Közben persze eszembe jutott a tegnapi feladvány megfejtése, mert a három ütem nem más mint Bach d-moll partitájából a chaconne legvége.
Az egyetlen és egyben helyes megfejtés persze BK-tól való, aki vette az üzenetet, hiszen ő aztán csak tudta, én meg honnan tudtam volna abból a ménkű sok hangból :)
A megfejtésért egy állóhelyet kap egy németországi (bruchsali) koncertre, ahol egy gyönyörű kastélyban meghallgathatja a chaconne-t egy egészen rendkívüli előadásban. Remélem, ráér április 15-én este!
.
.
További jutalmul egy másik felvétellel kedveskedek neki közelgő névnapja alkalmával is, no és egy családi képpel, hiszen a városligeti Műjégpályával szemben, a Műcsarnok melletti Szent Kristóf-szobor anyai nagymamám fivérének műve.
A mindenhol ritkábban hallható K 207-es hegedűversenyről jutott eszembe a legutóbbi Mozart maraton (2015. május elején), amikor a pécsi Kodály Központban két nap alatt az összes hegedűversenyt és a hasonló apparátusra írt másik három rövidebb művet adták elő a közönségnek (a kiegészített Új Magyar Kamarazenekar és Baráti Kristóf).
Az itt olvasható program remekül sikerült, a koncertekről írtam is egy beszámolót, és persze nagyon várom én is az idén megjelenő Brilliant Classics-albumot az akkori felvételekkel. A kiadó új és nemsokára várható kiadványai rendkívül változatosak és érdekesek!
Tegnap kétszer is meghallgattam emlékeztetőül egy korábbi kiváló felvételt (Henryk Szerynggel és valószínűleg az Alexander Gibson dirigálta New Philharmonia Orch.-rel a teljes sorozatot tartalmazó, 1991-ben kiadott Philips-albumról) a K 207-es hegedűversennyel, és valami hasonló köszönt vissza Baráti Kristóf játékában is: az abszolút tökéletesség és elegancia, megfejelve a koncertélmény nekem magasabb szintjével.
Henryk Szeryngről beemelem a Monacóban lévő megható síremlékét, bár a Bach-idézetet nem tudom azonosítani... BK segíthetne, ha benéz ide :-)
Még Mozartnál maradva: április 22-én további hegedűversenyeket hallhatunk tőle Barátival és az Ivor Bolton által vezényelt Salzburgi Mozarteum Zenekarával a Zeneakadémián (K 216 és K 218).
Baráti Kristóf legközelebb március 24-én lép pódiumra, amikor este a MOM Színháztermében az ötrészes Mozart-Beethoven programban az utolsó nyomot próbálják megfejteni A Pentagramma... kapcsán. Az Anima Musicae Kamarazenekart most is ő fogja vezényelni. Legutóbb majdnem telt ház volt.
Utána jön egy hamisíthatatlan BFZ-sorozat, vagyis négyszer egymásután egy majdnem azonos remek műsor, Takács-Nagy Gábor dirigálásával, és Baráti Kristóf akkor már hegedülni fog.
2016. március 31.: Kaposvár - Szívárvány Kultúrpalota 19:00
április 01. és 02.: Budapest, - Zeneakadémia 19:45
április 02-03 :) Budapest, II. kerület, Millenáris Teátrum 23:30
A ráadásként beállított utolsó koncerten csak a Mozart-hegedűversenyt és -szimfóniát adják elő. Erre a késő éjszakai programra utal a következő ismertető:
Midnight Music – Klasszikus zene azoknak, akik éjjel élnek...
Töltsétek április 2-a éjjelét velünk, süppedjetek bele a babzsákok kényelmébe, és engedjétek, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar újra elvarázsoljon benneteket!
Baráti Kristóf (hegedű) vezényel: Takács-Nagy Gábor
Program: Wolfgang Amadeus Mozart: 1. (B-dúr) hegedűverseny, K 207 D-dúr ("Haffner") szimfónia K 385
Az utóbbihoz: én is élek éjjel, úgy általában és eddig mindig, és remélem, hogy április 3-ára virradóra is lesz elég levegőm. A babzsákokon való zenehabzást csak azért hagyom ki, mert éppen az előtte tartandó koncertet hallgatjuk meg a Zeneakadémián. Ugyan van bringám, és fele olyan messze is van a Millenáris, jobban szeretek éjszaka aludni, főleg egy jó akusztikájú teremben történő zenevarázslat után. Csak nehogy a muzsikusok is elaludjanak a három nap alatti négy koncert utolsó állomásán, az esti előadás után alig másfél órával!
A február 27-i, brightoni LPO-koncert kritikájának ide vonatkozó része magyarul:
Egy igazán izgalmas programmal, Mendelssohn Szentivánéji álom nyitányával kezdődött a koncert, benne mennyeien csillogó fafúvósokkal. Hacsaturján hegedűversenye teljeskörű bemutatkozást jelentett Baráti Kristófnak, amelyben lendületes, élénk frazeálása egyfajta szerzői modorosságot keltett életre. Abszolút határozottsága, vonókezelése és acélos tekintete visszahozta az est jó hangulatát és magabiztosságát, mondhatni felélénkítette a koncertet.
