Volt egy barátnőm régen, aki a Salánki borokat szerette. Ha lehetett azt vett. Mondjuk akkor még a szuper- és hipermarketekben is elérhetőek voltak. Évszámot nem írva, de akkor még rendben ihatóak voltak, különösebb izgalom nélkül.
[BZoli valószínűleg nem ebből él - a cégében dolgozó emberek élnek ebből.]
A jobb helyeken a jobb borok jelennek meg, a kevésbé jó helyeken meg a rosszabbak.
Buda egyik legdrágább részén lakom, légvonalban 200 méterre van egy magyar átlag vendéglő: semmi se különösebben jó, kilométeres az étlap, a készételek nyilván ki vannak porciózva a mélyhűtőben, de nagyjából ehető minden. Bár írogatok is gasztronómiáról, de nem vagyok annyira sznob, hogy ne ülnék be ilyen konyhájú helyre. Miért nem teszem mégse? Kimért bor kizárólag a Salánki nevű balatoni arctól van náluk, konkrét borhibák tankönyvi választékát felvonultatva. Nem messze van egy tűrhető konyhájú kifőzde/kocsma. Onnét is csak elhozok ételt, olyan a kimért boruk.
No most, mit tehet a BZoli vagy bármely jóra törekvő borász, ha még itt is olyan borokat poharaztatnak a vendéglősök, amikhez képest bármelyik magnum kiszerelésű Frittmann, Feind, de akár a Varga is fine wine? Szerintem abszolúte semmit. Mindenki csinálja a maga dolgát tőle telhetően jól, azok a fillérbaszó türhők pedig, akik ilyen borokat itatnak a közönséggel, majd akkor változnak meg, ha ezt nem issza meg a közönség.
hétvégén ittam egy 2000-es Pók Tamás Kétfrankost. Teljesen élő, gyümölcsös bor volt, nagy élmény volt. Már többször taasztaltam a Pók borok hosszú eltarthatóságát, eddig többször leptek meg kellemesen.
Engem elszomorít ez a hozzáállás. Pont neked kéne legtöbbet tenni a magyar borok minőségének a javításáért, hiszen úgy tudom te ebből élsz.
Az a baj, hogy az emberek nagyon könnyen általánosítanak, a turista beül egy étterembe és megkóstolja a magyar bort.
Igazad van, 90%-ban kap valami alig ihatót. Mit fog otthon mondani az ismerőseinek? Gyerekek én jó bort nem ittam Magyarországon. Mi lesz az információval? Terjed, sokkal gyorsabban mint egy pozitív tapasztalat.
Hol vannak a boraink külföldön? Az alsó polcon 2 eurós szinten. Se a franciáknál se a spanyol éttermeknél, bároknál nem tapasztaltam ilyet. Ahol bort kértem, ott minimum kellemes élményeim voltak.
És ne hidd, hogy a te boraid eladására nem hatnak ezek a tények. Lehet, hogy így is eladod a teljes mennyiséget de valószínűleg ha magasabb presztízsű lenne a magyar bor akkor te is jobb árat érnél el.
Szerintem azon kéne dolgozni közösen a borászoknak, hogy az iható (tehát nem a csúcs) minőségű borok aránya túllépje az 50%-ot és ezek jelenjenek meg a jobb helyeken.
Én pont tegnap ittam a 11-es Vylyan pinót. A pinós jelleghez már kell egy jó pohár. Először a Riedel újvilági pinósából kóstoltam, de abból kissé jellegtelen volt, aztán a sima burgundisból. Ott már rendben volt...
Vylyan Pinot Noir 2011: ebböl meg egy barban ittam meg egy poharral, es tkp kellemesen csalodtam. PN jelleget ugyan abszolut nem tudtam felfedezni benne, de ez egy szepen erett, fas, egyben levö, elvezetes darab volt. Stilusban leginkabb talan Rioja-ra emlekeztetett. Talan 6p alja; korrekt közepkategorias bor.
Kit érdekli, hogy 10% vagy 5% vagy 50%. Ha elég jó bor van ahhoz, hogy minden alkalomra jó bort ihassak akkor tőlem akár 1% is lehet. A szeméttel nem kell foglalkozni. De ha nem ismered a jó magyar borok 90%-át akkor ne a kínálatban keresd a hibát. Egyszerűen ne szűkítsed be a merítést két kereskedőre.
Semmi bajom a BT-vel, nem is értem, hogy miből veszed le, hogy bármi bajom lenne vele. De egyszerűen ők nem fedik le az elit magyar borkínálat 10%-át sem.
