FANTÁZIA: hivatalos "latin jövevényszó" ---- magyarul értjük ezt: a szó alapja a FENT szavunk, és magyarul toldalékolva. Fentező dolog így: FENT+EZ+Ő a gondolat ott FENT a FEjünkben/agyunkban születik meg.
FÁZIK: hivatalosan ugor-uráli örökség. ------ Az nem oké. CZ-F szerint a FŰ-ből van, ugyanakkor mások szerint---és szerintem is ez lesz a jó--- aki FÁ-ZIK az FÁT keres, hogy tüzet rakjon. Ezért FÁ--ZIK. Már az 1700-as években van erről grammatikai írás, illetve Kiss Dénes + mások is erre voksoltak, nálam is ez a nyerő legősibb magyarázat.
KÁOSZ: "latin jövevényszó"--- vélik egyesek. Vagy inkább a magyar eredeti hangalak lett K(á)ÓSZA és KESZE-KUSZA valaha latinok közt és mi is már használjuk ezt az új szót, végül is így már egy főnév.
ESZKIMÓ : nem német... ----- "hótalpat kötő ember" jelentést csak utólag tukmálták rá erre a hangalakra önkényesen "konszenzus" alapján, önnön magukat sem így azonosítják. 50 éve még "nyershús-evő" jelentéssel ruházták fel őket utólag, azaz ezeket minimálisan sem vehetjük komolyan. A magyar nyelv nevezhette meg eszkimónak őket. Mert magyarul van ennek az egésznek értelme.
A szó már egy tömörített verzió. Kik is ők ?... ÉSZAKI MOngoloid típusú emberek. Ez nem véletlen. A bolygónk legészakibb lakóinak egyikei ők. Akiket régen ÉSZAKI MOngol néven is neveztünk meg. Illetve csoportosításnál voltak északi VAGY eszkimó (szabadon választható) ágai a mongoloknak. 150 éve így egy lapra tették még őket, és a hangalak is egybevág, a szó vége már rövidítés, az ÉSZAKI dolog szuperül kiolvasható belőle...
Már nem is az ÁGY dologgal foglalkoznék itt, hanem amit a legvégén írsz hogy ugyanazon gyökök lennének a sorolt szavakban.
Mint sokadjára írom, a magyar nyelv szóképzése elég kreatív, többféleképpen létrehoz szavakat, ne csak egy sablonban gondolkodjunk. Ha egy szóban megtalálni egy pontos hangsort, az gyakran egyáltalán nem ugyanaz lesz, mint a hangsor önállóan jelentéssel. Példák:
APÓKA szóban sincsenek PÓKok, nem célszerű ilyeneket keresni benne, ez nem az a szó, nem gyök sem, csak épp ezen hangok összejöttek. az ilyen jelenséget ne keverjük oda. Minél rövidebb egy szó/gyök, annál valószínűbb hogy akkor is megtalálható lesz egy másik szóban a hangsora, ha semmi köze egyébként a gyökszóhoz. Máskor viszont épp ahhoz tartozó lesz, ezért kell mindig egyénenként megnézni.
LEBeg szóban sincsenek EBek. A játsSZÓ végén nem az a SZÓ van természetesen melyekkel beszélünk.))
KöszÖNTÉS szóban sem ÖNTÉS-ről van szó, az ilyeneket azért ne keverjük be.)) Nekem ez inkább a KÉZ-INTÉS szóra hajaz, ráadás volt ilyen szavunk. Odaintünk, kezet fogunk, így indul egy üdvözlés.
ValamINT szóba viszont biztosan nincs INTés szó és INT gyök sem, hiába pont ez a vége. Ez megint más. Ahogyan a MEG-INT szóban sem INTegetünk sehová. A dalolÁS során sem ÁSunk. Az egyedisÉG szóban sincs ott az ÉG-és gyökszava, nem ég itt semmi sem.
Akkor a GŐZ szóban se keressünk ŐZeket nagyon, nem az van benne, KAPA szóban nincs ott APA. És temérdek ilyen van. Van mikor tényleg benne is van a hosszabb szóban a rövid, máskor meg semmi közük ehhez, egyénenként változik ez. Például a VÁGY szót el tudom képzelni hogy köze lehet az ÁGY szóhoz is.
Már azt a részét, hogy ezért lett Á a magánhangzó. Mert elvileg régen ez "VAGY-ÓDÁS" is volt, azaz létige kapcsolata lehet, mint a VAGYON szónak is, ami azt jelenti hogy sok-sok javak VANnnak. VANódik szó is volt egykoron.
De a FAGY és ZAGY szóban bizonyosan nincsenek AGYAK és ÁGYAK sem valószínűleg...
"Viszont magyarázatot kell találni, miért alkottak hasonló gyököket, szavakat egymástól távoli helyeken?"
Ha egyet értesz az ősnyelv valahai létezésével, akkor megvan a magyarázat.
Az ősnyelv volt elterjedve mindenhol Eurázsiában, akár mint közvetítő nyelv. Nem találtak ki egymástól függetlenül semmit sem ezután, csak elhagyták egyesek a gyökökre épülő ősnyelvet.
Az ősnyelv előtti állapotról meg mit sem tudunk. Nem ismert, hogy milyen népcsoportok milyen gyököket használtak.
Ez egy külön nyomozást igényelne.
"Te is megpróbálhatod a toldalékot "magyarítani"..."
Nem szívesen megyek bele találgatásokba.
Fantazmagória, Hungária, allegória, Magyaria stb.
Meglehet, hogy az ória, ária stb. egy főnévképző. Az is lehet, hogy itt a "g" hang utáni magánhangzó csak kiejtést segítő hang, a mássalhangzó torlódást elkerülendő.
Az semmit sem jelent, hogy a KATEG-ÓRIA terjedt el. Mi is már azt használjuk. De ezt akkor is mondták úgy egykor (nem is oly régen még) hogy KÖTEGRE. A ma használt szó helyett. Ennél egyértelműbb a dolog nem igen lehetne, a hangváz is azonos. Értelmileg is stimmel.
