Legyen egy kis rádiós is: Első frekvenciamérőm egy colostok volt,: Kíhúztam a folyosón egy kb 5 méteres drótot, végére tettem a frissen elkészült 1-2 wattos Urh oszcillátort, volt egy kis diódás detektoros térerőmérőm, ezzel kerestem meg a hullám mélypontok-csúcsok távolságát a vezetéken, amiből ki tudtam számolni hány megán vagyok, Aztán kimentem az udvarra és csodálkoztam hogy a keritésen is lehetett detektálni 3 méterenként dippet.
Még általánosban egyik osztálytárs hozott kis fekete vékony rudacskákat, bennük középen lyukkal. Piszok gyorsan égett. Csoki papírból (alufólia) kis rakétákat pödörtünk belőlük. Nagy sziszegéssel röpködött.
Igen durva lecseszés lett a puskapor rudacskákból. Utána hamarosan más hasonló de narancs színű "műanyag' rudacskákat hozott. Még jobban égett, repkedett. Még nagyobb volt a balhé, már rendőrök is jöttek a suliba. "Makaróni" alias TNT csövecskék voltak.
Utána már csak magamnak celluloid csíkokat vágva csináltam a röppentyűket. De az sokkal rosszabbul teljesített.
Volt az utcánk végén egy elsőbbségtábla, jó vastag csövön. A csőbe kellett óvatosan becsúsztatni a lezárt keverékes üveget, majd rá egy méretes krumplit, aztán futás...
Végül is visszagondolva mennyire könnyedén kezeltünk anno a szabadon vehető, de durva anyagokat, kicsit érthető. A benzol súlyosan rákkeltő, a széntetra szintén. Mások meg durván a környezetet is mérgezik.
Pár rádiósok által használt vegyianyag besorolása is megváltozott. A nagyon jó zsírtalanító széntetraklorid csak méreg engedéllyel vehető. A triklóretilén szintén. Valamikor féktisztítóként is árulták. Mára az is tiszta mosóbenzin. Benzolt kerestem patikában, azt sem adnak, menjek vegyszerboltba, dettó méregengedélyes az is. Polisztirol ragasztáshoz.