Tőled vettem már borokat a Terminál Marketben. Jók is voltak, és a szakértő kiszolgálás is megvolt. 😊
Az, hogy en bloc nem tartom jónak a magyar borokat, nem azt jelenti, hogy egyáltalán neincsenek jó magyar borok. Vannak. A százalékos arányt tartom nagyon alacsonynak. Hülyeség persze ezt pontosan meghatározni, de attól félek, távolról sem éri el a 10%-ot a jó borok aránya, míg máshol (Olaszo., Franciao.) ennél jóval magasabb.
szívesen felajánlom, h kapsz tőlem ajándékba 2 palack bort, ha szeretnéd felfedezni a jó magyar borokat és úgy érzed adsz esélyt a más országok boraival szemben.
egy kérésem van: gyere el és a Terroir Clubba és meséld el milyen bort szeretsz, h ez alapján ajánljak Neked bort. így a borbolt látogatás és a szakértő kiszolgálás is meglesz :)
Nézd, vannak szokásaim a borvásárlás terén is. Az a fajta kalandtúra, amit javasolsz, elmegy egy ideig, amíg az ember feltérképezi a kínálatot. Kipróbáltam pár vinotékát is. Én szeretek személyesen válogatni, elbeszélgetni az eladóval, újabb benyomásokat gyűjteni. Azon kívül, akárkivel beszéltem, még mindig ezen két nagy bolt eladói voltak a leginformatívabbak. Az sem fér bele, hogy mindenhova elmenjek. BT sok helyen van, az egyik Veritas meg pont a munkahelyem közelében van. Ezzel együtt, szoktam internetről is bort rendelni, de nem jellemző.
A zöldségeshez is (a sarkihoz, mert az jó) személyesen megyek át, vele is elbeszélgetek. Nekem valahol az olasz, francia közvetlen emberi viszony az ideálom, ezt próbálom kialakítani én is. Támogatom a kisboltokat, de csak ha jók! Mert a rosszat hülyeség támogatni...
Nem tudom, mi a bajod a BT-gal, de a hazai szűkös választékból ők már egy jó merítést adnak. Ha pedig nem találok náluk vagy a Veritasnál magyart, akkor veszek külföldit...
Értettem, de amit írták az a kérdés szempontjából teljesen irreleváns.
A BT és Veritás kínálatán túl is van magyar bor.
Ha csak a Somlót nézzük meg akkor a BT-nél van 4 termelő a veritásnál pedig 2. Ezen kívül a Somlóm még palackoz bort úgy 30 pince. Sem a BT-nél, sem a Veritásnál nincsen Meinklang, Géró Peti, Somlói Vándor, SAP, Hollóvár, Zsirai, Tornai, stb...
Az arány nagyjából ugyanez minden más borvidéken is. A két mamutcég a magyar borvidék töredékét sem fedi le. Tele van az ország olyan termelőkkel akiknek a borait elkapkodják és szeretik, de sem a BT sem a Veritas nem fér hozzájuk. Én sem adok ezeknek a cégeknek bort és nem azért mert annyira szarok vagyunk, hogy nem jutunk be hozzájuk, hanem mert elmennek a borok máshova. Ezzel pedig sokan vagyunk így.
Arra panaszkodsz, hogy kriminálisnak tartod a magyar borhelyzetet én meg mondtam neked, hogy ha kitektintenél a BT és a Veritas kínálatából és megnéznél pár vinotékát akkor esetleg nem lenne ilyen lesúlytó a véleményed.
Ez nem arról szól, hogy a vinotékák jobbak lennének. Egyszerűen más a kínálata a vinotékáknak mint ennek a két nagy cégnek.
A BT jó. Legalábbis a legjobb itthon. Ha azt a játékot játszanánk, hogy mondasz egy jó bort bármelyik kisebb vinotékából, és én válaszul egyet a BT-ból, Te elég hamar lelankadnál...
Még a leghulladékabb állami vállalatokat is fel lehetett időben darabolni és a használhatóbb részeit el lehetett azzal a módszerrel adni (lopni) ahogy írtam. De ha végzetesen gá volt a cég akkor is meg lehetett vetetni egy "német" céggel, részvénytársasággá lehetett alakulni és az utolsó nagy lélegzetvétellel irdatlan nagy juttatásokat adni a vezérigazgatónak és a köreinek.
Biztos sokan voltak hülyék sőt a többségük hülye volt. De volt közöttük bőségesen olyan aki pontosan tudta, hogy mi a helyzet. A rendszernek nem véletlenül lett vége, hanem azért mert gazdaságilag fenntarthatatlan volt. A Szovjetúnióban és a KGST minden országában is. A hidegháborút elbukta a szovjet blokk és ezt a bukást aki értette a makrogazdasági mutatókat az pontosan tudta már a 70-es évek végén. De vannak történészek akik szerint már a 60-as években megvoltak a nyomai annak, hogy a szovjet típusú tervgazdaság nemm tartható fenn.
"És hát általában nem..."
Mondom... a BT és a Veritás kínálatán túl is van világ. Online shop-ok és házhozszállítás a te barátod ha éppen nem a szomszédodban van egy jó vinotéka. Manapság már nem lehet kifogás az, hogy csak a BT van a sarkon.