Robert Matthew-Walter beszámolója a Royal Festival Hall február 26-i koncertjéről
Két 24 karátos mestermű határolta az est programját, amelyben az első és a harmadik darab Shakespeare halálának 400. évfordulójához kapcsolódott. ................................................................................................ Az LPO a háború előtti legendés Beecham-felvételekre emlékeztetett ha a fafúvosókra, a kiegyensúlyozottságra és a tempóbeli finomságokra gondolunk. Orozco-Estrada tempóinak és frazeálásának pontossága és kifejezőereje szinte "beechami"-nek mondható. S habár Hacsaturján 1940-es keltezésű, David Ojsztrahnak írt (és általa bemutatott, majd ötször is lemezre játszott) nagyívű hegedűversenyében nem mindig lehet felfedezni ilyen ragyogó dolgokat és szuperfinom zenei szerkezeteket, de az első és a harmadik tétel legnagyobb részében igencsak hatásosan érvényesült a plakátszerűen megfogalmazott hangszínezés. Hacsaturján egyénisége a karmestertől és zenekartól is különleges megközelítést követel, nem is beszélve a szólistára vonatkozó kihívásokról. Van aki még azt is kijelenti - folytatva a Shakespeare-i analógiát -, hogy ez a hegedűverseny nem Hamletet, hanem Titus Andronicust "zenésíti" meg, mivel a Hacsaturján által alkalmazott rengeteg fordulat egyértelműen olyannyira aprólékos, amennyire minden részletében kifejező, különösen a szenvedélyes lassú tételben, amelyben az örmény eredetű népi hatású anyag finom előadására sokáig emlékezhetünk, mígnem a finálé magával ragadó dallama fel nem hangzik, amelyben az első tétel második témájának visszatérése a teljes művet egybekapcsolja.
Baráti Kristóf egy egészen páratlan előadónak bizonyult, különösen a gyors részekben, amikor viszont mégsem volt annyira gyors, hogy az a virtuózitás kárára ment volna, vagy csökkentette volna a versenymű különlegességét, és ezáltal feltárta Hacsaturján mozgalmas ötleteinek egész tárházát. Ebben jó társa volt a karmester, aki hasonlóan hitt benne, hogy közös munkájuk relevációként fog hatni azokra, akik a megelőző generációk előadásaira vonatkozó lesújtó tévítéletes kritikákra emlékeznek. Baráti előadása teljességében kivételes volt. Jól megérdemelt ráadásában az egyik Bach-partita egyik finoman előadott tételével ajándékozta meg a közönséget. .........................................................................................................................
Az egész koncert fantasztikusan jó volt.
xxxxx
A másnapi brightoni ismétlésről a helyi friss hírekben számolt be Joe Fuller, a kritika nagy részében Kristófot dicsérve.
A truly thrilling programme of music opened with Mendelssohn’s Overture for A Midsummer Night’s Dream, featuring divinely shimmering woodwind. Khachaturian’s Violin Concerto served as a showcase for Kristóf Baráti, whose dashing, lively phrasing brought a somewhat frilly piece to life. His sheer determinism, dextertiy, and steely gaze brought a sense of flair and panache to the evening that was invigorating, almost salubrious even. Richard Strauss’ Macbeth tone poem was a boisterous highlight, with tumultuous, mesmeric cymbal playing and a sense of danger and power about the whole thing. Stravinsky’s Firebird Suite (1919 version) is a 19 minute distillation of the original ballet, and was a suitably striking conclusion, while the brooding cello opening was carefully bowed and well managed by conductor Orozco-Estrada.
Zengés és szenvedély: Orozco-Estrada és az LPO (London Philharmonic Orchestra) élvezetes előadásai
A kritikus (Mark Pullinger) Macbeth válaszának végével kezdi a Shakespeare-dráma V. színének V. jelenetéből, amikor az öreg Siward a királynő haláláról hozza a hírt:
She should have died hereafter. There would have been a time for such a word. Tomorrow, and tomorrow, and tomorrow, Creeps in this petty pace from day to day To the last syllable of recorded time, And all our yesterdays have lighted fools The way to dusty death. Out, out, brief candle! Life’s but a walking shadow, a poor player That struts and frets his hour upon the stage And then is heard no more. It is a tale Told by an idiot, full of sound and fury, Signifying nothing.
Halt volna meg később! Ily hírre is Lett volna még idő! – Holnap s megint Holnap, meg holnap, mászva így megyen Ez napról napra, míg kimért időnk Levánszorog a végső szótagig. Tegnapjaink is mind bolondokat Kisértek a halál hamvgödrihez. – Aludj ki, pisla fény! Az élet: árny, Mely jár-kel; egy szegény komédiás, Ki egy óra hosszant tombol és dühöng, Azzal lelép, s szava se’ hallatik; Mese, mit egy bolond beszél, teli Hangos dagálylyal, – ám értelme nincs!
/Szász Károly fordítása, 1864/
Tipegve
Vánszorog létünk a kimért idő
Végső szótagjáig, s tegnapjaink
Csak bolondok utilámpása voltak
A por halálba. Húnyj ki, kurta láng!
Az élet csak egy tűnő árny, csak egy
Szegény ripacs, aki egy óra hosszat
Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmű
Meséje, zengő tombolás, de semmi
Értelme nincs.
/Szabó Lőrinc fordítása, 1939/
A drámát mások is lefordították. A betoldások tőlem.
Macbeth kiemelten idézett rideg életfelfogása köszön vissza Richard Strauss első szimfonikus költeményében: rézfúvósok harsonázása és bombasztikus üresség, nagy adag nyomasztó önvizsgálattal enyhítve. A "Shakespeare 400" éves halálozási évfordulójára szervezett előadássorozat legutóbbi előadásaként, Andrés Orozco-Estrada a földhöz ragadt Strausst a robusztusan előadott légies Mendelssohnt párosította össze, és ezt követte a tüzes Sztavinszkij. Közben Aram Hacsaturján hegedűversenyét játszották, ezt az élettel és eredeti színekkel teli művet, amely Baráti Kristóf interpretációjában a koncert legkifinomultabb előadása lett.
