Bácskai Tamás, közgazdász Egyetemi tanár, számos szakkönyv, tanulmány és publicisztika szerzője. A rendszerváltás előtt a Magyar Nemzeti Bank vezető munkatársa. Érintettségéről a Magyar Nemzet számol be 2005. januárjában. Bácskai Tamás elismeri, hogy 1956 és 1961 között rendszeresen jelentéseket adott munkatársairól, egyetemi oktatókról, barátairól és családtagjairól. Bácskai azzal érvel, hogy az 1956. október 23-i események során erősen antiszemita érzelmű csoporttal került kapcsolatba, és ennek hatására vállalta a beszervezést. Úgy érezte, "meg kell őrizni azt, ami van, mert életveszélyes helyzet alakul ki a zsidók számára". Mint mondja, kiszolgáltatott helyzetben volt, hiszen húga, a Nagy Imre körhöz tartozó férjével együtt Romániában volt fogságban.
Boros Imre, országgyűlési képviselő, volt miniszter A rendszerváltás előtt a Magyar Nemzeti Bankban dolgozik. 1998-tól kisgazda országgyűlési képviselő, majd 2002-től az MDF-frakció tagja. 1998-tól a PHARE-programokért felelős tárca nélküli miniszter, majd rövid ideig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetője az Orbán-kormányban. 2002-ben, a volt kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló Mécs-bizottság működése idején kerül szóba érintettsége és lát napvilágot D-008-as szt-tiszti nyilvántartási száma. Érintettsége miatt távozni kényszerül az MDF-frakcióból. 2002 ősze óta független képviselő.
Csurka István, a MIÉP elnöke A rendszerváltás előtt népszerű író, sikeres színpadi szerző. Az MDF alapítói közé tartozik. 1993-ban távozik az akkor kormánypárti MDF-ből, és megalapítja a MIÉP-et. 1998-ban bekerül az Országgyűlésbe. 2002-ben a MIÉP már nem éri el a bejutáshoz szükséges küszöböt. Csurka István 1993-ban elismeri 1957-es beszervezését, ám azt tagadja, hogy jelentéseket adott volna a III/III-as osztálynak. Azt mondja, fenyegetéssel és veréssel kényszerítették arra, hogy aláírja a beszervezési dokumentumokat.
Esterházy Mátyás, fordító Esterházy Péter író édesapját, családjával együtt, az ’50-es években kitelepítik. Esterházy Mátyás 1957-től ad jelentéseket az állambiztonsági szolgálatnak. Esterházy Péter az apa figuráját középpontba állító műve, a Harmonia Caelestis megjelenése után szembesült édesapja ügynökmúltjával, amelyet következő könyvében, a Javított kiadás című műben dolgozott fel 2002-ben.
Fazakas Szabolcs, EP-képviselő (MSZP), volt miniszter A rendszerváltás előtt a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozik, 1980-tól Bécsben kereskedelmi tanácsos. A rendszerváltás előtt miniszterhelyettes, majd a Horn-kormányban ipari miniszter. Érintettsége a volt kormánytagok átvilágításakor kerül nyilvánosságra. Fazekas szerint ő az ország érdekét szolgálta, amikor együttműködött a Belügyminisztériummal és más szervekkel. "Én ebben semmi kivetnivalót nem látok" - véli. Aki a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok területén dolgozott, annak számára - mondja Fazekas - az együttműködés természetes volt, sőt ez munkaköréhez is tartozott.
Gergely Gáspár, újságíró, szerkesztő A Csömöri Hírmondó felelős szerkesztője, mikor az átvilágító bírák 2003-ban nyilvánosságra hozzák múltját. A vizsgálat szerint III/III-as ügynökként adott jelentéseket 1977 és 1983 között. Gergely Gáspár ugyan a törvényben megjelölt határidőn belül lemond, de erről szóló nyilatkozatát az előírás ellenére sem küldi el az újságírók átvilágítását végző testületnek. A vizsgálatot lefolytató testület ezért nyilvánosságra hozta az újságíró titkos megbízotti múltját.
Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke 1988-ban a Tőzsdetanács első elnöke, majd 1989-1990-ben, a régi rendszer utolsó kormányában pénzügyminiszter-helyettes. 1998-tól az Orbán-kormány pénzügyminisztereként tevékenykedik, 2000 óta a jegybank elnöke. 2002-ben, a volt kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló Mécs-bizottság működése idején, 2002 augusztusában, a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozza, hogy a '80-as években megpróbálták beszervezni, ám azt elutasította. Ugyanakkor elismeri: "többszöri nyomásra" aláírt egy nyilatkozatot, amelyben vállalja, hogy a külföldi útjairól készült, az ország gazdasági helyzetének külhoni megítélését tartalmazó "útijelentéseit" megküldi a Belügyminisztériumnak. Járai szerint "ez a tevékenység mai mércével is vállalható" és leszögezi, hogy "nem hajlandó közösséget vállalni sem a III-as ügyosztály ügynökeivel, sem más pártfunkcionáriusokkal, akik elvtelenül kiszolgálták az egykori hatalmat".
