Mondjuk azert maga az elnevezes is erdekes kerdes volt, mert pl. az a John Bell Hood, aki elobb elvesztett az atlantai majd utana a Nashville-i csatat tenyleg akkora kaliber, hogy mindenkeppen katonai tamaszpontnak kell viselnie a nevet?
Az oké, hogy a Konföderáció rabszolgaságot támogató eszméi ma már vállalhatatlanok, de ez a konföderációs emlékművek, szobrok elpusztítását nem indokolja.
Egyetértek, hogy ami tényleg vállalhatatlan, az a közterekről menjen a múzeumokba, de ez az egész ne menjen már át egy oktalan barbarizmusba, a múlt emlékeinek pusztításába.
Ezért is írtam, hogy ha következetesen végigviszik ezt az abszurd gondolatmenetet, akkor a végén már minden fehér ember gonosz, rasszista rabszolgatartó és indiángyilkos, imperialista gyarmatosító lesz.
Egyébként már vannak is, akik ezt a szélsőséges ideológiát vallják, ami tkp. nem más, mint egy fordított előjelű rasszizmus.
Másrészt meg nagyon úgy tűnik, hogy az egész mögött ott áll a politika, egyes csoportoknak nagyon az érdekükben áll, hogy egymásnak uszítsák a színesbőrű és a fehér népességet...
Amúgy ezen logika alapján nemsokára az USA alapító atyáinak szobrai is ledöntésre fognak kerülni, elvégre rabszolgatartók voltak :) Kolombusz szobrait már döntögetik, pedig nélküle az USA sem létezne.
Annyi igazság van a dologban, hogy Délen a konföderációs emlékművek felállítása sok helyen a feketék megfélemlítését (is) célozta, és az eszmék, amit a Konföderáció képviselt ma már vállalhatatlanok az Egyesült Államokban. Én személy szerint ennek ellenére a helyükön hagynám a szobrokat, vagy ha nagyon csípnék a szemét a helybeliek egy részének, akkor egy közeli múzeumban helyezném el. Remélem ez lesz a sorsa a már eltávolított szobroknak
Egyébként innen kezdve sajnos tényleg nincs megállás, mert Sherman, Sheridan, Miles, Crook stb. mind harcoltak az indiánok ellen, mint ahogy a 19. sz. második felében szinte minden valamire való amerikai katonatiszt.
Sőt ha úgy vesszük, akkor lehet kérni Jack Pershing tábornok emlékműveinek a megsemmisítését is, mert ő ugye 1916-1917-ben "imperialista módon" benyomult Észak-Mexikóba, hogy harcoljon a villista felkelők ellen.
Persze hozzáteszem, hogy felsőbb parancsra tette, nem saját önszántából...
Vagy akkor nézzük Teddy Roosevelt elnököt, aki ugyebár elég "imperialista" módon vezető szerepet játszott az 1898-as spanyol - amerikai háborúban, amikor az amerikai hadsereg - felkérés nélkül egyébként - bevonult Kubába, hogy segítse a spanyolok ellen küzdő kubai szabdságharcosokat.
Vagy az ilyesmi nem számít?
Mondom, Tibb, ez totál idiótizmus, amelynek sajnos nincsenek határai és félő, hogy értékes szobrok, emlékművek, iratok stb. is áldozatul fognak esni ennek az őrületnek...:-(((
Bár egy belgiumi példából úgy értesültem, hogy ellenpetíciók is indultak, pl. II. Lipót király köztéri szobrainak megtartásáért.
Ami az USA-t illeti, én úgy tudom, hogy a Délen bizonyos fehér körökben még mindig nagy a történelmi szimpátia a Konföderáció iránt, még azt is el tudom képzelni, hogy az elszállításra ítélt szobrokat, emlékműveket magánszemélyek megvásárolják és magánbirtokokon helyezik el.
Az USA-ban meg a magánbirtok annyira szent, hogy onnan aztán senkinek semmi köze hozzá, hogy ki mit állít rajta ki...
A legtöbb államban eltávolítják az egykori konföderációs tisztekhez és politikusokhoz köthető emlékműveket, valamint átneveznek sok katonai támaszpontot is ugyanezen okból.
Ebben az időszakban a későbbi elnöknek, Theodore Rooseveltnek szintén volt egy marhatenyésztő ranche a Dakota Territóriumon.
1886-1887 tele Teddy Roosevelt gazdaságát is nagyon keményen érintette.
Egy barátjának ezt írta levélben:
"Well, we have had a perfect smashup all through the cattle country of the northwest. The losses are crippling. For the first time I have been utterly unable to enjoy a visit to my ranch. I shall be glad to get home."
