Második kéktúrám háromnegyedénél járva beláttam hogy el kell kezdenem újra a többnapos túrák szervezését, ugyanis a kedvenc módozatom kezd egyre költségesebbé válni (egynapos túrák), az egybefüggően megmaradt szakaszok mind nagyon távol esnek már otthonról. Ennek jegyében egy logisztikailag nem túl könnyű szakasszal kezdtem a sort, mégpedig úgy hogy az autót a Nagyvázsonyi vár parkolójában hagytam, és volánbusszal két átszállással kb 2 óra alatt Bakonybélbe érkeztem a túra kezdőpontjára. Bakonybél kedves kis falu, ideális üdülőhely egy pár napos hétvégére, de ezúttal nem jártam nagyon körbe, bélyegeztem a Vadszőlőben (csengetésre adták a pecsétet, meg kávét is, pedig csak délben nyitnak) a helyi kisboltban telepakoltam a hátizsákom két napra való kajával, aztán uccu neki, irány Németbánya!
1. az Önkéntes Tűzoltó Egyesület kissé bizarr színű bázisa
2. a Gerence fogadó
3. a medvehagymatengerben Németbánya felé vezető aszfaltút
A Gerence fogadónál is megnéztem a bélyegzőt, majd felkapaszkodtam a kis erdészeti aszfaltútra. Az Országos Kéktúra ezen halad majdnem egészen Németbányáig, de ez az az eset mikor az aszfalt inkább előnyt jelent mint hátrányt. Nagyon jól lehetett haladni, forgalom nulla, ráadásul gyönyörűszép rügyfakadó, tavaszi erdőben vezetett az út, a fák alatt és a sziklák közt pedig amerre a szem ellátott mindenfelé harsogóan zöldellt a medvehagyma! Pár km után egyre gyanúsabbá kezdett nekem válni a sok kiránduló emberke, aztán kiderült hogy ők a Bakony 50 ttúra résztvevői, pont ugyanekkor rótták ők is a kilométereket, én meg ezúttal elfelejtettem megnézni a túranaptárt...no de sebaj, itt-ott még jól is jött a társaság pár szóra. Németbányánál ellenőrzőpont is volt, de én a falu határában az üdvözlőtáblánál lévő bélyegzőhöz igyekeztem, szép lenyomatot produkált. Németbányától a Jáger-réten keresztül murvás úton halad a kék, itt még dúdolásztam is egy kicsit, jó kedvem volt, kerek volt a világ! (továbbra sem fogyasztok alkoholt, nem ezért volt eme jókedv...:-) ) Ilyenkor a '80-as évek Eddájától a Kalapács-féle Pokolgépen át az Ossiánig minden eszembe jut, olykor-olykor körül is néztem hogy nincs-e körülöttem valaki nehogy hülyének nézzenek...:-))
1. a bélyegző Németbányán
2. a Jáger-rét
3. az egykori Városlőd-Franciavágás kisvasút töltésén vezet a kéktúra egy jó hosszú szakaszon Városlőd felé
A vadászház után némileg alábbhagyott a vidám hangulatom, iszonyú pusztítást végeztek a favágók, levagdosott termékeiket pedig kifejezetten a kéktúra útvonalára dobálták, lévén hogy azon kívül meg a patak és a sár volt az úr. Pár száz méter dzsungelharc után két ttúrázó fiatallal együtt kimentünk mi is az ösvénnyel párhuzamosan futó murvás útra, az tette jól aki le sem tért róla. A bauxit-szállító út és a pihenőhely keresztezése után a régi Városlőd-Franciavágás kisvasút vonalán ismét nagyon jól lehetett haladni, ilyen töltéseken mindig elgondolkozom hogy miért kellett felszedni a síneket, esélyt sem adva a vonal újraindítására? Rengeteg ilyen megszüntetett kisvasúti vonalunk van, a Zempléntől a Medvesen át Zaláig. A töltés pedig önmagában az infrastruktúra 60%-a legalább, az meg még mindenhol megvan. Turistautak, bicikliutak vezetnek ma rajtuk... A kéktúra régen ezen a töltésen, a Vámos (Torna)-patak, majd a vasút vonala mentén érkezett be Városlődre, valamikor a '80-as évek közepén került át a mai útvonalra. (Másfélmillióban van is vágókép a sínek mellett az alagútnál sétáló csapatról) Hát persze hogy belém bújt a kisördög... Kíváncsi voltam, megnéztem ezt a régi ösvényt, de nem volt egy nagy ötlet, ez csak később derült ki. Az elején remekül járható volt a régi kék, sok jelzést is láttam a fákon, de később egyre jobban zárult a cserjés, figyelni kellett, szerencsére a jelzettség még elfogadható volt, sőt egy-egy nagyon régi piros is volt a fákon, ezek meg már inkább 30-40 évvel ezelőtti jelzések lehettek.
