De attól, hogy pl. én nem várok semmit az államtól, attól még minden nap lehet rosszabb nekem, és az állam folyamatosan megszívathat újabb és újabb, számomra egyre kedvezőtlenebb döntéseivel. Szerintem ez egy dilettáns kormány. Még ők sem tudják, hogy mit akarnak, tervékenységük annak mentén halad, hogy mit kell elkerülni: esetleges válságot. Ez ellen küzdenek, szép feladat, de evvel max. a jelenlegi helyzet nem fordul rosszabbra, jobb ettől nem lesz semmi.
Ajánlom az Eüreform topikban Breien beírásait, de ált.többekét is. Ez nem reform, hanem elvonási stratégiák, ami a tűzoltáshoz kell. Ott vonunk el, amit nem lehet elkerülni. (adót lehet, eü szolg.nem lehet.)
(Mo.-t nem alkotjuk, hanem ez egy állam, amivel én semmilyen (önkéntes) közösséget nem vállalok fel, de ettől függetlenül kötelezettségeim vannak. Vagyis: Mo. ideológiai érvénye = 0. )
A reform nem halaszthatatlan volt, hanem halasztahatatlan!:(
Persze az egy kérdés, hogy minden lépés jó-e, de egészében nézve az elkerülhetetlen úton indult el.
Nincs általánosságban vett Magyarország, csak az az ország van, amit mi mindannyian alkotunk. Így ha várunk valamilyan juttatást vagy szolgáltatást az államtól azt nekünk is kell kifizetni. Ez az, amire rá kell döbbenjünk!
Magyar Nemzet Úgy látszik, Gyurcsány Ferencnek és társainak nem sikerül botrány nélkül beindítani a reformnak nevezett folyamatot. Egyelőre csupán a reform szó jelentését forgatták ki, reform alatt eddig ugyanis a haladást segítő, nem gyökeres átalakítást, változtatást értettük. Mostanra azonban a káosz lett a reform szó szinonimája, mintha ennek a „reformnak” a kimunkálói előtt célként az lebegett volna, hogy „holnapra felforgatjuk az egész világot”.
Bár a reformnak nevezett valaminek a várható jótékony hatását még nyomokban sem látjuk, az internacionalistákból globalistákká átvedlett elvtársak minden igyekezetükkel azon vannak, hogy megőrizzék megbízóik bizalmát. Sajátságos módon nem a magyar választók bizalmáról van szó, hanem azokéról, akiknek az érdekében nadrágszíjjal, időnként gumilövedékkel és könnygázzal „reformálnak”.
Még az óévben kiderült: Molnár Lajossal nem lesz gördülékeny az egészségügy átalakítása. A nagy „reformer” ugyanis a kórházak átalakítása előtt megfeledkezett egy aprócska körülményről, arról tudniillik, hogy a kórházi ágyak kidobálása után a vezető szakorvosok nemcsak a kalapjukat veszik, hanem hónuk alá kapják a lélegeztető gépeket is, amiket az áfatrükkös gazdálkodást igénylő nehéz időkben alapítványaik nevére gyűjtöttek be adományokból. Január első napjaiban pedig azzal szembesültünk a gyógyszertárakban, hogy a november elején beharangozott és törvényerőre emelt háromszáz forintos dobozdíjat mégsem kérik a patikusok, mert a beszedését nem sikerült a hatálybalépés idejére szabályozni. A benzinkutasok most még sebbenzinnel moshatják kezeiket, a káosz őket egyelőre nem érte el.
Ha összehasonlítjuk a BKV-vonaljegy, a fővárosi vécéhasználati díj, a 300 forintos orvosi vizitdíj és a dobozdíj költségének nagyságrendjét, illetve utóbbiak adminisztrációs költségeit, még örülhetünk is, hogy csupán elszenvedői vagyunk az ostobaságnak, és nem az elkövetői. Az egészségügyi miniszternek valószínűleg már se megbízható kezelőorvosa, se gyógyszerésze nincsen, így aztán nincs kitől megkérdeznie utólag se, hogy vajon nem járt volna-e kevesebb mellékhatással egyszázaléknyi tb-járulék-emelés, mint ennyi erőltetett – és csekély társadalmi megbecsülést és gazdasági hasznosságot eredményező – sületlenség.