Keresztes Sándor, volt vatikáni nagykövet 1990-ben, kereszténydemokrata színekben kerül be az Országgyűlésbe, de vatikáni nagykövetté történő kinevezése után lemond mandátumáról. 1994-től 1998-ig ismét parlamenti képviselő. Keresztes Sándor elmondása szerint 1956-os bebörtönzését követően elutasította az együttműködést a hírszerző szolgálatokkal, neve mégis a III/III-as ügynökök között szerepel. Keresztes Sándor elismeri, hogy annak idején aláírt egy lapot, amelyen ígéretet tett, hogy ha tudomást szerez valamilyen, "a népköztársaság ellen irányuló szervezkedésről", arról jelentést ad. Az 1957-ben született írásos ígéret, és az ennek alapján történt nyilvántartásba vétele fennmaradt a Történeti Hivatalban. Sajtóhírek szerint Keresztes Sándor fontolgatta, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul. Véleménye szerint ugyanis hibás a jogszabály, amely őt III/III-as ügynökként kezeli, de azt nem mérlegeli, hogy valóban vétkes volt-e. A beadvány létezéséről az Alkotmánybíróságon nem tudtak tájékoztatást adni.
Medgyessy Péter, országgyűlési képviselő (MSZP), volt miniszterelnök A rendszerváltás előtt előbb pénzügyminiszter, majd Németh Miklós kormányában gazdasági ügyekkel megbízott miniszterelnök-helyettes. A rendszerváltást követően bankár, majd két évig a Horn-kormány pénzügyminisztere. 2001-ben lesz a szocialisták miniszterelnök-jelöltje. A szocialista-szabad demokrata koalíció választási győzelme után, 2004. augusztusáig miniszterelnök. Alig néhány héttel kormányfővé választása után a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozza a Medgyessy Péter szigorúan titkos (szt) tiszti múltjával kapcsolatos dokumentumokat. A kormányfőről kiderül, hogy a III/II-es osztály D-209 számon nyilvántartott tisztje volt. Medgyessy Péter beismeri szt-tiszti múltját, arról azt mondja, hogy kémelhárító tisztként feladata a Nemzetközi Valutaalaphoz való magyar csatlakozás zavartalanságának biztosítása volt, és ennek során elsősorban a szovjet KGB ellen dolgozott.
Molnár Gál Péter, kritikus A neves színikritikusról, a Demokratikus Ellenzék egykori tagjáról 2004-ben internetes fórumokon terjed, hogy a rendszerváltás előtt jelentéseket adott a színházi élet szereplőiről, köztük Latinovits Zoltánról. A színművészről készült jelentéseket két testvére, Bujtor István és Frenreisz Károly kikéri a Történeti Levéltárból, ezekből kiderül, hogy Molnár Gál Péter valóban adott jelentéseket Latinovitsról. A kritikus 2004 novemberében a Népszabadságban rövid nyilatkozatban reagál a hírekre: "Hetek óta feltételezések terjengenek egykori ügynökmúltamról. 1963-ban valóban aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a történtekért. Többet erről nem fogok mondani."
Morvay Péter, újságíró, szerkesztő A Hetek című lap külpolitikai rovatvezetője. Még egyetemi hallgatóként 1985 és 1987 között ad jelentéseket a III/III-as ügyosztálynak diáktársairól, illetve különböző rendezvények látogatóiról. Morvay már 1990-ben nyilvánosságra hozza múltját, és az újságírókra is kiterjedő átvilágítás során az átvilágítóbírák az erről szóló nyilatkozatát is bizonyítékként kezelik. Miután azonban posztjáról nem mond le, a törvény előírása szerint 2003-ban ismét nyilvánosságra kerül érintettsége.
Novák Dezső, edző Az olimpiák történetének legeredményesebb magyar labdarugója, kilencszeres válogatott. Varga Zoltán, a Ferencváros egykori labdarugója 2004 nyarán azt állítja, hogy olyan dokumentumok vannak a birtokában, amelyek bizonyítják, hogy volt csapattársai közül ki adott jelentéseket az állambiztonságnak. Ennek hatására Novák Dezső elismeri, hogy a hatvanas években "Nemere" fedőnéven ügynök volt. A történet szerint óracsempészet miatt állították elő, majd felkínálták számára a beszervezés vagy a büntetőeljárás közötti választási lehetőséget. Szerinte a csapatból mások is jelentettek, hiszen az általa adott "használhatatlan információkról" tartótisztjei rögtön tudták, hogy nem igazak. A Nemzeti Sportnak elmondta, hogy havi egy-két alkalommal kellett jelentést adnia, de soha senkiről nem írt, vagy mondott olyat, amiből az illetőnek kára származott volna.