Dagály és szenvedély
Londoni első koncertjén Baráti nagy hatást ért el az 1703-as "Lady Harmsworth"Stradivarijának sötét tonusával, kellő vibratót, valamint erőteljes kettősfogásokat és tökéletes trillákat alkalmazó jétékával. Ő csak áll egyenesen, lábait összeszorítva, és csupán egyszer mutat be egy hivalkodó és atlétikus hátrahajlást. A megszokottnál több fényt és árnyékot ötvözött Hacsaturján hegedűversenyébe, feltárva ezáltal a középső (andante sostenuto) tétel finom költőiségét. Arca kevés érzelmet árult el, amíg e középső tétel egyik zenekari menetében, amikor Orozco-Estrada telejesen szabadjára engedte a rézfúvosokat, ekkor Baráti széles mosolyra fakadt. Hacsaturján hegedűversenye igen látványos mű, amelyben a népzenei ihletésű zárótételben kifejezésre jutnak a szerző örmény gyökerei. Talán Baráti is felvázolt ebben valamit magyaros karakteréből, magabiztosan hegedülve a cigányos dallamokat.
Az LPO közreműködése az első tételben próbajellegű volt, mintha eleinte gyakran attól tartottak volna, hogy kiesnek a ritmusból, bár Orozco-Estrada igazán katonásan vezényelt. Ennek ellenére a záró táncok magukkal ragadóan örvénylettek és sulykolódtak. Baráti érzékeny ráadása alatt, a Bach-largóban, önfeledt elragadtatást lehett látni többek arcán az első hegedűsöknél.
............................................................................................ (a többit nem fordítom le :-)
Az egész est élvezetes volt, (zárta beszámolóját a kritikus.)
xxxxx
A másnapi brightoni ismétlésről még nincs beszámoló, de valószínűleg tele volt a gyönyörűséges koncertterem (ld. lejjebb!), hiszen elővételben elfogyott már az 1700 jegy 3/4-e.
A belinkelt NDR-előzetesben - háttérként - bőven írnak a Barátival közös lemezfelvételükről, így beírom magyarul is az egészet, bár annak idején bizonyára foglalkoztam ezzel. Baráti tehát visszatérő és kedvelt vendége Hannovernek.
Virtuóz hegedűromantika
Glazunov hatásos hegedűversenye annak a ma kevéssé ismert nagy orosz zeneszerzőnek a népszerű művei közé tartozik, akiről Liszt Ferenc egyszer ezt mondta: "erről a zeneszerzőről az egész világ beszélni fog." A mű lírai és későromantikus jellegén rendre a szláv hatás érződik, egészen a balalajka-hangzás megidézéséig. A Glazunov-hegedűverseny szólistája generációjának egyik legjobb hegedűse, Baráti Kristóf. A Venezuelában felnőtt magyar már több nemzetközi versenyt nyert, köztük a 2010. évi Paganini-versenyt Moszkvában.
A Galzunov-hv. korábbi, miskolci felvétele után "További infókat" közöltek Kristófról a 2009-es Paganini-hegedűversenyek kapcsán, amelyeket az Eiji Oue-dirigálta NDR-Szimfonikusokkal vett fel. A CD adatain túl az alábbiakat írják az
Amit egyszer Schubert kijelentett, hogy Paganini "egy megismételhetetlen fickó" - érvényes a fiatal magyar hegedűsre is, mert amikor az ördögien virtuóz hegedűversenyeket előadja, szinte teljesen eggyé válik a legendás szerzővel: interpretációjában csodálatos könnyedséggel egyesíti a virtuóz csillogást, az ördögi temperamentumot és a dallamvezetés kifejező erejű énekbeliségét.
Hivalkodásmentes könnyedség
... A szólista szuverén és hivalkodásmentes könnyedséggel adta elő ezt a két, kifejezetten magas követelményeket támasztó hegedűversenyt, és a zenekarral együttműködő artikulációja raffináltságokkal és finomságokkal volt teli.
Paganini ezt írta hegedűversenyeiről:
"A zeném teljesen sajátos, és nem is olyan könnyen írtam meg, mint gondolhatnánk, amikor a közönség mindig valamilyen szokatlant, valamilyen meglepőt és hosszabb darabokat szeretne hallani tőlem."
Eredeti hangszínek
Első hegedűversenyében Paganini alapvetően különleges hangminőséget kívánt kialakítani, miáltal a szólóhegedűt kifejezetten leválasztja a zenekari hangzásról úgy, hogy az Esz-dúr alaphangnem mellett a szólóhegedűt fél hangggal magasabbra hangoltatta, megszólaltathatta az üres húrokat is, és ezáltal a zenekarénál fényesebb hangzást érhetett el. Második hegedűversenyének alcíme (La Campanella, aza: A Harangocska) a zárótétel jellegzetes harangjátékára utal. Ebben a versenyművében a szerző inkább a dallamosságot hangsúlyozza a virtuózitás helyett.
BK egy korábbi felvétele innen meghallgatható a D-dúr hv.-nyel, már a Lady-vel.
Ami még fontos:
a tárgybani koncertetmájus 13-án (pénteken) este 8-tól leadja az NDR Kultur Rádio. Elérhető a http://www.ndr.de oldalon a koncert előtt.
Kristóf szokásos bemutatása mellett a fő téma a videóüzenettel kísért rövid, de annál lelkesebb bemutatása Beethoven IV. szimfóniájának a karmester, Andrew Manze részéről.
Közben elképzeltem, hogy az ugyancsak hegedűs-karmester Baráti Kristóf talán szintén így fogja felvezetni egyik koncertjét 14 év múlva, amikor annyi idős lesz, mint mostani partnere :-)
Az alábbi is eléképzelhető persze vele, még szemüveges is lehet addigra a sok (kotta)olvasástól :-)
Kb. félezren voltak a MOM február 19-i Mozart-Beethoven estjén: a kibővített Anima Musicae vonószenekart (8+6+5+3) az előírásos fuvósok és üstdobos egészítette ki (teljesen azonos összetételben az egyidejűleg bemutatott két - közel egyforma hosszúságú - Beethoven-műhöz; 1807. március). A Mozart-nyitány jó hangulatot teremtett!
