Paleo, azt mindenki tudja hogy a rossz úton jársz, nem is kell reklámoznod.
Ha egy inkvizítor egyház hamis melegséggel teli megtévesztő pogány ünnepe téged úgy vonz, mint az autó reflektorfénye a lepkéket, akkor ne csodálkozz hogy te is szét fogsz majd kenődni a szembejövő lámpán...........
Én inkább lennék egy kietlen hideg templomba karácsonykor, vagy kint a szabadba a fenyők között, mint meleg jellegtelen és szellemében átitatott jehovista királyságtermekbe....., a pogány vallások is különbek a jehovista szervezeteknél, ott legalább nem egy uralomvággyal szembesül az ember, nem a hatalom átvételre készülő passzívákkal, hanem szerető és melegszívű emberekkel találkozik, ez az igazi karácsony, ha ezt egyetlen jehovista se akarja érteni, hogy miért is fontosak ezek a napok, akkor 365 napon keresztül fessék egymás agyaikat és árulkodjanak továbbra is egymásra, mint besúgók tömkelege!
"Társadalmi elszigetelődésüket fokozza a szervezet tiltása vagy nyomása a pogánynak tartott karácsony, húsvét, név- és születésnap, illetve a bálványimádásnak tartott himnuszéneklés, zászló előtti tisztelgés, a politikai párttagság, az érvényes szavazás és a közszolgálati hivatal betöltése ellen."
Mr. Józsika, figyeld ezt meg:
" Hadviselésünk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem az Isten által hatalmasak erődítések lerontására. 5 Mert okoskodásokat rontunk le, és minden magaslatot, amelyet az Isten ismerete ellen emeltek, és minden gondolatot foglyul ejtünk, hogy engedelmeskedjen a Krisztusnak..." (2Kor10:4,5)
Közeledik a karácsonyi idõszak, s újra felelevenednek a vele járó sajátos szokások és hagyományok. Különösen a nyugati világ kultúrkörében - de valójában szerte a világon - ilyenkor szokás a fenyõfák feldíszítése, ajándékok osztása, bizonyos vallási szertartások stb. Egyes nemzeteknek vannak még eltérõ, csak rájuk jellemzõ egyedi szokásaik, tradícióik is erre az idényre. Egy téren azonban hasonlatosak: a Karácsonyhoz kötõdõ szokások mindegyike egy – valahonnan az õsi múltból fennmaradt – vallásos indíttatású, de emberi hagyományokon alapuló tradíció. A legtöbb ember számára magának a Karácsony megünneplésének az eredete teljesen ismeretlen, s valószínûleg meglepõdnének, ha megismernék a gyökereit. Vajon hányan tudják pl. azt, hogy voltak keresztények, akik elvetették, sõt betiltották a Karácsony ünneplését hosszú idõn át? Az amerikai kolóniák némelyikén pl. szó szerint a törvényben is tiltották Karácsony megünneplését 1659-tõl egy ideig. Ez persze mit számít a mai embernek?
A Karácsony szelleme szinte teljesen átitatja a hangulatot ezidõtájt – a szánkók csengõi, a fák felkészítése, a gyermekek számára felidézett Mikulás, aki a repülõ rénszarvasok által húzott szánkóján ajándékokat hoz a “jó” gyerekeknek, mind-mind szoros és kedvelt velejárója az idénynek. Az is elfogadott tény, hogy a Karácsonyt ünneplõ emberek számára többet jelentenek ezek a mitológiákon alapuló emberi hagyományok, a díszítések, a túlzásokig vitt vásárlások és a vele járó gyarló kereskedelmi hasznok, mint Jézus Krisztus születése, személye vagy üzenete. Akirõl és amirõl pedig ez az ünnep állítólagosan szól.
Ironikusan, a katolikus templomokban vagy egyéb “keresztény” gyülekezetekben a Karácsony közeledtével minden évben kötelességtudóan felhívják a “hívõk” figyelmét arra, hogy ebben az évben illene Krisztust visszaállítani a Karácsony központjába. Szinte közhellyé vált a pulpitusról elhangzó felhívás: “Krisztus születésének ünneplése legyen a lényeg ezen a Karácsonyon.”
</P>
Ez az írás a United Church of God által kiadott Good News Magazin 2003. november-decemberi számában megjelent azonos címû cikknek a fordítása. Az eredeti cikk írója Garry Petty.
