Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
Csak ugye számodra nehezen felfogható, hogy a Biblia, de még annak értelmezése nélkül is élhető teljes, helyes élet.
Természetesen egy analfabéta is élhet teljes és helyes életet annak ellenére, hogy nem olvassa és értelmezi a Szentírást. Ezzel együtt aki korhűen értelmezve olvassa a Szentírást, az megtalálja benne azokat az értékeket, amik magyarázatot adnak a fennmaradására.
Ehhez kapcsolódó részlet a Szentírásban:
Máté 12,35: A jó ember a jó kincsből jóságokat hoz elő; és a gonosz ember a gonosz kincsből gonoszságokat hoz elő.
A Prédikátor 7,29 vers alapján belátható, hogy ne akarjunk túlságosan megfelelni másoknak.
Ezen a fórumon mindenki a saját meglátásait kínálja fel ingyenes megosztásra. Ezeknek a meglátásoknak az összevetésével kialakulhatnak általánosabb érvényű közös meglátások; de az is előfordulhat, hogy valaki figyelmen kívül hagyja a saját meglátásaitól összegeztethetetlenül eltérő más meglátásokat. Nekem tetszik, hogy ezen a fórumon nincs hamis bűntudatkeltés, és akkora a szabadság, hogy még azt is gyakran tolerálják, ha valaki az ellenérvek hiányában elkezd személyeskedni.
🆗 A #2555 számú hozzászólásodra eddig azért nem reagáltam, mert abban olyan egyedi pszichés megnyilvánulásokról szóltál, amelyek számomra ismeretlen gyakorisággal fordulnak elő a hívők között. Az tudható, hogy a természetfölötti tapasztalatokra sóvárgó embernek előbb vagy utóbb lesznek paranormális tapasztalatai, de az nem feltétlenül származik az Örökkévalótól. A Szentírás által bemutatott példák szerint az a legbölcsebb, ha az ember a természetfeletti tapasztalatok utáni sóvárgás nélkül egyszerűen csak nyitott az Örökkévaló megnyilatkozásaira. Ilyen volt Mózes, amikor egyszerűen csak kíváncsiságból ment közelebb az égő csipkebokorhoz; és ilyen volt a Sámuel próféta is, aki gyermekkorában amikor először hallotta az Örökkévaló hangját, akkor azt gondolta, hogy az őt nevelő Éli főpap szólította. Vagyis ezeket a természetfeletti tapasztalatokat egyik esetben sem előzte meg a természetfeletti tapasztalatok utáni sóvárgás; vagyis egyik esetben sem az történt, hogy Mózes vagy Sámuel oda akart volna képzelni egy lényt. Az is az egyéntől függ, hogy miként értelmezi az élet nehézségeit; és az is az egyéntől függ, hogy okoz-e testi tüneteket a hívőnek a lelki élete. Az első apostolok nem voltak stigmatizáltak.
Ezek után röviden említed a Szentháromságról szóló keresztény nézeteket; amivel kapcsolatban tudható, hogy amikor a Fiúisten megtestesült, akkor az isteni természetét hátrahagyva öltött magára emberi természetet, és az összes általa véghezvitt csodát a Szent Szellem erejével tette, és nem a saját erejével; és az is tudható, hogy Jézus a Mennyei Atyához szóló imádságot tanított. Mindez arra utal, hogy több személyből áll az Isten, de ennek konkrét elképzelésével szerintem csak akkor kellene foglalkoznunk, ha Jézus adott volna erről egy tanítást.
Aztán arról írsz, hogy anyagmentesen miként lehetne valakinek tapasztalata vagy érzelme. Ehhez a felvetésedre talán választ adhatnak a halálközeli élmények állandó elemei. Aztán a Szentháromságon való tűnődésedhez hasonlóan azon kezdtél el tűnődni, hogy egy ismeretlen működésű lényt milyen alapon lehet az örök létezéssel jellemezni. Ezzel kapcsolatban nekem elég annyi, ahogyan Mózesnek bemutatkozott, és az magyarul úgy szól: Örökkévaló. Továbbá a Jézus által tanított imádságban a Mennyei Atya van megszólítva, és nem a Mennyei Anya. (Egyébként régészeti leletek bizonyítják, hogy az ókorban még nem volt annyira egységes az izraelita vallás, mint napjainkban; és volt Izraelben olyan vallási közösség, amelyik nőneműnek képzelte el Istent. Aztán ez a vallási közösség megszűnt, és a vallási elképzeléseik a feledés homályába vesztek.)