1886/1887 kőkemény teléről, amely a Nyugat-USA állattenyésztésében az ún. Open Range korszak végét fémjelezte.
Sajnos csak angol nyelvű, de nem egy bonyolult nyelvezetű, könnyű lefordítani szerintem:
"The winter of 1886–1887, also known as the Big Die-Up, was extremely harsh for much of continental North America, especially the United States. Although it affected other regions in the country, it is most known for its effects on the Western United States and its cattle industry. This winter marked the end of the open range era and led to the entire reorganization of ranching.
The summer of 1886 had been unusually hot and dry, with numerous prairie fires, and water sources often dried up. In the fall, signs of a harsh winter ahead began to appear. Birds began flying south earlier than usual, beavers were seen collecting more wood than normal for the winter ahead, and some cattle grew thicker and shaggier coats.[1]
The first snows fell earlier than usual, in November, and were reported as some of the worst in memory. Extreme cold killed humans and animals. Some people got lost near their houses and froze to death very near their front doors. The winter weather even reached the West Coast, with snowfall of 3.7 inches in downtown San Francisco setting an all-time record on February 5, 1887.[2]
The loss of livestock was not discovered until spring, when many cattle carcasses were spread across the fields and washed down streams. The few remaining cattle were in poor health, emaciated and suffering from frostbite. This resulted in the cattle being sold for much less, in some cases leading to bankruptcy."
Hát az a sztori 1873-ban kezdődött és nem is a Nyugaton, hanem a Középnyugaton, Illinois tagállamban, a Középnyugat legtipikusabb államában.
Ekkor szabadalmaztatták a modern szögesdrót-kerítést, amelynek a feltalálását Joseph Gliddins illinoisi farmerhez és vállalkozóhoz kötik, de az alaposabb kutatások rávilágítotak, hogy a szögesdrót kifejlesztése rajta kívül még legalább 3 személy nevéhez köthető.
Az új találmány tömeggyártása 1875-ben kezdődött meg, a Nyugaton először 1876-ban mutatták be, a Texas tagállambeli San Antonioban egy vásáron.
Az ellenérvek dacára az 1870-es évek végétől tömegesen kezdett elterjedni a Mississippitől nyugatra fekvő tagállamokban és territóriumokon is és ez aztán forradalmasította a korabeli Nyugat-USA-beli mezőgazdaságot.
A farmerek, majd a rancherek nagy része is kezdte szögesdróttal elkeríteni a birtokait, legelőit, ez aztán véget vetett a Nyugaton mintegy 100 év óta tartó "open ranges", azaz a "nyitott legelők" elméletének és gyakorlatának.
Ez, no meg a természeti környezet topikon említett 1886/1887 és 1887/1888 évi rendkívül kemény telek és az azokkal járó több tízmilliós marhapusztulás volt az, ami véget vetett az "open ranges" elvén alakuló szabadlegelős legeltető gazdálkodásnak, ezután már a gazdálkodók mindenütt új módszereket próbáltak keresni, sok helyen áttértek az istállózó vagy részben istállózó állattartásra és a csordákat most már csak a nyári időszakban tartották a szabadban és kisebb területekre koncentrálódott a csordák mozgása is.
A Középnyugat gazdálkodása is teljesen átalakult már az 1870-es, 1880-as évektől kezdve, de ez a szögesdróttól teljesen függetlenül, ezt főleg gazdasági tényezők mozgatták:
a legtöbb középnyugati farmer a vegyes mezőgazdaságról a tisztán gabonatermesztéses profilra állt át a növekvő kereslet hatásra, ekkor alakultak ki a Középnyugat óriási kiterjedésű búza- és kukoricaövezetei.
Az állattartás tekintetében meg itt többnyire áttértek az istállóban való állattartásra, de a gabonatermesztő farmerek nagy része teljesen felhagyott az állattartással.
Eredetileg lehet, hogy ez dobta meg a város fejlődését, de már az 1850-es évek második felében jelentős vasúti csomópont lett, a polgárháború utáni évtizedekben pedig a Középnyugat legnagyobb vasúti csomópontja, ráadásul a vasutat kiszolgáló iparágak közül is sok ide települt, pl. George Pullman gyára, amely vasúti személykocsikat gyártott.
"Jelentősége a Középnyugat vasúthálózatának kiépítésével, az 1850-es években kezdett nagyon megnőni. Igazán jelentős nagyvárossá a polgárháború után vált."
Nem a folyok miatt lett jelentos? A Chicago Portage-on keresztul erintkezett a Nagy-Tavak es a Mississippi vizrendszere?
"When I and Morgan came up to Behan he said, "I have disarmed them." When he said this, I took my pistol, which I had in my hand, under my coat, and put it in my overcoat pocket. Behan then passed up the street, and we walked on down."