Közeledik a karácsonyi idõszak, s újra felelevenednek a vele járó sajátos szokások és hagyományok. Különösen a nyugati világ kultúrkörében - de valójában szerte a világon - ilyenkor szokás a fenyõfák feldíszítése, ajándékok osztása, bizonyos vallási szertartások stb. Egyes nemzeteknek vannak még eltérõ, csak rájuk jellemzõ egyedi szokásaik, tradícióik is erre az idényre. Egy téren azonban hasonlatosak: a Karácsonyhoz kötõdõ szokások mindegyike egy – valahonnan az õsi múltból fennmaradt – vallásos indíttatású, de emberi hagyományokon alapuló tradíció. A legtöbb ember számára magának a Karácsony megünneplésének az eredete teljesen ismeretlen, s valószínûleg meglepõdnének, ha megismernék a gyökereit. Vajon hányan tudják pl. azt, hogy voltak keresztények, akik elvetették, sõt betiltották a Karácsony ünneplését hosszú idõn át? Az amerikai kolóniák némelyikén pl. szó szerint a törvényben is tiltották Karácsony megünneplését 1659-tõl egy ideig. Ez persze mit számít a mai embernek?
A Karácsony szelleme szinte teljesen átitatja a hangulatot ezidõtájt – a szánkók csengõi, a fák felkészítése, a gyermekek számára felidézett Mikulás, aki a repülõ rénszarvasok által húzott szánkóján ajándékokat hoz a “jó” gyerekeknek, mind-mind szoros és kedvelt velejárója az idénynek. Az is elfogadott tény, hogy a Karácsonyt ünneplõ emberek számára többet jelentenek ezek a mitológiákon alapuló emberi hagyományok, a díszítések, a túlzásokig vitt vásárlások és a vele járó gyarló kereskedelmi hasznok, mint Jézus Krisztus születése, személye vagy üzenete. Akirõl és amirõl pedig ez az ünnep állítólagosan szól.
Ironikusan, a katolikus templomokban vagy egyéb “keresztény” gyülekezetekben a Karácsony közeledtével minden évben kötelességtudóan felhívják a “hívõk” figyelmét arra, hogy ebben az évben illene Krisztust visszaállítani a Karácsony központjába. Szinte közhellyé vált a pulpitusról elhangzó felhívás: “Krisztus születésének ünneplése legyen a lényeg ezen a Karácsonyon.”
4 Eljártak vala pedig az õ fiai [egymáshoz] és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az õ három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.
Job 1:4 (King James Version)
4And his sons went and feasted in their houses, every one his day; and sent and called for their three sisters to eat and to drink with them.
Job 1:4 (Young's Literal Translation)
4And his sons have gone and made a banquet -- the house of each [in] his day -- and have sent and called to their three sisters to eat and to drink with them;
Job 1:4 (American Standard Version)
4 And his sons went and held a feast in the house of each one upon his day; and they sent and called for their three sisters to eat and to drink with them.
Hiob 1:4 (Luther Bibel 1545)
4Und seine Söhne gingen und machten ein Mahl, ein jeglicher in seinem Hause auf seinen Tag, und sandten hin und luden ihre drei Schwestern, mit ihnen zu essen und zu trinken.
Job 1:4 (Reina-Valera 1960)
4 E iban sus hijos y hacían banquetes en sus casas, cada uno en su día; y enviaban a llamar a sus tres hermanas para que comiesen y bebiesen con ellos.
Egyébként a héber IMIT-fordítás is csak napot ír, valamint a James Strong's Hebrew -English Interlinear is csak day-t ír.........
"Jó, hát felőlem gyalázd csak, ebből is látszik, hogy nem tudsz vele mit kezdeni, mert ugye az összes tipikus JT kifogást leszereli."
Ezen jót nevettem.....:))
Mondjuk inkább azt, hogy szánalmasan erőlködik.
Próbálja megmagyarázni hogy a fekete az valójában fehér, de aki ezzel ellenkezik,az színtévesztő...........:-)
Az apológia egy hamishitvédő honlap, amelynek célja, hogy az embereket továbbra is hamis felfogásban tartsa, és megnyugtassa, hogy a rossz az jó dolog.......
