Szokás szerint lefelejtettem a részleteket. Szóval: a sajtóból rekonstruálható (hiteles?) forgatókönyv szerint volt egy kormányjavaslat, ami a "Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér" nevet kívánta adományozni a reptérnek.
Ha az FNB. magánál van, akkor erre szerintem a normatív válasz az, hogy átteszi helyesírásba a nevet, mire előáll az eddigi gyakorlatnak megfelelő Budapest-Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér helyesírt alak (lásd "Párizs-Charles de Gaulle repülőtér" és kismillió társai), azaz elhelyez a tisztelt FNB. egy normatív kiskötőt a desztinációjelölő és a tiszteleti név közé, és a nem annyira intézményi jellegű típusjelölőt a jelzővel együtt kicsivé avanzsírozza.
Ez volna a secundum normam eljárás (gondolom én).
Ehelyett, ha hihetünk a lusta újságíróknak, a bizottság előállt egy a kormányénál sokkal érthetetlenebb formával:
Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Budapest–Ferihegy
Ebben körülbelül minden érthetetlen. Miért kerül a desztinációjelölő a végére egy vessző után? Mitől lesz a nemzetközi repülőtér csupa nagy? Ha a Ferihelyet meg akarjuk őrizni, akkor az eddig gyakorlatnak megfelelő forma az én érzésem szerint a kicsit bonyolult, de orthographice korrekt Budapest-Ferihegyi Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér lenne.
Szóljatok hozzája. Az egész félretájékoztatás volna? Rosszul írták a részleteket? Vagy suttyomban lecseréltük az AkH.-t az éjjel? :)
Itt valamit nem értek, hátha tudtok segítni: van-e valahol közzétett állásfoglalása erről az FNB.-nek? Számomra ugyanis az újságok szerint a bizottság által elfogadott változat is totálisan antinormatívnak tűnik. Már mi a fenéért írnánk csupa naggyal a Nemzetközi Repülőtér részt is, amikor az minden eddigi iránnyal szembemegy? Vagy valami itten megváltozott, amiről nem tudok?
Nagyon szepen koszonom, hogy valaszoltal! A weblapokon keresgettem a valaszt, de nem jol sikerult. Neked koszonheto, hogy igazan jol ertettem a dolgot!
Az, persze, az "érdekes fejtegetés" nálunk ezt jelenti, csak elfelejtettem szmájlit tenni mellé. Arabosunk szerint egyébként duplázás van a d-nél: Kaddáfi.
Nagyon szepen koszonom a reszletes magyarazatodat es az erdekes linket is! Ne haragudj, hogy most irok neked, mert sokaig nem vettem eszre az uzenetedet.
Ugy latszik, hogy sok nehez nyelvtani rendszer letezik a magyarban, de szeretnem tisztazni azt.
Újabb milliódolláros kérdés: a frontok nevének írása (1. ukrán front, keleti front stb.) Ezekkel sokszor ugyanaz a baj, ami az alakulatnevekkel is: a front ezekben a kontextusokban hadseregirányítási szint, van neki parancsnoksága meg intézményi jellege, nem az éppen folyó harcok térbeli elrendeződését jelenti. Tanácstalanság vagyok, egy merő. Fogok hozni még példákat rá, Deo volente.
Az általad észrevételezett magánhangzó kiesés nyelvtörténeti eredetű és az ún. két nyílt szótagos tendencia az okozója, ami ritkábban, de még ma is működik. Azaz a legalább három szótagos szavaknál a második nyílt és egyben rövid szótag magánhangzója kieshet. Nyílt a szótag, ha magánhagzóűra végződik.
Ja hogy ja! Most vettem észre, hogy "vsz."-t írtam oda, ami csúnya nagy félrevezetés volt, eredetileg másként fogalmazódott volna még a mondat, aztán ott maradt. Etimologice nincs köze, persze, de akkor is nagyon érdekes sorsjáték, hogy ennyire egybecseng & annak következményei. :)
Érdekes volna tudni, hogy a "kellési" mellékértelem (kerülendő, csinálandó, építendő stb.) alakulásában milyen szerepe lehetett, ha volt, a gerundivum erőteljes necessitas-jellegének. Bár persze jövő időre vonatkozó kijelentések ilyen kellési mellékértelmet fel tudnak venni mindenféle hatás nélkül is.