1. régi kék és piros jel a patakmeder mellett egy öreg fán
2.-3. a kéktúra és a Csehbánya felől érkező piros a vasút mellett ért be Városlődre 1965-ben és még 1980-ban is.
Végül a vasút mentén én is beértem Városlődre, a focipályán már ott pihegtek a Bakony 50 résztvevői, sokuk a bélyegzőhelyként funkcionáló kocsmába is betért. Itt egy jót beszélgettem néhányukkal, köztük egy a kéktúra iránt hozzám hasonló érdeklődést tanúsító hölggyel, akinek nagyon megtetszett a jelenleg használt '82-es füzetem, aminek az lett a vége hogy megígértem mikor hazaérek küldök neki is egyet. (volt még 2 belőle) El is küldtem... A beszélgetések és a bélyegzés után a szállásra mentem, ez az Iglauer Parkban volt, egy 4 ágyas fürdőszobás szoba, korrekt áron, minden rendben volt, a tulaj nagyon segítőkész és normális srác, igyekeznek, fejlesztenek, nemrégen adtak át egy új, bakonyi stílusban épített fogadóépületet a parkban amely szuperjól néz ki! Megmondom őszintén hogy maga az Iglauer-villa -ahova egyébként jószándékúan elszállásoltak- kissé hasonlít az Adams-family kastélyra kívülről, így életemben először megkönnyebbülve nyugtáztam egy 8 fős, zajos, bulizós motoros társaság érkezését, így nem voltam egyedül és nyugodtan hajtottam álomra a fejemet...azt még hallottam amint telefonon pizzát és sört rendeltek...
"...igen, igen jól hallotta, 40 doboz sört kérünk, miért baj??..." :-)))
1. bakonyi jellegű épület Városlődön
2. az Iglauer Park új fogadóépülete, tornateremmel, és a háziállatok
3. az 1920-as években épült svájci stílusú Iglauer-villa, itt vannak a fürdőszobás szobák. Ezen kívül kis faházak is vannak még kiadók az egykori úttörőtáborban
Hahó! Nem oltani akarok. 1. Én még a Huszárban bélyegeztem, 2. de úgy 500 km után rájöttem, hogy figyelni kell a információ forrásokat, 3. helyben pedig improvizálni kell: 3a. megkérdezek egy bennszülöttet, 3b. bélyegeztetek máshol. 4-5. Két közmondás: Tanulj mások hibájából, mert nincs annyi időd, hogy mindet magad kövesd el! / Az útról nem ugyanaz az ember tér vissza. (T.i.: aki elindult) Utólag tényleg annyit ér az okoskodás, mint halottnak a beöntés, de legközelebb bárkinek jól jöhet a tipp. Üdv: Á
"Ezzel autózás nélkül is elérhető az idén felújított Kőhegyi Menedékház,"
Végül is igaza van, nem kötelező terepjáróval felmenni :)
Még kapcsolódó:
2014. május 1-én a Kossuth Rádió élő adásában (Napközben c. műsor, 9:33–10:00) a dunakanyari természetjárás főként közlekedési feltételeivel foglalkoznak
És nem csak az út karbantartásáról feledkeztek meg, hanem a teljesítők díjazásáról is :)
Bár én sosem azért jártam a mozgalmakat, de a végig pecsételt füzetet dugdostam néhány illetékes orra alá, hogy akkor most hogyan tovább...