Freud csak az előbbiben volt erős, te nem tudom melyikben érzel magadban kvalitást.
Az élet mindig a halál útja, megkerülhetetlenül.
Vannak akik előbbre hozzák, vagy megszakítják. Aztán, sokszor csak egy rossz pszichés állapot miatt járnak úgy.
Ami meg ezt illeti:
"Ezért csökkenti a halál bekövetkezte után eltelt idő az újraéleszthetőség esélyét. Belátható, hogy minél régebbi egy élőlénynek a maradványa, annál jobban hasonlít a sohasem élt anyagra. Továbbá az is belátható, hogy nagyobb valószínűséggel támad fel egy fosszília, mint a sohasem élt anyag."
Egyrészt semmi sem "támad fel" ami meghalt.
Másrészt fura, hogy egy hívő, aki hisz a "feltámadásban" kételyt fogalmaz meg a "az újraéleszthetőség esély"-ről.
Mítoszi hősöd bomlásnak indult halottat hullahoppolt:-)
Amit írtam, az egy alig módosított változata annak a Sigmund Freud által kidolgozott elméletnek, amely szerint az emberben egyszerre van jelen az életösztön és a halálösztön. Ezen az elméleten csak annyit módosítottam, hogy a halálösztönt az életösztön hiányaként értelmeztem, és az életösztön lecsökkenését a halálösztön fogalmának használata nélkül írtam le. Minden egyéb tekintetben azért követtem Sigmund Freud elméletét, mert az a biológiai folyamatokból levezethető; ugyanis az élet számára fontos molekulákat és ionokat némely folyamatok előállítják, más folyamatok pedig lebontják. Továbbá az is megállapítható, hogy a lebontó folyamatok sokkal gyorsabbak az előállító folyamatoknál. Ezért az anyag életképességét azok az életfolyamatok biztosítják, amelyek a lebontó folyamatoktól védetten képesek előállítani az életfolyamatokhoz szükséges molekulákat és ionokat; és ennek alapján belátható, hogy az életfolyamatok az önfenntartásra, önvédelemre és szaporodásra irányulnak; továbbá az is belátható, hogy az ilyen életfolyamatok megvalósításához viszonylag sok atomból álló szerveződésre van szükség. Egy laboratóriumban kialakított biztonságos környezetben akár 500 atomnál kevesebből is előállítható egy életképes szerveződés, de a valós körülmények között is életképes szerveződéshez 1000 atomnál többre van szükség. Ezzel szemben a lebontó folyamatokra az élettől független nagyon egyszerű szerveződések is alkalmasok (pl.: HCl).
Érdemes bevezetni az alábbi fogalmakat: • Az élet útja az, amit az életfolyamatok határoznak meg. • A halál útja az, amit az élettől független folyamatok határoznak meg.
A természeti folyamatok vagy az élet útján, vagy a halál útján haladnak. Amikor egy élőlény életfolyamatai leállnak, akkor az élőlény elpusztul (meghal), és a maradványa a halál útján halad tovább; és minél tovább halad a maradvány a halál útján, annál kevesebb nyoma marad az egykori életnek. Ezért csökkenti a halál bekövetkezte után eltelt idő az újraéleszthetőség esélyét. Belátható, hogy minél régebbi egy élőlénynek a maradványa, annál jobban hasonlít a sohasem élt anyagra. Továbbá az is belátható, hogy nagyobb valószínűséggel támad fel egy fosszília, mint a sohasem élt anyag.
Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódó részlet a Szentírásban:
5Mózes 30,19: Tanúnak hívom ellened ma az eget és a földet: elétek tettem az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd az életet, hogy élhess te és az utódaid.
