Van-e még út, s ha van, merre visz tovább, ki kísér rajta, ki takarja be lépteim nyomát, ha nem látom, ki hallaná a kiáltásom, ha nem karol már többé senki vállon, nem születik sóhaj egy-egy rezdülésre, s nem lesz, ki magához húzna egy ölelésre, mikor könyörgő könnyek hullnak arcomon; ha majd elnémul a válasz mindegyik kérdésre, s elmarad a csendes vigasz az örök szenvedésre, amikor hiányzik egy szó, mi lehetne simogató, vagy arcomba csapva, vádlón, bűnöm korholó: ringasson reménybe, vagy szítsa haragom, roppantson szét, hogy fájjon - nagyon! Csak érezzem, hogy létezem.
Vezet-e út az üres tétlenségbe? - hangom félve hajtom félbe s gyűröm lelkem legmélyére a ki nem mondott szavakat. A semmi peremén guggolva építek magam köré új falakat
Városállamok laza szövetsége, mely az ókori időkben a Földközi-tenger keleti partján foglalt el egy keskeny területet. Fönícia nagyjából megfelel a mai Libanon területének, illetve Szíria és Izrael egy kisebb részének. Fönícia legjelentősebb városa kezdetben Szidón volt, de a későbbiekben átvette a szerepét Tírusz, mely eredetileg egy szidóni kolónia volt.
A Szentírás rámutat, hogy a szidóniak Hámon, Kánaánon és Szidónon keresztül Noé leszármazottai voltak. Az emberek Kánaánnak nevezték a földjüket, és a kánaáni vallást gyakorolták. A görögök később Föníciának hívták a területet. A Szentírásban a föníciai, kánaáni és szidóni kifejezések különböző esetekben ugyanarra a területre utalnak. Idővel a föníciai ábécé – mely nagyban hasonlít az ókori héberhez – adta a görög és latin írásrendszer alapját. Képzett hajóépítőkként és tengerészekként a föníciaiak az ókori világ nagy tengerjáró kereskedői közé tartoztak, és az akkor ismert legtávolabbi területekre is eljutottak.
A történelem során az asszírok, a babilóniaiak, a perzsák és a görögök igázták le Föníciát. Róma i. e. 64-ben foglalta el a területet. Az i. sz. I. században Fönícia a római provinciának, Szíriának volt a része. Föníciának és a főbb városainak a történelme megerősíti, hogy a bibliai próféciák pontosak!!
Éppen egy részletes ismertetést kerestem Madame Montespan-ról, amikor megjelent az üzeneted róla, így nem kellett tovább keresgélnem. :) Érdekes volt ennek a négy kegyencnőnek ill. sokoldalú művelt luxus prostituáltnak a története. Valóban, - ahogy egyik cikk írója is megemlíti - a kegyencnői ranghoz nem volt elég egy csinos pofika és egy csábos pillantás. Sokkal több kellett annál. Nem véletlenül tartották őket maguk mellett a királyok. Sok minden mást is le lehetett szúrni ezekből a történetekből az akkori korokra vonatkozóan. A művészvilágot is megihlették ezek a történetek. Festmények, regények, filmek készültek ezekből a témákból. Nagyon köszönöm kedves Bajkálifóka, amit eddig is kikerestél nekem. Igazán érdekes volt és szívesen olvastam ezeket. A négy hölggyel azonban lezárult nálam eme téma iránti érdeklődés. Nyilván még sok hasonló történet van, de nem szeretnék egy témánál leragadni. De bármi más érdekes van a tarsolyodban (nem feltétlenül történelmi, lehet más jellegű is) vagy találsz ilyeneket, szívesen venném. Persze ha időd és elfoglaltságod megengedi. Nagyon köszönöm az eddigieket is.
Françoise-Athénaïs de Rochechouart de Mortemart néven született 1640-ben. Szülei házasságával a két legrégebbi, francia nemesi család egyesült, apja Mortemart hercege volt. Kicsi korában sokat utazott birtokaik között, majd a saintes-i St. Mary kolostorban tanult. Körülbelül húszéves lehetett, amikor bekerült a királyi udvarba, és Stuart Henrietta Anna angol királyi hercegnő udvarhölgyévé fogadta. Már fiatalkorában levette lábukról az embereket szépségével, magabiztosságával, elragadó stílusával, humorérzékével és lenyűgöző beszédkészségével.
1663-ban hozzáment Montespan márkijához, Louis Henri de Pardaillanhez, és két gyermekük született. Madame de Montespant hamar megismerte az udvar: sokszor ő volt a társaság középpontja, szinte minden témában, még a politikában is otthon volt, véleményét pedig általában nem rejtette véka alá. Ez a tulajdonsága bajba is sodorta, ugyanis állítólag előfordult, hogy gúnyolta a királynét mások előtt, és olyan vád is érte, hogy igyekezett elintézni azt, hogy férje legyen a trónörökös nevelője. Utóbbi miatt úgy tudni, pár napra börtönbe is zárták.
