Nem világmegváltó célokra gondoltam, hanem kis egyszerű hétköznapi dolgokra. De ez se kell. Lehet birkamódra is élni, bambán bele a világba, hagyni magát terelgetni.
Kell ez? Úgy értem, "célokat elérn"i, "vágyakat teljesítni"? Biztos, hogy helyes célok, vágyak űznek bennünket? És ha nem sikerül? Mi van akkor? És ha sikerül, akkor mi van? Egyik, vagy másik esetben nem halunk meg? Kinek, melyik ember életének volt értelme a világtörténelemben?
Korai akkor amikor valaki még tele van tervekkel, vagy vannak nem teljesített feladatai, pl. kiskoru gyerek.
Nem korai akkor, mikor valaki már leélte az életét elérte céljait teljesültek a vágyai, az útja már csak lefele vezet. Kinél mikor jön el ez az időpont, az nagyon egyéni.
Teljesen. Én már leéltem az életemet és nem hiszem, hogy még kellemes dolgok várnak rám. Nem szeretnék kiszolgáltatott lenni vagy fizikailag szenvedni. Sajnos azt hiszem az én életemben itthon nem lesz eutanázia. Mint a cikkben is olvasható volt, még nagyon sokat kellene felvilágosítani és rendet csinálni a fejekben.:-(
Próbáld meg kontextusba helyezni a hallott/olvasott szöveget.
Tehát Püfi felvetette a gonosz örökösöket (családot), mint nyomásgyakorló bűnszövetkezetet az idős/beteg/haldokló emberre.
Erre a felvetésre érkezett Boszorka válasza, h ő egy független ember, nincs családja. ----> Tudniillik olyan személyekre gondolt itt, akik vérségi kapcsolat okán örökölhetnének, és ezért megkérlelnék arra, h ugyan, dögöljön már meg. Ilyen értelemben gondolta/ mondta, h ő "független".
Természetesen te is független vagy, ám neked vannak vérségi leszármazóid, akik adott esetben az örökség reményében (Püfi felvetése szerint) lehetséges, h azt mondják neked, h "nem is szereted őket, ha nem halsz meg". És te, nem bírván elviselni a nyomást, legyél bármilyen független is, feldobod a tűsarkú pacskert, h be tudd bizonyítani a családodnak, h de igenis szereted őket.
Ez volt az összefüggés a függetlenség/ illetve családosság között.
Ez ilyen izé..., h mindenkinek legyen szar, de legalább nagyon sokaknak, mert mi van akkor, ha valaki visszaél vele... Nyomást gyakorol a család... ehh... Oszt' pont egy ilyen "család" elől nem jobb belemenekülni a halálba? Most komolyan... Nyakadon van egy ilyen család, akiből süt, h mikor döglesz már meg...
Egyáltalán nem vmi orvossal, jogásszal való szövetkezésre , bűnügyre kell ilyenkor gondolni.
Elég ha a család nyomást gyakorol. Sokat panaszkodnak, hogy miyen nehéz a helyzetük, munka család, és még az idős szülő is, vagy a piszkos anyagiak, és akkor akad olyan aki önfeláldozó lesz.
Hiszen neki már úgyis mindegy, legalább a gyerekeknek, unokáknak legyen jó.
Annyi disznóságot lát/hall az ember , hogy megfertőzi a pesszimizmus . Alapvetően nem vagyok egy mindenben a rosszat kereső típus ....csak agyalgok itt .
Ez azért egy fél pöttyet csücskösebb, mert van egy orvosi eskü és az azért jó néhány embernél meggátol ezt-azt. Persze, ez is kijátszható hamis papírokkal, meghegesztett vizsgálati eredményekkel, pláne krízishelyzetben, donornak való páciensnél, de ha így nézed, akkor mindenki két lábon járó vérplazma- és donorszerv-halmaz, még szerencse, hogy a mostani berendezkedés élni hagyja a nyomorultabbakat is.
