Szóval a választási lehetőségük a hetvenes-nyolcvanas években az azonnali éhínség, és potenciális széthullás és polgárháború, illetve az iparosodás között volt. Nem csoda, hogy utóbbit választották.
Röviden: a mostani iparosodás eredményei között sorolhatjuk fel a katonai megerősödésüket (ennek lesz majd jelentősége, egy bezárkózott Kína sokkal rosszabbul állna e tekintetben), a politikai egység megőrzését, valamint azt, hogy elkerülték a dieoffot harminc éve. A hátrány az, hogy emiatt integrálódtak a világgazdaságba. De ugyebár ha nem lesz teljes összeomlás mégse, akkor ez nem is akkora hátrány, míg ha lesz, akkor is - ki tudja? - az előnyök éppenséggel ellensúlyozhatják.
Minden modell "növekedéselvű", amennyiben addig növekszik, amíg lehet. A középkori parasztok is addig törték fel a szűzföldeket, amíg voltak szűzföldek. A vadászó-gyűjtögetők is addig vadásztak, amíg volt mit (egy csomó állatot sikeresen le is vadásztak), nem tudsz mutatni olyan modellt, ami ne lenne "növekedéselvű". Ráadásul Kína, amikor erős volt, akkor csak egyszer nem hódított, amikor lehetősége lett volna rá (a XV. században), de egyébként szinte mindig pontosan akkora volt a birodalom, amekkorára fizikailag meg tudott nőni.
Egyébként Kínában a mostani "modellváltáskor" (nem tudom, hogy a maói modell mitől ne lenne "növekedéselvű", egyébként) egyszerűen arról volt szó, hogy a mezőgazdaságban engedélyezni kellett a magántőkét, mert különben éhínség tört volna ki. Utána pedig a kisiparban is, majd adminisztratíve egyre nehezebb volt akadályozni a magánkisipar magánnagyiparrá alakulását. Az egy más kérdés, hogy nem is nagyon akarták, de nagyjából két lehetőségük volt: teljesen elvágják a gazdasági átalakítást (a SZU-ban más hatalmi erőviszonyok és sokkal nagyobb iparosítás mellett pontosan ez történt), vagy pedig engedik tovább a maga logikus végkifejletéig.
Ez az örök csapdahelyzet, természetesen amíg van erőforrás a növekedésalapú gazdasághoz, adddig nem tanácsos kimaradni belőle, mert különben meghódítanak azok, akik nem hagyják ki. De pont most, a növekedéselvű modell bukása előtti "percekben" (történelmileg) a Világ Műhelyévé válni, ennyi földet lebetonozni, aszfaltozni, ennyi parasztot városba hajtani és fogyasztásra szoktatni, a szenet, miegyebet ilyen marhaságra pazarolni, ez talán mégse érte meg nekik.
Természetesen a pofa beverése jelentős populáció ingadozással, dieoffal jár, a XIX. század elején még 400 milliós népesség a század végére 300 millió környékére esett. Mondjuk a kínaiak örülhetnek, mert még ez is egy lájtosabb dieoff volt, a mongol hódítás pl. ennél jóval nagyobb mértékű népességcsökkenéssel járt.
sejtették, hogy jobb nem ugrálni, évezredek során tanulták meg.
Azt is megtanulták az évezredek során, hogyha nem innoválnak, nem fejlődnek katonailag, akkor beverik a pofájukat, az északi, vagy nyugati barbárok. Legutóbb épp száz éve kaptak ebből leckét, nem volt az olyan régen...
A kínai civilizáció történelme, ha lehet, még mozgalmasabb az európaiénál... :) Egyszer fordult elő, hogy valamilyen okból nem indultak világhódításra, egyszer próbálkoztak (Tang-korszak), főleg szárazföldi irányban, több-kevesebb sikerrel, mondjuk kb. Perzsiáig jutottak, a Tangok bukása után a Mingekig nagyon gyengék és megosztottak voltak, kisebb bajuk is nagyobb volt annál, hogy gyarmatosítsanak, a Ming-korban lett leállítva ez a hódítás, utána a Qing-korban meg már az európaiak leosztottak minden lapot, a kínaiaknak nem sok keresnivalójuk volt a világtengereken, sőt még Szibériában sem (bár itt azért bepróbálkoztak, de kudarcot vallottak, ahogy Közép-Ázsiában is bepróbálkoztak, és ott is kudarcot vallottak). De azért azt ne felejtsük el, hogy Kína önmagában a világ leghatalmasabb birodalma volt, és az évezredek során egyre nőtt, kb. annyi értelme lett volna egy ekkora birodalomnak gyarmatosítani, mint mondjuk a rómaiaknak a mezopotámiai kalandjainak (utoljára Traianus próbálkozott, sikerrel is járt, de az utódjának föl kellett adnia), egyszerűen már gyarmatok nélkül is túl nagy és egy központból szinte irányíthatatlan volt. És még így is valahogy meghódítódott Tibet, Xinjiang, hűbéres lett Vietnam, Korea, stb. stb., sőt eredetileg a mai Kanton, Fujian, Sichuan, stb. sem tartoztak Kínához.
