Persze az nagyon igaz amit pozo mond, soha nem szabad lebecsülni semmilyen feladatot, így túrát sem. Ezt már én is megtanultam a saját káromon.
Pont ezért szeretem járni a kéket. Nem egy magashegységi túra, és az "ártatlannak tűnő", legfeljebb középhegységi szakaszokon mégis könnyen adódik olyan helyzet, amikor megtanulhatod legyőzni az elemeket és önmagad. :)
És ha ez nem sikerül, az meg tényleg tanulság. És nem gondolom, hogy gyakorlott túrázót nem érhet ilyen jellegű meglepetés.
Ezt figyelembe véve, szerintem a Sirok és Mátraháza közötti szakasz most pont olyan, ahol a "20 km-t gyalogolni képes" többség, már elkezdheti "feszegetni a határait"...általában sikerrel, és utólag kellemes élményként visszagondolva rá. Nehezítés annak van, aki az elején/végén tömegközlekedéshez van kötve: Sirok elérhetőségei, pláne szombaton, nem túl jók.
"Az már más kérdés hogy hőségriadóban el sem szabad indulni, ezt viszont egy gyakorlottabb túrázónak tudnia kell."
Nem kizáró ok azért a hőségriadó, csak jobban észnél kell lenni az embernek. A Rockenbauer Emlékúton... az elmúlt három évben mindig hőségriadó idején volt, gyanítom máskor is előfordult a dátumból adódóan (augusztus eleje). Tavaly tíz literig számoltam a folyadékpótlást, aztán már belekeveredtem. Arra kell figyelni, hogy ilyenkor a sópótlás ugyanolyan fontos, mint a folyadék, különben hiába iszunk, mert a szervezet nem tud mit kezdeni vele, csak azt vesszük észre, hogy bedagad kezünk-lábunk.
De azért jó kis túra, csak kár, hogy a nekem ténylegesen tetsző résznél már túl fáradt vagyok, hogy értékeljem :) https://www.youtube.com/watch?v=7uxu2s7znFk
Télen készült a pihenő és a forrás foglalás is itt írtam róluk.
A fedett pihenőből én még tudok kettő újat az egyik a kék sávon van a Csepegőkő feletti részen, a másik a kék kereszten kb. Simonfával szemben. A turistautak.hu-n ezek már szerepelnek, amit te láttál van hozzá koordinátád?
MÁS:
Ma a Szarvas-szurdikban jártam Szekszárd felett, a sok csapadéktól omlások vannak benne, bár egyelőre nem nagyok, de ezek a lösz mélyutak nagyon durván össze tudnak borulni, pld. lásd Balatonendrédnél, itt az RP-DDK-n biztonsági okból indokolt lenne egy új nyomvonal keresés!
Olyan emberek indulnak el a Kinizsin néha hogy hihetetlen!
Egyik évben beszélgettem a Pilis-nyeregben egy fa tövében ülő igen-igen túlsúlyos emberkével aki a 100km-en indult, bevallása szerint azért hogy megtudja hol vannak a határai!
(a határai kb a Pilis-nyeregig terjedtek, totálisan felkészületlenül, 20+ kg túlsúllyal, de már ez is 25 km sok szinttel.)
Pár km-rel odébb hozzám csapódott 2 veszprémi meg egy tatabányai srác, akiknek fogalmuk sem volt az egészről, azt sem tudták mire vállalkoztak, csak egy jó buli nekik is ennyi volt a lényeg. Életemben annyit túrán nem röhögtem, olyan szinten voltak dilettánsok, mikor mondtam nekik hogy Dorogon már túl leszünk 1000 méter szinten akkor tök komolyan mondták hogy "olyan magas hegy nem is volt a túrában, vagy igen?"
Aszongya egyikük Kesztölc körül hogy"húúú, fájdogál a lábam, mennyi lehet még hátra?" Mondom neki kb 65-70 kili, semmiség...:-)
Fejlámpa az újdonság erejével hatott nekik, kiderült hogy egy világítós mobiljuk van...meg ilyenek. Mogyorósbánya megvolt nekik, az 50 km.
