Olyan tiszta volt ma este a levegő hogy élesen látszódtak az Alpok , különösen a Schneeberg volt jól látható Pápáról , könnyű felismerni mert olyan alakja van távolról mint a tanuhegyeknek.
A mai gyerekeknek -tisztelet a kivételnek- semmiféle motiváció nincsen a természetjárásban csak úgy önmagában. Még úgy sem ahogyan garassék próbálkoztak érdekesebbé tenni. Amíg egy tölgyfát nem lehet lájkolni, vagy barátnak jelölni addig nincs esély...:-)
Ha tetszik, ha nem nagyon ügyesen ki kell találni (kéne) hogy az erdő és az elektronikus bizgentyűik valahol találkozzanak, akkor, és csakis akkor elkezdenek érdeklődni a természet iránt, mondjuk éppen akár a már korábban sokat emlegetett QR kódon keresztül.
Két példa:
Tanösvény a Naszálynál... az addig látványosan nyűglődő, telefonozgató lányom meglátva a QR kódos oszlopokat onnantól kezdve megtáltosodott, és szinte csörtetett keresni a többi potenciális "áldozatot" amit le lehet csippantani. Bingó!
A bükki kéktúránkat fiammal 2010 telén megmentette a GPS, amit egy hideg, esős-havas téli napon Bánkúton kezdtünk meg. Fiam már az elejétől nyafogott -némi joggal- hogy minek megyünk ilyen rossz időben, aztán egyszer csak bekapcsolta a karácsonyra kapott GPS-t, ami olyannyira az újdonság erejével hatott rá hogy azt nézte Bélapátfalváig, egészen belelkesedve.
A Szomjas Csuka előtt még kivágott egy sprintet is, hogy mennyivel tud futni maximum... 20.1 km/h volt, a 20 km-es bükki túra után.
Próbáltam volna mondjuk GPS nélkül rávenni egy sprintre túra után... hát ennyit jelent a motiváció.
ha jól tudom, hozzátok (borsod megye) is tartozik a bükk 900asai mozgalom.
kérdezem, hogy a netről letöltött igazolólap is jó-e, illetve, hogy a, végén kinek kell visszaküldeni és jelenleg mennyi a díja? Továbbá van-e bármilyen pl. időbeli korlát a teljesítéssel kapcsolatban?
Nem rossz, de én a mi tesiseinkkel nem mennék el kirándulni (egy kivétellel), nekem túl lazák...
Engem nem zavart, hogy pár ember nem aludt éjjel, én felhajtottam őket Parádfürdőről a Kékesre az Ilona-völgyön át. Kékesen felszálltak a buszra, ahogy elhagytuk a szanatórium parkolóját, már aludtak. Az éjszakai túra csak helyismerettel vállalható számomra. A másik dolog, hogy sokmindent meg szoktam tenni ilyenkor, de az alvásra nekem is szükségem van, pláne, hogy tanítási napon mi nem mehetünk el kirándulni: maradnak a hétvégék, illetve az utolsó tanítási nap és az érettségi kezdete közötti pár nap.
Nálunk első nap a főzés a közös program. :-) Most kíváncsi leszek, hogy hányan caplatnak majd fel a templomdombra, hogy telefonáljanak, ugyanis a szálláson nem lesz térerő.
A mostani Irota - Rakacaszend - Irota túra fakultatív lesz. A többiek addig bepácolják a húst, elkészítik a palacsintatésztát és befűtik a kemencét.
motiváció: nekem pl most a te írásod volt a motiváció hogy ráguglizzak az ujjgördeszkára
Nem kellett volna.. :-)
Utólag már én is sajnálom, de olyan 12 és 27 éves korom között szinte semmit sem túráztam. Eszembe sem jutott!
