Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Sose értettem, miért akarnak mindenáron ötödik Beatle-t megnevezni.
Jó, persze, jó játék, és lehet polemizálni rajta, ettől függetlenül a megfejtés az, hogy Stuart kilépése után négyen maradtak.
Ezt az "ötödik Beatle" kifejezést egyébként tudtommal az első amerikai turné idején találták ki, és Murray The K-t nevezték így, miután teljes elszántsággal reklámozta a bandát a műsoraiban. Egyidőben George Bestre is ráaggatták, a sérója és a népszerűsége miatt, de az már csak poén volt.
Nem egy hazai számítógépes felület fog ebben dönteni, amúgy látom jó játék persze :)
Hallgatva-nézve a riport-videót is alább, a mondat eredetije így szól:
If anyone earned the title of the fifth Beatle, it was Brian ( Paul McCartney )
Másfelöl valójában nekem tökmindegy, csak Lennonra (riport) és McCartney -ra hivatkoztam,
mégis csak az Ő saruk ez az elnevezés, és ettől G.Martin zenei munkássága sem lesz kisebb.
Martin első közvetlen lemezes szereplése a hangszerelés-rendezés mellett talán a Misery zongorája volt,
Mal Evans is szerepel egy-két lemezen fúvóssal, csörgődobbal ... persze Martin volt a zenei ász de nem
volt liverpudli, az ő helye a londoni stúdió volt, az alkotóház. Nem volt ott a Bandával sehol máshol jóformán, miközben Brian együtt mozgott a "Fiaival" 1966 -ig, s ha valamelyiknek gondja volt hatósággal bárkivel, azt lerendezte, és egyáltalán minden hivatalos ügyüket is, vitte a "boltot" csendben a háttérben.
Ha nincs Brian, ma a világ szegényebb egy kultúrával, ezt a Beatles tagok nagyon jól tudták,
de Liverpool is, az a szobor ott nem véletlen a volt NEMS -hez közel (nem csak focijuk van).
If anyone earned the title of the fifth Beatle, it was George
( Paul McCartney )
From the day that he gave The Beatles our first recording contract, to the last time I saw him, he was the most generous, intelligent and musical person Ive ever had the pleasure to know
( Paul McCartney )
Elfogult vagyok,mert Ő is csak fele tempóban tudta eljátszani az In My Life szólóját,ahogy én is? ;) ;)
Ott a "titok", hogy máshogy gondolják a rajongók, a Beatles és a média, hogy kit nevezzenek 5. -nek.
Brian a földijük-szomszédjuk, pót-nagybácsi, pót-apa, jó haver-jó srác, az a menedzserük aki mindent elintéz, megszervez, egyezteti a koncerteket, lemezfelvételeket, utakat ... bevezetve őket a világhírbe.
Az utolsó koncertjük (1966 USA) után feladatai alaposan megcsappantak, akkor jött a válsága (1967).
A belső munka-magánügyek nem a rajongókra tartoznak, a Nagyérdeműt a Zene - látvány érdekli.
Közeli jóbarátok-segítőjük volt pl Mal Evans vagy Victor Spinetti is akiket a Beatles szintén becsült.
Szerintem azért mondják többekre ezt az ötödikséget, mert többen (szerintem hárman) is azok voltak, de sosem egyszerre. Szegény Stuart mondjuk sose, egyrészt mert negyedikként érkezett (tehát ilyen szinten se stimmel), másrészt meg mert csak egy sima zenekari tag volt, nem pedig "szinte létfontosságú kültag", mint az "ötödikek". Miközben szerintem volt egy "ál-ötödik" is.
Az ötödikek: 1961-1962: Epstein.
(Nélküle nem lett volna lemezszerződés és akkor a Beatles nagy valószínűséggel megmarad klubzenekarnak és ennyi - bár persze John és Paul ambícióit se szabad lebecsülni. Brian nyilván a turnés korszakban is nagyon fontos volt, de a legnagyobb eredménye mindenképp a lemezszerződés volt - minden egyéb már annak a folyománya volt. Illetve szervezés ide, leleményesség oda, fizikai és a korabeli politikai korlátok miatt rögzített zenéjükkel jóval több helyre eljutottak -ha nem lemezen akkor rádión-, mint személyesen, a koncertjeikkel.)
1962-1967: Martin.
