan nem kaphatok szakszolgálati engedélyt. Azt igyekszem érthetővé tenni számodra, hogy ettől függetlenül én úgy gondolom, hogy repülhetek repülővel. Még tán hivatalosan is. A sereg is azt mondta, jó leszek sofőrnek, pedig az se lehetnék a szemem miatt. :-/
Egyébként a lényeget már elmondtad:
"a szabadság az elôbb gondolati, majd érzelmi, aztán cselekvési szabadság. legtágabban gondolati (itt a legtöbb a buktató, hogy esetleg egy impotens álmodozó maradsz)."
Merthogy ez a lényeg. Én a legelső, azaz a gondolati szabadságról beszéltem egész végig.
Abban is igazad van, hogy sok a buktató, és ha az ember elcseszi, akkor lesz az impotens álmodozó, de ha egy kis esze is van, akkor nem cseszi el. Hogy mi lesz akkor? Egy harmonikus ember, akinek bevallottan vannak akár irreális álmai is, de mivel tisztában van vele, hogy a végletekig szabad lény, ettől nem esik depresszióba, nem ugrik le a tetőről, stb. Aki erre nem jön rá, az szvsz az irreális álmairól nem látja be, hogy irreálisak, és ez nyugtalanítja, felborítja a harmóniáját.
Épp ez az, amikor arról beszéltem, hogy az ember mérlegel, aztán dönt. Az értelmes ember az álmait is igyekszik az értelmén keresztül megvizslatni életében legalább egyszer - nem csak az álmait, hanem mindent, amiről célja, hogy tisztában legye azzal, mit is gondoljon róla.
Csak akkor jöhet rá, hogy irreális álmai IS vannak, ha az álmait, céljait időről-időre megvizsgálja, átgondolja, mérlegeli. Ha megteszi, és rájön, hogy igenis vannak irreális álmai, akkor két eset lesz. Vagy kétségbeesik ezen, vagy nem. Ha tudja, hogy szabad lény, akkor azzal is tisztában van, hogy az irreális álmai szükségesek ahhoz, amit önmagának hív. A harmóniájának része. Így hát megbékél velük, DE nem dobja el őket.
"egy apában, férfiban nincs benne az anyai ösztön. gondolhat, amit akar, nincs."
Márpedig benne van. Vannak apák, akik anyák nélkül nevelik a gyermekeiket. És előjönnek belőlük az anyai ösztönök.
És azok nem akkor teremnek elő a semmiből nagy hirtelen, hanem ott vannak végig az ürgében.
"tudod mi a szabadság alapja? a korlátok felismerése. ha ez nincs, ha nem jutsz el a magad báérmiféle korlátainak felismeréséhez, nem lehetsz szabad."
Ezzel a legkevésbé sem értek egyet, de valószníüsítem, hogy kettőnk fogalomtárában a szabadság, és a korlát fogalmak valami egészen mást jelentenek.
Merthogy szerintem a szabadság alapja annak a felismerése, hogy a korlátok csak azért létezek, mert magunk megteremtjük őket.
Ettől függetlenül vitázhatunk erről anélkül is, hogy összeegyeztetnénk a különböző fogalmainkat, csak akkor a vita abból fog állni, hogy te fogod mondani a saját igazságodat, én meg az enyémet. Ilyet már nem szeretnék játszani veled, ilyet már játszottunk eleget.
Hm... akkor kettőnk fogalomtárában az értelmes ember két különböző dolgot jelent.
Szerinted az az ember "vét a közösség erkölcsi normái ellen", akiknek a fejében megfordul a gondolat, hogy akár lehetne tömeggyilkos is, vagy mondjuk gyufaárus kislány, DE bármilyen okból inkább úgy dönt, hogy ezeket a létidő-lehetőségeit mégsem választja?
És ha vét, akkor mi van?
"Hol rejtözik akkor bennem a potenciális gyilkos?"
Nem épp most gondoltad át értelmes ember módjára pont azt a lehetőséget, hogy mi lenne ha? Aztán persze elveteddet az ötletet, mert egy rakás indokot találtál magadban arra, hogy miért NE kezdj neki.
Ott van benned is a gyilkos, csak egyesekkel ellentétben Te inkáb józan ésszel megvizsgáltad a lehetőségedet, és úgy döntöttél, hogy igen, lehetőség, de nem éri meg, vagy mert Te nem akarsz ölni, nem is tudnál, vagy tudomisén miért. A lényeg az, hogy előtűnt előtted egy opció, egy lehetőség, azt megvizsgáltad, és döntöttél felőle.