A Biblia alapján tisztában vagyunk vele -ez az apológia tevékenységéből is jól látszik- hogy Sátán nem akarja elereszteni azokat, akiket már sikerült megtévesztenie............azért is működtet ilyen "leszerelő" honlapokat.........
Természetesen nagyon dicséretre méltó ha ennyire eltökéltek vagytok elhagyni minden pogány eredetű szokásokat, természetesen tiszteletben tartom...én is szívessen fogadnék a férjemtől bármikor egy szál viráot nem csak szülinapomkor :D de köszönöm a jókívánságokat 1000-es :D
a lényeg ami után néztem: a Tyndale Biblia a Jób 1:4 a Mt 14:6 -ra vonatkoztat
a WEB pedig szülinapot ír: Jób 1:4 His sons went and held a feast in the house of each one on his birthday;
Egyébként a JT-nél ennek a születésnappal kapcsolatos harmadosztályú marhulásnak elsősorban közösségszociológiai szerepe van: Társadalmi elszigetelődésüket fokozza a szervezet tiltása vagy nyomása a pogánynak tartott karácsony, húsvét, név- és születésnap, illetve a bálványimádásnak tartott himnuszéneklés, zászló előtti tisztelgés, a politikai párttagság, az érvényes szavazás és a közszolgálati hivatal betöltése ellen.
A JT-nél megvalósul a fasizmus jelmondata:
"Tutto nello Stato, niente al di fuori dello Stato, nulla contro lo Stato"
(Everything in the State, nothing outside the State, nothing against the State)
Jó, hát felőlem gyalázd csak, ebből is látszik, hogy nem tudsz vele mit kezdeni, mert ugye az összes tipikus JT kifogást leszereli.
Mert ugye, amit a pogányok csináltak, az rossz.
Komolyan, nem hiszem el, hogy valakinek az Úr evangéliuma azt jelenti, hogy tilos szülinapi tortát enni, mert kétezer éve egy megalomániás uralkodó éppen a születésnapján fejeztette le Keresztelő Szent Jánost... :D
Mért, ha éppen szerda délután 2kor fejeztette volna le, akkor onnantól tilos szerdán 2kor enni?
Ez úgy működik kb. nálatok, mint a szerzői jogvédelem. Amit a pogányok felhasználtak, az onnantól le van védve, az idők végezetéig tabu.
Érdekes, az Őrtorony, mint jelkép nem kivétel ez alól... ;)
Értem miről van szó. Gondolom Te is érted mi a különbség az ünnepség és a megemlékezés között. Én tiszteletben tartom azt is ha valaki az ünneplés tagadásából eljut a megemlékezés tagadásáig is. Én azért szoktam venni ezekre a napokra a feleségemnek 1 szál virágot.
A születésnapok ünneplése a babonákban és a hamis vallásban gyökerezik, de nem ez az egyetlen oka annak, amiért Jehova Tanúi elkerülik ezt a gyakorlatot.
Néhány szokás, amely a múltban vallásos természetű volt, számos helyen már nem az. A jegygyűrű például valamikor vallási jelentőséggel bírt, de ma már a legtöbb helyen többé nem tekintik így. Ezért sok igaz keresztény gyakorolja azt a szokást, hogy jegygyűrűt visel annak bizonyítékaként, hogy házas. Az ilyen dolgokban általában az a mérvadó, hogy a szóban forgó gyakorlat jelenleg kapcsolódik-e a hamis valláshoz. (Lásd az „Olvasók kérdései”-t AzŐrtorony 1972. január 15-i [angolban], és 1991. október 15-i számában.)
Kétségbevonhatatlan azonban, hogy számos forrásmű feltárja a születésnapok ünneplésének babonás és vallásos eredetét. A TheEncyclopediaAmericana (1991-es kiadás) ezt a megjegyzést teszi: „Egyiptom, Görögország, Róma és Perzsia ókori világa megünnepelte az istenek, a királyok és a nemesek születésnapját.” Azt mondja, hogy a rómaiak megtartották Artemisz születésnapját és Apolló napját. Ezzel ellentétben, „bár az ókori izraeliták feljegyzést készítettek a lakosság férfitagjainak életkoráról, arra nincs bizonyíték, hogy ünnepet tartottak volna a születés napjának az évfordulóján.”