Tehát a kérdés jobbára így hangzik: hol kezdődik a paranoia és honnantól jogos foul play-hez is teret adó rendelkezésre igent vagy nemet mondani. (ördög ügyvédje, csak végigveszem a 'hol qródhat el valami értelmes kezdeményezés' kérdéskör összes oldalát.)
Tudom Kalamajka ... tudom . Amit én írok , az ostobaság .
Pedig ...ha a gazdasági életben lehet olyan , hogy eccercsak' megtudod (mástól) , hogy ki akarsz szállni a cégedből , akkor az eü.-ben sem kizárt hasonló kis trükköcske .
Ez ostobaság! Többtagú bizottság, több lépcsőben dönt. Azt meg nem lehet lefizetni.
Én inkább azt hiányolom, h a lentebb említett szellemi fogyatékkal élő gondnokának miért nincs jogosultsága döntenie gondnokoltja további földi pályafutásáról. Mert szvsz sem az ápoltnak, sem a gondozójának nem emberi a seprűvel, fél éves, mindenkire koedukáltan használt szivaccsal történő higiéniai "gondozás"...
OK! El kell kapni, meg kell büntetni a gondozót, utána kell járni, stb... De ez az égegyadta világon semmit nem változtat. Jön majd egy másik gondozó, aki uúgy nem lesz megfizetve/kiképezve, uúgy nem biztosítják számára a megfelelő eszközöket a gondozáshoz, uúgy frusztrált lesz, és még meglehet, h még rémesebb dolgokat talál ki az ápolt gondozása közben annak alázására...
És pl, ha mondjuk ér egy baleset, és olyan állapotba kerülsz, h így jársz, h egy ilyen gondozóházban vagy kénytelen tengetni az életedet, a kutya nem fogja megállapítani rólad, h érdemes vagy a halálra, mert mondjuk nincsenek fájdalmaid, és a szervezeted kibír még így 10-20 évet... Arra, h valami aberrált állat kiélje rajtad a mocskos hajlamait...
Ahhoz , hogy tiszta tudattal rendelkezz , rendelkezned kell még ma . Mert nem tudhatod , hogy holnap is tiszta lesz-e még az elméd .
Leírod , hogy ha pl.-ul gyógyíthatatlan betegség érne utol , ne gyötörjenek mongyuk' kemóval , ha remény úgy sincs a felépülésre . Vagy ha gerincsérülés ér , és még mászni sem vagy képes , javulásra kilátás sincs , akkor be akarod fejezni . Ilyenek .... Csatolsz egy orvosi igazolást , hogy ép elmével , szabad akaratodból tetted ezt , és ellenjegyezteted egy ügyvéddel .
No de ! Van az a pénz , amiért megállapítják rólad , ha valamiért épp nem vagy magadnál (pl.-ul egy balesetnél) , hogy gyógyíthatatlan a sérülésed .
Ilyenkor (a visszaélési kontroll okán) meddig várjanak , hogy valóban nem fogsz észhez térni ? Hetekig/hónapokig ? Mert akkor ott vagyunk , ahol a part szakad .
Az utolsó mondat számomra nem értelmezhető. Ha én tiszta tudattal megmondom, hogy ezt akarom, akkor hol a visszaélés lehetősége? Nem tudom Hollandiában pontosan hogy működik. Svájcban van néhány szervezet, akik csinálják. Nagyon alaposan indokolni kell, hogy miért akarod. Betegség vagy csak mert már tul üreg és magányos vagy, tehát be akarod fejezni. Eltelik biztos néhány hónap, amig odáig jutsz,hogy ok. Utolsó percben is vissza kérdeznek még, hogy tényleg akarod? Vinni kell magaddal egy kisérőt, aki igazolja, hogy te vagy te. Szerintem a visszaélés kizárt, de miért is akarna valaki és miért visszaélni egy ilyen lehetőséggel.