Én fenntartom a 2125.-ben leírtakat mindenképpen...
"2125. sorszámú írás ! Igazoltuk ezt szerintem... Ha ez nem elég, akkor úgysem lesz jó semmi más sem neked..."
Nem kifogásoltam az ott leírtakat, mert még akkor a 2125-öt nem olvastam...
Amúgy erős fenntartásokkal talán elfogadható a kötegRE » kategÓRIA szavak RA/RE-ÓRIA toldalékaira adott magyarázat, de nagyon nagy az eltérés.
Ha megnézed más nyelvekben mindenütt a kategÓRIA valamilyen változata szerepel, a kötegRE sehol nem találni példát. Márpedig amennyiben ez utóbbi lett volna átvéve, legalább egy-két nyelvben ennek az alaknak kellene szerepelni, de nem!
Ez a tény a kategÓRIA változat elterjedtségét támogatja.
Ettől függetlenül a két szó gyökét (KAT és KÖT) egyezőnek tartom.
"És hogy lett az ÁGY?... Hát nagyon erősen arra lehet itt következtetni hogy a LÁGY szóból jöhetett létre hangelhagyással,"
Kizártnak tartom a szó eleji hangelhagyást, semmi értelmét nem látom, semmi nem indokolja, nem nehezíti a kiejtést. A LÁGY szavunkban semmilyen problémát nem jelent... Ez a nyelvészek stílusát idézi...
Kétségtelen, hogy az ÁGYÚ az ÁGY toldalékolt változata a nagyszáj-ú, ízeltláb-ú, ötujj-ú, stb. szavak mintájára.
Régiesen ÁLGYÚnak (ALGYÚ?) is nevezték. Vajon miért? Az ágy minden esetben lent, ALul van, amin ALszunk.
Így egyik lehetséges származtatása az AL gyök. Itt valóban szóba jöhet az L hang elhagyása, de itt legalább némiképp indokolt a kiejtés okán, és magyarázatra szorul a GY hang odakerülése! Egyébként ez a C-F magyarázat...
Egy másik verzióban pedig ÁGakból összerótt fekhelyet jeleníti meg, lágy G hanggal a végén, ami eleve a lágyságra utal.
Az ÁGY valódi jelentése is inkább védelmül, kényelemül szolgáló 'fészek'. Lásd a madarak, különösen a gólyák fészkét, de a főemlősök is készítenek maguknak ágyat ágakból, gallyakból.
Valószínűleg az ősember is jobb híján sokáig ezt a bevált gyakorlatot követhette.
Azt gondolom, ez utóbbi logikusabb és egyszerűbb eredeztetés áll közelebb a valósághoz: ÁG»ÁGY
Az ÁGY-AGY kapcsolatára hirtelenjében semmit nem tudok mondani, ahogy a többi alábbira sem.
Lásd még: VÁGY, LÁGY, FAGY, NAGY, VAGY, ZAGY szavakat, amelyekben ugyan ez a gyök szerepel.
A többes szám az ott indul hogy legalább KETTŐ Ha kérhetnénk, ezt ne torzítsd el sok jelentésűvé, mert ha 2 ember van egy koncerten, az nagyon kevés. Meg feltehetőleg a KETTŐ volt előbb megszámlálva, mint a sok ezer. A többesszám nem sokat jelent, hanem többet egynél. Óriási különbség. A gyakoriság fogalma értelmileg ettől még állhat közel a sok szóhoz. A KEMÉNY szónak is szinonimái a SZILÁRD, ERŐS, ROBUSZTUS, ACÉLOS, TÖMÖR szavak, ettől még hangalaki értelemben nincs rokonság, még K hangjuk sincsen.
A KEMÉNY szó gyöke a KŐ, ebből származik. KŐKEMÉNY-kor 2x is kimondjuk. És igen, a KÖMÉNY is ide jön, mert ez volt nevezve KEMÉNYMAG néven is, tehát ez kimutatható. De a KÉMÉNY szó teljesen másból jött össze. Kutyát sem érdekelte ezúttal a szilárdsága. Ez más Mert a KÉMÉNY megnevezés KÉMlelő nyílás a domboldalon a pincék kürtője, ami kinéz a talajból. Ugyanez a lényeg a házak KÉM-ényein is, legmagasabb pontként KÉMlelik a tájat, ez a szó a KÉM gyökből van. Ez a szótő itt.
Tehát a kémény--kemény szavak totál másból születtek. Tudom ezt nehéz felfogni, de így van. Mert van KŐ szavunk is meg van KÉM szavunk is. Ezek nem rokonok. A KÉMcső sem kemény, hanem megfigyelő cső, KÉMlelő. A KÉMIA műhely valaha KÉMLELŐ műhely is volt.
Illetve magát a KÉMÉNY szót is még meglehet találni néha-néha KÉMLELŐ megnevezéssel is régi szövegekben, na meg a KÉMÉNY szavunknak sok hasonló alakja van idegen nyelveken, de a KEMÉNY szónak viszont már nincs. Nyilván ezeket nem fogod figyelembe venni, mert előre eldöntötted mi ez...
Van még régi KÉM-fok szó, így definiálva: "Emelkedettebb pont, hely, honnan vmely tájat könnyen áttekinthetni" ---- írtál ezt le jó 150 éve.
A KÖR szó gyöke mássalhangzóváz/pár, a K_R . Ez ugyanúgy lehet gyök, mint egy BEN forma.
"Speciel Igazságnak lehet igaza ezzel a köteg szóval kapcsolatban.
Nem kell rögtön feladni a toldalék magyarázatát, még ha nem is biztos."
Pont ezért vitatkozunk. Viszont a vitában igazolni kell az állítást, mert csak abban az esetben lesz elfogadható.
Te is megpróbálhatod a toldalékot "magyarítani"...
"Ennek gyakorlatilag nulla az esélye, mert amennyiben ősnyelvről beszélhetünk, akkor az azonosságok maradványok a nyelvekben."
A mondat második részével egyetértek.