És ez csak véletlenszerű 4 ember, akiket sem előtte, sem utána nem láttam többet. Mind a 4 tökéletesen felkészületlen volt, de a 20-nál többet tudtak. Higgy az emberekben! :-))
Nincsen jó állapotban a lakosság, ez tény, de talán inkább a 60-70% az akinek 20 km azért megy, az nem annyira sok, 4-5 óra gyaloglás. Úgy gondolom hogy egy átlagos, egészséges embernek ez egyszerűen nem okozhat gondot.
Persze az nagyon igaz amit pozo mond, soha nem szabad lebecsülni semmilyen feladatot, így túrát sem. Ezt már én is megtanultam a saját káromon.
Az már más kérdés hogy hőségriadóban el sem szabad indulni, ezt viszont egy gyakorlottab túrázónak tudnia kell. Vagy rengeteg vizet kell vinni, mert annál nincsen rosszabb mint mikor szomjas vagy és nincs víz, ezért én oláhtamás képletét szoktam alkalmazni induláskor, 10km-enként 1l. Vagy inkább több.
Egy 40 évvel ezelőtti történet jutott eszembe. Kéktúráztam Mátraházától Sirokig. A Hármashatár után találkoztam egy szakosztály kb. 10 turistájával, akik szintén Kéktúráztak és Sirokra igyekeztek.
Igen ám, de azon a napon rettentő kánikula volt, a csoport 2 tagját a rosszullét kerülgette, ezért a túravezetőjük úgy döntött (helyesen), hogy lemennek Recskre.
Nekem is elfogyott a kulacsban levő vizem, s bizony alig tudtam levánszorogni Sirokra.
Amikor leértem a vasútállomásra, rögtön a kerekes kút alá feküdtem és mutattam a vonatra várakozóknak, hogy tekerjék a kutat. Az ott levők körbe álltak és csodáltak, nem tudták mi bajom lehet. Aztán a hideg víz hatására "életre keltem", s éreztem, hogy a víz igen csak vas ízű, de akkor ott nekem nem számított. Örültem, hogy elértem a vonatot, mivel aznap már nem volt több vonat.
Ezzel csak azt kívánom mondani, hogy bizony érheti még a rutinos túrázókat is meglepetés.
"Például a Kinizsi 40-en olyan emberek indulnak el tömegével akik egy évben egyszer túráznak."
Ez biztos így van, de ők már eleve érdeklődést mutattak a K40 iránt, ami feltételez némi érdeklődést a természet(járás), a környezet iránt, megvan bennük az elszántság és a hit, hogy végig tudják járni, ezért indulnak neki.
Meg merem kockáztatni, hogy a magyarországi népesség 80-90%-a nem bírna végiggyalogolni 40 km-t, 60-70% 20-at sem.
Ezt csak azért írom, mert ugyebár az a hirdetett cél, hogy minél többen járják végig a Kéket. Akkor meg tényleg nem érthető, hogy a legdurvább +20-as és szintes szakaszokat miért is kell tovább nehezíteni.Igaz, az sem érthető, hogy a Kék szellemiségéhez hogy jön a vonattal teljesíthetőség ötlete...
Ha valaki kéktúrás jelvényt szeretne akkor azért szerintem muszáj tudnia menni 20km-t pár hegycsúccsal fűszerezve. Ez nem cél, ez alapfeltétel.
Ha nem tudja ne vágjon bele, mert akkor szenvedés lesz és nem élmény, márpedig a cél inkább ez utóbbi.
A Mátra mellett ott van a Bükk és az Aggteleki-karszt is, de akár a Bakonyban is szükség lehet erre. (értelmetlen kiszállni pár helyen)
De miről is beszélünk?
Egy tök átlagos képességű felnőtt embernek ez nem jelenthet gondot, de már egy 10 éven felüli gyereknek sem.
Például a Kinizsi 40-en olyan emberek indulnak el tömegével akik egy évben egyszer túráznak. Ezen a túrán. És általában teljesítik, kortól, nemtől függetlenül. Csak egy kis akaraterő kell hozzá. 38km, 1000m szint .