Pokorni János, tervező elektromérnök 1952-ben államellenes összeesküvés vádjával letartóztatják, majd 1953-ban 12 év börtönbüntetésre ítélik. 1956-ban a rendőrök választás elé állítják: vagy letölti a hátralévő 9 év börtönbüntetést vagy hajlandó jelenteni az állambiztonságnak. 2002-ben a Budapest TV-ben, majd a Népszabadságban jelenik meg, hogy az egyik ellenzéki párt politikusának édesapja ügynökként tevékenykedett. Pokorni János ekkor beismeri érintettségét. Fia, Pokorni Zoltán azt nyilatkozza, hogy nem tudott apja ügynökmúltjáról, majd lemond a Fidesz elnöki posztjáról és a párt frakcióvezetőségéről.
Salgó László, az Europol aligazgató-helyettese Rendőrtiszt, 2002-től országos főkapitány. 2004-ben a köztársasági elnök rendőr altábornaggyá nevezi ki. Az országos rendőrfőkapitány III/III-as múltját 2002 nyarán a Heti Válasz hozza nyilvánosságra. Salgó először cáfol, majd elismeri, hogy dolgozott az ügyosztálynak. Lamperth Mónika belügyminiszter megerősíti, hogy Salgó a III/III. elemzőtisztje volt.
Som Lajos, zenész A Piramis együttes alapítója, basszusgitárosa. 2004-ben, Vikidál Gyula ügynökmúltjának napvilágra kerülésekor jelennek meg hírek a sajtóban hogy ő is jelentett az állambiztonsági szolgálatnak. Som Lajos ezt tagadja. A Klubrádiónak adott interjújában elmondja: 1976-ban a Piramis egy nemzetközi koncertturnéra készült. Ekkor - állítása szerint - az állambiztonsági szolgálat emberei megzsarolják: vagy ír hangulatjelentéseket, vagy nem engedik el az együttest a turnéra. Som erről tájékoztatja zenésztársait, akik arra kérik, írja alá a papírt. Som azt mondja: nem volt hajlandó jelentéseket írni, emiatt az aranycsempészés koholt vádját hozták ellene. Az előzetes letartóztatásból Berecz János, az MSZMP egykori KB-titkára utasítására kerül ki.
Szalay Gábor, országgyűlési képviselő (SZDSZ), volt államtitkár A rendszerváltás előtt mérnökként és vállalatvezetőként dolgozik Magyarországon, illetve Algériában, majd Kuvaitban. 1990 óta országgyűlési képviselő. A 2002-es kormányváltás után a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkára. 2002 szeptemberében, egy vizsgálat során kiderül: a kormány egyik tagjának aktája hiányzik a Történeti Hivatalból. A figyelem Szalayra irányul, aki elmondja, hogy az 1970-es évek végétől az 1980-as évek végéig, megszakításokkal, együttműködött a Belügyminisztérium III/II-es csoportjával. Szalay így nyilatkozik: "Soha semmiféle jelentést nem írtam, beszervezési formanyomtatványt sem írtam alá, de az igaz, hogy többszöri nyomásra nem utasítottam vissza a minimális együttműködést a belügyi hatóságokkal, mert úgy éreztem, anélkül nem végezhettem volna a munkámat." Szalay Gábor később távozik államtitkári posztjáról.
Tar Sándor, író, elhunyt 2005-ben A legújabb kori magyar próza ismert és elismert alakja. 1959 és 1992 között a Debreceni Orvosi Műszergyár műszerészeként dolgozik. Tagja a Demokratikus Ellenzéknek. Az állambiztonsági szolgálat meghurcolta, megfenyegette, zsarolta. Ügynökmúltjáról 1999-ben vallott az Élet és Irodalomban. Kenedi János, akiről jelentéseit írta, nyilvánosan megbocsát Tar Sándornak, bár Tar egy Kenedinek írott levelében azt mondja: "Nem kérem, hogy bocsáss meg, ennek most nincs semmi értelme."
Vikidál Gyula, rockénekes A rendszerváltás előtt több rockzenekarban énekel, emellett színházi előadásokban is szerepel. Levéltári információk alapján vetődik fel, hogy az egykori Dinamit együttes egyik tagja jelentéseket adott zenésztársairól. Vikidál Gyula sokáig tagadja, hogy jelentett volna, később azonban nyilvánosan beismeri érintettségét, és bocsánatot kér. "Úgy döntöttem, szembenézek egykori zenésztársaimmal és ezzel egyszer és mindenkorra lezárom a múltat."