Viszont magyarázatot kell találni, miért alkottak hasonló gyököket, szavakat egymástól távoli helyeken?
Ugyanakkor számtalan különbözőséggel is találkozunk még a saját nyelvünkben is, amit csak úgy lehet magyarázni, hogy más logika, 'kép' alapján lettek megalkotva a gyökök.
Miért? Mert a távolságok miatt nem beszélhettek össze az ősemberek, és így különböző 'kép' alapján más-más hangokat használhattak föl ugyanazon gyök megalkotásakor. (pl. pir, tűz) De ettől függetlenül a hangok utánzása szükségszerűen hasonló hangokkal történt, és ennek megfelelően a hangok jelentése is nagyjából azonos kellett, hogy legyen. Ezért a rokon jelentésű gyökökben nem véletlenül találhatóak azonos hangok.
"A SÁG és SÉG képzőket a SOK szóval azonosítom. Nem vitázom rajta, mert megvan az értelme"
Ez egy ex katedra kijelentés, amit be kell bizonyítani. Helyetted megtettem:
"Meg kell vizsgálni, van-e a G hangnak is SOK jelentése. (nem zárható ki, hogy van. Ha van, visszavonom utóbbi véleményemet.)
Nézzük, mit találunk:
Inog, billeg, csillog, szipog, írogat, eszeget, iszogat, nyomogat szavak gyakorító képzőinek jelentését a G hang adja. A gyakoriság szinonim jelentése a SOK-nak."
"Viszont a toldalékolásnak van egy olyan módja is, mikor a toldalék pusztán egy jel, egy tudatosan kijelölt jel, mivel igény keletkezett mondjuk teszem azt egy múlt idő közlésére, és erre a T hangot nevezték meg."
Ezt nevezik blöffölésnek... Ha belegondolsz, magad is rájöhetsz mekkora sületlenség. Úgy képzeled el, hogy összeült az Ősemberek Világtanácsa, és közfelkiáltással a T hangot választották a múlt idő jelölésére? És, ha már együtt voltak, megválasztották a K hangot a többesszám, a J hangot a felszólítómód jelének...
"T-vel is több dolgot, például az egyik T a KRESZ zsákutca táblája."
És elgondolkodtál már azon, miért T és miért nem Y a zsákutca jele?
Ha meglesz a megoldás, azt is megérted, hogy nem véletlenül T hang a múlt idő jele.
"Te nem a KEMÉNY megfelelőit soroltad itt fel, hanem a KÉMÉNY megfelelőit. Hát k-vára nem mindegy!"
Valóban, ezt jól benéztem!!! Így higgyen az ember a online fordítónak...
No, de mindegy is, mert a KEMÉNY és a KÉMÉNY mindössze egy ékezettel különbözik egymástól, a hangváz sőt az egész szó gyakorlatilag ugyan az.
A kérdés legföljebb úgy merülhet föl, miért KEMÉNY a KÉMÉNY?
"És még csak semmi köze sincs a KÉMÉNY szóhoz, hiába egy hangalak szinte, mégis tök más az egész."
Ugyan az a hangváza: K_M, K_M.
Vagy most ez mellékes? Most nem számít a hangváz sem, ha neked úgy tetszik?
"Azaz az idegen nyelvi KÉM-ÉNY verziók mind magyar szavak eredendően,"
Ha nem is azt, hogy magyar szavak, annyit biztosan, hogy a megalkotásuk azonos módon, azonos hangokkal történt.
"Az egyik szó gyöke a KŐ . A másik szó gyöke a KÉM."
No, és a KÖMÉNYt hova sorolod? Ennek is K_M a hangváza...
Vagy a KÖRET, KŐRÖS ? Ezekben is ott van a KÖ gyök...
El kéne döntened, hogy mi mellé teszed a voksod, mert a nyelv nem aszerint épült föl, ahogy Te ma elképzeled.
Az AGY is az ÁGY szóval lehet kapcsolatban. Ezek összefügghetnek erősen. Az AGY a koponyába ÁGY-azott dolog. Nem gömbölyűségről szólhat ez, vagy kerekdedségről. VirágÁGY-ás is van, nem kerekded, csak arról szól, hogy a virágok ÁGY-a az a hely. Be vannak ÁGYazódva oda.
ÁGYas pálinkát is ismerünk, mondjuk szilvaágyon érleltet. Az ÁGYÚ törzse egy úgymond ÁGY min fekszik.
PUSKA-AGY : A puskacső van oda beÁGY-azva. Ugyanez a logikája a kerékAGY dolognak is. A keréknek ez az az ÁGYA, amire a tengely ráfekszik.
És hogy lett az ÁGY?... Hát nagyon erősen arra lehet itt következtetni hogy a LÁGY szóból jöhetett létre hangelhagyással, és ezáltal új szó születhetett meg. A benőtt a feje LÁGYA (agya is ezzel) mondásunk is ez irányba mutat.
Tényleg be kell nőnie valósan is a koponyának rendesen, de amolyan átvitt értelemben ez olyat is jelent hogy szellemileg (agyilag) érett lesz már valaki. És az agy is egy LÁGY rész. Ahogyan az ÁGYÉK---LÁGYÉK szópáros is ilyet mutat, LÁGYrészeket nevezünk meg így. Lágyszöveteket. AGY is a koponyához képest ilyen.
De vissza az ÁGY szóra, ez már önálló szó, ez eredendően egy teríték még a ma használatos ágyak előtt. Célja, hogy ne a kemény talajon aludjanak, (L)ÁGYAZNI kell hogy jó legyen ! Épp mi adódott, szalma volt kéznél, akkor ezzel megoldották, vagy egy szalmabálán is eldőltek, lágy volt és ágy volt.
Azaz az ÁGY mint fekhely szónak erősen köze lehet a LÁGYhoz. De itt vége lehet a LÁGYságnak, mert az ÁGY és ÁGY-azódás már egy új fogalom, a többi szó itt már ezt jeleníti meg mondjuk a virágÁGY(ás) esetén is immár, ezt az úgymond beágyazottságot. Ami az ÁGYÚ, puskaAGY, kerékAGY esetén is ugyanez.