Egyéb forrásművek meglehetősen részletesen tájékoztatnak a születésnap megünneplésének az eredetéről: ’A születésnapi ünnepségek már évekkel ezelőtt elkezdődtek Európában. Az emberek hittek a jó és a rossz szellemekben, olykor jó és rossz tündéreknek nevezték őket. Mindenki félt, hogy ezek a szellemek bajt hoznak a születésnap ünnepeltjére, ezért barátok és rokonok vették őt körül, akik kifejezték jó kívánságaikat és jelenlétükkel megvédték őt a születésnap megtartását fenyegető ismeretlen veszélytől. Az ajándékozás még nagyobb védelmet jelentett. A közös étkezés további garancia volt, és abban is segített, hogy a jó szellemek áldásaiban részesüljenek. Így a születésnap eredetileg arra irányult, hogy megvédje az egyént a gonosztól, és kedvező esztendő eljövetelét biztosítsa’ (BirthdayPartiesAroundtheWorld,1967).
A könyv kifejti számos születésnapi szokás eredetét is. Például: „[A gyertyák használatának] oka visszanyúlik a korai görögökhöz és rómaiakhoz, akik azt gondolták, hogy a gyertyáknak varázserejük van. Azzal a céllal mondták el imáikat és kívánságaikat, hogy a gyertyák lángjai majd felviszik azokat az istenekhez. Az istenek azután majd leküldik az áldásaikat és talán válaszolnak az imákra.” További háttérinformáció végett lásd az ÉrveljünkazÍrásokból című könyv 361—362. oldalát; kiadta a Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc.
Ennél a kérdésnél azonban többről van szó, mint csupán arról a tényről, hogy a születésnapok megünneplése vallási természetű volt-e, vagy esetleg még ma is az. Az érett keresztények bölcsen járnak el, amikor érzékenyen odafigyelnek minden utalásra, amit a Biblia ezzel kapcsolatban ad.
Isten régi szolgái feljegyezték egyének születési idejét, így számon tudták tartani életkorukat. Ezt olvassuk: „És mikor Noé ötszáz esztendős volt, nemzé Sémet, Khámot és Jáfetet.” „Noé életének hatszázadik esztendejében . . . felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai” (1Mózes 5:32; 7:11; 11:10–26).
Még Jézus is úgy említette meg a gyermekszülést, mint áldott, boldog eseményt Isten népe között (Lukács 1:57, 58; 2:9–14; János 16:21). Mégsem tartották emlékezetükben a születés időpontját; bár egyéb évfordulókat az emlékezetükben tartottak, a születésnapét nem (János 10:22, 23). Az EncyclopaediaJudaica ezt mondja: „A születésnapok megünneplése ismeretlen volt a hagyományos zsidó szokások körében. A CustomsandTraditionsofIsrael című könyv ezt a megfigyelést teszi: „A születésnapok megünneplését más népek gyakorlatából vették kölcsön, mivel sem a Bibliában, sem a Talmudban, sem a későbbi Bölcsek írásaiban nem történik említés erről a szokásról a zsidók között. Valójában ókori egyiptomi szokás volt.”
Ez az egyiptomi kapcsolat nyilvánvaló abból a születésnapi ünnepségből, amelyről a Biblia is beszámol, de amely ünnepet az igaz imádók nem tartottak meg. Ez annak a fáraónak a születésnapja volt, aki akkor uralkodott, amikor József az egyik egyiptomi börtönbe volt zárva. A pogányok talán örültek ennek az ünnepnek, pedig a fáraó fősütőmesterének a lefejezésével volt kapcsolatban (1Mózes 40:1–22).
Hasonló módon kedvezőtlen fényt vet az ünnepre Heródes Antipásnak, Nagy Heródes fiának a születésnapja, amelyet szintén említenek az Írások. Ezt a születésnapot aligha festi le úgy a Biblia, mint csupán ártatlan ünnepséget. Ellenkezőleg, ekkor fejezték le Alámerítő Jánost. Azután „eljövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt, és elmenvén megjelenték Jézusnak”, aki „elméne onnét . . . egy puszta helyre” (Máté 14:6–13). El tudod képzelni, hogy azok a tanítványok vagy Jézus vonzódtak volna a születésnapi ünnepségekhez?