Utry Attila, író A miskolci Rónai Művelődési Központ igazgatója, Szabó Lőrinc irodalmi díjas, a magyar kultúra lovagja. A Magyar Nemzet 2005 februárjában azt állítja róla, hogy a Történeti Levéltárban őrzött 6-os karton szerint 1968-ban szervezték be, titkos megbízottként, "Ipoly" fedőnéven. Írókról, költőkről adott jelentéseket. Utry állítása szerint hamisítvány a 6-os karton, írásban soha sem tett jelentést. Ugyanakkor elismerte, hogy szóban jelentett rendőröknek, amelyeket "időnként magnóra rögzítettek”". Állítása szerint arról sem tudott, hogy őt fedőnéven nyilvántartották volna.
Gyurcsány Ferenc beszédeiben nem először követ el hibákat, sért meg másokat. Ezeket később vagy megbánja vagy nem. A „gyűjtemény” a teljesség igénye nélkül készült, ám megtalálható benne az „Orbán Viktor fogja be a száját” kijelentés, illetve a felháborodást kiváltó „öregecskedő feleség” is.
A miniszterelnök legutóbbi „ékesszólásai” közé tartozik, amikor az MSZP 15-ik születésnapi ünnepségén, (2005.02.05.) Gyurcsány a Szaúd-Arábia ellen játszó magyar válogatott szereplése kapcsán kijelentette: sportolóink „halált megvető bátorsággal” játszottak az „arab terroristák” ellen. Nagyon nehéz lenyelnünk ezt a viccet – reagált Libanon budapesti nagykövete Gyurcsány Ferenc kiszólására. Gyurcsány az ünnepségen arról is beszélt: csak másodállásban vállalta volna a papi hivatást, ugyanis akkoriban a "papája is másodállásban dolgozott".
Ugyanezen a napon a miniszterelnök az MSZP nőtagozatának tisztújító értekezletén Orbán Viktornak az államháztartási hiányt bíráló nyilatkozatai kapcsán kifejtette, a volt miniszterelnöknek három választási lehetősége van: kezdeményezze a jóléti intézkedésekre szánt pénzek csökkentését, indítványozzon adóemelést vagy „fogja be a száját akkor, amikor a költségvetés világáról beszél”.
Súlyos tévedései miatt napokig téma volt a zsidó felekezeten belül a vallási kérdésekben nem először tájékozatlannak bizonyuló miniszterelnök január 18-án, a budapesti gettó felszabadulásának 60. évfordulóján elmondott ünnepi beszéde – állította a Magyar Nemzetnek a Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) egy neve mellőzését kérő tagja. Az ünnepi beszédet elemezve először az indítókérdést – „Mire rendelt a Megváltó, a sors milyen utat szabott nekünk?" – bírálta a neve elhallgatását kérő személy. Bárdolatlanságnak nevezte, hogy Gyurcsány egy olyan vallás istentiszteleti helyén, felekezeti vezetői és hívei előtt beszélt Megváltóról, amely vallás követői még csak várják az ő eljövetelét. Ugyancsak műveletlenség a sorsszerű rendeléseket a Megváltóhoz, nem pedig a Teremtőhöz kapcsolni. A másik kifogásolt miniszterelnöki „elszólás": „A gettó az élet bezárulása... Készültek a gyertyagyújtásra, készültek a sabbathra, imádkoztak a Megváltóhoz egy jobb sors, egy befogadó közösség érdekében." Hallatlan tudatlanságról árulkodik – és rossz fényt vet a beszédírókra is – ez a mondat a zsidó felekezethez tartozó elemző olvasatában. Akik ugyanis a gyertyagyújtásra készültek és a szombatot várták, nem imádkoztak a Megváltóhoz, legfeljebb eljöveteléért. Rámutatott: azok a zsidó származású, de egyébként keresztények, akik a Megváltóhoz imádkoztak, a vasárnapot várhatták. Heisler András, a szervezet elnöke úgy véli, egy ilyen megnyilatkozást nem teológiailag, hanem érzelmileg kell felfogni.
A 2004-es december 5-i népszavazás előtt két nappal a határon túli magyarok vezetőivel – Tőkés Lászlóval, Duray Miklóssal és Ágoston Andrással – a nyilvános televíziós vitán arról beszélt, hogy az eltört csontok csak azután gyógyíthatók, miután a gyulladást kezelték, ám eközben belerohant egy elszólásba, miszerint „nem segíti a kitűzött célt, nem segíti az összecsórt fontok, (gyorsan helyesbít) az eltört csontok összeforrását.
A még sportminiszteri tisztséget betöltő Gyurcsány a Győr-Moson-Sopron megyei MSZP-elnökké választása után kijelentette: „Le kell verni a jobboldalt. Az én feladatom az, hogy ennek a politikai versengésnek irányt adjak, feladatokat szabjak, és azokat számon is kérjem, s ezt meg is teszem hezitálás nélkül." (Gyurcsány Győr-Moson-Sopron megyei MSZP-elnökké választása után, Népszabadság, 2004. február 9.)