Ez csupán egy elvakult hívői álláspont, amikor mindenre kivetítitek a képzelt lényeteket, a mindent figyelő Big Brothert aki elől nem érdemes elsunnyogni.
Aki lebutítja magát egy ilyen szintre, annak persze a bajok, problémák, személyes tragédiák, betegségek, mind és mind a Főhősük "próbatételei".
Ám az is elvezethet addig, hogy a hívő a "rámért betegség" gyógyításában nem partner, és azt véli, hogy ily' módon az "Úr előbb öleli szerető kebelére".
Vagy ott az érdekes pszichés defekt, amikor annyira beborul valaki a hítébe, hogy akár stigmák is képesek megjelenni a testén.
Aminek külön érdekessége, hogy sokszor nem egyezik a rómaiak kivégzési eljárásával, hanem az általa látott hibás művészi megjelenítés szerint történik.
Arra nem is kívánok kitérni, hogy eleve az "Örökkévaló" léte kétséges, gyakorlatilag nulla, de legalább is bizonyíthatatlan.
Ezzel kapcsolatban az a kedvencem a hívői oldal képzelgéseiről, amikor az "anyagtalan entitás" akiben egy atom, molekula sincs, még külön "szellemmel" is rendelkezik.
Egy kvázi körvonalazhatatlan szellemlény szelleme, ami "szentszellem/lélek néven szalad a mítoszotokban:-)
A sok felesleges gondolkozásod a kitalált főhősödről nyilván nem tér ki arra, miként is gondolkozhatna, lehetne memóriája, vagy érzelmei "anyagmentesen"?!
Vagy honnan is lenne tudása, tapasztalata, miféle úton tenne rá szert?
Mi az az energia ami működtetné ezt a roppant különösnek képzelt lényt? Vajon anyagcseréje lenne?
Mi alapján biggyeszthető rá az "Öröklét" ha sem a kezdete, pláne a vége nem ismert működésének?
Lehetséges ha lett volna, már nincs.
Miként is lehetne mondjuk neme, hisz" "Úr" ill. "Atya" titulussal bír, ám az ehhez való attribútumok hol is leledzenek?
;-)
Az a meglátásom, bárminemű állítás felőle, semminemű ismeretre nem támaszkodik, és soha, senki, semminemű tudással nem bírna felőle, még akkor sem ha talán létezne.
Ily módon, minden ez irányú értekezésed, holmi fantazmagóriára támaszkodó meddő agyalás.
Ismét írom, hogy az Örökkévalóval történő együttműködés nélkül az örök élet utáni sóvárgás értelmetlen, alaptalan és nonszensz.
Ezért is létező jelenség a halálba késztetés (életösztön vesztés). Ez a jelenség röviden arról szól, hogy a születéskor meglévő életösztön (az Örökkévalóval megélt együttműködés hiányában) folyamatosan csökken, és egy idő után teljesen elvész. Az életösztön elvesztésének folyamatát akár meg is fordíthatja az Örökkévalóval megélt együttműködés, de ennek hiányában az életösztön folyamatosan csökken, és ezt a csökkenést a különféle traumák fel is gyorsíthatják, aminek következtében szuicid késztetés is kialakulhat. Ez egy olyan jól dokumentált természeti jelenség, amely gyakorlatilag kizárja azt, hogy az Örökkévalóval megélt együttműködés nélkül sóvárogjon valaki az örök élet után. Ehhez kapcsolódó részlet a Szentírásban:
János 10,10: A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; de én azért jöttem, hogy legyen életük, bőséges életük.
Az emberré válás evolúciós folyamatához nem kell a "receptbe" szellem.
• Arról volt már szó, hogy az életnek csak akkor van értelme, ha értelmessé tesszük.
• Arról is volt már szó, hogy az életnek az együttműködés (a szeretet) ad értelmet.
• Belátható, hogy a múlandókkal való együttműködés a múlandó életnek ad értelmet.
• Belátható, hogy az örök életnek csak az Örökkévalóval történő együttműködés ad értelmet.
A gyarló és esendő jellemmel bíró ember persze sóvároghat "feltámadásra", meg "mennyben" való kitudja minő "öröklétre". Hinni bármit is lehet, noha totál alaptalan, vagy nonszensz dolog.