(Nélküle máshogy szólnának a lemezek és másmilyenek lennének a dalok. Érdekes, hogy a magnum opus, a Pepper akkor készült el, amikor az előző "ötödik" szerepe marginális volt már csak - persze elsősorban azért, mert a turnézás kiesésével lett idő és energia egy ilyen lemezre. '68-ban viszont Martin egyenesen nyaralni ment a White Album felvételek kellős közepén (!), '69 elején pedig már csak partvonalról szemlélte a káoszt: "megy ez nekünk nélküled" - hát nem ment, így lett az Abbey Road Martin győzedelmes visszatérése. És az is biztos, hogy a lemezeik miatt téma ma is ilyen szinten a Beatles, nem pedig azok miatt a koncertek miatt, amiket utoljára 57 éve lehetett személyesen megtapasztalni. A lemezeket viszont ma is. Nem vitatom Epstein zsenijét egyáltalán, de tényleg úgy gondolom, az EMI szerződés kijárása volt a legnagyobb pillanata. Martin ténykedésének eredményét ma is megtapasztalhatjuk, Epsteinéről csak olvashatunk és érthetjük ugyan a fontosságát, viszont csak úgy, mint a történelmi tényeket, de nincs velünk a turnék emléke - mert nem voltunk ott, a felvétel meg vagy kevés vagy rossz minőség. A lemezek viszont itt vannak és generációkon átívelően hatnak.)
1969 január vége: Preston.
(Mire végképp megfáradtak volna, megjelent Mr. Kirobbanó Jókedv És Fölényes Zenei Tudás és úgy helyrerakta a hangulatot, hogy az már az egész hónapban kitartott. Ami pozitív végeredmény kijött abból a sessionből az igen nagyrészt neki köszönhető. Sőt, nélküle a tetőkoncertig el se jutottak volna.)
Mutatkozik azonban itt egy évnyi folytonossági hiány.
Az ál-ötödik: 1968-1969 eleje: Paul.
(Számíthatjuk ezt már egyből '67 őszétől. Hiába volt még ugyanúgy ott Martin, mint a Pepper idején, teljes album nem készült egészen a White Albumig -majdnem másfél év új nagylemez nélkül!-, az viszont már nagyon más is volt minden szempontból -Martinéból is-, mint a Pepper. Szóval Paul először Brian szerepét próbálta átvenni, '69 elején pedig már Martinét is - kénytelen volt, nemcsak utóbbi partvonalra kerülése, de Johns megilletődött viselkedése miatt is. Ha csak olyan három hétig is, de kétszeres "ötödik" volt zenekari tagként, miközben ontotta magából a szokásosan óriási dalokat: heroikus teljesítmény és még csak meg se becsülték miatta - esetleg utólag. Mire megfáradt a dolog, jött Preston, hogy átvegye a "lelkesítő hangszeres" stafétát - illetve többszörözze Paul lelkesedését, ami -hallván mi jön ki az ujjai alól- még a mogorva szekcióra (Lennon és Harrison) is tartósan átragadt.
Aztán Martin visszatértével az Abbey Road felvétele idején Paul megint lehetett "csak" Paul anélkül, hogy még Briant és Martint is pótolnia kelljen. (Eközben Preston szerepe is látványosan lecsökkent: hiába játszott ezen az albumon is, talán ha két dalban hallható, játéka a háttérben marad, fontossága össze sem hasonlítható a Get Back session idejével, ahol még a zenekari tagsága is felmerült.)
Szóval ez az "ötödikség" nem is tudom, talán képlékenyebb dolog volt annál, minthogy egyértelműen csak egy emberre lehetne rámondani. Attól függött, éppen melyik "legfontosabb kültag" szerepe volt a legmeghatározóbb a zenekar adott korszakában. És még így is szükséges volt beiktatni egy "ál-ötödiket".
Sir George Martin nem "ízig vérig muzsikus", hanem valójában repülőgépvezető volt a Második VH alatt
az angol haditengerészetnél, majd rádióbemondó, zenész, zenei szerkesztő-rendező, hangmérnök .. stb.
McCartney meg is jegyezte egyszer róla, "hogy a repülős múltja miatt tudott velünk ügyesen bánni".
Természetesen őrá illik igazán az "5." zeneileg, tudjuk, de emberileg jogosan nevezte az akkori
60's média (BBC, ITV, NBC sajtók ..stb) így néha a "misztikus", háttérben maradó láthatatlan menedzserüket Brian Epsteint is. Ennyit a bulvár történelemről.
Újabban ő érdekel a legjobban a Beatlesből. Egyrészt, mert a többiekről és a zenekarról már annyi mindent olvastam, másrészt meg mert róla tudni a legkevesebbet. Megjelent ugyan több könyv is róla (a húga által írt felemás életrajzok és két művészeti album), de vagy elfogytak vagy méregdrágán szerezhetők csak be.