A Beethoven-művek hangvétele hasonlóan életteli, fantáziadús, felszabadult és mozgalmas, megfelelően annak a termékeny időszaknak, amikor sorban olyan művek születtek, mint az elhangzott G-dúr zongoraverseny, a 3 Razumovszki-vonósnégyes, a szintén felcsendült IV. szimfónia és a hegedűverseny.
A IV. zongoraverseny különleges mű: a második legrövidebb darab, de arányában a leghosszabb, szívet melengető mozgalmas nyitótétellel és a legrövidebb, poétikus lassútétellel, amelyekben remekül érvényesült a szólista Fejérvári Zoltán finoman határozott (költői) játéka. Nagy sikere volt természetesen, mert tudásánál és előadásmódjánál már csak szerénysége volt nagyobb: mély alázattal hozta közelebb ezt a remekművet. Ráadásként a 90 éves Kurtág György előtt tisztelegve a Játékok 5. kötetéből idézett egy rövid darabot, az ilyen koncerteken ritkán hallható hangvétellel.
A karmester és a zenekar a lehető legjobb volt. Baráti Kristóf nagyon ismeri a zongoraversenyt, és ahogy a partitúra nélkül dirigált szimfóniában is jól hallotta, próbálta a szinte kifogástalan vonóskart a főleg a fafúvósoknál tompa hangzáshoz csitítani. A hátul elhelyezett fúvósok és az üstdob, még a második sor kiemelése mellett is, nem tudja ellensúlyozni a megemelkedett hátsó légtér hangelnyelő hatását, így a klarinétok és a kürtök mellett a többiekre nagyon kellett figyelni. Célszerű lenne az előszínpad mögött felül hangvetőket beépíteni, amire vannak igen egyszerűen felszerelhető és olcsó megoldások.
A sorozat utolsó előadása március 24-én lesz a Szokolay Balázs szólójával megszólaltatandó 5. zongoraversennyel és a káprázatos 7. szimfóniával Beethoventől és a varázslatos Mozart-nyitánnyal. A teljességhez kellő további 100-150 hallgató megnyerésére jó lenne egy rövid Baráti-hegedülés is (szólóban vagy a zenekarral), mert együtt nézni és hallani mégiscsak jobb ezt a jó karmestert, akinek eddigi dirigálása közül ez tetszett a legjobban.
xxxxx
Addig is jön a hónap vége felé a két LPO-s londoni fellépése a Hacsaturján-hegedűversennyel, amikről korábban már írtam, majd március 3-án megint Hanoverbe utazik, ahol az Andrew Manze irányította NDR Szimfonikusokkal a Glazunov-hegedűversenyt játssza.
A hegedűverseny előtt egy általam még nem ismert, közel 62 éves svéd szerző, Anders Hillborg, művét adja elő a zenekar, míg a hegedűverseny és a várható ráadás(ok) után a szólista meghallgathatja a fent említett Beethoven-IV. szimfóniát az említett hangvetőkkel ellátott, több mint 1200 férőhelyes hangversenyteremben.
Baráti Kristóf és a G. Horváth László vezette kiegészített Anima Musicae Kamarazenekar holnap a negyedik lépést teszi meg a Pentagramma nyomában, és a korábbiak szerint a budapesti MOM Színháztermében idézi meg Mozartot és Beethovent, stílszerűen utóbbi szerző negyedik műveivel.
A Mozart-nyitányból és egy-egy Beethoven-zongoraversenyből és -szimfóniából álló műsorukhoz most Fejérvári Zoltán lesz a szólista az alábbiak szerint,
vagyis BK megint nem kar-mesterkedni, hanem karmesterkedni fog, vonó helyett pálcával a kezében. A legutóbbi, szegedi hasonló eseményen rábeszélték egy hegedűs közreműködésre is, valószínűleg a nagyobb érdeklődés elérésére.
A sorozat utolsó előadása március 24-én lesz ugyanott!
a megújult Zenei Könyvtárban működik. Szakmai vezetője Lehotka Ildikó szolfézs-, ének-zene szakos tanár, de a különböző témák szakértői megközelítését segítik majd a Lukin László Zeneiskola tanárai, és más, a témában jártas érdi és környékbeli muzsikusok is. Célunk, hogy a színvonalas zenét szerető közönség élvezetes, tanulságos, sok kiváló zenével fűszerezett beszélgetéseken vehessen részt, esetenként találkozhasson a szakma jeles képviselőivel.
Baráti Kristóf holnap megint a washingtoni Phillips Collection hangulatos zenetermében játszik, de nem egyedül, mint tavaly januárban, hanem a két remek társsal, Várjon Dénessel és Várdai Istvánnal.
Bár olvasni furcsa az éktelen neveket, nekem már régóta tetszik ez a név: VÁR-BA-VÁR Trió, ahogy idegenben is ejtik, és ahogy a hangversenyt felvezető szöveg is írja, amit le is fordítok:
"A Phillips Gyűjtemény bemutatja a Washington (D. C.) -ban debütáló Várjon-Baráti-Várdai Triót. A páratlan tudású magyar zenészek - Várjon Dénes, Várdai István és Baráti Kristóf -, akiket egyénileg már szerte a világban örömmel üdvözöltek óriási érzelemmel, mélységgel és kifejezőkészséggel előadott muzsikájuk miatt, most együtt fogják a kamarazene repertoárjának óriásait megszólaltatni."
A délutáni koncert műsora:
Beethoven: Esz-dúr trió op. 1/1
Dvorzsák: Dumky-trió
Brahms: B-dúr trió
Az egyéni bemutatkozásokat erősítendő itt említem meg, hogy Várjon Dénes csak egy kis szünetet tart USA-beli turnéjában, hiszen a budapesti, zeneakadémiai sikeres főpróba után február 7-én St. Paulban, 9-én Philadelphiában, 11-én Strathmoreban, és 12-én Vancouverben (nem a kanadaiban) szerepelt a műsorával, majd a triózás után 16-án New Yorkban, a Carnegie Hall Zenkall termében, végül február 17-én New Haevenben szólózik.