• Belátható, hogy az Örökkévalóval történő együttműködés nélküli az örök élet utáni sóvárgás értelmetlen, alaptalan és nonszensz.
A másodlagos késztetésekhez mereven ragaszkodó ember elfojtja magában az elsődleges késztetéseit, aminek következtében az elsődleges késztetései irracionálisan fognak feltörni... ami miatt nem találja meg a lelki békéjét.
Ehhez a gondolathoz kapcsolódva érdemes megjegyezni, hogy az ember egy másodlagos késztetés hatására akar beilleszkedni a környezetébe, aminek a konformitás a megnyilvánulása. A konformitásról szóló angol nyelvű wiki cikk annyira részletesebben szól arról, hogy a különféle kultúrákban mennyire eltérő mértékű a konformitás, mintha az lenne a kulturális sokszínűségnek az egyik megnyilvánulása. Ezért számomra különösen érdekes, hogy mit ír erről a Szentírás.
Prédikátor 7,29: Vedd észre, hogy az Isten által becsületesnek alkotott ember túl sokfelé akar megfelelni!
Vagyis a Prédikátor 7,29 vers szerint a túl sokfelé megfelelni akaró ember problémákat okoz (önmagának). Mik lehetnek ezek a problémák?
• Alacsony önértékelés miatti szorongás, és kimerítő stressz.
• A határok hiánya, és túlságos függés mások véleményétől. • Képtelenség az ön-azonos döntések meghozatalára.
• Identitásvesztés és felszínes kapcsolatok.
Amennyiben ezek tartósan fennállnak, akkor azok az alábbi testi tüneteket okozhatják: • Fejfájás • Alvászavarok • Emésztési problémák • Immunrendszeri gyengülés
A megoldás az, hogy ne akarjunk túlságosan megfelelni másoknak.
Az Isajas 55,2vers azt ajánlja az olyan helyzetekre, amelyekben egy másodlagos késztetés hatására egy elsődleges késztetés háttérbe szorul, hogy kezeljük rugalmasan a másodlagos késztetéseinket, és az alapvető szükségleteink kielégítésében keressük az örömünket.
A másodlagos késztetésekhez mereven ragaszkodó ember elfojtja magában az elsődleges késztetéseit, aminek következtében az elsődleges késztetései irracionálisan fognak feltörni. Ez a gyakorlatban úgy nyilvánul meg, hogy sokáig az elsődleges késztetésit elfojtva teljes erejével a másodlagos késztetései szerint akar megnyilvánulni; majd amikor már nem bírja tovább erővel, akkor a másodlagos késztetéseit figyelmen kívül hagyva veti bele magát az elsődleges késztetései szerinti megnyilvánulásba, amit rendszerint lelkiismeret furdalás szokott követni. Vagyis a rugalmatlan embernek kétféle lelki állapota van; és mind a kétféle lelki állapotára az jellemző, hogy valamely késztetését elfojtja, ami miatt nem találja meg a lelki békéjét.
Az Isajas 55,2vers azt ajánlja az olyan helyzetekre, amelyekben egy másodlagos késztetés hatására egy elsődleges késztetés háttérbe szorul, hogy kezeljük rugalmasan a másodlagos késztetéseinket, és az alapvető szükségleteink kielégítésében keressük az örömünket.
Ezzel kapcsolatban érdemes tisztába lenni azzal, hogy másodlagos késztetéssel hajtva törekszik az ember a jogkövető magatartásra. Ennek következtében az ember mindaddig törekszik a jogkövető magatartásra, amíg az nem okoz számára túlságosan nagy frusztrációt és stresszt. Az embernek ez a jogkövető magatartásra törekvése már abban is megnyilvánul, hogy nem vitatja azt, hogy valóban törvény-e az öntelt jogalkotó által törvénynek minősített jogszabály. Minek is vitatná addig, amíg nem okoz túlságosan sok frusztrációt és stresszt; utána meg majd úgyis kiderül, hogy (az üvöltve hirdetett törvény is) csak egy eltörölhető jogszabály.