Mivel adva van a születésnapok ünneplésének jól ismert eredete, s mivel — ami mégfontosabb — a Biblia kedvezőtlen megvilágításban mutatja be azt, ezért Jehova Tanúinak alapos okuk van arra, hogy tartózkodjanak ettől a gyakorlattól. Nincs szükségük arra, hogy kövessék ezt a világi szokást, mivel az egész év folyamán bármikor tarthatnak és tartanak is vidám hangulatú étkezéseket. Az ajándékozás nem kötelező számukra, s nem válik kényszerré egy ünnep miatt; az ajándékozás bármelyik időpontban a nagylelkűség és az őszinte szeretet önkéntes megnyilvánulása (Példabeszédek 17:8; Prédikátor 2:25 [2:24, NW]; Lukács 6:38; Cselekedetek 9:36, 39; 1Korinthus 16:2, 3).
w92/9/1 31.old.
Nem írtam hogy keresztény szokás, de hidd el ezekről a dolgokról az emberek nagy többsége nem is tud. Vesz valaki egy szál virágot valakinek és kész. Heródes esetében is ha csak ennyi lett volna, akkor Keresztelő János feje is megmaradt volna. Az ünneplés az más dolog. Ha valaki a megemlékezést is elutasítja én tiszteletben tartom.
Születésnapiünnepségekhaláltvontakmagukután
A SZÜLETÉSNAPI ünnepségeket napjainkban a legtöbben csupán ártalmatlan szokásnak tekintik. A Biblia azonban nem fest pozitív képet erről a hagyományról. Először is az Írások nem tartalmaznak utalást arra vonatkozóan, hogy Isten bármely hű szolgája születésnapot ünnepelt volna.
Azt a két születésnapot, amelyről a Biblia említést tesz, olyan uralkodók tartották, akik ellenségei voltak Istennek. Mindegyik ünnepség magában foglalt egy kivégzést, úgy hogy a vendégek eksztázisba esve figyelhették annak halálát, aki nem nyerte el a király tetszését. Az első esetben a fáraó, Egyiptom királya végeztette ki fősütőmesterét (1Mózes 40:2, 3, 20, 22). Az egyiptomi uralkodó azért cselekedett így a lakoma közben, mert haragra gerjedt szolgája ellen. A második esetben Heródes, Galilea erkölcstelen uralkodója fejeztette le Keresztelő Jánost, hogy kedvében járjon egy lánynak, akinek a díszebéden bemutatott tánca elnyerte Heródes tetszését. Micsoda visszataszító jelenetek! (Máté 14:6–11).
De vajon a Biblia nem két egészen kirívó születésnapot emel ki? Tulajdonképpen nem. Az ókori zsidó történetíró, Josephus felfedi, hogy nem voltak egyedülállóak az ilyen esetek. Josephus beszámol más példákról is, amikor szórakozás céljából kivégzést rendeztek születésnapon.Néhány ilyen eset történt például Jeruzsálem i. sz. 70-ben történt elpusztítása után, amikor 1 000 000 zsidó pusztult el, és 97 000 túlélőt hurcoltak fogságba. A Rómába vezető úton Titus, római tábornok a zsidó foglyait Caesarea közeli kikötőjébe vitette.Josephus ezt írja: „Antiochiai tartózkodása alatt fényesen megünnepelte öccse születésnapját, és tiszteletére rengeteg zsidó foglyot leöletett; több mint 2500 pusztult el részben az állatviadalokban, részben máglyán . . . Ezután a Caesar Bérytos [Bejrút] föníciai városba ment . . ., és atyja születésnapjának megünneplésére . . . minden képzeletet felülmúló ünnepségeket rendezett; éppen úgy, mint előbb, itt is rengeteg fogoly pusztult el.” (JosephusFlavius:Azsidóháború, VII. könyv, 3. fejezet — Révay József fordításában.)
Nem meglepő, hogy a TheImperialBible-Dictionary ezt a megjegyzést teszi: „A késői korok zsidó emberei a születésnapok megünneplését a bálványozó imádat részének tekintették, és ezt a nézetet nagyon is megerősítették azok az általános szokások, amelyeket ezekkel a napokkal összefonódva láttak.”