Újból lesz hallgatható a Mendelssohn d-moll hegedűversenyBaráti Kristóffal!
A többire pedig kíváncsi vagyok, mert a helyszínen éppen csak ezt hallgattuk meg, majd az esti programokból néhány számot.
Addig is és onnan még egy hónapig a Bartók Rádió Hangtárában visszahallgatható az egész felvétel! Áhítatosan szépséges lassúval indul, a LFKZ már számtalanszor játszotta, nagyon érzik...
A már hagyományos maraton elnevezése így is-úgy is olvasható és hallható: olvasni névsorban, de hallható Bősze Ádámtól fordítva is, mindegy - a lényeg a zene!
Az előzőben rosszul számoltam, mert nem napi kettő, hanem kétnaponta egy bírást élt meg eddig BK topikja...
Baráti Kristóf holnap Szegeden a Nemzeti Színházban szerepel: hegedül és karmesterkedik a Szegedi Szimfonikus Zenekarral és Würtz Klára zongoraművésszel.
A műsoruk a Vaszy-bérlet 3. előadásában:
Camille Saint-Saëns: Bevezetés és Rondo capriccioso,
A topicösszesítőben már 1702 beírása volt ennek a közel 10 éves témának, amit ugyan még a címbeni muzsikus maga indított, de mivel közben nagyon elfoglalt lett, én művelem tovább (átlag közel napi 2 beírással :). Ez lenne tehát az 1703. ő-hozzá-szólás, eltekintve az érthetetlen számozástól; az a Fidelio rejtvénye: megfejtése nincs.
Az 1703 különben egy különleges szám: nem prímszám, pedig prímán hangzik, főként ha az 1703-as príma hegedűt szólaltatja meg a príma Baráti Kristóf, akinek a használatában van az a Lady Harmsworth nevű hangszerszám, és emiatt most erről is lesz szó és kép a Müpa által készített instagramon, amit a fészekklubba tettek be, mint kakukktojást.
Maradva a számnál: e csodahangszer építése évében tört ki a Rákóczi-szabaságharc, Nagy Péter megalapította azt az erődöt, amit követett a nem magáról, hanem az apostolról elnevezett nagyváros kialakulása. BK sokat játszik ott Stradivárijával.
Hogy továbbra is a zenénél maradjak:
1703. január 29-én született Carlmann Kolb német orgonista és zeneszerző,
1703. augusztus közepén J. S. Bach Arnstadtba szerődött orgonistának,
1703. október 27-én pedig a híres Johann Gottlieb Graun hegedűs és zeneszerző született, akitől mi mást idézhetnék, mint egy d-moll hegedűversenyt, emlékezve a lélegzetelállító maratoni d-mollra, hátha ezt is eljátssza valamikor :)
Szép ez a nagyszámú nagy számú évforduló: születésekre. halálokra, egyéb eseményekre. Idén emlékezik a világ kiemelten William Shakespeare-re, aki idén 400 éve halt meg. Főleg szülőhazájában lesznek sorozatesemények emiatt, köztük koncertek is, hiszen bőven van kapcsolat művei és az általuk megihletett szerzemények között.
Shakespeare 400 tehát a jelszó!
Az általam is magyon tisztelt és szeretett kiváló hegedűsünk, Baráti Kristóf is szerepel ilyen hangversenyeken, február 26-án és 27-én, azzal a Londoni Philharmonikus Zenekarral, akikkel szeptember végén Pécsett és Budapesten is fellép Mendelssohn e-moll hegedűversenyével. Most a hó végén viszont nem Vlagyimir Jurowski, hanem Andrés Orozco-Estrada lesz a dirigens és Kristóf a Hacsaturján hegedűversenyt játssza a Royal Festival Hallban, illetve Brightonban a Brighton Dome-ban.
A W. Sh.-kapocs az azonos műsor miatt Richard Strauss Machbeth-nyitánya lesz.
Az LPO-n kívül más nagy zenekarok és együttesek is hasonlóan tisztelegnek Shakespeare emléke előtt. Az LSO, azaz a Londoni Szimfonikusok az alábbi programokban többször is szerepel, és éppen a megelőző napon ugyancsak a Machbeth kerül műsorukba Gianandrea Noseda vezényletével.
Az előbbiekben megtalálható, 26-án déltájt kezdődő ingyenes előadáson a W. Sh. szövegeire írt kilenc Korngold-dal kerül műsorra (op. 29 és 31), és ebből a Zeneköltészet témában idézek is.
Meghallgattuk a Schumann és Mendelssohn tiszteletére szervezett mai zenei maraton nyitó koncertjét a Tfirst Péter irányította Liszt Ferenc Kamarazenekar és Baráti Kristóf játékával. A továbbiakra nem volt lehetőség: családi vendégfogadás okán. Most viszont már a rádiós közvetítést hallgatom.
A Müpa nagytermében, az összes eladott jegy mellett volt talán 100 üres hely, tél, nyirok, influenza, de így kevesebb volt a köhögés. A két Mendelssohn-mű az alig 23 éves szerző remekei közül való, inkább elmélyült ujjgyakorlat és sziporkázó szellemesség, mind a kamarazenekarnak, majd a velük beszélgető hegedűsnek kellemes közvetítés a romantika kezdő időszakából. A zenekar nagyon együtt volt most is, és szinte körbefonták finom hangjaikkal a most is elemében lévő hegedűst.
BK hangja egyedülálló, pontossága, tisztasága és érzelmi töltete ünneppé varázsolta ezt a délelőttöt is. Nagyon élveztük, csillagos ötöst érdemeltek!
Közben megjött a Filharmónia hírlevele, benne már a Londoni Filharmonikusok szeptember végi koncertjeit hirdetve, kedvezménnyel. Kiváncsiságból rányitottam az Erkel Színház üléstérképére, ahol a 2000 ülésből már csak 127 szabad, ebből is a földszinten mindössze 11.