Ez a jelenet a Tombstone mozifilm változatában szerepel csak. A Wyatt Earp filmet valahogy mindig túl sterilnek éreztem, ettől még az OK Corral incidens lehet történelmileg pontosabban, ez jobban visszaadta a röpke fél perces lövöldözés körülményeit.
Nem történelem topikba való észrevétel, de nehéz bárkit komolyan venni Doc Hollidayként, ha az ember egyszer látta Val Kilmer alakítását a szerepben.
Az Eapök kontra Clantonok, pontosabban az Earpök kontra Cochise megyei cowboyok a Régi Nyugat egyik leghíresebb fegyveres ellenségeskedése volt.
Nem mennék bele a részletekbe, mert az alsó hangon vagy 40-50 hozzászólás lenne csak részemről.:-)
OFF:
Egész egyszerűen borzalmasak az amereikaiak ezzel a nagy fegyvermániájukkal és a gyakorlatilag teljesen szabad fegyverviseléssel...
Meg is van az eredménye, évi 4-5 közfeltűnést keltő tömegmészárlás és iskolai lövöldözés, ha nem több...
Meg ott vannak a jelenlegi zavargások is, ahol szintén van fegyverhasználat mindkét oldalon, de ez már erősen OFF egy történelmi topikon...
Szakértők mondják, hogy ennek a szabad fegyverviselésnek történelmi okai vannak, mert régen a határvidéken egymástól nagy távolságra voltak a farmok, települések, a rendvédelmi szervek kis létszámúek és lassúak voltak (gyalog, max. lóháton) és az ott lakók csak fegyverrel tudták megvédeni magukat és vagyonukat az ellenséges indián hordák vagy éppen a fegyveres fehér vagy mexikói söpredék támadásaitól...
Na jó, mondhatjuk, de ez a világ vagy 150 - 250 évvel ezelőtt volt...
Persze, hogy egész pontosan hogyan történt, lényegében senki sem tudja a mai napig sem, az egykori szemtanúk beszámolói is sok tekintetben ellentmondásosak...
A koronavírus-járvány kapcsán magyar oldalakon, híradásokban is többször szóba került a Maryland állambeli, Baltimore-i Johns Hopkins Egyetem neve. mint egy olyan kutatóegyetemé, amely a legpontosabb és legfrissebb adatokat nyújtja a fertőzöttek és az elhalálozottak számáról,.
Nos ezt az egyetemet 1876-ban alapították, mégpedig egy milliomos marylandi vállalkozó, emberbarát és rabszolgaság-ellenes gondolkodó, egy bizonyos Johns Hopkins (1795 - 1873) hagyatékából.
A filantróp vállakozó vagyonából az ő nevét viselő számos intézményt hoztak létre - egyetemet, kórházat, orvosi főiskolát, ápolónő-képzőt, üzleti iskolát és számos egyebet.
Csak érdekességképpen említem, hogy Hopkins a testvéreivel 1819-ben egy kereskedelmi vállalkozást hozott létre, ponyvás szekerekkel járták Virginia és Pennsylvania nyugati részeit, ahol a környékbeli lakosokkal gyakran cserekereskedelmet folytattak, pl. whiskyért cserébe iparcikkeket adtak a framereknek, a whiskyt meg tekintélyes haszonkulccsal eladták Baltimore-ben, Maryland tagállam fővárosában.
Később Hopkins beszállt az akkoriban felvirágzó vasútüzletbe, amellyel hatalmas pénzeket keresett.
Főképpen a Baltimore and Ohio Railroad társaságnál, ahol 1847-ben igazgató, 1855-ben a pénzügyi bizottság elnöke lett.
Hatalmas vagyona lehetővé tette, hogy aránylag korán, már az 50-es éveiben visszavonuljon az aktív üzleti élettől, utána főleg az abolicionizmusnak és emberbaráti tevékenységeknek élt.
Chicago neve a potawatomi indián "vadhagyma, vad fokhagyma" szóból ered.
Érdekes, hogy a város helyén fekvő kis települést a britek 1812-ben lerombolták, ezután 1833-ig lakatlan volt. Ekkor kb. 150 telepes újra alapította a települést Chicago néven. 1837-ben kapta meg a city rangot.
Jelentősége a Középnyugat vasúthálózatának kiépítésével, az 1850-es években kezdett nagyon megnőni. Igazán jelentős nagyvárossá a polgárháború után vált.
Az 1870-es években már hatalmas vasúti csomópont, jelentős ipari és kereskedelmi központ.
A Középnyugat fejlődésének egyik központja és hajtómotorja lett.
Így már talán érthető, hogy miért Chicago kapta meg az 1893. évi világkiállítás rendezési jogát.