Persze innen Európából úgy tűnik, hogy ott mindig ilyen tökegyforma kis vágottszemű tömegek tökugyanúgy éltek, de mondjuk két kínai korszak között legalább akkora a különbség, mint mondjuk a reneszánsz és a gótika, vagy a rokokó és a román kor között.
Na igen. Ennek fényében különösen elgondolkodtató a ma (tegnap) itt felvetett agyvírusos hipotézis: ha azt mondom, hogy 100 emberből 99 abszolút rezisztens rá, akkor szerintem keveset mondtam.
Sztem tudjak, de egyszeruen le vannak benulva. Utolso ketsegbeett erofeszitesuk: furkalnak a Falklands kornyeken. Irakba is odamentek, de mar muszaj kivonulni a lakossag ellenkezese miatt (vagy a masik part nyer ).
De tényleg. Mindenféléket elolvasok, hogy kik mit gondolnak. Sokszor nem azért, mert priméren érdekes, hanem azért, mert jobb betekintést nyújt abba, hogy mit gondolnak az emberek úgy általában. Ezt is fel lehet használni valamire.
Az ilyen "jelentések' hónapokig készülnek, aztán az a vége, hogy lesz egy draft, amin jó sokat gondolkodtak, és bemutatják a vezetőknek. A vezetők azt mondják, hogy na ezt nem, hanem: ..............
Eztán a szakértők azt mondják, hogy oké, akkor összebaszom 2 nap alatt, amit látni akartok, kalap-kabát. Szevasztok.
A tudományos vita színvonala a tetőfokára kezd hágni a másik topikban. Egyre viccesebb. Most éppen 15 milliárd embernél tartanak, meg ott, hogy az energiaprobléma nem égetően sürgős... Klassz. Annyira tudományos a légkör, hogy főként a Kongó és az iszlám a téma. Még szerencse, hogy nem fertőzzük a tudományt ott.
Nem kell ebbol a jelentesbol se olyan nagy kovetkezteteseket levonni. Egy burokrata adminisztrator osszedolgozott vmi anyagot a nagy olajcegek, az IEA es a CERA jelentesekbol.
Ettol fuggetlenul, jo par orszag van akiknek a vezetese ugy tunik total kepben van, bar a helyzet surgosseget es sulyossagat lehet hogy nem fogjak fel teljesen. Peldak: Svedorszag, Dania, Nemetorszag, Franciaorszag (egy kormanyjelentes 2013-ra teszik a Peak-et), UK, Norvegia, Oroszorszag, USA, Venezuela, Szaud-Arabia, Kina, Japan, Hollandia (es ez a lista nem teljes) - ezeknek az orszagoknak a vezetese sztem total kepben van. Sajat kormanyunk kevesbe.
Szerintem 'okosan' csinálta, a körülményekhez képest. Nem szimpatikusan, de okosan. Nagyon hamar lett egy casus belli, a tornyok ledőltek, meghirdettek egy soha véget nem érő 100 éves háborút, pikk-pakk ott voltak, ahol lenni akartak, nagyon vigyáztak rá, hogy se ne nyerjenek se ne veszítsenek... ráadásul az egészet megoldják hitelből.
Nem tökéletes, de ahhoz képest, hogy milyen kártyákat osztottak, mire ő odakerült, nem is rossz. Kicsit ellenszenves, kicsit etikátlan... de hát ezt nem fair play-re játsszák.
A baj az, hogy az ő "megoldási" stratégiája nem az emberiség javát szolgálja. Vagy ki tudja, én se hiszem, hogy meg lehetne menteni 7 milliárd embert. Ő se próbálkozik ilyennel...