Hát igen! Magyarországra jön a világ egyik legjobb zenekara (km.: Vlagyimir Jurowski) és velük szerepel a világ egyik legjobb hegedűse, a nagy Mendelssohn-hegedűversennyel, az e-moll-lal.
Magam előző nap Pécsett, a Kodály Központban fogom meghallgatni u.ezt a műsort:
Holnap lesz Baráti Kristóf következő fellépése: Müpa - a Budapesti Fesztiválzenekar által szervezett Schumann és Mendelssohn-maratonon; a Bartók Béla Nemzeti Hamgversenyteremben a Liszt Ferenc Kamarazenekarral.
Micsoda nevek így együtt!
A délelőtti első előadáson fogjuk a fiatal Mendelssohn sziporkázó d-moll hegedűversenyét újból meghallgatni, előtte pedig a szintén korai és még nem is számozott szimfóniái közül a szintén már sokat hallott remek h-moll vonósszimfóniát. Aki először lesz ilyen koncerten, annak bizonyára olyan örömet fog okozni az előadás, mint nekem, amikor először voltam részese Mendelssohn és Baráti találkozásának.
Az említett korai szimfóniákat Mendelssohn az 1821-1823-as években írta, nyilván próbálkozásként a szimfónia műfajába. Az első év hat ilyen műve rövid (10-13 perces) volt, majd az év fordulóján már egy 20 perces darabot írt, és - egy kivétellel - a többi egyre hosszabb (22-25 percesek), az utolsó előtti (F-dúr) már 39 perc tartamú. Az 1823-ban írt h-moll a kivétel, a maga alig 10 percével, végül írt egy 7 percnyi szimfónia-tételt is. Az előbbiek közt szerepel az 1822 végén befejezett D-dúr műve is, amit nem csak vonósokra írt.
Az 5 "nagy" szimfóniája közül az 1. a rákövetkező év termése, majd jóval később jöttek a jelentősebbek:
5. szimf- (Reformáció) 1830 (a későbbi megjelenés miatt kapta az 5. számot); 31'
4. " (Olasz), 1833; 28'
2. " (Vallásos himnusz a könyvnyomtatás 400 éves ünnepére (1840); 55 '
3. " (Skót). 1841; 39'
A Gutenberg-ünnepségekre írt egy kórusművet is (férfikarra és 2 fúvószenekarra), az ún. Gutenberg kabtátá, amelynek egy részlete az ismert karácsonyi dalban ismerhető meg.
Mondhatni: magánügy, de azért említésre méltó, hiszen a lényege az, hogy a kb. 115 ezer lakosú városban közel 3 éve működő Reutlingeni Stadthalle tegnapelőtti koncertje előtt köszöntötték a többcélú kulturális létesítmény félmilliomodik látogatóját, a Württembergi Kamaraszimfonikusok aznapi koncertjére érkező Leisentritt (Halkléptű) házaspár hölgytagját, Karent. Ők is rendszeres bérletesei a zenekarnak, a kulturális eseményenkénti 1200 átlagnéző között. Megajándékozták őket, és ők közben megemlítették, hogy a szólózongora és szólóhegedű koncerteket különösen szeretik, kiemelve Baráti Kristóf (a "supercool ördöghegedűs") Paganini-játékát, amit január 11-én teljesen fellelkesülve hallgattak (1. (D-dúr) hv.).
Jó ízlésük van nekik is!
Ezen a linken egy rövid videó is van, alul pedig az épület esti fényben.
Korábban többször is játszott Baráti a Helsinborgi Szimfonikusokkal - (2014. február 27-én és március 2-án, Pier Giorgo Morandi dirigálása mellett Paganini 1. hegedűversenyét), amikoris a művészi szempontból nem egyértelműen magasszintű darabban is bizonyította tökéletesen megvalósított rendkívüli technikai tudását.
Most viszont, amikor a Helsingborgi Kamarazenei Társaság meghívására szólóestet adott a Dunkers teremben, a technikai (technológiai :) és a művészi szint egyenértékű volt. A nagyszámú közönség egy komplett előadóval találkozhatott Bach 1. szonátájának és 2. partitájának, valamint Eugène Ysaÿe 2. és 3. szonátájának megszólaltatásakor.
Akár Bach tekervényes dallamvonalaival, akár Ysaÿe nyaktörő virtuózitásával, Baráti Kristóf a zene művészi lényegét mutatta meg. Muzsikusként ő már a technikai tudás végső határain is túl jár, nincs előtte semmilyen akadály, és mintha el lenne varázsolva, amikor kiáll fekete ingében a pódiumra, hogy egyedül és kotta nélkül játsszon kifogástalanul, ugyanakkor alázattal és csak a zenét szolgálva.
Amikor Baráti a 2. Bach-partita óriási chaconneját játszotta, úgy éreztem, mintha pompázatos csarnokokon haladt volna keresztül. Egyre fokozódó hatása mindinkább lenyűgözött, de nem kevéssé volt kifejező az első Bach-szonáta hátborzongató interpretácijóban sem.
A 18. század végétől ezek a Bach-szonáták és partiták több zeneszerző számára jelentették a kiindulást. BartókYehudi Menuhin részére írt szólószonátája mellett itt említhetjük Eugène Ysaÿe hat szonátáját.
Ezekben a rövid és tömör darabokban a magasszintű virtuózitásnak és a tökéletes zenei kifejezésnek olyan különleges ötvözete jelenik meg, amihez kevés hasonló van a zenetörténetben. Baráti Kristóf rutinosan mutatta meg a második szonáta változatos jelentéseit a Bachtól és a dies irae-ből idézettek megformálásában.
A lelkes közönségnek szánt ráadás során tüzijátékot kaptunk. A Rémkirály című Schubert-dalra írt Heinrich Wilhelm Ernst-átirat ugyan csak egy művészi gondolatok nélküli hamisíthatatlan ügyeskedés, de előadása elképesztően ügyes volt.