Hogy a privatizáció így működött az agráriumban azt elhiszem, de az iparban és a szolgáltatás szektorban kicsit másképp volt.
A szocializmusban kódolva volt, hogyha szabadpiaci körülmények közé kerül akkor versenyképtelenné válik.
Egy két példa: A KGST-nek köszönhetően biztos felvevőpiaca volt pl. a textíliának. Annak idején a Goldbergerben dolgoztam mint textilnyomó ( az első szakmám volt :)) és százezer méter számra gyártottuk a nyomott vásznakat a szovjetunióba.
A minőség mindegy volt, a volumen számított. 91-ben már nem volt Goldberger, a kínaiak eltüntették, a piaca megszűnt.
Vagy a szabolcsi alma: tök mindegy hogy néz ki, a ruszkiknak jó lesz. De szerintem a boraink is így jártak, a lényeg a mennyiség volt és lesilányították az összes márkát.
A másik fő irány pedig a piacszerzés volt. Lásd hajdusági iparművek (indesit), Lehel (Elektrolux).
A helyzet leírásod stimmel, nem ezzel nem értek egyet. A szocializmus is valójában egy kapitalista feudalizmusként működött, mint a mostani rendszer.
Azzal nem voltak ők se tisztában, hogy meddig, milyen köntösben vihető tovább ez a gyakorlat: egy közelgő kapitalista start up formájában, vagy tovább gyűjtik szépen az osztrák, német, izraeli BC számlákon a pénzt...
Segg-picsa hülyék voltak (és most is azok) a piaci folyamatokhoz, egyedül a feudalista hűbérúri ráhatást ismerték (ismerik), mint eszközt.
Ilyen körülmények közt engem nem érdekel, mekkorát lopott, hazudott akár a műszerész mester, akár a volt tokaji állami főborász. Egyedül azt nézem, jó-e a bora..? És hát általában nem...
A 80-as években nem volt adórendszer, az állami vállalatoknál (beleértve az agráriumot is) minden évben elindult a bevétel egy részével két centrum nejlonszatyor, az egyik a helyi rendőrséghez, a másik pedig a helyi pártházhoz. Ezeken a helyeken vissza és tovább osztották a szatyrok tartalmát. Ezen pénzek egy része pedig szépen kivándorolt Ausztriába, az NSZK-ba és más nyugati helyekre. Ott állomásoztattak az állambiztonság strómanjai által alapított cégeknél masszív összegeket. Amikor a 80-as évek végén és a rendszerváltáskor beindult az állami vállalatok vegyesvállalatosítása akkor ez a tőke szépen viszajött és jovális nyugati befektetőként bagóért megvették az állami cégeket. Az addig párthátszéllel vezérigazgatóskodókat bevették az új részvénytársaságokba és jutalomként megkínálták őket egy szép részvénycsomaggal. A cégen túladtak, vagy kipumpálták a maradék tőkéjét és a egykor elftárs immár vezérigazgatú úr pedig zsebében párszázmillióval szépen elindult mint vállalkozó. Ezek a tőkék szolgáltak nem ritkán fedezetül a masszív hitelekhez amikből üzemeket, gyárakat, földeket vásároltak az újtőkések.
Ez volt a valódi hatalomátmentés, ahol a hatalom semmi más nem volt mint tőke. Az agrárium ebben kis szegmens volt. De ha megnézed, hogy kik szereztek komoly értékű termőföldeket pár év alatt akkor te is látni fogod ezt a mintát. Bármelyik borvidéken ha tudod, hogy hol voltak az egykori állami gazdaság területei és tudod, hogy most kinek a kezében vannak azok a területei akkor megintcsak látni fogod, hogy miről szólt a történet. Nem ritkán az egykor volt TSZ elnökök, befolyásos pártfunkcionáriusok és családtagjai játszák most el a jó vágású család vállalkozókat.
Kiflivel ellentétben én nem naivitásnak, hanem simán tájékozatlanságnak tartom azt, ha valaki ezzel a folyamattal nincsen tisztában. Ezt a tájékozatlanságot persze nem rosszallóan mondom, mert nem feltétlenül látta/látja át ezt a rendszert az egyságsugarú átlagember. Ahhoz is "jó" helyen kellet lenni, hogy ezekre az eseményekre rálásson valaki a 80-as években. De aki látta centrum szatyrokban a vastag bündliket és aki látta, hogy arendszerváltás után egyszercsak a volt vezérigazgató és volt párttitkát, vagy az ő rokonaik hirtelen irreálisan nagy értékű ingatlanokat, üzemeket, termőföldeket szereztek az össze tudta rakni a képet.
Na, ez az amiről nem tőlem kellene olvasnod itt a fórumon, hanem ezt kemény, tökös tényfeltáró újságíróknak kellett volna felgöngyölíteniük. Nem tették... jó okkal, sajnos.
