Az sem tett jót, hogy egymás után kóstoltam a kettőt. És jelentős színvonal eltérés volt közöttük, de árban csak 400Ft.
Amit még javasolhatok, amely viszont bejött: Szabó Laci vörös cuvée 2015. Meglepett, hogy a Pinot N köszön vissza, miközben az csak a harmadik összetevője a merlot/cabernet mögött. 1390Ft-ért teljesen jó, a Kristinus 2015-höz képest is.
Az előző évjárat megért ennyit, az vakteszten (nálam) megvert nagyjából minden számottevő magyar kékfrankost, és a 20 eurós osztrák kategóriával szemben se kellett szégyenkeznie.
Ez nem olyan, de miért adnák olcsóbban?
Nincs belőle rengeteg és aki emlékszik az előzőre, meg fogja venni, mint én is. :D
Az ízlelőbimbiddal lehet inkább mostanság valami. :)
A jellegtelent aláírom (ennyi pénzért többet nem várhatunk), de ennek köze nincs a savanykássághoz (éppen elébb bontottam egy újabb palackot és ittam belőle picit brie sajt mellé).
Én nem azt mondtam, hogy nem érdekelnek mások. Mert nagyon is érdekelnek, de csak azok akikkel közös az értékrendünk, akikkel fél szavakból is megértjük egymást. Folyamatosan találkozom új emberekkel akiknek nem kell magyarázni, hogy miért fontos az ökoszisztéma, miért fontos az élő környezet, miért érték a tisztaság és a hitelesség.
Ez egy folyamatosan bővülő kör. Heti, havi rendszerességgel találkozom új arcokkal akikkel nem kell lefutni a fölösleges köröket és akikkel nem kell ostoba pitiáner hülyeségeken vitatkozni, mert egyszerűen egy húron pendülünk.
Szerintem nem annyira jó: kicsit jellegtelen, savanykás. A 2012-es köröket ver rá. Azt 1500-ért árulták ez utóbbit.
Mondjuk lehet az én hangulatommal van valami, mert a 2015-ös Balla Feketeleánykával is sokáig küzdöttem, mire elfogyott. Az pedig édesen semmilyen volt.
Jó, de az előző évjárathoz és az árához (4500 körül) képest némileg csalódás: ez nem emelkedik ki úgy a félennyibe kerülő, tisztességes szekszárdi-soproni kékfrankosok mezőnyéből, valahogy a finesz (a részletek finomsága) hiányzik belőle.
Ilyen palackokat szokás a réten kirakni 1 fatönkre, amikor a világ megmentésére készülő ámerikai mesterlövész kipróbálja a 3000 méterre hordó fegyverét...
Khmmm, próbáljam úgy értelmezni [:D], hogy ezúttal Kling J. és Hamvas B. szolgáltattak alkalmat egy BZoli vs. Rest of the World összecsapásra?
A konkrét cikkről az jutott eszembe, hogy rosszul emlékszem-e, amikor mintha promóciónak látszó írásokra emlékeznék a Gusto kapcsán, a jelenleg éppen magas lóról megnyilvánuló s ekképp a borvilágtól elhatárolódó borújságíró tolla környékéről.
- A kettő nem zárja ki egymást. A burzsoá is lehet kedves, kellemes, bájos úriember. Az ilyeneknek mindig nagy figyelemmel kísérem a tevékenységüket, lelkük rezdülését, talán a proli megnyilvánulások gyalultabbá, cizelláltabbá válnak, és kis hazánk is egyre épül, szépül általa.
Sőt már biztosan így van, mert a korábbi szösszenetemet, melyet nem konkrét személynek írtam, csak úgy, bele a topikba, már most kiegészíteném, imigyen:
1. A jó bor az. amelyiket megvásárolják.
2. A jobb bor az, amelyiket ki is fizetik.
3. A legjobb bor az, amelyiket ott helyben, üstöllést, készpénzzel kifizetnek.
Nem akarok Hamvas Béla babérjaira törni, de ezt kihagyta csacskaságai közül.