Baráti Kristóf extraklasszis zeneakadémiai szólóestje után újból egyedül áll pódiumra, mégpedig a svédországi Helsingborg Dunkers Kultúrházában 2016. január 24-én, 15:00 órai kezdettel.
Műsora részben megegyezik a tavaly ilyentájt lebonyolított öt USA-beli koncertjének programjával, amikor szintén 4-4 darabot adott elő, köztük minden alkalommal Bachd-moll partitáját (BWV 1004) és Ysaÿe 2. és 3. szólószonátáját, Bartók Szólószonátáját 4-szer (Boston, Washington, Harrisburg és New Yorkban a Carenegie Weill-termében) óriási sikerrel, de remekelt az első hangversenyén is, West Palm Beachben, ahol a Bartók-szonáta helyett a Bach E-dúrt játszotta (BWV 1001). Kanadába is kiugrott közben, de ott csak 3 mű volt a fentiekből (Bach E-dúr és d-moll, Bartók).
Visszatérve a holnapira, a műsora:
J. S. Bach E-dúr szonáta (1001)
Eugène Ysaÿe 2. szólószonáta (a-moll,Thibaud-nak ajánlva) és
A szöveg újat nem mondhat: BK a világ legkiválóbb hegedűse..., Venezuela, tavaly nyáron a Csajkovszkij-hv előadásával aratott óriási sikert a Marinszkij II-ben és a Marinszkij Zenekarral (km: Vaalerij Gergiev) Szentpéterváron, ahol 15 perces vastaps volt a jutalma, amit ő több ráadással köszönt meg. Idézik Ida Haendel minősítését Kristófról...
A koncert előtt egy 45 perces bevezetés lesz, a jegyeket pedig (három kategóriában) kb. 2600 és 6000 magyar Ft-nak megfelelő svéd koronában adják.
A múzeumot és kultúrházat is magába foglaló épületre - amelynek neve a közel ötöd költséget igénylő múzeumot finanszírozó, akkor már 35 éve elhunyt gyermektelen vállalkozó Henry és felesége Gerda Dunkers előtt tiszteleg -1997-ben írtak ki tervpályázatot, amit a dán Kim Utzonnyert meg (az Utzon név fémjelzi a sydneyi operaház tervezését is, ahol Kim édesapja volt a tervező. A város északi kikötőjében fekvő, közel 14 éve megnyílt épület berendezve 300 m SEK-be került (Ft-ban kb. 10 md). Amikor tehát én pl. Tretorn-teniszlabdákkal játszottam, nem is gondoltam, hogy évtizedekkel később tisztelettel fogok írni a híres gumigyáros nagylelkűségéről.
Az épületben üzletek és vendéglátóhelyek is vannak.
Jól éreztem előre, hogy különleges zenei élményben lesz részünk a tegnapi Baráti-szólón. A nagy Bachot idézte, a hat remekmű megírásakor vele közel egyidős zeneszerzőt, aki Köthenben kottázta egyedülálló műveit. Minőségben nem is akad párja a műfajban.
Az előadónak sem akad párja, és ez az újabb teljesítmény is egyedüli volt, embert próbáló, mondhatni: emberfeletti! Baráti érti Bachot, és ehhez valamilyen kivételes segítséget is kaphatott a mester szellemétől, majd a legalázatosabb módon közvetítette felénk érzéseit a legtökéletesebb hangokba ötvözve. Mesterhegedűje is segítette, amelynek lelkét ugyancsak magáévá tette, így együtt volt minden a nagyszerű előadáshoz. Többször hallottam már tőle e sorozatot egyben, és remélem, fogom még néhányszor, ahogy az óriási érdeklődést mutató hallgatóság többi tagja is bízhat ebben. Kicsi ez a patinás, "bearanyozott, fennen elzárt finom zeneterem", és emiatt a kórusüléseken és a pódiumon is elhelyeztek hallgatókat, vagyis közel 2350 fül figyelte áhítattal a magasztos zenét. Az első ilyen közvetett élményem a moszkvai Csajkovszkij termi szólóestje volt, - aminek a videóját más is megnézheti meghallgathatja a tubuson -, és ahol több mint 1700 férőhely van, majd az MTA dísztermében 400 zenerajongó élvezhette előadását 2011. április 28-án. Számos más esetben adott elő a sorozatból, legtöbbször a d-moll partitát, itthon és külföldön egyaránt.
Az említett pótülések miatt valósággal körbeölelték a művészt, aki először számsorrendben a szonátákat, majd a szünet után a partitákat szólaltatta meg (utóbbiakat természetesen a d-moll zárta, előtte pedig 3. és az 1. volt soron).
A várakozás óriási volt, a hasonló (lassú-fuga-lassú-gyors) felépítésű szonáták fenségesek, az első kb. 15 perces, míg a két további kb. 21 perces idejében. Megkapóak a nyitótételek, a fúgák hangfűzéreinek tobzódása és a lassú tételek egy szépséges szitakötő szárnyainak hártyafinomságú, színes és szinte éteri megszólalása (ld. lent). A zárótételek kiszabadítanak az álomvilágból, amit a csodálatos hangépítkezés okozott. Bach talán szonátagyakorlatokat írt le, a szólóhegedű megszólalását elősegítendő.
Baráti egy zseni, a legjobb tanítvány, mondhatni: médium! Alig észrevenni a pódiumon, annyira a zenére tudunk összpontosítani, de azért ott van a varázsló, aki szinte révületben idézi meg a zeneóriást. A maximális élvezethez pedig tiszta fej, jó fül és kitárt szív szükséges, remélhetően egyre több hívet szerezve ennek a különleges együttállásnak, és ne firtassuk a hogyant, a csodákban gyönyörködni kell, és még a szentté avatáshoz is megkövetelik a katolikusok :)
.
.