Befolyásos királyi szerető lett
A botrányos asszony 1666 körül került közelebb XIV. Lajoshoz, ám ekkoriban még Louise de La Vallière volt a király hivatalos szeretője, azaz a maîtresse-en-titre. Műveltségét, intelligenciáját, báját és vonzerejét felhasználva igyekezett még szorosabb kapcsolatot kialakítani az uralkodóval, sőt fia szimpátiáját is elnyerte. 1667-ben lett Lajos szeretője, ám amikor erről férje tudomást szerzett, óriási botrányt csapott. Nyíltan a király ellen fordult, és még egy szimbolikus temetést is tartott feleségének gyermekeik előtt. Emiatt rövid időre bebörtönözték, majd vidéki birtokaira száműzték.
Madame de Montespan minden trükköt bevetett, hogy kitúrja pozíciójából riválisát, ami sikerült is neki, így végül megkapta a maîtresse-en-titre címet. Első közös gyermekük 1669-ben jött a világra, akit később hat további utód követett. Az ambiciózus asszony hamarosan Franciaország legbefolyásosabb nője lett, és erőteljesen formálta az ország kulturális életét. Fényes udvartartása volt, támogatta a költészetet, az irodalmat, a zenét és a művészeteket, de a bíróságra is nagy hatást gyakorolt.
Hatalmas botrány: mérgezési vád és fekete mágia
Férjétől, a márkitól 1674-ben hivatalosan is különvált, de lassan a királlyal is megingott a kapcsolatuk, és kezdtek elhidegülni egymástól. Az asszony hamar észrevette a problémát, és mindent elkövetett, hogy helyrehozza a dolgot, valamint visszanyerje stabil pozícióját az uralkodó mellett. Egyes források szerint ezért még fekete mágiát is képes volt bevetni. Hogy ez igaz, vagy sem, azt a mai napig nem tudni biztosan. Az azonban bizonyos, hogy belekeveredett a kor egyik legnagyobb mérgezési ügyébe, melynek nyomozásai során kiderült, hogy több magas rangú személyt is felesége próbált különböző keverékekkel megölni.
Madame de Montespan állítólag már 1668 körül kapcsolatba került egy La Voisin néven ismert kuruzslóval, aki saját készítésű bájitalairól, mérgeiről vált hírhedtté, valamint arról, hogy abortuszokat végzett. Állítólag ekkor riválisát, Louise de La Vallière-t akarta legyőzni varázslatokkal, és céljai elérése érdekében fekete miséket is tartottak a márkiné megsegítésére, ám ezeken ő nem biztos, hogy személyesen is részt vett. La Voisin és köre brutális, sátáni szertartásain egyes források szerint néha gyermekáldozatot is bemutattak. A boszorkány egy kikérdezése során azt vallotta, hogy a királyi szerető afrodiziákumokat vásárolt nála, és fekete miséket hajtatott végre azért, hogy megszerezze és megtartsa a király kegyeit.
A vádak szerint olyan messzire ment, hogy felkért egy papot, majd egy véres ceremónia során meztelenre vetkőztették, és fekete mágiának vetették alá. A szertartás alatt a korabeli szóbeszédek szerint egy újszülöttet is feláldoztak. Az a pletyka szintén felröppent, hogy meg akarta mérgezni az uralkodót, minderre azonban nem volt bizonyíték. De mikor Marie Angélique de Fontanges hercegnő, XIV. Lajos másik szeretője váratlanul elhunyt, a féltékeny asszonyt gyanúsították.
A király mindezek ellenére leállíttatta a nyomozást: vagy ártatlannak hitte szeretőjét, vagy el akarta kerülni, hogy még hatalmasabbra duzzadjon a botrányt, vagy pedig gyermekeiket akarta megóvni. Azokat, akik ellene vallottak, bebörtönöztette. És bár büntetésre nem ítélték az asszonyt, kegyvesztetté vált, és az uralkodó elbocsájtotta maga mellől. 1863 után nem viselhette címét, és egy versailles-i házba költözött. 1691-ben Párizsba vonult vissza, sokat jótékonykodott, és végül 1707-ben hunyt el majdnem 67 évesen.
A sok pletyka ellenére azóta sem bizonyosodott be, hogy Madame de Montespan valóban elkövette mindazt, amivel vádolták.
— a kegyencek és a kegyencnök sem az intrikáktól, sem a méregkeveréstől nem riadnak vissza az előrejutás érdekében, — sok generáció sorsát befolyásolhatja egy rosszul meghozott döntés.
Pléldául:
Jean, Combray márkija 1644-ben veszi magához a menekülőben lévő angol királyné, Henrietta Mária ékszereit, hogy megmentse a birtokát. Ám ekkor még nem sejti, hogy tette a bosszú és a gyűlölet olyan hullámait korbácsolja fel, amelyek még unokája életére is hatással lesznek: a fiatal Louise de Morainville mindössze tizenhét éves, amikor a számára ismeretlen „családi átok” miatt kénytelen megismerni az élet legsötétebb oldalát.