Akár egyfajta természeti törvénynek is tekinthető az, hogy a párkapcsolatok spontán alakulnak ki a társas életet élő emberek között.
Itt érdemes megemlíteni, hogy a Teremtő akaratából vannak a természeti törvények, ezért azokat a teremtményeknek lehetetlenség megtörni. Noé fiainak hét szabálya szerint törekedni kell a jogbiztonságra, ami a jogszabályok alkotásával és a jogkövető magatartásra törekvéssel valósul meg; de a jogszabályok megtörése csak tilos, és nem lehetetlenség. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a lehetetlen dolgokat (például a plafonon mászkálást) fölösleges megtiltani. Továbbá az is megállapítható, hogy ha a jogalkotó úgy érzi, hogy a saját képességeit felülmúlóan jó jogszabályokat alkotott, és ezzel összhangban úgy gondolja, hogy "az Istentől kapta az ihletet a jogszabályok megalkotásához", akkor ettől még az általa megalkotott jogszabály nem válik megtörhetetlen törvénnyé. Ezért a jogalkotó önteltségére utal az, ha az általa megalkotott jogszabályt megtörhetetlen törvénynek tartja.
A párkapcsolatok spontán kialakulására visszatérve belátható, hogy a társadalom igényt tarthat arra, hogy valamilyen módon szabályozza a párkapcsolatok kialakulását; és ez a szabályzás megvalósulhat írott jogszabályokkal, vagy íratlan népszokásokkal és családi szokásokkal. Az is belátható, hogy az egyébként spontán módon kialakuló párkapcsolatok csak úgy alakulhatnak a szabályok által meghatározott módon, ha a szabályok valamilyen hatást gyakorolnak a társadalom tagjaira, és ennek a hatásnak frusztráló mellékhatása is van. Sigmund Freud helyesen állapította meg azt, hogy a pszichés zavaroknak párkapcsolati, illetve szexuális eredete van. A részletekbe nem belemerülve is megállapítható, hogy az embernek két alapvető ösztöne van: az egyik az önfenntartási ösztön, a másik a fajfenntartási ösztön. Az önfenntartási ösztönhöz kapcsolódó szükségletek akár egyedül is kielégíthetőek, de a fajfenntartási ösztönhöz kapcsolódó szükségletek kielégítéséhez együtt kell működni egy másik emberrel. A spontán kialakuló párkapcsolatok elvileg lehetővé tennék a fajfenntartási ösztönhöz kapcsolódó szükségletek kielégítéséhez az együttműködést, de a gyakorlatban ezt megnehezítik a párkapcsolatok kialakulását irányító szabályok, és ez okozhatja a frusztrációt és a pszichés zavarokat.
A szabályokból fakadó frusztrációval és pszichés zavarokkal kapcsolatban érdemes megemlíteni még azt, hogy az embernek vannak elsődleges késztetései (ezek a Maslow-piramis alján lévő szükségletek), és másodlagos késztetései (a többi szükséglet); és a szélsőséges esetek kivételével minden esetben a másodlagos szükségletek irányítják az emberi megnyilvánulásokat. Például egy ember csak akkor kezd el mohón zabálni, ha már nagyon éhes, mert egyébként udvariasan fog étkezni; és így van ez a többi elsődleges késztetés esetében is. Általános jelenség, hogy amikor egy másodlagos késztetés hatására egy elsődleges késztetés háttérbe szorul, akkor annak frusztráló-stresszelő hatása van. Az ilyen helyzetekkel kapcsolatban érdemes felidézni az Isajas 55,2 verset.
Isajas 55,2: Miért adtok pénzt arra, ami nem kenyér, és fáradoztok olyanért, ami nem elégít meg? Hallgassatok rám, és egyetek jót, és élvezze lelketek.
Vagyis Isajas 55,2 vers azt ajánlja az olyan helyzetekre, amelyekben egy másodlagos késztetés hatására egy elsődleges késztetés háttérbe szorul, hogy kezeljük rugalmasan a másodlagos késztetéseinket, és az alapvető szükségleteink kielégítésében keressük az örömünket.