A partiták előtt egy kis visszatekintés abba a korba, ahol a fiatal Bach élt és dolgozott, hiszen a bevezetésből és táncokból álló szviteknek voltak már előzményei, főleg a francia zenében, ahol a népi eredetű és nem csupán francia táncokat dolgozták fel szvitekben. A táncokhoz pedig magukat a táncokat is érdemes megidézni, mivel pl. a 18 évvel fiatalabb francia, csembalista, hegedűs és zeneszerző, Charles François Dieupart (1667 – 1740) hat szvitből álló sorozatát már 1701-ben kiadták, és ebben kötött rendben sszerepelnek a tételek, a táncok: nyitány, allemande, corrente, sarabande, gavotte, menuet és gigue. Ezek a szvitek hangszerelésileg nyitottak voltak: a basso continuo előtt csembalo/fuvola vagy hegedű szerepelhetett.
Bach ismerte ezeket és itt és a (szintén) hat angol zenekari szvitben ilyen táncokat is feldolgozott még a szólóhegedűs darabok előtt. Persze szabadabban, mint a tárgybani partitái tételrendjében láthatjuk, és meg is variálta néha őket, mint pl. az 1002-es h-mollban, ahol már említett három tánc mellett bourée-t is idézett (miként az 1006-os E-dúrban is). Az 1002-es érdekessége a négy tételhez kapcsolt variációs váltás dupla sebességbe kapcsolva (ezt találni az angol szvitben is). Az említetteken túl: az 1006-os partitában loure is van, a legismertebb és legösszetettebb d-moll partitában pedig egy chaconne zárja a művet (általában ezzel fejezik be a koncertet is, ha a teljes sorozat van műsoron, de van hogy csak ezt adja elő az előadó, hiszen önmagában hosszabb a megelőző négy tételnél).
A táncok jellegzetességeit nem írom be, iskolai tanulmányainkban tanultuk, a neten elérhetők, de a könnyebbség kedvéért megidézek egy Deupart-filmet, ahol korhű előadásban láthatunk-hallhatunk az egyik szvitből részletet (a négy utolsó tételt) a neves együttessel (Il Giardino Armonico)
E közzene után ugyancsak néhány egekbe magasztaló megjegyzést tehetek, annyira magával ragadóan tökéletes volt ez a rész is. Korábbi ráadásaiban is többet idézett Kristóf a partitákból, és a már egyórai játék után is töretlen ritmusban és tisztaságban közelítette meg Bachot, méltó tisztelettel iránta és ámuló közönsége iránt is. A d-moll partita aztán tovább növelte figyelmünket és ahogy végigjátszotta a rendkívüli chaconnet, látszott az egész estére jellemző különleges interpretáció energiaigénye, az előadó elfáradása, de csak fizikailag, mert a játékban semmi nyoma nem volt.
A korábbi tapsok után kitört a vihar, és rövidesen - az itthon nem szokásos - álló elismerés (standing ovation) addig tartott, amíg nem kaptunk egy ráadást, újból csak a lidérces Obsession-tételt Ysaÿe II. szólóhegedűs darabjából. Ebben is néha mintha két hegdűs játszana egyszerre...
Előtte még tanúi lehettünk az est egyik legmeghatóbb jelenetének, amikor a gyönyörű tisztelgő csokrot édesanyjának akarta dobni, és majdnem egy másik göndör ősz hajú és szemüveges, ismeretlen hölgynek jutott, pedig az egész est egyik közvetett elindítója hátrébb, éppen mögöttünk ült, és majdnem sírva fakadt a varázslattól és e gesztustól. Megkapta persze a művész-szobában, mert neki is óriási része volt-van ebben a bámulatos csodában.
Számos felvételt hallottam igenneves előadóktól e művekkel, és nálam nincs hatásosabb előadás Kristófénál, talán a 40 éves Arthur Grumiaux 1961-es (Philips) lemezfelvétele fogott meg ennyire. Kristóf pedig még csak 37 lesz májusban.
Ez a tünemény mozgatja-verdesi is a szárnyait, és mintha pl. ezt hallanám :)
És végül ráadásként :) Megszámolta már valaki hány és főleg milyen nehéz és összetett hang van e darabokban összesen, de közel az ötvenezerhez kell legyen, és ebben lehet valamelyest tévedni, de előadásuk során nem.
Itt áll meg a földi halandó esze! És akkor még a minőségről nem is beszéltem...
Még mielőtt beszámolok a tegnapi varázslatról - egy holnap éjszakai hajókázást ajánlok Kristóffal a Dunán a zene szárnyain (szárnyashajó nyilván), átkozottul későn, bizonyára az éjszakai műszakos rendészeknek, mentősöknek, tűzoltóknak, orvosoknak, nővéreknek, aludni nem tudó zenekedvelőknek :-(
Emlékeztetőül a filmbeni koncert műsora a tv-adáshoz:
A Zuglói Filharmónia három műből álló hangversenyét 2014. február 16-án este, hat órától tartja a Művészetek Palotájában. Elsőként J. S. Bach d-moll kettősversenye lesz hallható, amelyet a szerző a világi hangszeres zene felé forduló korszakában komponált, saját bevallása szerint élete legboldogabb időszakában. Másodikként Mozart A-dúr Hegedűversenye csendül fel, amelyet a zeneszerző mindössze 19 évesen komponált, mégis a nagy Mozart-zenék között foglal helyet. A népszerű hegedűverseny szélső tételeinek gazdagsága, a lassú tétel megdöbbentő mélységű őszintesége, a szinte elérhetetlen tökéletesség élményével ajándékozhatja meg a hallgatót. Végül Dvořak, a cseh romantika kiemelkedő alkotójának egy igen gyakran játszott műve, a VIII. szimfónia szólal meg. A mű eredeti dallamvilága első hallásra foglyul ejti az embert.
Az est szólistáiKovács Orsolya és Baráti Kristóf hegedűművészek lesznek,
