1991. évi XXXI. törvény
a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről
1. § A Magyar Köztársaság nagyra becsüli a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kifejtett kimagasló, példamutató tevékenységet. Ezek elismerésére az Országgyűlés Magyar Köztársasági Érdemrendet és Magyar Köztársasági Érdemkeresztet alapít.
Vasas vagy válogatott? Melyik hármas mez a kedvesebb? kérdeztük a középhátvédet.
Nem tudok választani, hiszen a hatvanas évek Vasasára és a nemzeti csapatra is szeretettel gondolok vissza. Fiatalon kerültem az angyalföldi kezdőbe, ahol hamar befogadtak az idősebbek. Nyertünk itthon bajnokságot, Brazíliában Hexagonal Tornát, és már 62-ben enyém volt a válogatottban is a hármas mez.
Játékosként kivel volt a legjobb barátságban?
Nem csak a pályán, a pályán kívül is elválaszthatatlanok voltunk a felejthetetlen Farkas Jancsival. Nagyon szerettem a szókimondását, tőle még a kritikát is elfogadtam, ő pedig igényelte, hogy szemébe mondjam, mit gondolok az aznapi teljesítményéről. Soha nem felejtem el, amikor az egyik Fradi elleni meccs elején hátra szólt: Öreg, ha csak két gólt kaptok, nem lesz baj, mi itt elől rúgunk hármat. Civilként pedig, mindig nyújtottunk segítséget a másiknak kacsintott ha kellett alibit is igazoltunk egymásnak.
Ha visszagondol a pályafutására, elégedett mindennel?
Igen, csak azt sajnálom, hogy fiatalon, már 28 évesen befejeztették velem a futballt. Nem tudom, mire vihettem volna később, ha például kiengednek az Internazionaléhoz. Talán lehettem volna százszoros válogatott, viszont akkor biztosan nem ülhetek 61 mérkőzésen, szövetségi kapitányként a válogatott kispadján. Szóval, jól van ez így!
Edzőként mire a legbüszkébb, illetve, van amit szívesen kitörölne az emlékezetéből?
Büszkeséggel tölt el, hogy én lehettem annak a csapatnak a "főnöke", amelyik 1982-ben kijutott a spanyolországi labdarúgó világbajnokságra. Fantasztikus gárda volt, csodás focistákkal teletűzdelve. De, akadtak kudarcaim is, de ezek szintén hozzátartoznak az életemhez. Így együtt vagyok Mészöly Kálmán.
Kapitányként volt kedvenc játékosa? Olyan, akire minden szituációban számíthatott?
Törőcsik volt a kedvencem és Nyilasi Tibi a jobb kezem a pályán. Soha nem okozott csalódást, igazi vezére volt a csapatnak.
Egy kérdés maradt. Figyeli a Vasast?
Most vagy soha! Szóval, ha idén nem kerülnek vissza az NB I-be, akkor... De, nem is szeretnék erre gondolni búcsúzott Mészöly Kálmán.
Fiatal barátom, ezzel a hozzászóló brígöléssel az Achilles-emre léptél. A minap egy szuberbarkedben vettem egy üveg málnát, esti fogyasztásra, valamint 8 darab pogácsát, amit az autóúton kívántam elfogyasztani (miután lassan tényleg 21 ezer forintért kellett tankolnom). Erre elejtem a táskát, az üveg darabokra törik, a málna szétfolyik, a pogácsa szarrá ázik a nedűtől.
Igazából ebben semmi meglepő nincs, hogy Apukának voltak sameszai. Az lett volna a méltatlan, ha nem. S azon sem kell csodálkozni, hogy senki nem mesélt arról, miféle viselkedés-komponálás történt a Kékfrankos-ban a dorbég meccs után, mivel nyilván nem akart senki bíróságról bíróságra járni.
Fiatal barátom, át vagyunk verve, a büdösúristenit! Ha így megy tovább ez a mocskos szar benzinár, Apuka 21 ezer forintból nem fogja tudni teletankolni a Zsigulit!