Nagyon szepen koszonom, hogy nagyon reszletesen magyaraztad! A magyzarazatod olyan ertheto, hogy most sokkal jobban ertem a dolgot, mint regen. Nagyon-nagyon halas vagyok neked!
Az interpolációra közkeletű példa az "-andó/-endő" beálló melléknévi igenévképző. Ez valami csodás véletlen folytán funkciójában és alakjában is nagyon hasonlít a latin háromvégű "-endus" gerundivumra, holott etimológiailag vsz. semmi közük egymáshoz. Itt például hathatott interpoláció a kétnyelvű használókra bőven. A történetben az a szép, hogy az "-ndus" italikus különfejlemény, példa nélkül áll az egyéb indoeurópaikumban (esetleg magyar átvétel lenne? :P [mielőtt valaki a szívéhez kapna: időben lehetetlen]).
Félre tréfa: súlyosan vitatott terület a hasonló konstrukciók eredése és származtatása, utána kellene nézni a vonatkozó szakirodalomban. Egyrészt nyilván visszahatott a hazai latin írásbeliség, másrészt hasonló szerkezetek függetlenül is képesek alakulni (és aztán még interpoláció is bezavarhat), harmadrészt nem a latin az egyetlen indoeurópai hatás, ami zivatarok dúlta Kárpát-medencénkbe beszivárgott. ;)
Ez büntetés? Épp hogy eddig bántunk úgy velük, mint ha egyszerű közszavak lennének. Ráadásul ha nem magyar volt az a Bernadett, máris kötőjelezni kellett. De az igazi nyertesek az Annabelek és az Annabellek, őket ugyanis bizonyos toldalékok előtt nem lehetett megkülönböztetni.
Azon gondolkoztam, hogy a latin DAT + Gerundiv + est szerkezet mennyire hasonlít is a magyar [nekem] pihennem kell-re (persze nem egyeztethető). Ez valami általános tipológiai szabályszerűségre utal vajon, vagy lehet-e részben latin hatás?
Azért azt tegyük hozzá, hogy mindez csak a nagyon formális írott nyelvre érvényes (és sosem is létezett az a nyelvállapot, amely széltében igazán szigorúan megkülönböztette e vonatkozó névmásokat). „Normálisan” nem használunk amelyt. Ebből adódóan persze kialakulóban van az, hogy az ami és az amely között egyre inkább csak stiláris különbség van.
Örülök, hogy ennyire érdeklődsz a nyelvünk iránt! :-)
Szóval, az "ami-amely probléma" nemcsak külföldieknek, hanem az anyanyelvi beszélőknek is feladja a leckét!
Mivel angol tanár vagyok, ezért tudom, hogy a kettő között nagy különbségek vannak. Amikor a vonatkozói mellékmondatokat tanítjuk (Relative Clauses), felhívjuk a figyelmet, hogy a which vonatkozói névmás sosem összekeverendő a what kérdő névmással, hiába hasonlít a két szó magyarra fordítása!
I don't know what you want. = Nem tudom, mit akarsz.
What you did is really wrong. = Amit tettél, az tényleg helytelen.
Budapest, which is the capital city of Hungary, is a metropolis. = Budapest, amely Magyarország fővárosa, egy metropolisz.
Látható, hogy a what kérdő névmás mit és amit szavakra fordítódik, míg a which az amely szóra.
Tehát a magyar nyelvben az ilyen mondatokban, melyet te is írtál, inkább az amely, mely szavakat használjuk, hiszen ez egy vonatkozói mellékmondat!
Az ügyet az bonyolítja még tovább, hogy van még egy ilyen eset:
She passed her driving test, which surprised everyone. = Átment a vizsgán, ami mindenkit meglepett.
Viszont itt a which névmással bevezetett mellékmondat az egész (azt megelőző) mondatra vonatkozik vissza (tehát nem főnévre, hanem az egész állításra). Ilyenkor a magyar nyelv következetesen az ami szót használja.
Ezek alapján az ami csak akkor használható, ha egy egész mondatra utalsz vissza:
Nem sikerült megmenteni az országot, ami elég elképzelhetetlennek tűnt.
(Nem az ország volt elképzelhetetlen, hanem a megmentése!)