A "mi lett volna, ha..." töprengésből azt eleve kihagyom, "mi lett volna, ha a zenekar tagja marad", hiszen majd' egy évvel a halála előtt kilépett és nem gondolnám, hogy valaha is vissza akart volna menni. Nem az volt az ő útja.
A viszont érdekes lett volna, hogyan hatott volna a Beatlesre a Hamburgban élő Sutcliffe: mennyiben formálta volna Lennont még művészibb irányba a barátsága? Yoko szerint jóval később is "napi szinten" emlegette Stuartot és amit Elliott Mintznek mondott egyszer ("neki nem lehetnek igazi barátai" - én ezt úgy értelmezem, hogy a híres sztárkollégákkal elsősorban kollegiális volt a kapcsolata, az átlagemberektől meg maga a sztárstátusz és a vele járó kivételezett élet választotta el), az nyilvánvalóan teljesen más lett volna, ha Stuart, akit egyrészt még "átlagember" korából ismert, másrészt, mivel más művészeti ágban bontakoztatta ki a tehetségét, nem volt "vetélytársa" (mint mondjuk McCartney vagy Jagger). De ahogy szólóban többször is együtt zenét Voormann-nal, miért is ne zenélhetett volna akár Stuarttal is (feltéve, hogy utóbbi visszatér valaha a zenéhez).
Vagy akár Lennon novelláskötetek Stuart illusztrációival?
Akár egyenesen Sutcliffe-tervezte albumborítók a Beatlesnek? (Klausnak megadatott a Revolvernél egy saját borító.)
Lehet, hogy Lennonnak több önbizalmat is jelentett volna Stuart barátsága azokban az időkben, amikor hagyta, hogy Paul irányítsa a zenekart. Persze ez mind csak képzelgés és feltételezés. Imagine...
Ténylegesen az anyag csak egy része származott a BBC archívumból, ahol az eredeti szalagok csak egy kisebb részét őrizték meg. Az összes Beatles BBC szereplések nagyobb része rajongók által a rádióból felvett szalagokon maradt fenn. A teljes kollekciót gyakorlatilag folyamatosan upgradelik, mert egy-egy rádió adásból időről-időre kerülnek elő az eddig ismertnél jobb minőségű/kevésbé zajos stb. felvételek. Az 1994-es első kiadáshoz képest a 2013-on is kicseréltek jobb minőségűre néhány dalt. A Steve Hoffmann fórumon van ennek a témának pár szakértője. Legutóbb 2021 őszén került elő egy 1962 októberi rádióadás felvétele 3 számmal, ami egyben Ringo első BBC szereplése volt a Beatles-sszel. Ez sem a BBC archívumban sem máshol nem volt elérhető korábban.
Igen, közben nekem is beugrott, hogy az Anthologyt kb. egy évvel megelőzte a BBC, kvázi tesztanyagként, és pl. az ahhoz készült klipet, a Baby It's You-t már új anyagként tolták, olyan értelemben, hogy mind a hang-, mind a képanyag addig nem szerepelt sehol. '85-ben a Sessions végül még nem jött ki, de a kilencvenes években megkezdődött a bootlegek virágkora, és miután a közönség elég jól reagált a BBC-anyagra - amelynek a felvételei még a BBC archívumából származtak -, az EMI is megnézte, mi van nála a dobozokban. (Amit korábban persze megnéztek nem hivatalosan mások.)
Még az is lehet,hogy "kénytelenek lesznek" kiadni újólag az Anthology-t,mivel hozzácsapják a Now And Then-t az Anthology háromhoz.Bár van egy érzésem,Olivia ezt vétózná.
Stimmel, de az archívum piacra dobása a BBC válogatással kezdődött nem az Anthology-val. És az egész mögött az egyik legfőbb motivációt a bootleg CD piac virágzása adta. A műfajából adódóan hivatalos számadatok nincsenek nyilvántartva, vagy legalábbis nem publikusak, de olvastam egyszer, hogy a Swingin' Pig Ultra Rare Trax és a Yellow Dog Unsurpassed Masters sorozatokból a 90-es évek elejére olyan mennyiséget adtak el, hogy arra már az Apple-nél is felkapták a fejüket. Pár év csúszással, de végül felismerték, hogy a kiadatlan Beatles felvételekből származó bevétel akár hozzájuk is befolyhatna.
Így van, az elsődleges indoka a megjelenésnek a pénz.