Aztán ez a jó büdös főváros meghozta az indíttatást :-)
haláltáv: és miután 27 évesen újrakezdtem, külön mérföldkő volt amikor átléptem a napi 20 km-t. Úgy éreztem ez nagyjából akkora tett, mint amikor az emberiség átlépte a hangsebességet :-)
Aztán Visztulával egyszer elmentem Szentgotthárd mellé túramozgalmazni, ott napi 40+ volt a penzum. Ráadásul nap közben többször átléptük a hangsebességet :-)
Persze egy Kinizsis emberkének a 40 km röhej, én akkor is büszke voltam magamra
Dehát attól is szép ez, hogy mindenki olyan tempóban megy ahogy szereti és azt néz meg amit akar. Már amíg egyedül van. Utána előfordulhat (szigorúan fikció: ) hogy jajjmá Zolibá minek akar abba a lüke pincébe menni mikor fent van a várban a jó kis geoláda? :-)
Gerecse50: naja, az tényleg durva ami ott megy, az hagyján hogy középiskolások százai menetelnek, de kínai tornacipőben, meg deathmetálos hátizsákban vagy nemtom mi a szabatos megnevezése annak a fajtának aminek láncból van a vállpántja
HB gyermekei: kerékpár nem jönne be nekik? ott egységnyi időre több látnivaló jutna a felgyorsult agyukba :-)
Bányász-körút: arról bizony nekem is kellemes emlékeim vannak (és valóban kellemesek, nem idézőjelben)
Mondjuk mivel nem vagyok ironman, két nap alatt jártam be. Véletlenül egyébként pont a ttúra napján voltam, szemben haladva a résztvevőkkel, már nem győztem magyarázkodni mert mindenki kalimpált hogy rossz irányba megyek :-) Az egész útvonal nagyon tetszett, a kis közös részén a Kohász kéknek még fogadalmat is tettem hogy ide visszatérek. Szerintem tök jó topiktúra is lehetne, én mondjuk lusta vagyok megszervezni de ha valaki megtenné, szerintem elmennék :-)
Mielőtt elolvastam asciimo hozzászólását, annyit tudtam az ujjgördeszkáról, mint Pál Mózsi bátyám Csíkkarcfalván a zsiráfról: „Éccő láttam, asse a’ vót!” Aztán segített a gugli. Ilyen alkotások, mint az ujjgördeszka, megismerése után érzem azt, hogy Giordano Bruno máglyahalála a tudomány oltárán nem volt okafogyott.
Motiváció a gyaloglásra
Bizony, ezen van a hangsúly – életkortól függetlenül. Már tegnap este megfogalmazódott bennem a nem túl szerencsés, ízléstelennek is minősíthető hasonlat, de ma le is írom. Ha és amennyiben a Vörös Hadsereg töri át az arcvonalat és „mögöttünk liheg, bőg a halál”, akkor jelentős a motiváció az akár többször 20 km gyaloglásra is. 30 fokos hideg, hómező, lefagyott lábujjak, elégtelen felszerelés (semmi softshell, semmi Vibram talp, semmi high-tech), fagyott lódög az egyetlen energiapótlási lehetőség (nem nyomhatok egy gélt 10 km-enként), ez mind-mind a háttérbe szorul. Marad az élni akarás. Ez az egyik véglet. Az ujjgördeszka a másik.
Ezek a mai fiatalok!
Mindenki emlékezzen vissza a középiskolás éveire. Többségben voltak 10-20-30 éve a túrázni vágyó osztály- és kortársak? Egy frászt voltak. 100 középiskolás megy el napjainkban a meghirdetett túrákra egy megyei városból? Mennyiből? Mondjuk négyezerből? Emberek, ez 2,5%! Ha a magyar lakosság egészére kivetítem, akkor negyedmillió ember járna több-kevesebb rendszerességgel túrázni. Az nem lenne rossz, azt hiszem. De még ha 1% az arány, azzal is elégedettek lehetnénk – szerintem.
Ne rohanj a kéken!
Egy természetjáró szakosztály nyugdíjasának is mást jelent a rohanás, és mást Németh Csabának is, és mégis, mindkettőjüknek kijár az elismerés. Elnézést kérek, de ezért nem szeretem a „Ne rohanj a kéken!” kitételt. Ez különösen igaz az Alföldi Kékre, ahol akár félórán keresztül menetelhetek erős teljesítménytúra tempóval, és még mindig ugyanaz látvány tárul elém. Természetesen az épített és természeti szépségeket ne hagyjuk ki, de itt is egyénileg más és más a habitus. Mennyi időt szánjunk a Tar-kő panorámájára? A bélapátfalvi apátságra? Mari néni festett köcsögeire? :-) Mi élvez prioritást Szigligeten? A vár, vagy Szászi Endre pincéje? Mindkettő? Véleményem szerint bizonyos településekre, régiókba ezért vissza kell menni, és természetjárás nélkül élvezni a kulturális látni- és ízlelnivalókat.
A motiváció szükségessével egyet értek. Ezért is az említett diáktúra sorozat nem csak gyaloglás, adott táv teljesítéséből áll. Közben igyekszünk láttatni a természetet, környezetünket. Tavaszi virágok, erdő fái, levél-, kéreg- termés-felismerés, állatvilág, élőhely, erdőismeret, domborzat, tereptárgyak, tájékozódási alapok, turista történet, helyismeret, helytörténet, soroljam még, ezek mind túra közben, nem szárazon padokba szorulva.