Mekkora eszük volt a Biblia szerzőinek, hogy kell a nő, ha másért nem a szaporodás végett, amit sikeresen túl is toltunk:-)
Amúgy a Biblia nem pontosítja az "oldalbordát" tudtommal.
De tök mind egy.
Ami érdekes, hogy minden állatot csiribázott a főhős, az emberhez már kellett neki pár vödör föld, Évához meg a leszedált Ádámból szerzett anyagot:-O:-P
Merült benne az aksi?
A 10 parancsolattal már 2x 40 napot elpöcsölt, az a főhős, aki egy nap alatt rittyentette a Föld köré az univerzumot:-O:-P
Az 1Mózes 2,15 és az 1Mózes 2,18 versek hagyományos értelmezése szerint a férfiakra jellemző a céltudatosság és a nőkre jellemző a kapcsolat-központúság; továbbá az is következik ebből, hogy amíg a nők szívesen élik meg az érzelmeiket, addig a férfiak kerülik azt, hogy az érzelmeik megakasszák őket a céljaik elérésében.
Ebből az is következik, hogy a férfinek az a nő a hozzá illő társa, aki önként és szívesen követi őt. Továbbá az 1Mózes 2,21-23 versekből megtudható, hogy a férfi a szívéhez közel álló társaságban (oldalbordájában) találta meg a hozzá illő társat. Vagyis a párkapcsolatok spontán alakulnak ki a társas életet élő emberek között.
Néha csak a nyers egyszerűséggel megfogalmazott állítások érthetőek. • Belátható, hogy létezik az örökkévalóság fogalma, mert 1+1=2 akkor is, ha azt senki nem képes felfogni. • A Szentírás szövegéből levezethető, hogy az Örökkévaló Szellemétől vált a hominida emberré.
• Ezért az is belátható, hogy az embernek vannak a múlandóságon túlmutató vágyai, szükségletei. • Ennek fényében az is belátható, hogy az embernek csak egy másik ember lehet hozzá illő társa (a többi hominida nem hozzá illő).
Nagyon vicces, hogy a "Mindentudó" bibliai főhős, minden állatnak csiribázott nőstényt, emsét, kancát...stb... csak Ádám maradt hoppon, a 1Mózes 2,18 szerint:-):-):-)
"Szerintem az ember felismeri a természeti törvényeket, és nem kitalálja"
Az ember a "természetfelettit" azt kitalálta, aminek a létével, valósnak élésével vergődsz, egy ismeretlenek és ismerethiányosok alkotta fantazmagória alapján.
Semmit sem neveztél meg ami örök, mert például az ember alkotta matematika addig "örök", amíg ember ismeri.ű
Vagyis velünk együtt elillanhat, mint az elégő fa füstje.
Amit mi felismertünk a természet törvényei közül, az az ismeret is véges, és ráadásul csak a mi világunkban igaz.
Az az "ősi szöveg" semmiben nem ellentétes, emberfüggő, ráadásul annyira ember alkotta, hogy még az izzadtság szaga is érezhető:-)
1Mózes 2,15: Az Örökkévaló Isten fogta az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt.
Az Éden kert művelése és őrzése egy céltudatos tevékenység; és ezért az emberre a céltudatosság jellemző. Aztán néhány verssel később található az alábbi vers.
1Mózes 2,18: És mondta az Örökkévaló Isten: Nem jó, hogy az ember önmagának van; alkotok hozzá illőt mellé és ellene.
Vagyis az embernek szüksége van egy önálló véleménnyel bíró társra; és ebből fakadóan az ember társára a kapcsolat-központúság jellemző. Ezzel összhangban az ember társa így értelmezi az 1Mózes 2,18 verset: És mondta az Örökkévaló Isten: Nem jó az embernek egyedül; alkotok hozzá illő társat.
Ezeknek a verseknek a hagyományos értelmezése szerint a férfiakra jellemző a céltudatosság és a nőkre jellemző a kapcsolat-központúság; továbbá az is következik ebből, hogy amíg a nők szívesen élik meg az érzelmeiket, addig a férfiak kerülik azt, hogy az érzelmeik megakasszák őket a céljaik elérésében.