Ma erős a gazdaság, stabil és nagy a jólét – mondta az akkor még kormányfő-jelölt a parlament őszi ülésszakának nyitányán. A kijelentést az Országgyűlésben éles vita követte. Az eset után a miniszterelnök közölte: elkövetett "egy butaságot", mert azt mondta a parlamentben, hogy „nagy a jólét". „Ez tényleg butaság. Amikor kimondtam, már tudtam, hogy ebből baj lesz.(...) A parlamenti válaszom második felében próbáltam is helyretenni, de kiderült, hogy ilyenkor már mindegy" – mondta Gyurcsány. (Gyurcsány miniszterelnök-jelölt a parlament őszi ülésszakának nyitányán, szeptember 6.)
Majd később az erős forintról így vélekedett: „erősből a paprika jó. A forintból nem. És aki ezt nem érti vagy nem akarja érteni, az nem segít a magyar gazdaságnak, nem segít a magyar termelőknek, nem segít a magyar nyugdíjasoknak." (Gyurcsány Ferenc november 23-i szolnoki lakossági fórumán, www.miniszterelnok.hu)
Talán a legnagyobb port vert „elszólása” a következő volt: „Akinek kétszobás lakása van, az általában megérdemelne hármat, akinek három, az négyet, akinek négy, az egy családi házat; akinek öregedő, öregecskedő, öregeskedő?, öregecskedő felesége van, az fiatalabbat, akinek rendetlen gyereke van, az rendesebbet.” A kijelentés miatt 12 női szervezet nyílt levelet tett közzé, amelyben tiltakoztak, mert szerintük a miniszterelnök-jelölt kijelentésével megsértette és megalázta a nőket. A kormányfő-jelölt ezek után megkövette a nőket. A Fidesz Nőtagozat Érdi Csoportjának kezdeményezésére, Érden megalakult az Öregecskedő Feleségek Klubja. (Gyurcsány az MTV Nap-kelte műsorában, szeptember 2.)
A kormány delegáltjai nem támogatták, hogy az ENSZ egyik albizottságában napirendre kerüljön a Benes-dekrétumok ügye.
Az egyik tetû a minisztériumban azt mondta nekem, hogy azért, mert Kuba és Zimbabwe vetette föl, és nem lett volna célszerû melléjük állni. És nem sült ki a szeme a mocskos hazaárulónak. Bezzeg fincsi koktélokat iszogatni Kubában, az nem derogál.
Azt is mondta a tetû, hogy nem az ENSZ a megfelelõ fórum erre, hogy az EU-bana szolidaritás elve érvényesül (mivel??? Benes rasszista dekrétumaival???), és hogy egyéb fórumokon kell majd megoldani.
Kérdeztem, milyen fórumokon. Erre nem tudott válaszolni.
Az a helyzet állt elõ, hogy a felvidéki magyarok ügyében még a kubaiakr és a zimbabweiek is érzékenyebbek, mint a "magyar" kormány.
Ezt hívják nemzetárulásnak.
-------
Azt hiszem nem kell kommentar, eleg erthetoen vannak leirva a tenyek.
Pluto, en meg a mai Magyar Nemzetbol ajanlom neked ezt a cikket.
Budapesti rasszizmus Lovas István 2005. február 10. 0:01
Magyar Nemzet „Ezúttal egy tesztet ajánlunk a demokrácia terjedő széles világában a legszolgalelkűbb kormánypárti sajtónak – a magyarországi kormánypárti sajtónak –, hogy segítsük tévedései leküzdésében és határozott véleménye kialakításában.”
Kérdezzenek meg egy általuk leginkább tisztelt nyugat-európai vagy tengerentúli politikust arról, hogy az alábbiak közül melyik kormányfői kijelentésből lenne kapitális politikai botrány – esetleg kormányfői bukás –, illetve melyik kijelentés lenne méltán visszhangtalan:
1. ha egy miniszterelnök egy „dakota” viccet mesélne;
2. ha egy kormányfő azt a magától értetődő alternatívát tartalmazó véleményét hozná nyilvánosságra országa uniós csatlakozása előtt, hogy „Európán kívül is van élet”;
3. ha egy miniszterelnök egyrészt azt ajánlaná, hogy az „öregecskedő feleségeket” váltsák le fiatalra, másrészt az ellenzék vezetőjének azt javasolná, hogy „fogja be a száját”, harmadrészt – és ez a csattanó –, ha a szaúdi futballválogatott tagjait „arab terroristáknak” nevezné!
A kérdést feltevő újságíró a magyarországi nyilvánosság védelme érdekében legjobb, ha elhallgatja, hogy míg a magyarországi sajtó kormánypárti kilenctizede az 1. és a 2. pontot tartja főbenjáró bűnnek – amelyekről éveken keresztül cikkezett és cikkezik ma is –, a 3. pont alatt felsoroltakat amolyan diákcsínynek véli.