Ráadásul itt van a nyakunkon a gázártámogatás átalakítása a megszokott gyurcsányi bonyodalmakkal és a bojkottszámba menő zárt ajtókkal a gázszolgáltatóknál. Arról most ne is essék több szó az indokoltnál, hogy a Horn-kormány idején ugyanez a koalícióba tömörült társaság adta el potom áron (47 milliárd forintért), alkotmánysértő módon az önkormányzatok gázszolgáltató cégeinek többségi tulajdonjogát azoknak a külföldi befektetőknek – szerződésben rögzített mértékű, garantált és kivonható nyereséggel –, akik most zárt ajtókkal kedveskednek szegény ügyfeleiknek. Ezek a gázszolgáltatók amúgy húsz százalékkal drágábban kapják az orosz gázt, mint a többi uniós országbeli társaik, miközben a mi miniszterelnökünk van olyan jó barátságban Putyin elnökkel, hogy kemény üzleti tárgyalás helyett puha narancsfelfújt falatozásával töltheti el az időt egy történelmi villában.
Pedig ha nem terhelné az embereket az elfuserált gázközmű-privatizációval garantált eszközarányos nyereség, és az egykori Nagy Testvérrel a szirupos barátság helyett a korrekt üzleti viszonyt ápolnák a szocialisták, most nem lett volna szükség ilyen brutális gázáremelésre. És nem kellene a megszorítócsomag által kizsigerelt embereket még arra is rákényszeríteni, hogy a fűtés költségének enyhítése érdekében napokig a hivatalt járják: gázóraátírással, a nagymama lakcímének megváltoztatásával töltsék az időt.
Persze lehet, a gyurcsányi reform lényege csupán annyi, hogy érezzük magunkat megalázva a saját hazánkban.
Folytatódik a 2006 utolsó napjait jellemző forinterősödés, a devizapiacon az euró ára ma már 251,20-ig is süllyedt. Van esély további erősödésre, bár a szakértők előbb-utóbb korrekciót és kisebb gyengülést várnak.
252,65 forint volt az MNB adatai szerint tavaly január 2-án a hivatalos euró-devizaárfolyam. Az MNB közlése szerint ez az érték ma 251,28 forint. Ha csak a két adatot vetjük össze, úgy tűnhet, mintha kitörölték volna az elmúlt 12 hónapot, amelyben közel 35 forinttal drágább euróval is számolnunk kellett.
Sőt: az Index által megkérdezett elemzők úgy látják, az egyelőre még nagyon alacsony, továbbra is ünnepi hangulatú forgalomban van esély a további erősödésre is. Nyeste Orsolya, az Erste elemzője szerint ezt segítheti a kedvező feltörekvő piaci hangulat, Török Zoltán, a Raiffeisen elemzője pedig azt is hozzáteszi, hogy a január hagyományosan "jó hónap" a devizapiacon. Tavaly éppen egy hetet kellett várni, hogy az árfolyam 250 alá süllyedjen: január 9-én 249,99-es értéket jegyzett fel az MNB. A szakértők szerint most is van esély arra, hogy a forint elérje a 250 alatti szinteket, de Nyeste Orsolya azt is hangsúlyozta: ez a jelenlegi makrogazdasági helyzetben már megalapozatlan lenne.
