„Eza fajta tágulás, amiről beszélünk, nem ilyen. Akármerre nézünk, az ősrobbanás fényét látjuk. Nem képletesen, hanem szó szerint: az ősrobbanás termikus spektrumú fénye jön minden irányból, a tágulás miatt egy 2.7K-es fekete test fénye érkezik.”
Olvastam olyan verziót is, hogy a világmindenség összes forró, sugárzó anyaga, ennyire tudja felmelegíteni az anyagmentes téridő struktúrát, vagyis az abszolút fekete testet. Ha nem lenne anyag a 4D diszkrét téridőben, annak 0 Kelvin lenne a hőmérséklete. Azonban a téridőnek van olyan alaprezgése, fluktuációja, ami a struktúráját sugárzás nélkül fenntartja.(ha nem rezegne, nem is létezne) ;-)
Én a Nikodem Poplawski féle fekete-lyuk univerzumot (multiverzumot) tartom a jó megoldásnak.
És azt tudjátok mikor jön el a jövő a repülésben? Amikor a gázok helyett már a teret tudjuk manipulálni a járgányaink körül, és ez adja a meghajtást. Az energiatermelést pedig a fúzió jelenti majd. :-)
"az univerzum nagy léptekben sík. Sík téridőben, mindenkinek azonos ritmusba telik az ideje."
Kevered a dolgokat!
Az Univerzumnak nem a térideje, hanem a tere az ami, nagy léptékekben mérve sík. (A mai csillagászati mérések szerint 2% pontossággal.)
Vagyis a tér euklideszi, ha a galaxishalmazoknál nagyobb struktúrák geometriáját nézzük, de ez az euklideszi tér nem állandó sebességgel, hanem gyorsulva tágul, azaz a téridő egyáltalán nem sík, hanem hiperbolikus szerkezetű.
Olyan részlet is van, hogy egy nagyobb szerkezetet, mint pl. egy nagy galaxis, is tágítani akar a tágulás. Perturbálja annak belső mozgásmechanizmusát. De valahogy kb. az jön ki ebből, hogy kb. ugyanolyannak marad egyben.
Van egy tájképed, felnagyítod a képernyőn 10x-re, minden ugyanazzal a skálával nő. Látsz egymás mellett két fát a képen, a fák mérete tízszeres lesz és a távolság is köztük.
A téridő tágulását úgy kell elképzelni, hogy a fák mérete nem változik, csak a távolságuk nő.
De van pár részlet, amit nagyon nehéz felfogni.
1. Azt is, hogy az univerzum nagy léptekben sík. Sík téridőben, mindenkinek azonos ritmusba telik az ideje. Mehet bármerre: keletnek vagy északnak, mindegy.
De a téridő tágulásával az idő is tágul. Tételezzük fel, hogy nem a másodperc -perc-óra-nap időskálán élünk, hanem 20nagyságrendel nagyobban. Akkor mi van? nekem melyik a következő eseményem?
2. Ha visszapörgetjük az időt, eljutunk egy pontba a téridőben, vagyis egy eseményben, amikor az idő elindult- előtte nem volt idő.
Na ez hol volt? Ha minden megfigyelő az látja, hogy hozzá képest a téridő tágul.
Gyanítom, hogy egy gyakori tévedés miatt írtad ezt. Azt gondolod, ez a tágulás olyasmi, mint a szétrobbanó kézigránát repeszei.
Van hasonlóság, de nem sok. A kézigránát esetében a repeszek nyomvonalai kitüntetnek egy bizonyos pontot, ahol a robbanás történt.
Eza fajta tágulás, amiről beszélünk, nem ilyen. Akármerre nézünk, az ősrobbanás fényét látjuk. Nem képletesen, hanem szó szerint: az ősrobbanás termikus spektrumú fénye jön minden irányból, a tágulás miatt egy 2.7K-es fekete test fénye érkezik. Halál pontos fekete test spektrum. Ezreléknél pontosabb termikus spektrum.
Persze levonva a Naprendszer lokális mozgása miatt létrejövő dopplert, ami miatt előre felé kicsit kékebb, hátra pirosabb. Mozgunk kicsit a nagy átlaghoz képest.
Azóta veszik komolyan a kozmológiát, mióta ezt sikerült kimérni.
Nem így van, a növekedést méterrel meg órával mérjük, a méter pedig egy atomi átmenet hullámhosszával van definiálva. Hasonlóan, az időt is atomi átmenet frekvenciájával definiáljuk.
Ezekkel mérve látunk tágulást.
Az atomok méretét olyan fizikai állandók határozzák meg, amelyek változását (ha esetleg mégse lennének annyira állandóak) jelenleg nem tudjuk kimutatni.
„Pontosan meg van fogalmazva, hogy mit állítunk, mire vonatkozik, minden érthető és jól definiált.” Ezzel nincs is semmi gond. Az már húzósabb dolog, hogy minden koordináta vonal egy pontból indul ki.(szét van húzva) Ez a pont, pedig lehet egy nézőpontja valakinek. De a való világnak is?
Az is lehet hogy a tér tágulásával együtt az atomok mérete is nő, ahogy a fény hullámhossza is változik. Akkor pedig az egész lehet csak látszólagos tágulás is.
Az állítás annyi, hogy ezen a módon koordinátáztak, a koordinátarendszer tágul (ami ezt és ezt jelenti), továbbá hogy a látható galaxisok átlagosan tartják a címüket ebben a koordinátarendszerben.