Ismersz-e valamit, ami örök, és nem az emberi fantázia terméke?
Itt a fórumon is volt már téma az Örökkévalómeghatározása; amiben sokan azért szoktak kételkedni, mert a természetben minden múlandó. A múlandósággal szembeni leggyakoribb ellenpéldák a matematikai összefüggések (például: 1+1=2) szoktak lenni; amire az előbbi álláspont képviselői azt szokták mondani, hogy a matematika az emberi fantázia terméke. Szerintem az ember felismeri a természeti törvényeket, és nem kitalálja; továbbá az is egy felismerés, hogy a matematika képes a természeti törvények leírására, továbbá az is belátható, hogy a matematikának ez a képessége független attól, hogy a természet lehetővé teszi-e azt, hogy a törvényszerűségeit a matematika leírja. (Ha valaki át tud ugrani egy 2 méter magas korláton, akkor ez a képessége független attól, hogy van-e mellette egy olyan sporteszköz, amellyel a magasugrási képességét mérni lehet.) A lényeg az, hogy az ember fantáziájától függetlenül is léteznek örökkévalók; és ezért csak az a kérdés, hogy milyennek képzeljük el az ember fantáziájától függetlenül is létező Örökkévalót. Aki úgy gondolja, hogy csak a megszólíthatatlan matematikai összefüggések alkotják az örökkévalót, az elkerüli ezt a számára meseszerűnek tűnő témát. Aki viszont az ehhez a témához kapcsolódó eszmecserében szívesen részt vesz, az elfogadja azt, hogy a Szentírás szerint megszólítható az Örökkévaló, akit erre utalva nagybetűvel kezdve említ.
Akkor mi szükség van arra, hogy letűnt idők ismeretlen személyeinek, egy mítoszi hős szájába adott szövegein rágódj?
Pont az teszi értelmessé ezeknek a letűnt koroknak az ismeretlen személyei által írt szövegein a rágódást, hogy olyan mai is érvényes dolgokról szól, mint például arról, hogy az ember az adekvát érzéseit követve akár a szervezett vallások tanításától függetlenül is képes a jótettekre, képes a valós szükségletek kielégítésére. Ma rengeteg ember van, aki úgy képzeli, hogy csak más emberek vezetését követve képes arra, hogy kielégítse a valós szükségleteit; és itt van egy ősi szöveg, amely ellentétes az elképzeléseikkel.
"miután a szellemi vezetőktől olajat (iránymutatást) vettünk, tisztítsuk meg magunkat a szellemi vezetők kovászától, hogy közvetlenül a Szent Szellem lehessen a kovászunk."
Ezzel a gondolattal kapcsolatban felmerülhetnek az alábbi kérdések: • Miért kell megtisztítani magunkat a szellemi vezetők kovászától? • Miért okozhat gondot a szellemi vezetők kovásza?
Jézusnak a Máté 25,1-13 versekben található példázatában a szellemi vezetőket szimbolizáló kereskedőknek olyan sok olajuk van, hogy azzal másokat is el tudnak látni, de ők inkább váltják evilági javakra az olajukat, minthogy az Istennel való bensőséges kapcsolatba fektessék. A kereskedőknek ez a viszonyulása a saját olajukhoz teljes összhangban van a Máté 23,13 verssel: Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt; mert sem ti nem mentek be, sem az oda igyekvőket nem hagyjátok bemenni.
Először úgy tűnt, mintha a mennyek országának kapujában ácsorogva akadályoznák az írástudók és a farizeusok a bejutást, aztán a Máté 10,8 vers hatására beláttam, hogy azért akadályozzák a saját maguk és mások bejutását a mennyek országába, mert pénzért adják az olajukat. A kereskedők nem fogyasztják el a terméküket, és nem tárják fel a lelőhelyeiket; és pont ennek kereskedelmi szemléletnek a megelőzésére mondta Jézus az apostolainak azt, hogy ingyen végezzék a szolgálatukat, mert a kereskedelmi szemlélet kovásza mellett nem tud érvényesülni a Szent Szellem kovásza.