A másik példa, az önkéntesség, pedig csak egy, a legfőbb motívuma az érettségi. A többit, rendszeresség, segítőkészség, közösség, kézügyesség, és még számos más apró lehetőség csak kiegészítői lennének. De amikor úgy kezdődik egy foglalkozás, hogy megkér, írja már be neki előre a 3 órás teljesítést, mert másfél óra múlva a barátjával lenne találkozója, akkor valahogy nem értem a dolgot.
Egyébként nálunk is 1800 fő diák szokta teljesíteni a tájegység fő teljesítménytúráját, de ott ingyen utazás, nevezés és 200kg zsíroskenyér a Diáksporttanács 'motivációja'. Na erre nem volt elég motivációjuk pontőreinknek.
'Bizony, aki nem nyugdíjas annak minimum egy 20 000-nyi "hátrányt" jelent ha 2x kell menni az Aggteleki-karsztra!'
Ez azért erősen relatív. Mert nem Aggtelek van messze, pláne nem az ott élő túrázónak. Ő ugyanezt írhatná a Kőszegi -hegységre. Vagy mit szóljon egy szegedi? Neki már a Börzsöny is tetemes költség lehet. Naponkénti OKT csemegézés mindíg költségesebb, mint a sorozattúra. Igaz, ennek is lehet egy sor feltétele (szabadság, ütemezés, felszerelés, korosztály, társak, stb.)
Mi a Dunántúlt napi utazgatással soha nem jártuk volna be. A ma OKT-zó társaim is minimum 4-5 napos ütemezést végez. Így elosztva, 'gyűjtögetve' évekbe is betelik nekik. De az is igaz, számtalan élménnyel térnek haza, mert nem csak néznek, látnak is. Ugyanakkor van olyan túratársam, aki 73 nap alatt teljesítette az egész távot a két határ között. Egészségére.
De ez már egy másik témakör lehet, kinek mi a turizmus.
Bár én még fiatal vagyok, de szerintem se kell végigrohanni a Kéken, ahol látnivaló van, ott le kell térni, meg kell szakítani. Én(Mi) legalább is így jártuk végig a Kéket. Annó Pali báék is így csinálták és Ők adtak hozzá kedvet igazán. Letérni-nézelődni-beszélgetni... Amikor elkezdem az új Kékkört, akkor biztos vagyok benne, hogy még több látnivalót találok és még lassabban haladok majd.
Szögligeti példád is remek, mi falunapon csöppentünk oda, a Miliczki Imrénél (falu gazdálkodója és motorja) laktunk és a mai napig az egyik legnagyobb élmény volt (Tornabarakonnyal együtt). Pedig nincs is a Kéken.
A fiatalok meg elintézik a dolgokat a neten. Mi, ha kíváncsiak voltunk valamire fiatal korunkban, akkor azt megkerestük, megvizslattuk, esetleg irány a könyvtár. Most meg gugóló és kész. Csak a tapasztalás hiányzik és ez nagyon visszaüthet még az emberiségre.
Sirok-Kékes téma. Kétszer mentem végig rajta nagy pakkal, 2007-ben augusztusi zivatarban, 1 éjszakát sátorozva Sirokon. A Kékesről indultunk asszony + kölök kombóval, sikerült. 2012 szeptemberben OKT60 jegyében 2 éjszakát bivakolva, Sirok felől mentünk fel a fiammal (11 éves, 9,5 óra volt a menetidő, 6l víz az összfogyasztás a Kékesig). / Visszafordulni pedig tudni kell: 5-ször mentünk neki a sráccal a Muszalának, de csak 2-szer értünk fel. / Motiváció: a középiskolásokat már nem lehet megfogni, ha bármit akarunk az legkésőbb alsóban kell elkezdeni! Öt évembe került, hogy elérjem: ha megállunk 5-10 percre ne kezdjen el zabálni/fetrengeni mindenki. 10-13 km-t legyalogolnak, mint a kisangyal, van olyan gyerek aki ovisként kezdte, ő volt a metronóm, hozzá igazítottuk a menetsebességet! Most már túl gyors. 2. osztályos.
Osztálykirándulások egyik tapasztalata számomra, hogy a fiatalabbak (12-14 év) még nagyon élvezik a túrázást, akkor is, ha "csak" az erdőben menetel a látnivaló. A 14-18 év közötti korosztálynak már nyűg, hiszti, mikor leszünk ott, itt csak az erdő van, mit nézzek... Bár a lányok visítása egy 25-30 cm-es kölyöksikló vagy a lábatlan gyík láttán mulattató tud lenni. (Két évvel ezelőtti tapasztalat)
Kötelező vagy nem túrázni egy osztálykiránduláson? Volt, hogy ment a hiszti, hogy ők már nem jönnek fel a várba Füzéren. OK, az jön fel, akik akar. Senki nem maradt a buszban. Másik osztálynál ugyanez Mogyoróskán. A 18-ból heten jöttek fel Regécre. Nincs recept.