Ezek már itt természetesen nem lágyak, most már ÁGY(azott) értelműek...
"ÁGYÚ : hivatalos "bizonytalan eredetű..." ----- ÁGYféle talpon fekszik, ez azért csak ad némi okot a hangalakra tán. Plusz a GYÚ, hiszen GYÚjtással hozták ezt működésbe. ÁGY+GYÚ, GY összevonva. "
Az aggyal van rokonságban, ami gömbölydedséget jelent. Az ágyú azért ágyú, mert a befoglaló öblös rész kerekded formája a névadója. A puska agya is ezért agy.
Az ágyba meg bele lehet süppedni. A süppedék is egyfajta hajlott dolog.
ÁGYÚ : hivatalos "bizonytalan eredetű..." ----- ÁGYféle talpon fekszik, ez azért csak ad némi okot a hangalakra tán. Plusz a GYÚ, hiszen GYÚjtással hozták ezt működésbe. ÁGY+GYÚ, GY összevonva.
AJTÓ : Itt nem az AJ a gyök. A HAJ, ki-be HAJTÓ dolog ez az AJTÓ. Miért nincs H az elején?... Mondjuk gyorsan, hogy: nyisd ki a HAJTÓT, és csukd be a HAJTÓT. Ugye hogy ugye?.)) Kicsit töri a nyelvet. Nem csoda, ha idővel lemaradt az elejéről ez a H hang.
ARASZ : nem finnugor, ez két ujjunk közötti RÉSZ volt eredetileg. ARASZNYI---RÉSZNYI . ARASZOL--RÉSZEL, azaz RÉSZekben halad. A RESZ nálunk gyökszó és logikailag pont fordítottja a SZER(szor, ször) szorzás értelmű gyökszavunknak. SZER--RESZ SZERelünk, összerakunk. RESZelünk, részekre bontunk. Magyarul indokolható ennek minden RÉSZ-e.
Még az lehet egy kérdés, mit csinál az A hang a szó elején. Erre azt tudom mondani, hogy tán ott felejtettük a mutatószó/névelő A hangot, és így értelmezendő a dolog, hogy ARASZ--A RÉSZ , ujjaink közti része. RASSZok is emberek RÉSZei.
EMBRIÓ : hivatalos: "latin jövevényszó" ------ Ezt azért nem kéne, ez a magzat másképpen, eredetileg az EMBERI magzat megnevezése. Talán EMBERI Ő mondák ki először, mikor megláttak egy ilyet. De odáig ez szinte 100 % hogy EMBERI dolog ez...
Kicsit utána jártam még ennek a KATEGÓRIA dolognak, hátha találok valamit, ami még jobban megerősíti hogy a KATEG az KÖTEG. Sikerült olyat találni, hogy gyakorlatilag kitudjuk ezt mutatni egyértelműen, sőt még a toldalékra is meglehet a jó válasz. Az itteni -ÓRIA vég nem feltétlenül ugyanaz lesz mint máshol, de az ominózus szavunkra megadja majd a magyarázatot.
Nem is olyan régen még, alig 120-150 éve már jó sok könyv megjelent magyarul, és ezekben gyakran nem kategóriákra különítenek vagy kategóriákra osztanak fel dolgokat, hanem KÖTEGRE, ezt így fejezték ki gyakran. És ezt a "kategória" szó helyett használták, pontosan ugyanilyen értelemben.
Azaz a KÖTEGRE felosztás = KATEGÓRIA felosztás. Ez egy idegenben történő torzítás a KÖTEG-RE magyar formából, amit már mi is használunk jelen korunkban is. De a mögöttes tartalom, és az eredeti hangalak az a mienk , mi eredeti hangalakunkból van ez az egész dolog.
És akkor a szó végi ÓRIA ebben az esetben a RA/RE toldalékunk módosított formája lehet. A KÖTEGRE osztás/különítés kifejezésünk a "kategória" szó helyett kimutatja a KATEG---KÖTEG egyezőséget...
""Az embereknek azon hajlandósága, hogy azokat az információkat részesítsék előnyben, amelyek igazolják saját prekoncepciójukat (előfeltételezéseiket) vagy hipotézisüket, tekintet nélkül az információ igaz vagy nem igaz voltára""
"Cz-F és még néhányan azóta írtak a hangokról, egyikük sem adott nekik önálló jelentést, mert nem is tudtak."
Direkt vastagon szedtem, nehogy elkerülje figyelmed,mégis megtörtént.
Most még egyszer idézem és pirossal is kiemelem, hogy lásd: "sőt Fogarasi a betűk jelentését is vallotta"
"Azzal a téveszmével meg nem is foglalkozom,"
Senkire nézve nem kötelező...
"Ketten találkoznak az őserdőben, mert szerinted ugye eleve kizárt a régebbi fejlett civilizációk, amelyekre egyébként bizonyítékok is vannak."
Sok-százezer évvel ezelőtt milyen is volt a fejlett civilizáció?
Nem ismer ilyet a tudomány...
"példa : "A FOR mióta víz hang ?" ----- mondjuk tán azóta amióta FORR, FOR-tyog, FORR-ások vannak."
Ott a FORGÁS, FOROG képe jelenik meg, s ezen szavak gyöke nem a vízhez, hanem a szilárd dolgokhoz kötődik. FORog a kerék, a leguruló kődarab, és még Te is tudsz FORgolódni...
"2: Igen, de mint utána még ezt írtam a KEMÉNY szó már a KŐ származéka, ilyenkor már rég létezett K hang, és ezzel megalkotott szókészlet. Kőből lett a kemény fogalom jóval később és nem a keményből kő"
Természetesen! Nem is a szóra értem a "keménységet", hanem magára a fogalomra, amit ma ezzel a szóval jelölünk, s ez a fogalom (mondjuk úgy, hogy tulajdonság) a KŐ-re is igaz.
"3: A nyelv épülése csak akkor történhet meg, ha képes az ember a hangjait láncban kimondani."