Hát nem tudom, én másként emlékszem és gondolom, szerintem a nosztalgiahullám valamikor a nyolcvanas évek végén csúcsosodott ki, a Solt-filmmel egyrészt, másrészt amikor McCartney és Harrison is Beatles-tartalmú számokkal és klipekkel jöttek ki. Előtte, a hetvenes években nemcsak a tagok nem szívesen emlékeztek vissza a közös időre, de pl. David Bowie nyilatkozta valahol, hogy azokban az években ciki volt bevallani, hogy valaki 10 évvel korábban a Beatlesért rajongott.
Az Anthology abban volt fordulópont, hogy onnantól kezdve a Beatlest nem a múlt részének pozicionálták be, hanem máig érvényes dolognak. Onnantól kezdtek el jönni az addig hivatalosan kiadatlan felvételek, addig csak az újrakiadások mentek, aminek az utolsó nagy projektje a Kék és a Piros Album '93-as CD-kiadása volt. Az Anthologyval kezdte el az EMI módszeresen kisöpörni a padlást, ami a remixalbumokkal be fog fejeződni, úgyhogy már lehet előre gondolkodni, hogy mit lehet aztán eladni.
Kérdés, a Now And Thent hozzácsapják-e az idénre pedzegetett Help!/Rubber Soul közös kiadásnak, vagy külön lóbőr lesz.
"ez a két szám szedte le a Beatlest a nosztalgiavonatról és hozta vissza a jelenbe" ??? Pont, hogy ezzel maxolták ki a Beatles nosztalgiát, ami a 80 évek végétől folyamatosan erősödött. A helyén kell kezelni ezeket a posztumusz barkácsolt dalokat. A diszkográfiában természetesen ott a helyök és jó, hogy összehozták. De szerintem zenei minőség szempontjából nem érdemes a Beatles életművel összevetni. Ráadásul mindezek alapjául olyan Lennon demók szolgálnak, amik a stúdió felvételig sem jutottak el. Valószínűleg ő maga sem tartotta arra érdemesnek őket. A demók hangfelvételei gyenge minőségűek, John hangja erőtlen, nem engedte ki a hangját rendesen. Ebből 30 éve nem lehetett többet kihozni. Most az AI alapú stúdiótechnika elért egy olyan szintet, ami a korábbiakhoz képest sokkal-sokkal nagyobb mozgásteret biztosít és olyan megoldásokat tesz lehetővé, amiről még 5 éve sem nagyon lehetett álmodni. Ez persze csak a felvétel minőségét tudja javítani, a szerzeményét nem.
Ami a Harrison vétót illeti, ő igazából mindig kicsit kerékkötője volt a Beatles dolgok felmelegítésének. Már a Get Back-ben is ő volt egyedül, aki nem akart felmenni a tetőre. Aztán később több megnyilatkozásában is tetten érhető egyfajta attitűd, amiből leginkább az jön le, hogy az ő spirituálisan megvilágosult énje mennyire lenézi a Beatles körüli felhajtást, a Beatlemániát és mindent, ami ehhez kapcsolódik. A Banglagesh dokuban, az Antológiában és Living in the Material World filmben is vannak ilyen elejtett félmondatok, de más 80-as években adott interjúkból is kiérezhető, hogy bosszantja hogy még mindig a Beatles a téma. Az Antológia extrában is ott a híres jelenet, amikor úgy tesz mintha nem emlékezne rá a Golden Slumbers melyik lemezen van. Ő már annyira eltávolodott ettől az alantas korszaktól, hogy már nem is emlékszik rá. Ahogy állítólag a Let It Be Naked-re sem akarta az áldását adni, úgy valószínűleg sok mindent megtorpedózott volna az utóbbi két évtizedben. Ki tudja?
A hardcore rajongók számára minden (is) fontos. Legyen szó remixről, dobozban maradt felvételekről vagy bármiről. A zeneiparban a Beatles az egyik olyan ritka dolog maradt, amiért az emberek még mindig hajlandók pénzt fizetni. Szerintem ez az elsődleges indoka, hogy a Now And Then-t mégis megjelentetik.
"A Beatles maximálisan demokratikus banda volt, egy vétó elég volt ahhoz, hogy valami dobozban maradjon."
És a Maxwell, amit hárman is utáltak? Vagy a Revolution 9?
Persze lehet, hogy "attól még", hogy nem.szerették, nem azt jelenti, hogy vétózták is ezeket. (Hiszen valószínűleg '68-'69-ben már fontosabb volt a maradék jó viszony megőrzése/sértettség elkerülése, mint az, hogy mindenkinek tetsszen minden, ami lemezre kerül.)