Tény, hogy nehezen mozgathatók. Pláne, ha kirándulás 2. napja a túranap, mert az első éjjel nem alszanak semmit.
Sajnos nem gps-es a fényképezőm. Emlékeim szerint a Hotel Kardosfa után, amikor már letértünk a murvás útról, a Millenniumi Emlékharsas infótábla után volt jobb oldalon a pihenő-esőbeálló. Nem Sefag-os, hanem Széchenyi Terves tábla volt rajta.
19,1 km a volt vasúti megállóhelyig/től. Ahol személyszállító vonat már nem jár, a heti három pár tehervonatra meg nem hiszem, hogy fel lehetne kérni magunkat (bár megáll az átjáró előtt és után, mivel le kell zárni a sorompót és fel is kell nyitni). Azaz onnan még be a faluba 2 km ráadás.
A Sirok-Kékes számomra úgy jó és szép, ahogy most van. Kilátóhelyek (Gazos-kő, Oroszlánvár, Disznó-kő, Sas-kő D/É), ezek mellett pihenésre alkalmas részek (Remete-tisztás, Szederjes-tető) is vannak. Fizikailag kellemesen elfárasztja az embert.
Én eddig mindig Sirokról mentem. Oka: nem szeretek lejtmenettel kezdeni. Kékes után mindig továbbmentünk/mentem vagy Mátraházára, vagy a Vörösmarty turistaházhoz.
Persze embere válogatja.
Az igaz, hogy van más húzós szakasza is az OKT-nek, pl. a sokak által említett Bükk, vagy az aggteleki rész (ahol viszont meg lehet törni a Jósvafő-Bódvaszilas szakaszt Szádvárnál).
Lehet, hogy bennem van a hiba, de én az egész útvonal-változtatásban a koncepciótlanságot látom. Csináljunk valamit, mert azt mondták/van rá keret. Ez valami, tehát megcsinálom. Nyilván a Cserehát jelzetlen-beszántott-járhatatlan részeit át kell gondolni. (Bár sok helyen itt is csak a jelzéseket kellene felfesteni és pár száz méteren bozótot irtani vagy ritkítani. Az aszfaltot sem kell teljesen kiiktatni. Az aggteleki részt kivennék, az országhatár mentén vinnék az utat. A Kishuta-Vágáshuta szakasz sem rövidebb, ráadásul - minő bűn - végig kell menni három falun/falurészen is. Az marad.
Főleg akkor érdemes megszakítani ezt a szakaszt ha az ember látni is akar valamit azon kívül ami rajta van az útvonalon. A Szádvár is jó kis kitérő és ha már az ország másik végén túrázunk akkor a világ legnagyobb könyve is megnézésre érdemes és nagyon praktikus kiszállási pont így Szinpetri is. Szelce-puszta után a sárgán jó az útvonal. Természetesen van akiknek más az igényük, kevesebb az idejük és 40-50 km-es szakaszokra is képesek folyamatosan. Hát tegyék de azért a kéktúra nem csak nekik szól tehát a teljesítés feltételrendszerét nagypapi számait figyelembe véve érdemes kialakítani. A kéktúrák eddig minden korosztály számára elérhetőek voltak, talán a célok között ennek megváltoztatása is valahol el van rejtve és sportosságra ösztönzésnek hívják.
Ennek nem lehet az az oka, hogy a mai generáció jó agy részének az erdő/túra már nem eléggé ingergazdag dolognak számít, ezért nem érdekli, tehát nem akarja, és természetesen így nem is megy neki?
Na igen, csak az sem mindegy, hogy a nem rutinosak egy ilyen 20km séta után mondjuk egy hétig regenerálódnak, és közben erősen fogadkoznak, hogy ilyet soha többet :)
Személyes példa: az én fiam is rendelkezik a mai fiatalság minden nyűgjével, nyafog ha akár csak 200 métert kell gyalogolni, de megkockáztatom kellő motivációval tudná akár a Kinizsit is. Néha ha eljön még velem túrázni, (csak akkor ha NEKI van hozzá kedve) akkor nem győzöm vele a lépést tartani.