(Egyébként a pontosság kedvéért a Kékes-Sirok lefelé nincsen 1000m szint, 854m hivatalosan és 19.1km, egy Regéc-Makkoshotyka, Bélapátfalva-Bánkút, vagy egy Jósvafő-Bódvaszilas is van ilyen nehéz túra, és ezeket sem sok értelme van tördelni...)
Parádfürdőről mentem a csevicéig (egyszer elvittek autóval), onnan fel a nyeregbe (Domoszlói-kapu), majd irány Sirok.
A másik részt úgy teljesítettem, hogy a K+ jeleket követve (már ahol voltak) elmentem Recskig, itt is volt rendes ember, a tábortól elvitt teherautóval.
Soha többet nem megyek arra, a K+ nagyon nehezen járható.
Természetesen ismerem a kerülő utakat is, de erre még nem volt szükség.
Pár éve még nekem se okozott gondot, de most lefelé is már-már sok a távolság.
Mondhatja persze az MTSZ, hogy aki jelvényt akar, az legyen képes 22 kilométer menni közel 2.000 szinttel, de én nem hiszem, hogy ez a cél.
Félúton nincs szállás-lehetőség, vízvétel sem lehetséges.
Nagyon durva ez így is, a plusz csúcs nem hiszem, hogy bárkinek is hiányozna.
Na mindegy, a lényeg az, hogy lekerült a napirendről a többlet táv és szint.
Már nagyon viszketett a talpam egy jó kis kéktúrára, úgyhogy akármilyen viharokkal is ijesztgettek május 1-re, én nekiindultam a Cserhátnak. A logisztika kissé bonyolult volt a közlekedési lehetőségek miatt, ráadásul az alsó rakpart és a felső nagy része is már reggel le volt zárva, így Balassagyarmaton csak némi száguldozás árán sikerült elérnem a buszt. Elvitt Szécsénybe, ott átszálltam a Hollókő felé induló járatra, és 10 órára már az Ófalu köveit koptattam. Gyors pecsételés a Szabó kocsmában, a kinti asztalon egy fiatal aludt, előtte egy sörrel. Vajon még a tegnapi napot pihente, vagy már beesteledett neki? Március 15-én fejeztük be itt a túrát, hát azóta nem sokat haladtak a munkálatok, minden ugyanúgy fel van túrva. A várat is akkor megnéztük, így most egyenesen nekiindulhattam a Nógrádsipekre vezető útnak. Már a vár tövében azt nézegettem, vajon miből esik az eső, mikor felhő sincs az égen? Aztán leesett, hogy a hernyók miatt hallom, és sajnos később is végigkísért az utamon a kellemetlen tevékenységük, volt amelyik a nyakamban landolt, pfuj.. Az út nem volt vészes sárügyileg, az emelkedőn azért pihegtem rendesen, volt ezer fok, fülledtség, az apró legyek mindenáron a szemembe igyekeztek. Alig vártam hogy beérjek Nógrádsipekre a kocsmába, már tudtam azt is mit rendelek és milyen sorrendben :-) Erre zárva a Korona, és még a bélyegző sincs az ablakban, hiába a cetli és a nyíl. Azért leültem a teraszán, megettem a szendvicsemet és megittam a kávépótló energiaitalomat. A hátam mögött igencsak gyülekeztek a felhők, ezért megnéztem az időkép radartérképét is, nem mintha bármit tenni tudtam volna az eső ellen. De szerencsére a környéken nem esett, így bátran nekiindultam Cserhátsurány felé. Itt a jelzés kétszer is megtréfált, a jól járható földesútról bevitt a susnyásba, és így megspóroltam 10 métert, meg gyalogoltam föl-le 200-at, mire rájöttem merre kell menni :-). Még Hollókő után találkoztam egy-két turistával, ezen a részen már csak egy crossmotoros jött szembe. Szép volt az erdő. de nem túl sűrű, így itt a kukacok sem voltak olyan irritálóak, csak a dörgés lett egyre aggasztóbb. Végül arról az irtásról, amit Güszi említett a múltkor, megláttam hogy merre megy az eső, és akkor már tudtam hogy megúsztam, főleg mert nemsokára kibukkantam a szántóföld szélére és már láttam Cserhátsurányt is. A presszóval szemben ment a dínom-dánom majális, így a kávé után, mivel még egy órám volt a buszig ami visszavitt Balassagyarmatra, inkább a kis tó mellett üldögéltem egy padon. A presszó tényleg kulturált hely, a tulajdonos hölgy telefonbeszélgetéséből ítélve hamar helyreteszi aki nem rendesen viselkedik :-)
A busz Balassagyarmat felé nem győzte kerülgetni az úton pihenő munkát ünneplő embereket. Sajnos elugrani nem tudtak a busz elől, mert még a felállás sem ment :-)
A vége 22 km lett, kerek 6 óra alatt, kellemesen elfáradtam.