Törölthöz kapcsolódva... Merthogy nemzetgazdasági érdek spórolni a fürdetőszivacson. Tulképpen azért is kell előtakarítani az ellátottat seprűvel, h a szivacs minél kevésbé kopjon. Namost ugye lehetne ezt még fokozni... Ha nincs ellátott, nem kell a szivacs sem... Az az egy sem... Nem erre dolgozik a rendes, tisztességes, becsületes adófizető polgár. Vagymifene...
Lehet, hogy itthon sokan elborzadnak az eutanázia gondolatára is, de én egy cseppet sem borzadok, sőt. Nagyon kívánatosnak tartanám hogy legyen rá mód. Nem kötelező, de aki akarja kaphassa.
Amíg itt barátságos csevej folyik valamiféle gyönyörűséges, csendes, és méltóságteli tovalibbenésről a halálba, addig százezrek sikolyát nem halljuk meg.
A szociális szférát úgy általában minden kormány telibexarja, illetve ellenzéki pártok próbálnak mutogatni a benne létező nyomorra. Majd amikor kormányra kerülnek, fordul a kocka, és éppen úgy leszarják a területet, mint akiknek fennen mutogatták az ott megjelenő foslevet. Tehát el lehet mondani, h a rendszerváltozás óta, azaz 30 éve vannak leszarva az ott dolgozók, és pácienseik.
Mit is ölel fel ez a terület? A hajléktalan-ellátást, az idős-ellátást, egyes pszichiátriai gondozottak ellátását, illetve a gyermekjóléti szolgáltatásokat. Azaz általában olyan emberek gondozását, akik forrás-, vagy képességhiányban szenvednek ahhoz, h a trsdlom normáit követni tudják.
Különösen képmutató az a propagandavideó, ami az állítólagos nemzeti összetartozást kívánja demonstrálni ebben a válságos helyzetben. Amiből jól láthatóan szándékosan vannak kifelejtve a szóbanforgó szféra alakalmazottai, és ellátottjai. Akik sem trsdlmi támogatást, sem anyagi megbecsülést, de még egy szóval való említést sem érdemelnek a nagy nemzeti összefosásban.
Köszönjük szépen!
Nem mellesleg ez az a terület, ami meghatározza egy-egy nép hangulatát, életminőség-érzését, lelkivilágát.
Az a legszomorúbb, amikor maga a szocmunkás/gondozó is betagozódik a Vogonia rendszerébe, és maga löki az Univerzum Vákuumába a saját ellátottját.
Különlegessége a szférának, h nem állami, hanem önkormányzati kötelezettség a fenntartása. Így mind az ellátottaknak, és az ott dolgozóknak is nincs kihez fordulniuk panaszaikkal, érdekérvényesítő képességük csekély, mivel egyik hatalom mutogathat a másikra (így kovácsolva politikai tőkét/profitot) az eredménytelenség miatt.
Nem csak ellátottakról van szó, hanem a benne dolgozókról, fenntartókról, civil szervezetekről, egyházi intézményekről. Némelyik nem csak fennen hirdeti, de el is hiszi magáról a segítő szándékot, azaz azt a felvetést teszi magáévá, h nélküle az ellátottja még rosszabb helyzetben lenne.
A rendszer megszüli, hogy maga a szolgáltató személyzet elembertelenedik, megfosztja magát emberi mivoltától azáltal, ahogy a rábízottakkal bánik, illetve eszközök hiányában bánni kényszerül. És a lázadás, az összefogás, a harc helyett azt választja, hogy maga is dehumanizálódik. A saját megélhetéséhez szórt morzsákért elhiteti a trsdlommal, h van valós segítség a bajba kerülteknek, csak azok képtelenek élni a nagyszerű lehetőségekkel. Majd amikor egy ilyen megetetett trsdlom egyik hívő tagja bajba kerül, és segítségért fordul egy ilyen hitetőhöz, és kiderüle, h szemfényvesztés az egész sztori, és kinyírja az illuzionistát, mindenki háborog. Az illuzionista szekta tagjai éppen úgy, mint a még ellehetetlenülésre váró, de a cirkusz előadóiban bízó tömegek.