Nem reménytelen a dolog hazai politikusainknál se, a Fidesz szellemi műhely Jobbklikken (Navracsics és csapata) Doncsev András magától értetődő tényként kezeli az Olajcsúcsot, bár az kiderül, hogy mélyen nem ismerkedett meg vele. Kicsit hozzá is szóltam. ------------------------------------------------------------------------- Az újarisztokrácia diszkrét bája
"A rossz hír, hogy a bőség évei, évtizedei elmúltak, ezért valamennyiünknek fel kell készülnie egy teljesen új életre, a spórolás korszakára."
"Csakhogy hamarosan fordul a kocka, és azon a napon, amelyiken az utolsó olajoshordót felnyitják, összeomlik a kapitalizmus - idézi a szerző Max Webert -, mert ha igaz, hogy a jelenlegi olajár-emelkedés csak nyitánya a nyersolaj - lelőhelyek kiapadása előtti - tőzsdei szárnyalásának, akkor korszakhatárhoz értünk, és "az 1929-es világválság visszatekintve gyermekzsúrnak fog tűnni." Nemsokára úgy gondolunk vissza a gondtalan bevásárlások, a külföldi nyaralások, a második autók, a szünet nélkül dolgozó háztartási gépek: egyszóval az olcsó energia korszakára, mint egy teljesen valószínűtlen, távoli korszakra." --------------------------------------------------------------------
Ennek a fickónak jósolnak jövőt egy leendő garnitúrában... Szerintem a következő választásig már nem lehet megúszni, hogy kampánytéma ne legyen a bőség korának vége, örökre.
Hát ez nagyon durva... Végtelenül ostoba ez az EU. Vagy csak annak akar látszani, hogy a vetélytársak azt higyjék, hogy ostoba? Vagy van public és private véleményük? Titkosszolgálati szinten nyilván megvannak az értesüléseik. Vagy a túl pesszimista szakértői anyagok már nem jutnak el a főnökökig? Egy elemző simán dolgozhat az Oildrumról és egyéb fórumokról is. Bár ha úgy vesszük, a németeknek és a franciáknak világos az energiastratégiája.
Egy volt tanárom dolgozott olyan pozícióban, ahol jelentéseket kellett írnia vezetőknek (nem peak oil témában), és azt mondta, 4 (!) gépelt oldal volt a maximum, amit ezek elolvasnak, ha hosszabb, át kell(ett) írni, de a 2-3 oldalasakat még jobban szerették. Összefoglalhatnátok a Peak Oil dolgot 4 oldalban, hogy mindenki megértse a jelenséget, rövid és hosszú távú hatásait. Menne?
Jogos haragod, de én az állatfajoknál ragadnék le. Nem mindegyik faj populációi produkálnak rendszeres időközönként gradációkat, vannak fajok, ahol ez sokkal kisebb kilengésekkel jár. Ezeket kéne utánoznunk az Olajcsúcs után. Valamit Greer is írogatott ilyesmikről, bár ő a növénytársulásokat hozta példának, a klimaxtársulás a pionírokkal szemben.
A kínai civilizáció a történelmi példa az állandóbb fajta civilizációra, ahol ugyan a populáció persze hullámzik, de maga a modell elég stabil. Nem véletlen, hogy időnként tiltottak is mindenféle kalandot, világjárást, miegyéb. sejtették, hogy jobb nem ugrálni, évezredek során tanulták meg. Mára jól elfelejtették, keserű lesz az újratanulás leckéje.
Van azert ellenpelda is. Dick Cheney beszed 1999-bol.
"For the world as a whole, oil companies are expected to keep finding and developing enough oil to offset our seventy one million plus barrel a day of oil depletion, but also to meet new demand. By some estimates there will be an average of two per cent annual growth in global oil demand over the years ahead along with conservatively a three per cent natural decline in production from existing reserves. That means by 2010 we will need on the order of an additional fifty million barrels a day. So where is the oil going to come from?
Governments and the national oil companies are obviously controlling about ninety per cent of the assets. Oil remains fundamentally a government business. While many regions of the world offer great oil opportunities, the Middle East with two thirds of the world’s oil and the lowest cost, is still where the prize ultimately lies, even though companies are anxious for greater access there, progress continues to be slow."
A kovetkezo evben Cheney alelnok lett. 3 evvel kesobb az USA megtamadta Irakot.