Annyira nem pontosan, mert 20mp-et kerekítettem fölfelé. A 9 órát gondoltam a középiskolások szintidejének! :) A második kérdésre nem tudok válaszolni, mert, bár tisztelem a gyalogkakukkokat, de mindent én sem tartok nyilván - sajna.
Az anyag a vonatozás mellett egyébként a Dédestapolcsány - Mályinka közötti "buszozásra" is utalást tesz.
Na de ne bánkódjunk, mert a Kevély-nyeregből lesz szép Kék barlangjelzésünk a Mackó-barlanghoz és Kék háromszögjelzésünk a Nagy-Kevélyre (persze fonódva a már meglévő Sárga illetve Piros sávjelzésekkel :-))))
"A vonatok továbbra sem állnak meg, holott vonattal kiváltható 4 km megkerülhetetlen aszfaltút. A néhány MÁV vonalon bevezetett "feltételes megállós" rendszer tökéletes lenne!"
A hivatalos "közegek" szerint tehát vonattal is teljesíthető a kéktúra.
Hát, ezt is megértük!!!"
Nem értem, miért ragaszkodnak a vonathoz. Ahogy leérünk ÉK-en a Szt. György-hegyről, ott van a Kisapáti, Ürgelyuk nevű buszmegálló. Tapolcai átszállással gyorsan át lehet érni a lesenceistvándi Fatehén kocsma és bélyegzőhely előtt található buszmegállóhoz. Az átszálláskor meg van idő beszerezni egy tapolcai bélyegzést is. Így mindjárt megúszható 11-12 km aszfalton gyaloglás. Ez is szabályos vajon?
Az általad hivatkozott cikket, úgy látszik, leszedték.
Véleményem szerint Sirok és Kékes-tető között éppen elég csúcs van, nem biztos, hogy jó ötlet beletenni még kettőt. Annak idején Rockenbauerék a filmben is hangsúlyozták: átlagos felkészültségű ember is teljesítheti a túrát. Lehet, hogy le vagyok maradva, de 22 km, (a terv szerint) közel 1700 méter szinttel, település (ivóvíz-vételezési lehetőség) nélkül már nem igazán ez a kategória. Figyelembe véve a "hazai átlagot" (elnézést, de nem jut eszembe jobb kifejezés), a szakasz jelenlegi útvonalvezetése még megfelel a bejárhatóság követelményének.
Magam háromszor jártam be ezt a szakaszt, egyszer nagy hátizsákkal, ketten mentünk, 8 óra volt az út.
A második alkalommal csak a napi vízzel és elemózsiával, egyedül, akkor 7 óra kellett.
A harmadik alkalommal 3 középiskolással, csak a napi vízzel, élelemmel - 9 óra volt.
HA ebbe beletennének még két csúcsot... Az közel egy óra növekedést jelentene.
"A vonatok továbbra sem állnak meg, holott vonattal kiváltható 4 km megkerülhetetlen aszfaltút. A néhány MÁV vonalon bevezetett "feltételes megállós" rendszer tökéletes lenne!"