Ahhoz, hogy láncban kimondjuk a hangokat először egyenként kell tudni kimondani. És az egyenkénti kimondásnak az indítéka a közlési szándék, azaz legyen jelentése a hangoknak. Különben miért kéne őket kimondani? A láncban kimondott hangokhoz megfelelő szellemi képesség kell, mert a kiejtés rendkívül bonyolult művelete agyi vezérlés, megértés nélkül lehetetlen. Nem véletlen, hogy ezt egy speciális agyterület, - többek közt - a beszédközpont irányítja. Ennek híján az ember képtelen szavakat kimondani. És a hallott hangokat is meg kell érteni, és a kimondottakat is érteni kell...
"4: Az lehet hogy a zümmögő rovar hangjához hozzátartozik a mozgás is, de ettől még egyszerűen a hangja van megjelenítve, és ennyi. i. Én nem tudom miért nem jó a kézenfekvő és magától értetődő indok, nem muszáj mindent megbonyolítani, van mikor egyszerű az egész."
Az indok egyáltalán nem kézenfekvő, mert az utánzott hangból még nem lesz beszéd, ahhoz a fogalmat (amit utánzunk) is társítani kell. Ebben az esetben akár a repülő rovarról, akár annak mozgásáról van szó külön-külön, vagy együtt.
A magyarázat egyáltalán nem bonyolult. Adott egy hang, amit ki tudunk ejteni, s amivel a rovar hangját utánozzuk. Ez alatt érthetjük magát a rovart, és átvitt értelemben érthetjük annak mozgását is.
"Megjegyzés: igen, szivaccsal nehéz kopogni, de némi szilárdságú mutatóval már lehet. Meg az eső is tud kopogni, az pedig vízből áll nagyjából. De maga mint hangmegjelenítés a lényeg."
Az eső valóban kopog egy bádogtetőn, de az őseinknek még kunyhójuk sem volt, nemhogy bádogtető a fejük fölött... A kopogás jellemzően kemény tárgyakkal történik, pl jégeső...
Ez alól nem kivételeket kell keresni, hanem csak meg kell érteni, mi lehet az, ami kopog...
"2: KICsinyítő szerepe létező itt-ott, csak ne soroljunk ezért ide minden átlagostól kisebb dolgot csak azért mert szerepel benne K hang, mert sokszor ettől függetlenül lehet nem ehhez lesz épp köze."
A K hangnak nem csak KICSI jelentése van, így ahol nem ez a jelentése, értelemszerűen nem erre kell gondolni.
"3: KI(felé) fogalmának a megjelenítése bizonyos szócsoportokban, természetesen nem csak igekötőként felhasználva."
A KI(felé) eredete eléggé homályos, még a hang jelentésével is csak nehezen magyarázható.
A sumer nyelvben a KI 'föld' jelentésű szó, de ez sem magyarázható a K hang eddig ismert jelentéseivel.
A KIfelé fogalom viszont könnyen levezethető ebből a sumer szóból. Ha kimegyünk a barlangból akkor a "földön" vagyunk, azaz kint. Még a T helyhatározó rag is ott van a szó végén.
Nehezebb választ találni a KIfelé és a K hang ismert jelentése közti összefüggésre. Megpróbálom:
A sumer KI (föld) jelentés és hangalak a kínaiban (a legrégebbinek tartott és Kína déli részén beszélt hakka nyelvjárásban) is megtalálható a Föld szóban.
Ez a szó két betűből áll, az első betű kiejtése TI, jelentése nem meglepő: talaj, mező, föld. A második betű kiejtése KIu, az ősi jelentése, kellemes, szép, és dús, élhető tájra utal.
Ez pontosan megegyezik a magyar KI-ES szó jelentésével. (és a sumer KI szóéval is)
Nos, itt lehet halvány, de reménykeltő kapcsolatot találni a K hang jelentésével:
A dús, növény- és állatvilágban gazdag terület (KI) a bőség és a SOKság fogalmával jellemezhető, s ez már elfogadható etimológiát ad a KI(felé) igekötőre is.
K (hang) » KI (föld) » KI(felé, a földre).
"4: KI mint személy : "
Ez sem könnyű feladat...
A sumer mitológiában a KI (föld) lakói az emberek, az AN (ég) birtokosai pedig az istenek. Az emberek a KI (föld) lakói is sokan vannak, így rájuk is érthető lehetett a K hang jelentése. Később személynévmásként funkcionál.
"5: Többes szám, ami nem csak a SOK fogalma, hanem több mint egy."
A több, mint egy, már sok.
(Zárójelben: Van egy ma is élő törzs (a piranák) az Amazonas mentén, akik így számolnak: Egy, sok... Nincs több szavuk a számokra. Ezzel ki is merültek matematikai ismereteik.)
"De a KETTŐ már az, meg a KÉT szavunk is az. Elég ha van Kettő. Az IKER is legalább kettő."
Igen, ez egy ősnyelvi szó lehet. Nyelvcsaládoktól függetlenül megtalálható a különböző nyelvekben. Olykor már torzítottan, de maradtak nagyon hasonlók is meg még.
Figyelemre méltók még a soroltakon kívül ezen formák is:
Asztúriai/Spanyol : QUI-ÉN ---- mintha úgy mondaná hogy KI-ÉN
Azeri/Türkmén/török,stb. : KIM
Bengáli: KE
Eszperantó: KIU
Francia: QUI
KUNG (!) : KŰ-DE ---- afrikai nyelvben is ott.
Nápolyi/Olasz : CHI
Szingaléz: KA-VUDA ------ ott hosszabb, de nálunk is él a KICSODA is, ha épp kérdezünk.
Udmurt: KIN
URDU : KAUN
Vietnámi : KÉ NÁO
Zazaki: KÉ
THAI: KRAI---- Ez már azért eléggé módosult.
Vallon : KI ---- Ők viszont pont most is ugyanúgy mondják, és írják is ezt...
Azonos a hangváz, noha fordított a sorrend, ennek ellenére a jelentésük közti hasonlóság nyilvánvaló.