Louise XIV. Lajos híres-hírhedt kegyencnője, Montespan márkiné pártfogásának köszönhetően a francia udvarba kerül, amelynek forgatagában hamarosan visszanyeri életkedvét. Noha a Napkirály környezetében számtalan zátony között kénytelen lavírozni: a kegyencek sem az intrikáktól, sem a méregkeveréstől nem riadnak vissza az előrejutás érdekében.
Hamarosan rá kell ébrednie, hogy nemcsak Madame de Montespannak vannak titkos tervei személyével kapcsolatban, de családja régi ellenségétől sem szabadulhat oly könnyen, mint azt korábban hitte.
Nagyon köszönöm az újabb "történelmi csemegét". Diane de Poitiers-ről is minden cikket elolvastam. Kegyencnőnek lenni jóleső érzés lehetett; élvezni a király bizalmát, és mindazt az előnyt, ami ezzel járt. dúskálni a vagyonban. De! A király halálával, vagy a hatalom változásával kegyvesztetté váltak. Diane de Poitiers még szerencsésnek mondhatta magát, mert csak elzavarták, de nem semmizték ki. Érdeklődéssel fogom olvasni az újabb kegyencnő életét.
Kedves Bajkálifóka! Vevő vagyok a történelmi érdekességekre, úgyhogy hálásan köszönöm, ha küldesz ilyen témákat. Amit most küldtél ,még nem olvastam, csak ezután fogok elmélyedni benne. :)
Kedves Erobika, örülök, hogy elnyerte tetszésedet, akkor hozhatok még pár érdekes és hasonló történelmi adatokkal foglalkozó olvasni valót.*****A gond az, hogy az igazi linket magyarul nem
tudom behozni- de keresed a Googlen keresztül:Diane de Poitiers magyar wikipedia ott is az infók
Diane de Poitierrs - agy a trón mögött (1499-1566)
A rangos családból származó Diane 35 éves kora körül lett a trónörökös, a későbbi II. Henrik szeretője. Az intelligens, művelt asszonynak trónra lépése után is nagy befolyása volt a nála 20 évvel fiatalabb királyra. Henrik a legmegbízhatóbb szövetségeseként tekintett az asszonyra. Együtt fogalmazták meg a hivatalos leveleket, sőt volt, hogy közösen is írták alá Henri/Diana-ként. Uralkodói kötelességből Medici Katalint vette feleségül, de Diane olyan jelentős pozíciót élvezett, hogy amikor II. Pál pápa az arany rózsát elküldte ajándékba az új királynőnek, Poitiers grófnőről sem feledkezett meg, és neki is küldött egy igazgyöngyökkel kirakott nyakláncot.
Kedves Bajkálifóka! Igazán különleges történet Agnes Sorel élettörténete, valamint hatása nemcsak a királyra, hanem szűkebb és tágabb környezetére is. Érdeklődéssel olvastam róla minden cikket, amit csak találtam a neten. Ugyancsak nagyon érdekes továbbá ennek a 15.századi kegyencnőnek a halálának vizsgálata a 2005.évben és annak DNS eredménye.
Köszönöm ezt a" történelmi csemegét". Nem véletlenül mozgatta meg mások fantáziáját is. Könyv, opera és film is készült a "koronázatlan királynő" élettörténetéről, és történelmi szerepéről.
Köszönet az újabb Romhányi versekért. Itt is, és a Te naplódban is. Attól olyan nagyon jók, hogy nemcsak humorosak, hanem mélyebb mondanivalót is tartalmaznak. Romhányi ontotta magából ezeket a szellemes, könnyed verseket. Nem véletlen nevezték el " rímhányó" Romhányinak. Jó, hogy megszületett és ilyen verseket írt, mindnyájunk kedvére. Már korábban is írtam, hogy a "Frédi és Béni avagy a két kőkorszaki szaki" rajzfilmsorozat sokkal élvezhetőbbé vált az ő szövegével az eredeti szöveghez képest. Rám talán ez volt a legnagyobb hatással. A mai napig tudnék idézni néhányat Frédi és Béni párbeszédéből, vagy akármit, ami akkor és ott rögtön és kitörölhetetlenül belevésődött az agyamba. :)
A büszke borzanya összetoborzott Néhány csellengô borzot, Hogy szivének féltett kincsét, Hat kicsinyét megtekintsék. – Nézzétek! Az itt a menyország! – Mondta dédelgetve hat egyszülött borzát. Ám a bámészkodók formátlannak, torznak Találták a sok torzonborz borzat.
Szólt az egyik, egy értelmesforma, Kinek kedélyét e látvány felborzolta: – Érdekes! Ha belülrôl, elfogultan nézed, Ez az alom meleg kis családi fészek. Ha kívülröl, s nem vakít el vonzalom: … egyszerûen borz-alom