Persze nekem szerencsém volt, mert frissen jutottam a füzethez és szinte azonnal belevágtam a teljesítésbe, így is néhány helyütt már járhatatlan utakba botlottam.
A BAZ megyei OKT útvonal festésével már korábban is foglalkoztam e fórumban, melynek koordinálását a megyei Szövetség vállalta. Az előkészületek részükről október óta folytak. Egyik egyesületünk épp a Putnok-Bódvaszilas szakasz felújítását éves túranaptárába beépített munkatábor szervezésével vállalta. Mintegy 20 főnyi szállásfoglalás, szabadságok, utaztatás szervezése, stb. megtörtént, többszöri sürgetés ment az MTSZ-be a feltételrendszer, szerződéskötés tárgyában. Aztán április elején érkezett értesítésük szerint nem a Szövetséggel, hanem az egyes egyesületekkel kötnének szerződést. Erre a mai napig nem került sor. A baj csak az, hogy a festőtábor indítónapja éppen a mai napra (április 30) volt meghirdetve, illetve a logisztikai feltételek lekötve. Ez elmaradt. Újabb fejleményről még természetesen nem tudok beszámolni.
Tompa Mihály fája Gömörszőlős déli végénél a határ közelében. Oda valóban a táblától jelzett földút vezet. A kiegészítés korrekt, köszönöm. Egy a településen működő Fenntartható Információs Központ térképvázlata szerint a fa 1,5 km-re van a falutól. Nem térképészek!
Mostanában nem voltam arra, remélem még áll az öreg tölgy, egy völgyben.
Lásd a mellékelt kép (foto: Kovács Miklós) közepén.
Ha egyszer felkeresitek, kérlek tudósíts minket, akár egy jobb fényképpel is.
Engedelmetekkel szétszedném a felvetett egyes témákat, mégha némileg összefüggnek is.
Ami a határon átnyúló túrautakat illeti. Az ÉZ koncepciójában szerepelt több település bekötése az ÉZ nyomvonalába és a szlovák féllel „egyetértésben” új HÁP-ok létesítése. Ezek egy része részünkről utólag megépült (pl. Szögliget-Vidomáj- Szádalmás), de a többség nem, akkor csak az ÉZ leágazásait jelölte be M. Józsi. Ezért nincs jelzés folytatása a Gömörszőlős- XI.6. kő – Naprágy Z3 jelű tervezett útnak sem. A szlovák fél egyébként sohasem akart ezzel foglalkozni. Több példám is lenne rá.
Az Északi Zölddel kapcsolatban az MTSZ honlapjára írt megjegyzéseim ma is helytállóak. Az útvonal létrehozásakor is jeleztük, hogy nem elég egy útvonalat felfesteni, annak rendszeres karbantartásáról is gondoskodni kell. Ez különösen érvényes egy csaknem 400 km-es új útra.
B. Attila ezt figyelmen kívül hagyta. Csábító volt a dolog, mert a határsáv akkor lett határőrileg felhagyva, de a korábbi szorgos munka eredménye még adta a lehetőséget. Ezért Mályi Józsi és kis családja 2005 tavaszától felfestette, kitáblázta, több helyen útmódosította a teljes utat Balassagyarmattól Sátoraljaújhelyig. Rövid szakaszon a MKE több tagja is bedolgozott a munkába. Utólagos fenntartásról szó sem volt. Ezért a BAZ megyei szakasz átvételére, megyei útlajstromba vételére nem került sor. Gazdája nincs az útvonalnak. Én is csak a teljesség kedvéért tettem fel az MTSZ honlapjára az ott lévő visszafogott megjegyzéssel együtt.