Ebben különbözik egy tudományos állítás az üres filozofálgatástól. Pontosan meg van fogalmazva, hogy mit állítunk, mire vonatkozik, minden érthető és jól definiált.
Etőől még lehet azon merengeni, hogy a valóság tágul-e meg ilyenek. Nem jelent semmit.
Dehogy lehetetlen. Csak koordinátarendszer választás kérdése. De a valóság is így van koordinátázva? Vagy csak ilyennek látszik? Másként látszik a szavannai „majomnak” és másként a „mindenható” mateknak. (már aki ért is hozzá) /Szemlélők által valósul meg a valóság, kinek-kinek az elvárása szerint/
Aminek nincs felülete, az növekedni sem képes, mert végtelen.
Attól függ, mit nevezel növekedésnek.
Én pontosan megmondtam, mit értek rajta. Egy koordináta rendszert, amelynek vonalai távolodnak, és történetesen a galaxisok nagy átlagban többé-kevésbé pontosan tartják a címüket ebben a koordinátarendszerben.
Akik kitalálták, nem az ujjukból szopták. Megfigyelések tömkelege, bevált fizikai modell stb.
Aminek nincs felülete, az növekedni sem képes, mert végtelen. A végtelenen belül, meg csak a véges tud növekedni, gyarapodni, de mindig behatárolt, „korlátozott”, vagyis véges marad.
Az energia globálisan, vagyis a végtelenben nem marad meg, vagyis feloldódik benne az értéke. Értéke csak véges mennyiségnek van. Ha az univerzum véges, akkor az energiája nem értéktelenedik el. (csak a forint) :(
Értem a lufin álló hangyák távolodását. A fény mindkét hangya felé haladva, kölcsönösen vörösbe tolódott színképet mutat. Egy (növekvő) véges 2D felületű, határtalan univerzumban, minden 2D irányban terjed a fény. Ha van harmadik dimenziója is, akkor is. Márpedig 3 térdimenziós, plusz egy idődimenziós kalácsunk van sötét energiával „kelesztve”. Ennél fogva van olyan, hogy a fény csak a kalácson belül terjed, a felületén visszaverődik, vagy „kihuny”. Oda az energia megmaradása, vagy van egy „kemence” is, amiben sül a kalácsunk?
Természetesen vörös eltolódva látják egymást, hiszen távolodnak. Ez teljesen szimmetrikus. Egyik sem kitüntetett.
Ezzel nem „nullázzák ki” a tágulást?
Nem, nem is értem, miért gondoltad ezt. Gondolj a lufira, meg két hangyára. Egyik is távolodik a másiktól, meg másik is az egyiktől. Miért nullázná ez ki, hogy fújják a lufit egyre nagyobbra? Ha tágul a lufi, ez történik.
Kezdem azzal, hogy nem értek hozzá, csak annyit tudok, ami népszerűsítő előadásokon rám ragadt.
A sötét anyag gravitációs járuléka, csak a galaxisokat tartja egybe, vagy pedig az egész univerzum tömeget viselő anyagát közelíti egymáshoz?
Mindkettőt. Igyekszik a tömegeket közelíteni egymáshoz.
Ha a sötét energia és a sötét anyag egyensúlyra "törekszik"
Nem tudok arról, hogy törekedne egyensúlyra, vagy hogy egyáltalán egyensúlyi lenne az az állapot, ami most van. Hosszú ideje ilyen, de nem volt mindig ebben az állapotban, és arról sincs biztos tudás, hogy így marad-e. Vagyis nem biztos, hogy ez stabil állapot, amiben egy kis eltérést valami visszakorrigálna, vagy csak most éppen ilyen, de akármerre változhat. Lehet hogy csak én nem tudom, de gyanítom hogy ez még nem megoldott kérdés.
„Ez egy forradalmi elképzelés, amely nagyon eltér a korábbi világképtől. Ott a tér és idő egy örök és változatlan színpad volt, ahol az anyag mozgott, játszotta a játékát. A színpadra, a koordinátarendszerre pedig semmi hatása sem volt.
Az altrelben ez más. Az anyag határozza meg a téridő geometriáját, a téridő pedig megmondja az anyagnak, hogyan mozogjon. Ravasz, komplikált, forradalmi, de bevált.”
Az áltrelben az anyag mozgását a tömeg határozza meg a gravitációs vonzáson,(térgörbületen) keresztül. Az elektromágnesség csak "nagyon lokálisan" jut szerephez, mivel javarészt semleges töltésűek a testek. A sötét energia is csak a tér tágulását jelenti, nem a testeket távolítja egymástól. A sötét anyag gravitációs járuléka, csak a galaxisokat tartja egybe, vagy pedig az egész univerzum tömeget viselő anyagát közelíti egymáshoz? Ha a sötét energia és a sötét anyag egyensúlyra "törekszik", akkor idővel megáll a tágulás, állandósul egy állapot, vagy összezuhanásba, kollapszusba fordul az anyag és a tér?
A kérdésem az volt, ha van két kitüntetett hely, egy vonallal összekötött két (galaxis) megfigyelő, akik egymást nézik „egyidejűleg”, vörös eltolódva látják egymást, vagy nem? Mert ha a tér minden irányban tágul, akkor a két megfigyelő felé is tágul. Ezzel nem „nullázzák ki” a tágulást?