Nem a döntéseddel vitázom, hanem azzal, hogy azt állítod, nem is döntöttél semmi ilyesmi felől, sőt még csak az a szófoszlány sem fordult meg az agyadban keringő szavak között, hogy gyilkolás.
az épeszű ember mérlegeli a dolgokat, és rájön, hogy nem érdemes ámokfutni, mert a rendőrök elkapják a tökét, és rossz esetben fejbelövik a nyílt utcán.
az értelmes ember nem mérlegeli a dolgokat, hanem meg se fordul a fejében, ettöl értelmes ember, és nem az elrettentés miatt nem teszi, hanem mert nem engedik meg a saját és közösségének erkölcsi normái.
és ez már kezdödik az állatoknál, ellene vagyok a »fölösleges« állatkiséleteknek (ebbe most ne merüljünk bele, itt nem gyogyszer kisérletekröl van szó hanem pld. kozmetikum), és nem tudok olyan szitut elképzelni, hogy ok nélkül embert, állatot öljek vagy élvezzem kinzásukat.
hol rejtözik akkor bennem a potenciális gyilkos?
(ne a saját autóvezetési technikádból általánosíts) :-)
"természetesen gondolni szabad akármit, de ettöl még nem lesz mindenki potenciális gyilkos, mert vagy saját erkölcse vagy a félelem a büntetéstöl visszafogja. "
Embeeer, én épp azt magyarázom, hogy ha az illető eljut oda, hogy NEM válik gyilkossá, MERT mérlegeli a következményeket, a büntetést, az attól való félelmet, akkor már NEM MONDHATJUK azt, hogy nincsen meg benne a gyilkos én. Igenis benne van.
Az, hogy választhatunk bármilyen életek közül - akár a gyilkos életmódot is - nem jelenti azt, hogy azt is választjuk. Sőt, azt sem jelenti, hogy kötelező.
Aki azt hiszi, hogy a szabadság arról szól, hogy átgondolatlanul, idióta, agyament módon MEG IS TESZÜNK MINDENT, csak azért, mert megtehetünk mindent, nos az a világ legnagyobb hülyéje!!!
Természetesen az épeszű ember mérlegeli a dolgokat, és rájön, hogy nem érdemes ámokfutni, mert a rendőrök elkapják a tökét, és rossz esetben fejbelövik a nyílt utcán.
Az épeszű ember szvsz ettől függetlenül tisztában van azzal, hogy lehetne ámokfutó. Csak van elég esze ahhoz, hogy ki tudja választani a végtelen számíú lehetősége közül azt, ami neki megfelelő.
Ha ezt nem érted, akkor nem tudom hogy mondjam el...
bocs, de pont arra a felére válaszoltál amit elheherésztem, a komoly felett elsiklottál mint Jézus a vizen...
"a szabadság a rendelkezésünkre álló lehetöségeink közül a közösség által nem korlátozott cselekvésekböl áll.
feloszthatjuk még:
- a közösségnek tetszö
- a közösség számára semleges
- a közösség által elitélt
- a közösség által tiltott
cselekedetekre. Hogy a skálán belül hol mozogsz, ez a te szabadságod, ami ismét függ világszemléleted, neveltetésed, erkölcsi felfogásod, szellemi és fizikai képességeidtöl.
repülni és vizalatt aludni nincs a rendelkezésreálló lehetöségeid között...
természetesen gondolni szabad akármit, de ettöl még nem lesz mindenki potenciális gyilkos, mert vagy saját erkölcse vagy a félelem a büntetéstöl visszafogja.
Ha azt akarod mondani, hogy nem gondolhatok olyan dolgokra, amik még nincsenek, akkor egyet is értek, meg nem is.
Ha én nem vagyok feltaláló, akkor valóban nem.
A feltalálók, meg a kutatók viszont folyton ezt csinálják. Állandóan olyan dolgokon jár az eszük, amik még nincsenek is.
Viszont nem jött le neked a mondandóm lényege.
Nem a gondolatokkal van a bajom a szövegedben, hanem azzal, hogy olyan korlátokat emelsz magad köré, amilyen korlátaid nincsenek. Sőt, még ezzel sincs bajom. Az az én bajom, hogy ugyanilyen korlátokat akarsz húzni körém is... márpedig én ez ellen vagyok. Tőlem olyan korlátokat húzol meg magadnak, amilyeneket kedved tartja.