Ebben a cikkben valami csúnya elírás lehet. Ugye a förtelmes nagy állam adósságot a GDP 40%-ára teszi? A maastrichti csoda szám a GDP 60%-a. Akkor most ez azt jelenti, hogy még nyugodtan el lehet a nevezett összegnek még legalább felét verni az idén és még mindíg semmi baj nincs az annyira vágyott Euró bevezetésével??!:)
Ha viszont ez a szám megkérdőjelezhető, vagy nem jó, miért jó a többi?:)
19 000 milliárd fölött az adósságunk Index/MTI 2006. december 29., péntek 13:26
A jegybank jelentése szerint az ország bruttó adósságállománya a harmadik negyedévben 1 milliárd euróval 77,5 milliárd euróra nőtt. Ez 252 forintos euróárfolyamon 19 530 milliárd forintnak felel meg. A nettó adósságállomány már meghaladja a GDP 40 százalékát. Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének! Nyomtatható változat
Magyarország bruttó adósságállománya 1 milliárd euróval 77,5 milliárd euróra, nőtt a harmadik negyedévben. Ez az összeg 2005 végén még 68,4 milliárd eurót tett ki a közvetlen tőkefektetéseken belül elszámolt egyéb tőkével együtt - közölte a Magyar Nemzeti Bank pénteken. Az ország nettó adóssága 36,1 milliárd euróra nőtt a második negyedév végi 35,4 milliárd és a tavaly év végi 29,7 milliárd euróról. Egyre mélyebben az adósságcsapdában
A bruttó adósságállomány a közvetlen tőkefektetéseken belül elszámolt egyéb tőke nélkül 1,3 milliárd euróval volt nagyobb az előző negyedév végén mért értéknél. Ez a mutató 62,4 milliárd eurót tett ki, míg 2005 végén 57,8 milliárd euróra rúgott. A nettó adósság 28,4 milliárd euróra nőtt, az előző negyedévi 27,4, és a tavaly év végi 24,2 milliárd euróról.
A nemzetgazdaság nettó adósságállománya 2006. szeptember végén a GDP 32,2 százaléka, a közvetlen tőkefektetéseken belül elszámolt egyéb tőkével együtt pedig a GDP 40,9 százaléka volt.
A közvetlen tőkefektetéseken belül elszámolt egyéb tőkével együtt számított bruttó adósságból az államháztartás és az MNB részesedése 28,8 milliárd euró volt a harmadik negyedév végén, szemben a második negyedévi 28,2 milliárd és a 2005 év végi 26,9 milliárd euróval. Ebből a forint adósság 10,7, a második negyedév végén 10,5, tavaly az év végén 10,9 milliárd eurót tett ki. Az idén szeptember végén a jegybanki tartalékok értéke 16,5 milliárd euró volt.
Az államháztartás és az MNB nettó adósságállománya 0,7 milliárd euróval nőtt 2006. III. negyedév végén az előző negyedévhez viszonyítva. A negyedév végén 11,7 milliárd, 2005 végén 10,4 milliárd euró volt, ebből forintban 10,5 milliárd, 10,3 milliárd illetve 10,6 milliárd.
A külföldiek tulajdonában lévő, forintban denominált államkötvények állománya 2006. szeptember végén 9,5 milliárd euró volt. Ez 0,3 milliárd euróval több az előző negyedév végén mért adatnál.
Bár szerintem valóban fontos, hogy kúrták vagy nem kúrták, elkúrták vagy megkúrták, de szerinted e témán soha nem érdemes túllendülni?:)
Ebben az országban évszázadokon keresztül minden renden volt a nép békében és boldogságban élt, míg nem meg jelent egy nap a hétfejű sárkány, akit gyurcsánynak hívtak. A gaz bestia aztán kemény sarcot vetett ki minden halandóra, csak a talpnyalóit kímélte (vagy leginkább azoknak tartott be igazán!?). Legfájdalmasabb azonban mégis az a harminc sumér-magyar szűzlány volt, akit föl kellett ajánlani a gaz komrenyista kéjencnek minden hónapban.
Egyszer aztán megjelent Orbán Vitéz, akit a krónika Viktornak azaz győzőnek ismer, de csak az, mivel ez az Orbán Vitéz egy jópárszor levitézlett a csatákban...
..."Szilveszteri mese korlátoltaknak" című műsorunkat olvashatták:)
egyrészt szakmailag alkalmatlanok, másrészt hiányoznak belőlük a legalapvetőbb 'emberi' tulajdonságok, mint felelősségérzet, mint erkölcsi tartás, mint haza iránti szeretet, ésatöbbi... (persze Mo-on a helyzetet még sok más dolog is bonyolítja).
