Elnézést, természetesen nem neked szólt, valószínűleg nem figyeltem, hol kattintottam be a választ.
A szerzői helyesírás természtesen lehetséges, amennyiben a szerző kifejezi az igényét erre (rávezeti a korrektúrára, hogy "kézirat szerint"). Ha ilyen nincs, a kiadó akkor jár el helyesen, ha az AkH-t alkalmazza. Nem teljesen vilűgos, mit jelentenek a helyi hagyományok (mi is a helyi?). A tudatos eltérés érvvel is egyetértek, de szerintem ez még az AkH-ban is benne van valahol.
Még egyszer, bocs, hogy a vitát igazságtalanul hozzád kapcsoltam, ez pusztán technikai tévedés volt.
A like ige tárgyas ige, ez azt jelenti, hogy vagy főnév, vagy főnevesült ige (Gerund) követi. Nem összetévesztendő az a bizonyos "ing-es alak" a present participle-lel (jelen idejű melléknévi igenév), mert jelen esetben nem ezzel van dolgunk. (Hiszen az nem lehet a mondat tárgya!).
Nyers fordítása: "Én szeretem ennek a könyvnek az olvasását."
Nagyon szepen koszonom, hogy segitettel! Most nagyon orulok annak, hogy vegre tudhattam a kulonbsegeket mind a harom peldamondat kozott. A "tetszik" iget nagyon gyakran hasznaljak nalatok, de igazabol volt nehany dolog, amit nem jol ertettem, de most sokkal biztosabb vagyok benne!
Ebben az esetben csatlakozom azokhoz, akikre a mókuseledel sorsa vár: titokban arra szavaztam volna, hogy ilyenkor ne mozgószabáljunk, hanem maradjon minden külön. Félig már meg is ettek a mókusok! :)
Imádom ezt a jelzőt, ezt az "igénytelen"-t. Szeretnek vele dobálózni, holott semmi egyebet nem jelent, mint hogy "nincs rá igénye, hogy utolsó betűig betartsa az akadémiai helyesírást". Van benne valami lenéző, lesajnáló.
Vessetek a mókusok elé, de én rövidpályás gyorskorcsolya Európa-bajnokságnak írnám. Így legalább van esély arra is, hogy valaki elsőre elolvassa (vö. pl. férfipárbajtőr-csapat ABC-kupagyőzelem). Persze, szabálykövetően a rövidpályásgyorskorcsolya-Európa-bajnokság formát kellene preferálni, de hát a helyesírásnak nem az öncélú szabálykövetés, hanem az olvasáskönnyítés az elsődleges célja. Kinek-kinek másutt van a határ, nem tagadom.
Arra gondoltam, hogy intézménynevekben a lényeges szavak nagy kezdőbetűsek. Kiskötőjellel kapcsolt szavakra ilyen példát nem találok, persze attól még lehet. Az (...)-Európa-(...) nyilván más.
Kerestem a csomót a kákán, és közben melléfogtam. Valóban a Mátyás király szobor a jó, ezt elnéztem, pedig ösztönösen is így írnám. A korcsolyázós verseny nagy kezdőbetűire viszont a
191. Intézményszerű (...) rendszeresen ismétlődő nemzetközi rendezvények, kiállítások ...
kezdetű szabályt hozom fel mentségemül. Ha ez itt alkalmazható, akkor a különírás mellett is kitartanék.
A rövidpályás tényleg vitathatónak tűnik, a megoldási javaslatodat azonban nem értem: a probléma az volt, hogy a "rövidpályás gyorskorcsolya" szerkezethez járul az Európa-bajnokság. A mozgószabály a szétírt előzményt egyberántaná, legalábbis eddig még ellenkező értelmű állásfoglalás nem született. Nálad miért nem rántja egybe? Vagy a sportág nevétől eltekintve az egész alakulat jelzőjeként értelmezed a rövidpályást?
Ezzel kapcsolatban valóban jó lenne tisztázni valamit: "ti itt forradalmian képviseltek", mondod, hozzám intézve szavaid, miközben én nem tartozom a "ti" közé, ugyanis rendíthetetlen AkH.-hívő vagyok (aki azonban bensőséges viszonyban igyekszik lenni a rendszer problémáival is). A forradalmiságot tehát köszönettel vissza kell utasítanom. ;) Profi szöveggyártó műhelyek esetében az általános AkH.-érvényesítés híve volnék, de egyrészt nem tartom lehetetlennek az okos kivételt (szerkesztői hatáskör), nem baj, ha bizonyos dolgokat helyi hagyományok döntenek el (úgyis így van), másrészt ugyancsak bizonyos feltételekkel, de támogatom a "szerzői helyesírás" intézményét is. Egyedül csak ahhoz ragaszkodnék, hogy az eltérés legyen tudatos, és lehetőleg indokolható (sietve hozzáteszem, hogy számomra elfogadható indoknak tűnik a "nekem így jobban tetszik" is, csak legyen tudatos :).