"nincs tiltva, hogy azt gondolj, amit akarsz, de azt állítani, hogy attól, mert elvben van agyunk, attól a gyakorlatban akármit gondolunk..."
A mondatod két fele egymásnak mond ellent.
Az elsőben deklarálod, hogy nincs tiltva, hogy azt gondoljak, amit akarok, aztán meg azt mondod, hogy de mégsem.
Én továbbra is azt mondom - és azt is gondolom -, hogy mindenki azt gondol, amit csak akar. Bármit szabad gondolni, és bármit tud is gondolni. DE nem feltétlenül akar gondolni bármit.
Akár azt is gondolhatod, hogy nem gondolhatsz mindent. És nem is fogsz tudni utána bármit gondolni. EZ! egy olyan korlát, amit magad húzol meg saját magadnak. Ha nem tennéd, nem létezne.
Tehát azt mondod, hogy mindösszesen azért nem alszanak az emberek a víz alatt, meg azért nem röpködnek az utcán karjukkal csapkodva, mert ezek a tevékenységek a közösség által nem elfogadottak?
Tökéletesen igazad van.
Minden ember azt tehet, amit csak akar. Akár röpködhetnénk is, de nem tesszük, mert ki lennénk közösítve. Ígyhát inkább nem röpködünk.
Jézus leszarta, hogy a tömeg mit gondol róla. És mivel nem érdekelte, járkált a vizen. Ennyi.
a tyúk tojhat tojás és tojik is ha akar. halikrát is tojhatna, de nem tud. de nem azért nem tojik neked kaviárt mert nem szabad neki, hanem mert nem képes rá.
az ember repülhetne - ha tudna, és aludhatna víz alatt.
a szabadság a rendelkezésünkre álló lehetöségeink közül a közösség által nem korlátozott cselekvésekböl áll.
feloszthatjuk még:
- a közösségnek tetszö
- a kközösség számára semleges
- a közösség által elitélt
- a közösség által tiltott
cselekedetekre. Hogy a skáklán belül hol mozogsz, ez a te szabadságod, ami ismét függ világszemléleted, neveltetésed, erkölcsi felfogásod, szellemi és fizikai képességeidtöl.
"de nincs benne. nem vagy te egy személyben apagyilkos, prostituált, buddha szellemiségű és nem sorolom mi még, nem is éled meg ezeket jószerivel, csak olvasol, hallasz róla."
Ezzel nem értek egyet... Illetve nem egészen értek egyet.
Mindenkiben ott van a tömegmészáros, a Don Juan, és még milliárdnyi egyéb "jellem".
Beülök az autómba, nyugodtan begurulok a Deáktérre, majd egy kövérgázzal bemegyek a váciutcába, és 80-nal végigsöprök rajta, közben elütve 100-200 gyalogost. Bármikor megtehetem. Akár ebben a percben el is kezdhetem. Bennem van a lehetőség mindenre.
A lényeg az, hogy attól, hogy rájövünk, lehetnénk őrjöngő tömeggyilkosok, vagy bármi egyebek, még nem vagyunk azok!!
A szabadság nem azt jelenti, hogy megteszünk mindent, hanem azt, hogy megtehetünk mindent.
na és ha az ember életében egy egész (vagy akár egy virtuális) könyvtár is benne van?
:-)
igaz, az ember élete lehet egy rabszolgáé is. De a fantáziának nem szabnak határt a fizikai korlátok. Most beutazhatod rövid idő alatt a fél világot. A középkori ember lehet, hogy élete végéig el sem hagyta a faluja határát. De attól még az élete lehetett teljes egész és képezhette egy könyv tárgyát is. Igaz, MINDEN ember életét nem élhetjük meg.
tiltakozom.....nem szeretném, ha az élet olyan lenne, mint egy könyvtár, vagy egy könyv, vagy mint egy rossz pc-s játék!
Az élet mámoros és édes, küzdelmes, riasztó, komor, tragikus, de pont ettől gyönyörű. Semmi ilyesmi szánalmas, vagy akár jó, de mégis csak szűk emberi produktumhoz nem hasonlítható.
Lehetőleg még gondolatban se korlátozzuk a benne rejlő lehetőségeket!
Azon mélázok, vajh mire vonatkozik hozzászólásod. A mondatokban szereplő szavak jelentéstartalmával - úgyahogy - tisztában vagyok. Ám a mondatok jelentéstartalmának értelmezése egy olyan útvesztőbe kerget, amelyből a kiutat egyelőre nem találom.