S mielőtt tovább mennénk, néhány érdekesség külföldről: a kaliforniai sandiego.com internetes címen előkereshető, igazán nem a világ dolgaira „fordult” lap tegnapi számából, amely hatalmas címmel közli: „A magyar miniszterelnök bocsánatot kér a szaúdi focicsapatra vonatkozó »terrorista« megjegyzéséért”. A cikk egyébként az amerikai Associated Press hírügynökség budapesti tudósítását idézi. Az AP szövegét átvette számos amerikai sajtótermék, a Chicago Sun-Times és a Boston Herald. Megjelent a CNN-hez tartozó Sports Illustrated honlapján, s a német dpa hírügynökség ingerküszöbét is átlépte Gyurcsány kijelentése. Foglalkozik vele Törökország két napilapja, valamint a szlovák Pravda is. Emellett helyet biztosított az információknak az egyik legtekintélyesebb palesztin lap, a Londonban megjelenő al-Kudsz al-Arabi is. Azaz az érintettek, az arabok is olvashatják, miként vélekedik róluk a magyar miniszterelnök. A felsorolás tovább folytatható, az internetes lapok ugyanis egymás után veszik fel oldalaikra a hírügynökségek információit. A lista percről percre terebélyesedik.
Gyurcsány az „arab” sportolók leterroristázásával olyasvalamit mondott, ami még attól a Bush amerikai elnöktől is elképzelhetetlen lenne, akinek országát az utóbbi évek legfájdalmasabb terrortámadása érte, noha a Világkereskedelmi Központba becsapódó gépeket vezérlő terroristák szinte kivétel nélkül szaúd-arábiaiak voltak. Ugyanis „arab” terroristák nincsenek. Olyan „arab” terroristák pedig különösen nincsenek, akikre még a gyanú árnyéka sem vetül. A focisták egyébként egy olyan országból érkeztek, amelynek fővárosában éppen abban a pillanatban rendezték meg a terrorizmus elleni közös, globális fellépésről tartott konferenciát, amikor Gyurcsány Ferenc ennek az országnak a labdarúgói képébe oly könnyedén vágta – faji alapon – a „terrorista” jelzőt. Azt a párhuzamot pedig szinte alig merjük leírni, hogy vajon hogyan minősítette volna a történteket például a helyi kormányhű Népszabadság, ha az ilyen kijelentéseiről egyáltalában nem ismert Orbán Viktor miniszterelnöki pozíciójában hasonlóra ragadtatta volna magát.
Nem! Ilyen kijelentések nemhogy nem – a másik oldal oly kedvelt szavával élve – „szalonképesek”, jobb európai kocsmákban ilyen kijelentésekért asztalokat borogatnak. A Gyurcsány kormányfő szájából elhangzott, akár a gyengébb nemet, akár egy népcsoportot vérig sértő kijelentések a mai nyugati világban elképzelhetetlenek. Grönlandtól Brüsszelen át Bécsig. Ezt az embert – Gyurcsány Ferencet – ágyhoz kellene kötözni Magyarország érdekében. (És persze nem megölni, természetesen, mint ahogyan a kormányhű sajtó oly sokszor és oly jó kedvűen ajánlotta Orbán Viktorról és kormányának tagjairól cikkezve.)
De nem csak a nyugati világban elfogadhatatlan diskurzusról van szó. Egy európai tagállam első számú vezetője olyan kijelentést tett, amelynek beláthatatlan következményei lesznek a magyar–arab kapcsolatokban. És tegyük hozzá: arról az arab világról is szó van, amely mérhetetlenül gazdag, s amely kőolaja révén például – globális léptékben – stratégiai potenciált képvisel. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok hímes tojásként bánik – éppen a Gyurcsány Ferenc által különösen megsértett – Szaúd-Arábiával, egyik kitüntetett stratégiai partnerével.
A magyarországi kormányhű sajtó természetesen mismásol, és viccként próbálja értelmezni a veretes rasszizmust, ami persze nem akadályozza meg a Budapesten működő szaúdi nagykövetséget, hogy diplomáciai jegyzéket fogalmazzon meg a Gyurcsány-kormány címére. Biztos, hogy nem elégednek meg a miniszterelnök tessék-lássék bocsánatkérésével, hanem diplomáciai úton próbálják megoldani a problémát. A jegyzékre pedig válaszolni kell, a kormány ezt meg is fogja tenni. Csak nem fognak róla hírt adni. A kormánypárti és/vagy közszolgálati sajtó pedig hallgatni fog, akkor is. Ha valami igaz a „terrorizmus” vádból, akkor az az, hogy itt valaki módszeresen és felelőtlenül robbantgatja Magyarország érdekeit.