"KIS szó K_S váz, fordítva S_K a SOK. De az S_K az nem CS_K még ha valamiért a csekély- sekély viszonylatában mindkettő meg is található. A SOK az bőséges mennyiség, nem lehet KIS mennyiség mert ezek meg ellentétek."
Szerintem nincs köztük feloldhatatlan ellentét:
A KI-S gyök már toldalékolt, (a KI-CSI is) mint a JÓ-S, BÚ-S, NŐ-S, HŐ-S... Ill: él-es, ág-as, ut-as, ur-as
Így is bizonyítható, a szó jelentését a K(I) hang viseli magán.
A SOK, gyököt is bonthatjuk hasonlóképp: SO-K.
A K hang jelentését már tudjuk.
A SO- ősgyököt kell górcső alá venni:
SOdor, SÚrol, SÚrlódik, SIkál, SEreg, SEper, SArabol, SÜrög szavak kapcsán az S a SÚRLÓdás hangja. Két, vagy több tárgy egymáson, egymással érintkezve mozog. (A mozgást a második hang közvetíti, többnyire az R, de lehet más is: SÓ-Z, SÜ-L, SÚ-G...)
Az egyik tárgy lehet nagyon aprószemű is: SÓder, SÓ, SEper...
(Ugyanakkor a gyors mozgású levegőnek is a hangja: SÜvít, SIkít, SÍr...)
De maradjunk az aprószemű dolgoknál, mert ez a jelentés illik a vizsgált gyök SOK jelentéséhez.
A SOK gyökben ezek szerint a SO- jelentése "apró", a -K hang jelentése pedig a már ismert "több(es)" Összeolvasva, apró-sok.
A KIS gyökben az S hang pedig hosszan tartó tulajdonságra utal, átvitt értelmezése az apró, sík dolgoknak, a szél hangjának.
Jóllehet a szavak jelentése egymásnak ellentéte, viszont a gyököket alkotó hangok jelentése mindkét gyökben (a sok-ban és a kis-ben is) változatlanok.
A nagyon eltérő, ellentétes jelentés a hangok felcserélésének köszönhető. Más gyököknél is jellemző ez az eltérés: tál-lát, rák-kár, túr-rút, nyál-lány, rügy-gyűr, (összetett szavaknál is: fejfa-fafej,)
Megint bebizonyosodott, hogy egy hangváz egyetlen jelentését nem lehet mechanikusan ráhúzni ugyanazon hangvázra épülő gyökökre sem.
Speciel Igazságnak lehet igaza ezzel a köteg szóval kapcsolatban.
Nem kell rögtön feladni a toldalék magyarázatát, még ha nem is biztos.
"Szerintem a gyökazonosság sem azért van, mert ez egy magyar gyök, hanem azért, mert mások is hasonlóképp (ugyan azokból a hangokból) rakták össze a gyököt."
Ennek gyakorlatilag nulla az esélye, mert amennyiben ősnyelvről beszélhetünk, akkor az azonosságok maradványok a nyelvekben.
K hang azon szavakban, mikor egyedül van mint mássalhangzó (akár többször előfordulva is) :
2 hangos elemek:
KI 1. mint személy (bárki, akárki), KI 2. mint igekötő, illetve bentről kifelé. ---- már itt 2 felé megyünk el élesen.------ Aztán: KŐ és ÉK , ŐK, OK , ÜK szavak, ez 7 elem.
3 hangos elemek: AKI, AKÓ, KIÉ, KÉK, OKÉ ----- 5 elem, tök más szavak a nagyja.
5 hangos elemek: ezek már ismétlések, de azért írom, csak 3 lesz: KÉKKŐ, KÉKEK, KUKÁK
6 hangos elem: KAKUKK ---- 1 elem, ez egy tisztán hangutánzó szó
ÉRTÉKELÉS :
Megállapítható hogy teljesen változatos szavak jöttek össze, és közel sincs itt egyféle jelentés a K hang okán, igen sokfelé visznek el minket ezen szavak. Találunk itt kicsinyítőképzőt, megtaláljuk a KŐ értelmét. Ugyanakkor ösztönszavakkal is összefuthatunk, megszemélyesítéssel, továbbá színekkel is találkozunk, illetve többesszámmal is.
KI felé is mutatunk, illetve valós hangjelenségeket is ábrázolunk a hang segítségével. Azt is mondhatjuk hogy a viszonylag nem nagyszámú mindössze 25 szóból teljesen másféle irányultságú értelmekkel kerülünk kapcsolatba, tehát egy hang még igen sokfelé vihet el minket...
Tehát a KEMÉNY szóra nincsenek CSEM/CSIM dolgok idegenben, csak a KÉM szóra vannak meg. Már hogy ne legyen félreérthető, előbbire nem, de utóbbira igen...
A SÁG és SÉG képzőket a SOK szóval azonosítom. Nem vitázom rajta, mert megvan az értelme. Továbbá jó néhány szóvégen ezt még az írott történelmükben is megtalálhatjuk K hanggal is leírva. Aki másképp gondolja, tegye nyugodtan, én mindenképp így fogom ezt tartani. Amivel nem is vagyok egyedül, mert több gyöknyelvész is erre jutott, Kiss Dénes is hosszasan ír róla. Én pusztán alternatívát kínálok ezzel a közléssel, mintha épp itt volna ennek a helye szerintem...
A toldalékok tekintetében kétféle dologról beszélhetünk : amikor egy valós létező fogalom/szó kerül a szó végére. Van közismert is ebből, meg amit meg kell fejteni, hogy miből keletkezhetett. A közismertből itt van például a --ban és -ben helyhatározó, amit tudunk azonosítani a BENN szóval, ez pontosan ezt jelenti a szó végén is. Egerben van valaki, akkor EGER+BENN van. Értjük ezt.