Azzal, hogy "... van kötelezően előírva", nem azt akartam kifejezni, hogy büntetik a szabályszegőket, csak azt, hogy más szabályos írásmód nincs.
Meg pontatlan is voltam. A helyesírás-ellenőrzőm a rövid+pályás és a gyors+korcsolya összetétel ellen tiltakozik, de ez nem vehető komolyan a sok sportnyelvi ellenpélda miatt (kispályás, szabadfogású).
Nem kéne előbb egy kicsit gondosabban elolvasni egy hivatkozott szabályt? A 140. szerint a Mátyás király szobor a kodifikált alak. (Egyébként rövidpályás gyorskorcsolya-Európa-bajnokság (mondjuk, a rövid pályáson lehetne vitatkozni).)
v79benno, a 9152-es feladványodra még senki sem válaszolt. Lehet, hogy ezt a fogalmat nem lehet magyarul helyesen leírni?
A mozgószabályokat a Wikipédia sokkal részletesebben tárgyalja, mint az AKH.
Az AKH 139. nem kezeli külön a tulajdonneveket és az összetételekben előforduló tulajdonnévi elemeket, de azt sem mondja ki, hogy tulajdonnevekre a paragrafus nem alkalmazható.
A mozgószabályok elvhű alkalmazása szempontjából tökéletes lenne a (*)Rövidpályásgyorskorcsolya-Európabajnokság, de nekem jobban tetszene a Rövidpályás Gyorskorcsolya Európa-bajnokság, ami a Wiki útmutatásaiból le is vezethető. Az én helyesírás-ellenőrzőm szerint még ez is rossz, jelzi, hogy a rövidpályás és a gyorskorcsolya nem írható egybe, de ezt már bátorkodom figyelmen kívül hagyni.
Saját példámra visszatérve a *Szentlászló-szobor mozgószabályilag kifogástalan lenne, de ez azért hibás, mert eggyel lejjebb (140.) a Szent László-szobor (Szent István-bazilika, József Attila-díj, Mátyás király-szobor stb.) szerkezet van kötelezően előírva.
Csak a véleménynyilvánítás jogával élek, senkit sem buzdítok a szabályok megszegésére. Szvsz ez a Szent István-bazilika éppúgy szembemegy szintaktikával és/vagy szemantikával, mint az ingatlan-értékbecslés.
Szívesebben írnám így: (*)József Attila díj, (*)Mátyás király szobor. Vagyis többtagú tulajdonnevek után kötőjel helyett jobb lenne a szóköz, mert a kötőjel itt túl szoros összetartozást jelöl, még ha jelzi(k) is a névtartományt a nagy kezdőbetű(k).
Azért ezzel kapcsolatban jó lenne tisztáni valamit. Kétségtelen, az AkH nem törvény, és semmi szankciója nincs annak, ha valaki nem tartja be. Azaz az író szabad. Azonban az írásművek nagyobb része azért készül, hogy olvassák őket. Ezért a feliratok és a publikációk esetében már nem akkor a szabadság, mint a magánírás terén. Már az akadémiai helyesírás is azért alakult ki, mert az olvasnivalókat előállítók, (szándékosan nem írókról szólok), fontosnak tartották, hogy az olvasnivalók nagyjából egységesek legyenek. Az első AkH kiadása után 90 évvel jutottunk el odáig, hogy kialakult egyetlen egységes norma, és ezt követően éppen a könyvkiadók és a nyomdák korrektorai és revizorai szerveztek mozgalmat arra nézve, hogy az írásrendszer egységes legyen. Ezt az ötvenes években lényegében kötelezővé tették, mert a nyomdáknak érvényesíteniük kellett az AkH-t. (Nem a fordítóknak és az íróknak, hanem a korrektoroknak kellett ezt elérniük). A szigorú egységesség a 80-as évek végén szűnt meg, és nem a rendszerváltás miatt, hanem a PC elterjedése miatt.
A magyar helyesírásnak kialakult egy tradíciója, amely az írásmódot nagyobb részt a szintaxisra alapozta. Az a tendencia, amelyet ti itt forradalmian képviseltek, ezzel megy szemben. Ez természetesen lehetséges, azonban ez az elvi változás túl radikális. Ha az lenne a szempont, hogy írjunk úgy, ahogy az emberek többsége ír, akkor el kellene dönteni, hogy mi is az a többség. Ha pedig egyszerűsíteni szeretnénk az írást, akkor inkább a mozgószabályokat és a kötőjelezést kellene megszüntetni. És - mint írtam régebben - a legegyszerűbb a különírás lenne. Az ingatlan-értékbecslés értelmetlen, mert értelmezhetetlen, szimpla hiperkorrekció. És akkor is az, ha sokan így írnak.