A cikk elején segítségül felajánlott tesztre választ adó politikus nyilván azonosítaná a bűnöst.
orbán viktor az "isten", a "szent" és "sérthetetlen", örök "igazmondó". Ajánlom a 98. okt. 18-án magyar nemzetben tett nyilatkozatát a kórházprivatizációról.
Félre ne értsétek, kedves Népszabadság és MTI! Éppen a címben foglalt felszólítás ellenkezőjére biztatnálak benneteket: tökös, becsületes, független, objektív újságírásra. Tudom, nehéz a régi beidegződéseket leküzdeni, amikor valamelyik egykori elvtárs leszól a piros telefonon a Köztársaság térről. Mégis. Én bízom bennetek. Csak azért szólok, mert az elmúlt három napban valami döglött legyek estek a levesbe.
Bizonnyal emlékeztek rá, merthogy Ti is ott voltatok az MSZP 15. születésnapi buliján, sőt, mint az MTI kiadásából kiderült, hangfelvétellel is rendelkeztek az eufemisztikusan is botrányos mondatokról. Idézzük is szó szerint Gyurcsány Ferenctől: "A szaúdi királyságot nagyon sokszor vádolják azzal, hogy igazából a világ terrorizmusának legaktívabb pénzügyi támogatói közé tartoznak bizonyos családok. És én azt gondolom, hogy a focisták között, a szaúdi focisták között nagyon-nagyon sok terrorista is volt, a mi fiaink pedig halált megvető bátorsággal küzdöttek ezen terroristák ellen, és ilyen esetben a döntetlen idegenben, ez egy fantasztikus eredmény".
Akár viccnek szánta a miniszterelnök, akár nem, ez mégiscsak egy ordas és méretes rasszista megállapítás. Dekódoljuk csak ezt az "ártatlan" viccet: TERRORISTA=GONOSZ - TERRORIZMUS ELLEN KÜZDENI JÓ - SZAÚDI FOCISTA=ARAB FOCISTA - ARAB=TERRORISTA - SZAÚDI TERRORISTA ELLEN DÖNTETLEN=HŐS MAGYAR FOCISTA. Akárhogy is: magyar miniszterelnök ne tegyen rasszista kijelentéseket. Ha mégis tesz, és nyilvánosan teszi, az közérdekű információ. Ne hallgassátok el! Ne próbáljátok bagatelizálni!
Emlékezzetek csak, Zuschlag János is csak viccelőldött a holokauszt túlélőivel, otromba és rasszista módon. Némi vacillálás után mégiscsak megszabadult tőle a Párt. Lemondott. Erről még TI is írtatok egy-két nap gondolkodás után.
Ezen a születésnapi bulin ott volt a teljes magyar sajtó. Sőt, mint különböző napilapos kollégáktól értesültem róla, még észre is vették ezt a különös viccet. Sőt még olyan is akadt, aki hírt adott a jeles kijelentésről. Ilyen volt például a Magyar Nemzet, és ilyen volt az Index. És az is előfordult, hogy a kolléga írni szeretett volna róla, de "föntről" azt mondták neki, hogy: "ugyan már, nem kell ezzel foglalkozni".
És még ennél is van rosszabb. A nemzeti hírügynökség (továbbiakban MTI) tegnapelőtt kapott egy megjelenésre szánt közleményt a Fidesztől, amelyben a nagyobbik ellenzéki párt arra kérte a miniszterelnököt, hogy cáfolja a rasszista kijelentéséről szóló híreket. Az MTI belpolitikai főszerkesztője, Számadó Eszter másnap a párt érdeklődésére annyit mondott: nem értik a közlemény tartalmát, ezért nem közölték. Tegnap végül az MTI közzétette Gyurcsány Ferenc szaúdiaknak szóló bocsánatkérését, majd egy huszárvágással a Fidesz kétnapos közleményét is. Nem csoda, ha a kronológia összezavarás után a fideszes kifogások értelmetlennek látszanak.
Nos, ez az, amit egy nemzeti hírügynökség többszörösen sem tehet meg. Nem teheti meg, hogy nem közli egy parlamenti párt hivatalos álláspontját az MTI belső szabályozóinak megfelelő időpontban. Azt pedig végképp nem teheti meg, hogy mintegy kisegítve a kormányfőt, vagy akárkit, egy napot vár a meg nem jelent közlemény kvázi cáfolatára, és végül azt sem, hogy ha már kétszer hibázott, nem kér új reakciót a másik érintettől, ellenben közli a két napja érthetetlen okokból kiadásra alkalmatlannak ítélt közleményt.
Az MTI-nek nem így kell véleményformálóvá válnia. Ha úgy tetszik nem lehet véleményformáló. Nem segíthet ki politikai erőket. Nem lehet a Köztársaság térről szerkeszteni. Sőt egyáltalán nem válhat véleményformálóvá. Csak a szó legtisztább értelmében médium lehet: közvetítő. Hiteles. Avagy tessék nevet változtatni mondjuk BTI-re (Baloldali Távirati Iroda), bár lehet, hogy ezt a rövidítést a bolgárok már lefoglalták.