És akkor felmerül a kérdés, h miért is kell adót fizetni.
Mert az, h van szociális védőháló, az egy illúzió Magyarországon!
Merthogy mégiscsak arról van itt nagybaszó kedves olvasó, ha felmerülne benned a kérdés, h mit tettél volna a zsidók halálgyárba hurcolása idején, nos azt teszed ma!
Képzeljük el azt az ellátórendszert - illetve nem kell elképzelni, mert létező való - , amely azt állítja önmagáról, h nélküle az ellátottja még rosszabb helyzetbe kerülne. Mi lehet attól rosszabb, h a személyi higiénét olyan formában "biztosítja" a személyzet, h annak alanyát először megseprűzik, majd a magatehetetlen, öntudatlan ellátottat lecsutakolják egy olyan fél éves szivaccsal, amelyet MINDENKIRE használnak a 100-nál is több fős intézményben, mindezt koedukáltan...
Az emberben felmerül, h nem lenne-e 100x, 1000x humánusabb egy szép, csendes euthanázia. De ettől ugye elborzadunk, mert mégiscsak emberek lennénk, vagy mi a csuda...
Nálam írásban van, hogy semmilyen kezelést nem fogadok el. Ne élesszenek újra, ne állítsák vissza a keringést, ne adjanak infuziót. Kizárólag paliativ kezelést adjanak, amitől aztán hamar elalszom.
Létezim már letölthető nyomtatvány erre, persze itthon az orvosok nem tudom elfogadják-e. Nagyon gyerekcipőben jár még ez a dolog itthon sajnos.
Percig nem kérdéses , hogy én az eutanáziát választanám hasonló helyzetben .
Csakhogy nincs választási lehetőség .
A beteg úgyis meg fog halni , de addig néhány ember kapacitásából leköt valamennyit , viszi a család pénzét , és szenved , míg lesz egy , az élethez nélkülözhetetlen , működőképes szerve .
Közeli ismerős 92 évesen agyvérzéssel kórházba került, és szépen mindenki beletörődött, lehet hogy itt a vége.
De megmentették, a kórházban renbehozták a keringést, infúziót kapott , és bár olyan gyenge volt hogy lábra állni nem képes, pelenkázni kell , de pár hét (talán 2) után elbocsátották.
Lánya aki maga is 70 éves gyorsan intézett egy magán idősek otthonában helyet neki ahol ellátják havi 250 ezer ftért.
Alig lát, alig hall, néhány szót tud mondani, enni-inni nem akar rendszeresen kap infúziót.
És ez tart több mint 2 éve.
Nem tudjuk ő maga mit akarna inkább , akarja e ezt a kezelést vagy sem, mert ahhoz agyilág már nem tiszta.
Persze a családot érzelmileg is megviseli látni a szenvedését, de be kell vallani hogy anyagilag is.
És itt van ez a vírus. Ami ellen az a lefőbb vád, hogy ha lebetegszik aki megkapta idős elgyengült állapotban, az számíthat a gyors lefolyásra.
Most elméje tiszta tudatában ki melyik helyzetet választaná?
A hollandok nagyon épeszü pragmatikus nép, no meg protestáns. Ez se hanyagolható, ha nem is mindenki vallásos. Itthon ilyesmire nem számíthatunk, mert az első gondolat
biztos az, hogy az öregeket majd kényszerítik az eutanáziára. Eddig ér a magyarok gondolkozási szintje, sajnos.:-(
Részemről minden ellenzőt elküldenék pl. a Péterffy Sándor utcai kórház elfekvő részlegébe kicsit körülnézni. Egyszer akartam ott meglátogatni valakit, azóta rémálmaim vannak.