A hűséges első századi keresztények nem akartak csatlakozni egy olyan szokáshoz, amelyet a Biblia ily sötéten jelenít meg, és amelyet a rómaiak ily hátborzongató módon ünnepeltek. Az őszinte keresztények napjainkban felismerik, hogy a Biblia születésnapokról szóló beszámolói az oktatásuk céljából leiratott dolgok között vannak (Róma 15:4). Kerülik a születésnapok megünneplését, mert az ilyen szokások túlzott fontosságot tulajdonítanak a személynek. És ami még jelentősebb, Jehova szolgái bölcsen figyelembe veszik, hogy a Bibliában a születésnap megjelenítése kedvezőtlen.
Sok esetben évfordulókon várnak el ajándékokat. Bár a korai keresztényeknél nem volt szokás az ilyen ünnepek megtartása, ez mégis igen népszerűvé vált a legtöbb országban, mely magát kereszténynek tartja, és olyanokban is, amelyek nem keresztények. A születésnapi ajándékozás szokása néhány kultúrában elhalványodhat, ahogy a gyermek idősebb lesz, de a görögöknél a szokás ezt másképp kívánja meg. Görögországban nagy figyelmet szentelnek a születésnapoknak. Még a névnapjukon is adnak az emberek egymásnak ajándékokat. Mi a névnap? Nos a vallásos szokás szerint az év minden egyes napjához különböző „szentek” tartoznak, és sok ember „szentekről” kapta a nevét. Amikor elérkezik egy „szentnek” a napja, azok, akik az ő nevét viselik, ajándékokat kapnak.
Na akkor éljél sokáig. Ha valaki a kedvesének ezt mondja, vagy vesz egy szál virágot a szülinapjára, az megemlékezés ami szerintem nem rossz. Az ünneplés az más, főleg ha túl sok alkohol is fogy, annak lehetnek kellemetlen következményei.
Mert egy zsidó pogány szokást gyakorolt, akkor utánozni kell ?
"de nem kötheted össze pont ez esemény alapján a szülinapot a gonoszsággal... tudod h voltak jo királyok is akik biztos lehetsz benne szintén ünnepelték a szülinapjukat..."
Ez csak feltételezés.......
A szülinap az asztrológiával függ össze. Miért írták fel a csecsemő születésének napját, óráját ? Mert a csillagállásból a jósok megállapították a gyerek jövőjét.....
Az ilyen gyakorlatok pedig tiltottak voltak a zsidóknál............
igen, vannak hivatkozások és régészek nem voltak még kérészek?
Tévedhettek is sokan, mindaddig míg ki nem derül az ellenkezője, ahogyan a Stonehenge-ről is mondtak már Á-t és B_t, majd G-t és már és lassan a Z-nél tartunk?
igen, egyet értek...de viszont...ha jobban belegondolsz...megünnepeled a szülinapot, nem? no de mindegy, nem vagyok ellene ....amugy épp ma van a szülinapom :D
az összefüggést látod a halál és a szülinap között?tudom h ezt kívánta szülinapjára, elég szörnyű
viszont nem minden szülinapján voltak ilyen események,igaz? mnos, ezzel nem akar semmi féle képpen őt védeni...
a lényeg...h nem pogányságból ered a szülinap ünneplése...már a zsidóknál is volt...a másik pedig h Heródes gonosz volt, ezért ölette meg Jánost...
de nem kötheted össze pont ez esemény alapján a szülinapot a gonoszsággal... tudod h voltak jo királyok is akik biztos lehetsz benne szintén ünnepelték a szülinapjukat...
Ezek szerint csak a "piknik-program" szóig jutottál........tovább is kellene olvasni, pl hogy kapcsolatban van a szülinap a jóslással pogánysággal........
"a lényeg ... Heródes zsidó volt...szülinapot ünnepelt...."
:))
Isten által helyeselt zsidó volt ?
Mert pl. Manassé király is zsidó volt, mégis bálványimádó volt. Akkor a származás a fontos vagy a cselekedet ?
"Jóbbal kapcsolatban pedig , ahogy már mondtam, csak találgathatunk, de nem állithatsz tényt h nem szülinap volt mert nincs konkrétan megirva...én sem állithatom h azt ünnepelték, csak logikusan következtetek..."
Akkor még csiszolni kell a logikádon, ugyanis különbség van a "nap" és a "születésnap" szavak közt.........Vagyis konkrétan meg van írva, hogy nem szülinap volt.