Viszont a toldalékolásnak van egy olyan módja is, mikor a toldalék pusztán egy jel, egy tudatosan kijelölt jel, mivel igény keletkezett mondjuk teszem azt egy múlt idő közlésére, és erre a T hangot nevezték meg. De ez már egy későbbi fejlemény, itt már réges-régen beszéltek az emberek, egyszer csak igény merült fel ennek a múlt időnek a megjelölésére. Miért épp a T ?... Ha jelölni akarok bármit, egyszerűen muszáj választanom valamit rá. Sok mást is jelölünk hangokkal, T-vel is több dolgot, például az egyik T a KRESZ zsákutca táblája. Azaz a múlt idő T-je csak egy kiválasztott jel. Ez esetben butaság a hang mögé bármi mást belemagyarázni, meg odafantáziálgatni. Egyszerűen értelmetlen.
Hasonló lehet a helyzet a gyakorító igeképző G hangjával, illetve a többes szám K hangjával is. Amelyek egyébként rokonok, hiszen a G is amolyan többesszám-értelmet visz a szóba, csak ott igékre kerül rá az -og/eg/ög/ néha csak sima G hang. Aki KANYAR-OG az több kanyart tesz meg azaz KANYAROK megtevője. Ez gyakorlatilag ugyanaz, csak a G igén van, a K meg főneveken. Egyik hangnak sincs "sok" jelentése, ez csak ezen toldalékok esetén működik így, mivel ezek tudatos jelzések, ez a funkciójuk, de csak ilyenkor az.
De ezek tudatosan választott jelek, hülyeség teszem azt egy GÖRBE szó eleji G hangot ugyanennek tekinteni, mert semmi köze a két dolognak egymáshoz. Tehát a G hang gyakorító értelme csak a direktbe gyakorító toldalékoláskor jelenti ezt, és más esetben nem erről szól. GÉGE szóban se keressünk ilyesmit.
2107. számúban írtam hogy a K_CS fordítottja a CS_K is működni látszik kicsi értelműként. Van 1-2 ilyen gyökünk, a LAP-PAL jut most eszembe, ami ilyen. De biztosan akad még hasonló.
Úgy tűnik elég elterjedt a KEM gyök CSEM, CSIM, KAM, KOM változatokban is "
Nem, egyáltalán nem terjedt ez így el. Te nem a KEMÉNY megfelelőit soroltad itt fel, hanem a KÉMÉNY megfelelőit. Hát k-vára nem mindegy ! Eleve a KEMÉNY szavunkban sincs KEM gyök, hanem KŐ gyök van, mert abból származik. És még csak semmi köze sincs a KÉMÉNY szóhoz, hiába egy hangalak szinte, mégis tök más az egész. KÉMÉNY is a mi szavunk, mert mi tudjuk felbontani : KÉM a dolog lényege, KÉMlelő nyílást neveztek így meg, a pince kürtőjét is így hívták. Az a kis cső, ami egy domboldalon kinéz, az egy KÉM-lelő nyílás, másképp ott szellőzőként funkcionál. KÉM-éNY néven is megnevezve.
KÉM-ia is magyar szó, ott is KÉM-lelünk, megfigyelünk. Azaz az idegen nyelvi KÉM-ÉNY verziók mind magyar szavak eredendően, mi tudjuk bontani, mienk az -ÉNY képző, és a KÉM szó is, ennek az egésznek magyarul van értelme, és a külhoni szavakban még a magyar toldalékolás is meglátszik ! Az az ÉNY dolog.
És még jó hogy feljött ez a KEMÉNY--KÉMÉNY szópáros, mert ez is azt mutatja meg hogy ez az erőltetett és minden áron a hangokra tukmált jelentés nem áll meg, itt van előttünk két szó, szinte egy alakban és mégis tök más úton alakultak ki. Az egyik szó gyöke a KŐ . A másik szó gyöke a KÉM. Gyökökben kell gondolkodni, és hangpárosokban. Illetve gyakorta hangvázakban is, mert egy KÖR például bármikor KER is lehet, azaz ekkor a K_R az igazi gyök. Ha a hangok közösítenének, akkor egy dolognak kéne lennie. Ja csak hogy 2 külön gyöke ezen szavaknak, és ezáltal totál mások is lesznek teljesen...
"5: A KATEG-ória KATEG része nálam KÖT-EG szóval azonos"
Ne is haragudj, nem az az érdekes, hogy Te miként képzeled (vagy én, ez most mindegy) a szavak bontását, hanem az, mit lehet bizonyítani.
Márpedig nagyon úgy fest, a KATEGÓRIA szó a görög: kata (együtt, össze) + agora (gyűlés)] szó megfelelője.
Ha másképp bontod, bizonyítható magyarázatot kell adnod az -ÓRIA végződésre.
Azt írod: "egy idegennek tartott szó valójában magyar, hogy ezen szavak "idegen" formáiban ott van a csak magyar nyelvre jellemző toldalékolások is."
Én nem ismerek a magyar nyelvben -ÓRIA toldalékot. De GÓRIA-t sem!!! Tehát ez a szó semmi esetre sem lehet magyar. A gyöke csak-csak, de az egész szó nem.
Szerintem a gyökazonosság sem azért van, mert ez egy magyar gyök, hanem azért, mert mások is hasonlóképp (ugyan azokból a hangokból) rakták össze a gyököt.
"A mondanivalóm lényege az lett volna, hogy ez semmiképpen sem latin szó, már a KATEG-ÓRIA, hanem egy magyar szó"
A latinban sincs sem GÓRIA, sem pedig ÓRIA toldalék, ahogyan a magyarban sincs... Tehát sem nem magyar, sem nem latin szóval állunk szemben.
"A "K" hang okára meg nem térnék ki, mert a szó 5 hangos szó, miért is kéne önkényesen csak egyetlen hangot kiragadni egy 5 hangos elemből?... Együtt 5-en alkotják azt a szót, amit megértünk jelentésre."
A kiemelés nem önkényes...
A KÖTEG szó két gyökből áll, tehát egy összetett szónak minősül. KÖT-EG. Ennek a szónak az eredetét vitatjuk.