A hivatalos "közegek" szerint tehát vonattal is teljesíthető a kéktúra.
"A felmérések alapján az adott szakaszokon megkezdődhet az engedélyezés ill. – ahol erre nincs szükség (jelzésváltozás, bővítés stb. meglévő turistaúton) – a festési kivitelezés,..."
Bakonynánánál, a Római-fürdő pihenőhelyén is megépítették végre a lenti képen láthatóhoz hasonló fedett pihenőt, ráadásul a régi egy szem esőház helyett kettőt is. Nekem tetszenek ezek a nyitott oldalú megoldások, így kisebb az esély arra, hogy pottyantós budinak használja a pihenőket a sok jóképességű.
A hétvégén RP-DDK-tunk a Zselicben és érdekes beruházásokat láttam, vagy csak nekem tűnik furcsának egy-két dolog.
Szenna(vagy Patca, nézőpont kérdése) felett szépen kitisztították a forrást. Nem tudom kik, mert nem volt tábla, gondolom az erdészet, vagy a Polgár Jenő lehetett.
Van egy pihenő is padokkal és asztalokkal(bal felső sarokban), de valahogy a kettő nem találkozik. Maradt közötte száz méter. Persze lehet, hogy a pihenő került oda előbb és a forrást nehéz arrébb vinni, de az egyeztetés és az átgondolás valamikor hiányzott.
Aztán láttam óriási, szuper pihenőt pár száz méterre a Hotel Kardosfától. Minek? A Hotelben nagyon vendégszerető módon viselkedtek. Be lehet menni a kertbe, fűre, étterem teraszra. Remek környezet és még étterem is van, ami nem is olyan drága, mint ahogy gondolnánk egy hoteltól.
Viszont a dombtetőn a nagy Hársfa mellett nyílik az egyik legszebb kilátás körbe a Zselici dombokra. Kiált egy kilátóért!
Persze ez csak egy szubjektív vélemény, de gondolom másfelé is tapasztalható a nem átgondolt kihelyezés, építés.
nézem, a volt laktanyaterület rendezése, és a 77-es út tapolcai elkerülőjének építése egyaránt tervbe van véve. Az a kérdés, lehet-e a közeljövőben kerékpárút-építésre pályázni (pl. uniós pénzre), vagy olyan átépítés lesz eleve, amit ez úgysem előzhet meg (és úgyis része lenne)? Ennek kéne utánajárni...
Egyébként, nézegettem még, térképen meg google-n, hogy dél felől ki lehetne-e kerülni a jelzéssel a főutat. Raposka vmh.-ig földút+aszfalt rendben, utána pedig elvileg szintén nem kell elsüllyedni a mocsárban, egészen a 84-es útig el lehet jutni Lesencetomajtól DK-re...és ott áll meg a tudomány. Rátenne még erre a szakaszra 5-6 kilométert. Ötletelésnek jó volt, de valószínűleg sok értelme nem lenne...
Két éve a Balaton-felvidéken botlottunk egy jelzett út bekerítésébe. Három helyre küldtem e-mailt: a megyei szövetségnek, az erdészetnek, és az illetékes településnek. A legelső nem válaszolt, az erdészet néhány hét múlva, hogy ők ebben nem illetékesek. A jegyző viszont már két nap múlva írt, hogy beszélt a terület gazdájával, hogy nyisson átjárási lehetőséget, de irgum-burgum. Én azóta nem jártam arra - remélem, valóban megoldódott a helyzet.
Nem tudom mi kell hozzá hogy jogilag létezzen a turistaút, mint jelzett gyalogos útvonal, de abban egyetértek, hogy valamennyi esetében meg kell állapítani egyfajta szolgalmi jogot - viszont azt is elő kell írni, hogy indokolt esetben ez megváltoztatható lehessen, de csak ésszerű mértékben és alkalommal, megjelölt döntéshozók jóváhagyásával, és úgy, hogy a költségek természetesen a kezdeményezőt terhelik.
Szandaváralján esik
Cserhátsurány