Az út kezdetben érdekessége miatt járt volt, de sok helyen a nem könnyű terep és megközelítése miatt idővel érdektelenné vált. Az útvonal a taposás és az útkarbantartás hiányában rohamosan romlott. Ugyanis a határőrség a határsávot és a létesítményeit végleg elhagyta.
Az egyik egyesületünk rendezte őszi Tompa Mihály ttúrája nyomvonalát korábban éppen a kérdéses Kelemér-Gömörszőlős határsávban, az ÉZ érintésével vezették. (Magam is többször voltam pontőr az egyik határkőnél!) Azonban pár éve az útvonalat el kellett terelni, mert az erdősávban haladó ÉZ a felnövő facsemeték (zömmel akác) miatt járhatatlanná vált. A túrázók rendre az erdősáv melletti szántóterületen haladtak. Jobb csapadékos napokon embertelen volt az előrehaladás.
Ez az állapot a határsávot érintő teljes útvonalra érvényes.
Az ANP viszont több helyen nem engedélyezte a határsávot, ott a már meglévő túraúthálózatra került, kellően átkavarva az akkori jelzésrendszerünket. Ezek a szakaszok ma is karbantartottak, járhatók. /ezek részben jzp2107 44061 lajstromú kérdéseire is válaszok!/
Határőrség már régen nincs, ami azért probléma, mert sokkal kevesebben járják az utat. A határnyiladék fenntartása továbbra is közfeladat, amit általában közmunkások végeznek. Feltételezem, hogy a karbantartás folyamatossága és színvonala erősen változó, hasonlóan a többi közmunkaprogramhoz.
A helyzet az, hogy sem a kékkel jelzett sem a pirossal jelzett út nem jó.
Ahol berajzoltad a piros szaggatott vonalat ott kb. a 2. szaggatott vonalnál jobbra kell fordulni, úgy elérni az általad kékkel berajzolt vonalat, és onnan felfelé fordulni nagyjából a piros szaggatottal párhuzamosan.
Elég nyakatekert, nekem is azután esett le miután megtaláltam a jó utat (persze először én is elmentem a "piros" úton), ja és semmilyen jelzés nem jelzi mindezt!
Szemléltetésnek 3 kép:
A zöld út amit berajzoltam az a jó, ahol a zöld karika van ott készült a másik 2. A földre hányt gallyaknál kezdődik a jó ösvény.
Néhány szót szólnék a tavalyi őszi-téli túráimról a kéken:
Koldusszállás-Dorog (Szárliget-Koldusszállás részről már írtam a 42503. hsz-ben)
Ezt a távot 3 alkalommal sikerült teljesítenem, Koldusszállás-Bánya hegy-Tokodi pincék-Dorog megszakításokkal (2013. nov.-dec.).
Koldusszállás-Bánya hegy: A vasúttól egy jó néhány kilométeres gyaloglással kezdtem az utat. Kellett egy jó óra mire elértem az előző szakasz végpontját (pecsételőhely), amely egyben az aznapi kéktúra kiindulási pontja volt. Koldusszálláson az épület (vadászlak?) szépen néz ki. Nemsokára be is értem az erdőbe eleinte folyamatos emelkedéssel haladtam a földúton, majd egy elágazásnál jobbra fordultam. Hol emelkedő, hol lejtő úton haladtam a Pes-kő oldalában, jobb kéz felé időnként meg lehetett pillantani Tarjánt és környékét. Több km után kiérve az erdőből fiatal fás/bokros részeken (és sáros úton) értem ki az erdészeti sorompóhoz majd a Vértestolnára vezető úthoz. Az aszfalton tettem meg pár 100 métert majd irány az ösvényre, amely feloldalazott egy hegytetőre (oldalra nézve szép kilátás), majd átment a túloldalára ahonnan szintén szép kilátás nyílt a Gerecsére. Itt leereszkedtem az előttem elterülő rét átellenes végébe ahol folytatódott tovább a kék. Innentől fogva hangulatos erdei szakasz következett, mohás és köves/sziklás részekkel tarkíta. Jócskán elkezdődött a szürkület mire a Bánya hegyre értem. A pecsét rendben volt. A földbe egy márvány emléktábla volt elhelyezve amelyen az állt, hogy itt ismerkedett meg egymással 2006-ban egy pár. Kíváncsi lennék rá, hogy most mi a helyzet velük. Az erdészház nagyon lepusztult állapotú. Innentől továbbmentem a kéken, majd kb. 1,5 km tértem le Tardos felé.