Igen sok nyelvben hasonló hangalakban találjuk meg az első gyököt, s ez valamit kell, hogy jelentsen. És az is, hogy más nyelvekben az -EG végződés nem kapcsolódik hozzá...
Viszont a görögben egy létező szó került az -EG helyére.Így legföljebb a KÖT- gyök eredetéről lehet vitatkozni...
"Eszemben sincs a kínai BÁNG szót találgatni,"
Nem BÁNG, hanem csak BÁN, ami a mi -BAN végződésünkkel azonos hangokból áll, és még a jelentése is rokonítható. Köteg kínai megfelelője a BANdázs szónak is gyöke.
"Van egy szavunk egy hangszerre, aminek a neve HÁR-FA. HÚR-os FA anyagú hangszer. Ráadásul eredetileg HÁR-omszög formára tették a HÚRokat."
Amiből levonod azt a következtetést, hogy a HÁR gyök jelentése HÚR...
Ok. A HÁRsfa ezek szerint - mi több, betű szerint - húros fa, a HÁRTYát húrként kell elképzelni, HÁRítani pedig egy kifeszített húrral szokás...:D
Nem csak a hangváz, de a gyökök mindhárom hangja egyezik, ennek pedig valamilyen magyarázatot kell adni, s nem elég annyival elintézni, hogy "Szinte orrba b-assza az embert a valóság és a konkrét hangalak nyilvánvaló kapcsolata." mert a másik három szónál teljesen más jelentés olvasható...
"1: SOK hangalaknak van jelentése. Ezt onnan tudhatjuk, hogy kimondjuk és megértik.)) "
Csak azért mert megtanultad. Egy kínainak semmit nem jelent...
"Ha csak elkezdesz sisteregni és azt mondod SSSSSS, akkor elég hülyén fognak visszanézni."
Ma igen, de egy millió évvel ezelőtt valószínűleg megértette volna a másik ember. Gondolkodj az ősember fejével!
"2: A SOK és a SÁG/SÉG képzőnk nyilvánvaló kapcsolata: Ezzel már többször is egyetértettél, sőt kiváló észrevételnek tartottad. Ma meg épp vitatod.)) "
Így van, valóban jó ötletnek tartottam az általad leírtak alapján. Azonban jobban utánajártam, s kiderült, valószínűleg tévedtem.
"Ha SOK van a jóból, az a jóSÁG"
A jóból nem kell soknak lenni ahhoz, hogy jóságról beszéljünk. Íme a definíció:
Egy sík terület nem sok sík területből áll, hanem egyetlen olyan tér, ahol nincsenek dombok, hegyek, völgyek.
"Szilárd jellemzőkből SOK=SZILÁRD-SÁG."
Itt is egy tulajdonságról van szó, valaminek a merevségét, teherbíró képességét jelenti.
"Ma kipipáljuk. Holnap meg vitatod, persze ezzel saját magadnak is ellent mondasz akkor meg."
Viszont nem zárkózom el az érvek és a kérdés megvitatása elől...
Elvben elfogadható a SOK jelentése, de a hangalak ezt egyelőre nem támasztja alá. Meg kell vizsgálni, van-e a G hangnak is SOK jelentése. (nem zárható ki, hogy van. Ha van, visszavonom utóbbi véleményemet.)
Nézzük, mit találunk:
Inog, billeg, csillog, szipog, írogat, eszeget, iszogat, nyomogat szavak gyakorító képzőinek jelentését a G hang adja. A gyakoriság szinonim jelentése a SOK-nak.
Te is találtál valamit?
Futottam egy kört más nyelvekben hogyan mondják a 'kemény' szót:
Úgy tűnik elég elterjedt a KEM gyök CSEM, CSIM, KAM, KOM változatokban is.
Megfigyelhető, hogy a K hangot sok nyelvben CS-vel helyettesítik. A magyarban is előfordul: -KA, -KE, -KI, -CSI, sőt CI változatban is...
A baszk nyelvben a kemény=tximinia (valószínűleg csimina kiejtéssel)
Ugyanitt a kicsi=txikia (csikia?)
Emlékeztetőül a kínaiban a kicsi=Xiǎo - itt nincs -csi/ki kicsinyítő képző, csak az ősgyök, a KI. (amit ők ksiao-nak ejtenek)
Hát nem érdekes? A txi-kia szóban ott a magyar -KI/-CSI kicsinyítő képző, lehetséges, hogy eredeti (magyar)alakjában?
De akkor miért van a mi nyelvünkben CSI/CI változatban is? Lehetséges, hogy ez hun hagyaték...
"De azt tudhatjuk hogy a KŐ szó lehet a szótő. Na már most a KŐ egyet jelent : Azt hogy KŐ )) Ez nem jelent még így keményet, mert ez főnév, azonosít valamit."
Mi a fenét jelentene, ha nem kemény dolgot? A KŐ nem kemény? De igen.
Ha a K hang egyik jelentése nem KEMÉNY, akkor miért van benne a KEMÉNY és még sok más rokon jelentésű szó gyökében?
"Persze jellemzője ez a kőnek, de egy tárgy neve nem annak jellemzőjével egyenlő. "
Amikor elődeink ezt a hangot (K(ő) mai értelemben vett szóként használták valaminek (történetesen egy szikladarab, kavics) a jelölésére, akkor annak jellemzője (kiadott hangja) alapján tették.
"Egyébként meg fordítva van: nem a KŐ lett a kemény fogalmából, hanem a KŐ már létező és meglévő szóból lett létrehozva a KE--MÉNY szó. Nagyon nem mindegy."
Ez teljesen nyilvánvaló... A nyelvészek szokása ilyen sületlenségeket (gyökelvonással készült szavak) kitalálni.
"A KANY-KÁNY-KENY és stb... mint azt többször is átvettük már, a KANY-argósság gyökszava, a szavak megmutatják ezt nekünk."
Az igaz, hogy átvettük, de a jelentését én sokkal tágabb értelműnek találom most is. Különösen azért nem, mert ez egy igen szerteágazó gyökcsalád sokféle alakkal, és mindben ott van az NY (N) hang.
