De még ezekben a gyengébb eresztésekben is talál az ember olyan mondatokat, amitôl eldobja a haját, zsenge kincskeresés-jellege van az ilyenek olvasásának.
Csá
Köves
Valahol 26 és 32 között félúton (azaz 29 :)). Jobb nincs, de a Rengeteg pénz (nem gyôzöm hangsúlyozni Szerb Antalt!) megüti a mércét.
Most a Kirabol a komornyikomot olvasom, és a Big Money után eléggé gyenge a fordítás.
Nektek mi a véleményetek a helységnevek írásáról? Megfigyeltem, hogy a nagyok (Szerb, Révbíró, Devecseiné) következetesen magyarul írják öket, és ezeknek is nagfy szerepük van a hangulatfestésben (Pacsirtavölgy, Mennyei Nyugalom villa), míg a töbiek gyakran angolul írják - valószeg nem bírnak vele mit kezdeni...
Csá
Köves
A Ciceró egy nagy fos. A Valami sumákságba (Molnár Zolzán fordítása) a topicon felbuzdulva megint belekezdtem, de nem megy. Kb annyi kedvem van hozzá mint egy anatómia lexikonhoz.
Haladok a Bravó, Jeeves-sel, elég jó, de engem zavar, hogy a fordító/ferdítő túlerőlteti a modern nyelvet. Wodehouse eredetiben - olvastam egy párat - nemigen írt olyat, amit csajszinak meg srácoknak lehetne fordítani. Az se igen valószínű, hogy a bonyodalom alapjául szolgáló cikis jegyzeteket fénymásolásra szánták volna, pedig így fordította Molnár úr. Azt meg végképp nem hiszem, hogy egy örökség útján meggazdagodott egykori komornyik (a könyvben Bingley névre hallgat) korábbi munkaadóját - ez maga Bertie Wooster - így szólítaná meg: No, mi van fütyikém?
Ez azé' súlyos... Ettől függetlenül, a könyv élvezhető.
Dógozok is ám rendesen!!
A NATO csúcson nézegettem ezt a Lord Robertsont, és megállapítottam, hogy teljesen olyan, mint amilyennek a Kiváló Baxtert a magamfajta jámbor elképzeli. Talán a fémkeretes hemdzsót apgrédelhetné némi szarura, egyéblént tökéletes.
Csá
PKöves (a P néma!)
Baxter a Kiváló éberen aludt, így azonnal felriadt a zajra, amit Miss Holliday keltett amikor nekiment az asztalkának. Baxter a tettek embere papucsba bújt, fülelt és kémlelt. Ez utóbbival semmit sem ért, Baldingsban ugyanis éjjel fél háromkor vaksötét uralkodott. Baxter úgy döntött hogy személyesen jár utána a dolognak így a második emeletről lefelé haladt...vagyis a haladt nem is egészen jó kifejezés, ugyanis a haladás nem illik arra a folyamatra amikor egy elemelet egyetlen másodperc alatt tesz meg valaki. A második és az első emelet között 11 lépcsőfok húzódott Baxter viszont csak a harmadikat és a tizediket érintette.
...
később miután a narancssárga pizsamájában felásott 15 virágcserepet egy eltűnt nyakéket keresve és konstatálta hogy valaki kizárta a kertbe.
---
Baldings falait még azokra az időkre tervezték amikor komolyabb fizikai támásoknak is meg kellett felelni, de Baxter felfedezett egy nyitott ablakot. Először kavicsokat hajigált befelé, azonban az álomszuszék meg se rezzent. Akkor hirtelen Baxternek fantasztikus ötlete támadt, a szöcskék, a csízek mint azt sugallták neki, ide nem elég a kavics, "VIRÁGCSEREPET NEKI".
Lord Emsworth a legjobb alvók közé tartozott, korán feküdt és későn kelt. A nyolc órát mindig teljesítette, de rendszerint még a tíz órát is sikerült elérnie. Az első virágcserép a falon tört szét, de nem befolyásolta a Lord szabályos lélegzését. A második a díványon csattant, erre a Lord már megmozdult, de vitézül közdött a rekord fentartásáért, és már majdnem visszaaludt, amikor a harmadik virágcserép pont a lapockáján találta telibe.
Furcsa, de az első érzés ami szétáradt a lordban a megkönnyebbülés volt, ugyanis azt álmodta, hogy MCallisterrel a kertészel vitatkozik éppen a rózsák oltásaáról és alulmaradt. Ezek után ránézett a virágcserépre, de nem lett tőle okosabb. Hogy került oda? Ő nem tette oda, az biztos. Egyszer gyerekkorában magával vitt az ágyba egy döglött nyulat, de virágcserepet azt soha...
"...-Süt a nap.
Lord Elmsworth megnézte a napot és helybenhagyólag bólintott.
-Azért jöttem, hogy adjak magának valamit.
-Remek felfogás. Nem ma van ugyan a születésnapom, de ajándékok elfogadására mindig nyitott vagyok. Miféle valamiről van szó?
-Sajnos elfeljtettem.
-Kár.
-Azt hiszem, később eszembe jut.
-Számolni fogom a perceket.
-És mondani is akartam valamit.
-De elfelejtette?
-Nem arra emlékszem..."
Hű, mennyi rokon lélek, és eddig nem is találkoztunk! Én Wodehouse-on nevelkedtem, nagy családi kedvenc, csakúgy, mint a megemlített Rejtő. Molnár Ferenc (ld. előzmény) színdarabjait is nagyon szeretem, ez a hozzászólás adta meg a végső lökést, hogy szólásra emelkedjek. A Játék a kastélyban, pláne még Márkussal, az valami zseniális volt!
("- Sardou kicsivel a halála előtt írhatta.
- Vagy kicsivel a halála után.")
Bizonyára Wodehouse sem rontotta el.
On: Wodehouse sok könyvével kapcsolatban az egy kaptafával egyetértek, de a lapossággal nem. (Bár most pont van egy újabban kiadott darab, amit félbehagytam a felénél...) Mindig beszúr az öreg valami kis vidám körmondatot, ami aztán mehet az aforizmakönyvekbe. Hihetetlen stílus, hasonlatok. A sztorivezetés az tényleg sablonos néha, meg sok figura visszaköszön, de mégis elolvasták, elolvassuk, és sikere van. Nem?
Amit kihagytam, pedig nagyon tetszik, az pl. Jeeves stílusa, ahogy azzal a finom, angolosan udvariasan észrevehetetlen módon is tud szívatni másokat. De úgy általában is mondhatom, azért tetszik P.G., mert olyan nagyon angol.
Tényleg, odaát mekkora népszerűségnek örvend? Mint itt pl. Rejtő?