Tardos-Tokodi pincék: Tardosról indultam 7 óra környékén, hamar elértem az elágazást ahol az előző alkalommal befejeztem a túrát. Viszonylag enyhe emelkedésű földúton mentem egészen a Gerecse üdülőig, útközben megcsodáltam a Sandl hársat, méretes és szép fa! Az üdülőnél a pecsét rendben volt, az utat csak másodszori nekifutásra találtam meg. Meredek lejtőkön jutottam le a Vízválasztóhoz, bal oldalon szépen látható a Pisznice (Másfél millió lépés Mo.-on sorozatban kitérőt is tesznek ide). A Vízválasztó után a lejtő megszelídült majd kisvártatva Pusztamarótra érkeztem. Szép és csendes hely nyugalmát motoros láncfűrész hangja zavarta. Az egykori kisvasútnak nem sok nyomát találtam. A Pusztamaróton történt szomorú múltbéli eseményeknek méltó emléket állít az emlékmű. A temető melletti magas fenyőfán lévő pecsét teljes mértékben használható. Pusztamarótot elhagyva egy kis emelkedős szakasz jött, majd ismét a lejtők következtek. Nem sokkal később a Vaskapunál a távvezeték halad egyenesen tovább a szakadék fölött, a kéktúra balra majd jobbra visszatérve az eredeti irányba kerül. Lejtőkkel tarkított úton jutottam el a Bajót-Bajna aszfaltos útra melyen pár lépést tettem Bajót irányában, majd letértem kelet felé egy emelkedős ösvényre. Elérve a legmagasabb pontot az ösvény lejteni kezdett majd kiérve az erdőből hamarosan az aszfaltos útra érkeztem Péliföldszentkereszt fölött. Szemben az Öreg-kő magasodott. Folyamatos lejtőn jutottam el Péliföldszentkeresztre. Csendes, nyugalmas rész (falunak nem nevezném), az aszfaltúról a "központban" élesen balra kellett fordulni a templom felé. A pecséthez a templom melletti házba történő csöngetés után sikerült hozzájutnom, hibátlan állapotú. Tovább haladva elkezdett esni az eső, csendesen de kitartóan, először földek szélén mentem majd beértem az erdőbe, néhány emelkedő után érkeztem az elágazáshoz ahol balra az Öreg-kő és a Jankovich barlang, jobbra pedig Mogyorósbánya felé vezet az út. Felmentem az Öreg-kőre és a barlanghoz, nem bántam meg, szép a kilátás. Visszatérve a kékre lejtős úton értem Mogyorósbányára, a nyitott kapuknál járkáló és kóbor kutyák egyből megtették a "jó" benyomásomat a helyről, ekkor döntöttem el, hogy továbbmegyek (eredetileg Mogyorósbányáig terveztem az utat, de a buszra még kellett volna várnom jócskán), a kocsmánál lévő pecsét rendben volt, külön köszönet a tulajnak, hogy kirakta a pecsétet (ünnepnapon voltam itt) és így tudtam is használni, máshol nem sikerült eljutni eddig (értsd: a kéktúrázó a nyitva tartási időn kívül is szeretne pecsételni ha éppen akkor van ott). Szóval hamar el is hagytam Mogyorósbányát, felkapaszkodtam a Kősziklára, a kilátóponton láttam az elkövetkező két nehézséget a Hegyes-kőt és a Nagy-Getét, a kilátás szép volt csak már jócskán szürkület volt. Leereszkedve a hegyről kerítés nélküli házak (szintén tetszetős dolog, mert ki tudja mi várja az embert a fal után, kerítés mint védelem az ugye nincs, egy agresszív kutyának nem örültem volna, de szerencsére nem volt semmi) pincék között érkeztem meg az útelágazáshoz, ahol nemsokára buszra szálltam.
Tokodi pincék-Dorog: Utánanéztem és van pecsét a pincéknél is, ezt a másnapi érkezés után pótoltam is (a lenyomata teljesen korrekt). A pecsét a kavicsos ház kapujánál van, nem lehet eltéveszteni. Visszatérve Dorog felé először az aszfalton haladtam, bal kézre láthatóak a megszűnt és felszedett Tokod-Annavölgy vasútvonal hídjának maradványai. Pár lépés után jobbra fordultam meredek emelkedőn mentem fel egy dombra ahonnan már közelről volt látható a Hegyes-kő. Először a Kis-kőn haladtam át majd felkapaszkodtam a Hegyes-kőre, mindkettőről (de főleg a Hegyes-kőről) szép kilátás nyílik a környező területekre, a Dunára és környékére, visszanézve szépen látható a Gerecse is. A hegyről leereszkedve hamarosan Tokodra értem, ahol kitérőt tettem a kocsmába, pecsételés céljából (tökéletes állapotú). Visszatértem a központba és folytattam az utat. A településen belüli aszfaltos út még szelíden emelkedett de feljebb az erdei ösvényeken már jelentős emelkedőkkel találkoztam, a Nagy-Gete nyugati oldalán az ösvény már igen meredek. Felérve a hegyre Sárisáp irányába nyílt kilátás. Folyamatos lejtővel ereszkedtem egyre lejjebb, fel is merült bennem, hogy talán jobban jártam azzal hogy a Nagy-Gete nyugati oldalán erős de rövidebb távolságú ösvényen mentem fel, mint a keleti oldalon ahol kevésbé erős de annál hosszabb ideig tartó emelkedő van. A Gete-hegyről szintén szép kilátás nyílik déli irányba. Doroghoz közeledve láttam a régi kötélpályát, elég lehangoló látványt nyújt. Dorog határában a remek jelzettségnek köszönhetően sikerült elkeverednem de utána vissza is találtam a kékre. Dorogról busszal mentem el. A Dorog központ-vasútállomást részt már korábban legyalogoltam így csak az út túloldalára kellett átmennem, hogy összeérjen a két szakasz.
Folytatás következik majd a Vértessel ill. képeket is fogok feltenni.
Becskénél a mai napig nem jöttem rá, hogyan megy az útvonal. Berajzoltam a térképre pirossal ahogy haladtam. Ahol a házzal egy vonalba érsz, az út két oldalról megkerül egy facsoportot, és vagy három jelzés mutatja, kanyarodj balra. Indul is a kitaposott ösvény, egyből az épület mellett, és a fák között egy sziklán, ott virít egy megkopott jelzés.
Esetleg a térképen kék színnel jelölt irányt kellett volna követnem? A műholdképen mintha ott látszana egy másik út, de ott nem tűnt fel...
Igen, Becske határában az említett ponton könnyű elkeveredni, én is kerestem a kéket ott.
Terénynél nagy valószínűséggel az ausztrál csoporttal találkoztál, feljebb (előző nap) én is összefutottam a csoport 3 tagjával.
Nógrádsipekről annyit, hogy én is mérgelődtem a pecsét miatt és jelentős időveszteséget is elkönyvelhettem a keresgélés miatt. Nincs se okostelefonom (se gps-em) tehát a netre nem tudtam feljönni infót gyűjteni. Végül helyi segítséggel sikerült céges pecsétet kapnom, ezúton is köszönet érte!
Piros Xjelöli a tábla helyét, piros körpedig a fa valőszínűsíthető helyét, a piros nyíllaljelzet útszakasz hossza kb. 1 km.
Az idős fa (amennyiben még áll) valószínűleg közel van erdő széléhez és jellegfa "jellege" miatt valamennyire kiemelkedik a környező fiatalabb állományból (lásd a fényképet).
az viszont könnyen lehet, hogy a településekre vezető leágazások (Z3, Z+ Z4 stb) már annak idején sem lettek felfestve, vagy ha igen akkor karbantartásuk maradt el, ezt el tudom képzelni a látottak alapján
valaki karbantartja, Ipolytarnóc-Litke között nagyon friss jeleket láttam pár hete
tavaly fél füllel hallottam olyat is hogy a Kárpát Egyesület, rákérdezve Wehner Géza nem erősített meg ebben 100%-ban (talán az lehet, hogy ha kapnak rá forrást akkor igen, ha nem akkor meg nem?)
mint ahogy már írtam, Gyarmattól Tarjánig bejárva nagyon tetszik az útvonal, megérdemelné a karbantartást is és egy rászervezett túramozgalmat is!
Sikerült felmérni a Gömörszőlős és Zádorfalva közötti "állapotokat", de ha már arra jártam, tettem egy kis kitérőt.
Az Északi Zöld anno kimaradt az életemből, jóllehet a könyvecskét beszereztem, nézegettem is, de ennél több nem történt.
Már többször felfigyeltem Gömörszőlősön a Z3 jelzésre, régebben mintha tábla is lett volna.
Most táblát nem találtam, de próbáltam követni a jeleket.
Egy szép völgyben (balra tömör erdő) vezetett a végső soron egyetlen út, itt-ott zúzott kővel megerősítve, de azért sáros volt rendesen.
Addig mentem, amíg a térképen látszik, itt egy hatalmas farakásnál visszafordultam.
Sajnos, jeleket csak Gömörszőlősön láttam.
Itthon megnéztem az MTSZ honlapját, állítólag már nem tartják karban az Északi Zöldet.
A könyvecskében megtaláltam a Z3 útvonalát, igen nagy a hasonlóság.
Sajnos, a hátárig nem mentem el, ennyi elég volt.
Nem tudom, jár-e arrafelé valaki.
Még van egy restanciám, ha a SORS úgy hozza, hogy arrafelé járok autóval, akkor ezt az 1 kilométernyi utat még megteszem.
Tábla jelzi az irányt Gömörszőlős déli határában, nem tudom, milyenek az útviszonyok, de a térképen nem találom nyomát sem annak, hogy itt lenne Tompa Mihály fája.
Erről tehát nem tudok többet, de ami a lényeg, viszonylag jól járható az út Gömörszőlős és Zádorfalva között, a közel tíz éve kihelyezett irányító táblákból kettő már nem az eredeti helyén van, de még nem vitték el.
Nem találtam nyomát annak, hogy errefelé megújulna az OKT.
Láttam viszont egy tekintélyes marhacsordát Zádorfalva határában, a völgyben legelésztek.
A filléres tájékoztatás egyébként tavaly ősszel még megvolt, csak hát nem biztos hogy jó helyen, a kocsma hirdetőfalán. Ezt csak akkor látod ha már úgyis odataláltál, de a jó szándék megkérdőjelezhetetlen:
Ettől függetlenül az első bejáráskor (2010) mi is keresgéltük egy darabig a pecsételőhelyet, a Coop bolt akkor még nem is létezett mint opció, a Kemény Huszár vendéglő pedig akkora már megszűnt, az volt az eredeti bélyegzőhely.
Legalább egy kék bélyegző jelecske valóban elkélne valamelyik letérésnél.