Gyurcsány Ferenc lemondott miniszterelnöki posztjáról – jelentette a Kamu Hírügynökség. A kormányzati sajtóiroda hírügynökségünkhöz eljuttatott egymondatos közleményéből kiderül: „Gyurcsány Ferenc lemondott miniszterelnöki tisztségéről, mivel belátta, nem lehet egy ország vezetője úgy, hogy nem tekinti a nemzet részének a határon túli magyarokat, s megsérti a magyarországi keresztényeket és zsidókat, az arab világot, a hazai nőket, a jobboldali szavazókat, s folyamatosan félretájékoztatja a közvéleményt az ország gazdasági állapotát illetően.” A távozó kormányfő környezetőből származó információk szerint a közlemény egyebek mellett utal a kettős állampolgársággal kapcsolatos gyurcsányi álláspontra, a miniszterelnök egyházakat és azok intézményeit támadó megnyilvánulásaira, a Dohány utcai zsinagógában elmondott, tájékozatlanságról árulkodó beszédére, az öregecskedő feleségek lecserélését szorgalmazó interjújára, a jobboldal leverésére felszólító beszédére, a szaúdi labdarúgó vállogatott tagjait terroristának tekintő viccelődésére, és a magyarországi nagy jólétről tett felszólalására.
Az ügy előzménye, hogy Selmeczi Tibor humorista az MSZP szombati születésnapi rendezvényén - a Heti Hetes című tévéműsort parodizáló alkalmi "Heti Ötös" vezetőjeként - azt kérdezte Gyurcsány Ferenctől, mint korábbi sportminisztertől, miért tekinthető a magyar labdarúgás dicsőségének a szaúdi válogatott ellen elért döntetlen.
A kormányfő azt válaszolta: "A szaúdi királyságot nagyon sokszor vádolják azzal, hogy igazából a világ terrorizmusának legaktívabb pénzügyi támogatói közé tartoznak bizonyos családok. És én azt gondolom, hogy a focisták között, a szaúdi focisták között nagyon-nagyon sok terrorista is volt, a mi fiaink pedig halált megvető bátorsággal küzdöttek ezen terroristák ellen, és ilyen esetben a döntetlen idegenben, ez egy fantasztikus eredmény".
izé, hát hogy is mondjam..nekem ez azért már sok. Hallottam, hogy a nemzetbiztonság lefoglalt gépeket és, hogy azok alapján fognak majd ők büntetni, meg betiltani, de akkor nem igazán hittem el... erre elkezdenek basztatni egy 16 éves gyereket
"Bíróság elé azért állítja most a Kecskeméti Városi Ügyészség a fiút, mert úgy vélik, hogy internetes fórumokon a romák és a zsidóság ellen uszított tavaly nyáron több alkalommal is" nekik sincs jobb dolguk tényleg....aargarahgaRRHGRHKHHNGBJergvkvb elegem van.
Vége az órának, a gyerekek kimennek a szünetre. Becsöngetnek, visszamennek. A tanárnő kérdezget: - Mit csináltatok a szünetben? Te Pisti? - Én várat építettem. - Jól van. Betűzd, épít! - É, pé, í, té. - Jól van. Te, Petike? - Én segítettem Pistinek várat építeni. - Jól van, betűzd szépen: segít! - Es, e, gé, í, té. - Ügyes vagy! Te Gazsi, mit csináltál? - Én semmit mer' Pisti És Peti nem engedték, hogy játsszak, mer' cigány vagyok! - Óóó, ez nem volt szép, Pisti és Petike! Ezt úgy hívják, hogy faji diszkrimináció. Gazsi, betűzd szépen faji diszkrimináció...
"Nagykamaszkorba ért a Magyar Szocialista Párt, ám érett felnőttként viselkedik – mondta beszéde bevezetőjében Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Olyan ,,nagykamaszról” van szó, aki tudja, mire van szüksége a népnek, mire van szüksége a nemzetnek. Más párt – bár hasonló korú – megmaradt kiskamasznak. Nem tudja eldönteni, mi szeretne lenni, minden nap mást akar csinálni. Mitévők legyünk? – tette föl a kérdést a miniszterelnök, majd válaszolt is: simogassuk meg a buksi fejét, s mondjuk neki: nőj föl végre a feladathoz! "
Ez bírt kicsúszni a száján.
Miközben gyakorlatilag az összes gazdasági mutató masszívan romlik.
hurráhurrá, éljen fefe; hát én el nem tudom mondani milyen büszke vagyok erre az emberséges ferencre..
elképesztő mivel meg nem etetik az embert, először szulák-show, most meg ez.....alig várom, h lehozzák miként mentett ki habzó szájú jobboldali politikusok közül egy árva gyermeket a mi ferencünk....