A nepesseg nagy resze kepes lenne gyalogolni - megfelelo motivacio eseten. És ez utóbbi a lényeg. Garass-nak is ezt ajánlom figyelmébe. Középiskolások tömkelege megcsinálja a Gerecse50-t Tatabányán, mert az ott hozzá tartozik az iskolásévekhez. Kétkazettás magnot vállon cipelve. De ha nincs motiváció, akkor 1 kilométert se fog menni. De ez nem jelenti azt hogy ne lenne képes.
Inkább a motiváció hiányában látom a fő gondot. Van okostelefon, xbox, bevásárlóközpont, motoros/autos jaszkarizás. Egyszerűen sportolni, kirándulni nem cool. Sajnos. (A Gerecse50 Tatabányán cool, de maga a természetjárás nem az. )
off
Tudjátok kollégám fia mit "sportol"? Ujjgördeszka. Nem is értettem, hogy az mi a túró. Nézzetek utána, egy 3 centis gördeszkát tologatnak az ujjukkal. Hihetetlen.
off vége
Aki meg nekikezd a kéknek, az meg kell tudjon csinálni egy 22 kilométeres szakaszt. Ha nagyon neccesnek érzi, akkor induljon Kékesről. Persze tapasztalt embereknek is lehet problémájuk, de itt az volt a kérdés, hogy mennyire alapelvárás egy 22 km 1000 méter szinttel. 22 kilométer 4-es átlaggal számolva max 6 óra.
És a Bélapatfalva-Bánkut-Mályinka az mennyivel egyszerübb szakasz? Josvafő-Bodvaszilast se szakitja meg egy normál ember szerintem. Ha hosszra nézem a nyugati Vértesi OKT sem rövid, vagy a Szárliget-Mogyoros is gondot szokott okozni embereknek. Nem látok én semmi különöset a Kékes-Sirokban. Max annyit hogy könnyen alulbecsülhető a Kékes-Sirok irány, mert azt hinné az ember, hogy csak lefelé kell menni.
Nincsen jó állapotban a lakosság, ez tény, de talán inkább a 60-70% az akinek 20 km azért megy, az nem annyira sok, 4-5 óra gyaloglás.
Nem tudom mire alapozod ezt az optimizmusodat. Sajnos én konkrét tapasztalatból mondom, hogy inkább Nagypapi adatai a jók.
Évek óta havi diáktúrákat szervezünk 10-12 km-es távokra, szerény 2-300m-es szintekkel. Közben érdekes tudni és látnivalókkal fűszerezve. Először is egy megyei város középiskolás társadalmából alig 100 főt érdekel a dolog. Az első félórában az indiulók egyharmada visszafordulna, ha tehetné. Közben alig várják a megállást, pihenési lehetőséget. Érdekes, hogy sokszor a tanárok, felnőtt kisérők is ugyanolyan nyűgösek. A túrák indulási ideje 8 és 9 között van, busztól függően. Tényleges terepi indulás fél tíz közül. Több alkalommal kellett a túra útvonalát lerövidíteni, mondván egyre haza ígérkeztek.
Gimnáziumi szerződés keretében diákok önkéntes foglalkoztatását is végezzük. Különböző turisztikai feladatok elvégzése a cél. A tavaszi Telj.túra rendezvényünkre nem tudtuk őket pontőrként alkalmazni, mert ki kellett volna gyalogolni a terepre. 18 főből 2 vállalta a 'megterhelő' munkát. Sokan közülük kerek-perec kijelentette, hogy minden benti munkát vállal, de túrára soha nem fog menni. Egyszerűen nem is érdelki őket, így nincs akaraterő sem. De mint fentebb írtam, fizikai sem.
Hosszan sorolhatnám még tapasztalataimat. És ők ugye a legegészségesebb, legteherbíróbb korosztálya társadalmunknak.
Az OKT-n Balatoncsicsónál (Szentjakabfai őrház egykor) is van egy nagyon szép új pihenő, és ott még értelme is van. Nagyon kényelmes bélyegzést tesz lehetővé.
Igaz ott tudható hogy kinek köszönhető, szépen ki is van írva rá.
Nem tudom hogy már a projekt része-e, de Balatonhenyétől Nagyvázsonyig a jelzések is fel vannak újítva, olyannyira frissek hogy az út elején még csak a fehér jelzésalapok látszottak április elején mikor ott jártunk. A Tálodi kolostorromnál is új az információs tábla.
(csak a maradék rom-fal dől össze nemsokára, de ez egy másik kérdéskör...)
Ezzel a B.henye-Nagyvázsony túrával célegyenesbe fordult a második kéktúrám "annyi baj legyen" statisztikája szerint is:
