... azért a "kis" dinamikatartománynak vannak előnyei is. Igaz ez erőssen témafüggő, de pl amikor sötétre szeretnél varázsolni egy-egy területre akkor jól jön hogy nincs "túl nagy" dinamika. Sokan ugyan azt várják el a digi váztól mint amit a szemüktől, jelenleg a technika ezt nem engedi meg.
Ekkora felületre mivel lehetett egyébként "rajzolni"? Miféle objektívek kellettek/kellenek hozzá? :D Ha 35mm-hez ekkor kályhacsövek kellenek,akkor ide már rakátatestek kellenek? :D
Azért ez az írás több sebből is vérzik. Az első rögtön a két mintakép, amelyikből a szerző az egyiket 1000, a másikat 10 dpi-snek nevezi, holott mindkettő 300x225 pixeles. Nincs tisztázva, hogy a DPI (dot per inch=pötty/incs) az nyomdatechnikai fogalom, a PPI (pixel per inch=képpont/incs) pedig az elektronikus megjelenítő eszköz (monitor, TV, projektor, stb) képpont sűrűségének jellemzője. A monitorok jellemző PPI-je 72-96 a mérettől és felbontástől függően. Visszatérve tehát a két példaképre, mindkettőt egyforma felbontásban és a monitorunk PPI-jétől függő pixel sűrűséggel látjuk. Szóval mindegy, hogy előtte mit bűvészkedett a kiinduló 3 megapixeles képpel, végül mindkettőt leméretezte 300x225 pixelesre, ráadásul 25%-os jpeg tömörítéssel. Csoda, hogy egyformák? :-))))
A "kiégetéshez" azt tenném hozzá, hogy valahol azt olvastam, hogy a D7000 ebben - a fehér, világos visszaadásában - kicsit gyengélkedik. Azóta direkt figyelem, a valóságban hogy is látok vajon, és rájöttem hogy a szemem sokszor "kiégeti" a fényes tárgyakat, vagy akár az égboltot a valóságban is. Úgy mondjuk, "vakító" világos valami.
Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy egyetértek veled abban, hogy a valóság élethű visszaadása szempontjából is, és/vagy a kifejező szándék szerint is sokszor kell az a kis "kiégetés". Szerintem :-)
Igen, nekem is ez a vélményem és persze, hogy ez okozza köztünk a nézeteltérést.
Nekem semmi bajom nincs Képfaragó nézeteivel, ha azokat nem ex. katedra, a kép elsődleges minőségi meghatározójaként hirdeti. A tartalom és a forma (műszaki minőség) nyilván valamilyen megoszlásban együtt jelenítik meg a képet. A tartalomtól függ, hogy ez az arány hogyan alakul. Az is nyilvánvaló mindenki számára, hogy bizonyos szintű műszaki paraméterek megléte nélkül a tartalmat nem lehet kép formájában érvényre juttani. De kizárólag a műszaki jellemzők alapján, ráadásul olyan elvárásokkal, amiket jelenleg nem lehet kiszolgálni ...
Nem szállok ki, mert teljesen félrevezető tanokat hirdet. Kisfilmről is csináltunk annó 30x45-ös vagy esetenként 40x60-as nagyításokat. Mikor esett szó a Cibánál arról, hogy hány DPI-s a levilágított papírkép? Mondta valaki egy 30x45-ös Ciba nagyításra, hogy nem elég jó a minősége, mert az esztergályos a nóniusz skálán látja a különbséget? A vatítésről ne is beszéljünk. Könyörgöm, kinek van itt olyan gépe (eltekintve 1-2 D800 tulajtól), amelyikből kihullik az a felbontás, ami normális méretű nagyításhoz 508 DPI-vel elegendő? A családi 10x15-öst meg mi a rókáért kéne 508 DPI-vel nyomni? A papaírnagyítás minőségéhez méret is társul, nem véletlenül jövök ezzel mindig elő.
Ui: Mr. Minőség még mindig nem árulta el, hogy a 30x45-ös (netán 40x60-as), Kodak Ektachrome E100 VS-ről levilágított nagyítás hány DPI ....
"régen (lehet hogy ma is) bizony forgattak filmet perforált rollfilmre is!"
... annyira, hogy a 35 mm-es mozifilm - az 1:1 ben ugyanaz, mint a fotózásban használt úgynevezett "Leica", vagy "keskeny"-film.
Még az úgynevezett "szálesvásznú" is (1:2,35 - 1:2,55) még ezt is normál 3/4 -es arányú képkockára vették fel - és vetítéskor egy optikai trükkel nyújtották ki oldalirányba, hogy "szélesvásznú" legyen belőle.
El lehet képzelni, hogy ez még nagyobb tömörítést jelentett azon a fél gyufáskatulyányi képkockán.
Tényleg nem szeretném folytatni a élesség- felbontás vitát, ráadásul a filmezés nem is az én területem. Csak megjegyzem, hogy régen (lehet hogy ma is) bizony forgattak filmet perforált rollfilmre is! Én emlékszem arra hogy ritkán ugyan, voltak eszméletlen szép, részletgazdag filmek. Mostanság pedig betévedtem egy ma szokásos pláza moziba és le voltam döbbenve, hogy minek ehhez a gyenge felbontáshoz ilyen óriás vászon? Valószínűleg ha a mai filmek mellé lehetne tenni egy régi rollfilmes filmet, akkor a fiatalok is ledöbbennének a harminc évnyi ,,fejlődéstől".
Lassacskán ideje lesz kiszállni ebből a sehová sem vezető párbajból. Képfaragó - felfogásához hűen - ragaszkodik a műszaki-technikai tökélyhez, te lazábban kezeled a dolgot.
Szvsz a jó papírkép (fotó-nagyítás) olyan, ami tetszik az igényes nézőknek is. Ez bizonyára nem annyira a DPi-n múlik.
Leonardo rajzain se a tétova vázlatvonalakat csodálják az utódok, hanem a melléjük húzott tökéleteseket.
Azért ne feledjük, hogy a közelmúltig még a mozi is 35 mm-esről ment (a szélesvásznú is) - ráadásul keresztbe, nem hosszába, mint a fotóapparátban - méghozzá úgy, hogy még a hangcsík is el kellett férjen mellette.
Az volt ám a mutatvány... a 120 négyzetméteres vászonra.
Akkor ide is beteszem, hátha valaki nem olvassa a D7000 fórumot:
'A 2012. február 29. előtt vásárolt D7000 és Nikon 1 V1 fényképezőgépekhez mellékelt, illetve a 2012. február 29. előtt egyedileg vásárolt EN-EL15 akkumulátorok esetén az említett meghibásodás veszélye nem áll fenn.'
Én sokszor úgy adok le anyagot, hogy egymás mellett van tükrössel készített jó minőségű fotó és internetről leszedett kevés pixeles kép. Nyomtatásban pedig alig látni különbséget.
Vagyis a gyakorlat legtöbbször nem felel meg az elméletnek. Elméletileg nem lehetne, gyakorlatilag mégis.
Nem, a nyomdák nem pár 10 dpi-vel dolgoznak. Gondolj csak bele. Ha egy katalógus A4-es oldalán mondjuk 40 dpi -s lenne a fekete szöveg, annak 315x472 pixelből kellene állnia. Ilyen felbontásra nem tudsz olvasható apróbetűs részt tenni, de még éles képet sem. Ha a leadott anyag vektoros, annak mindegy, hogy hány dpi-vel adod le, de ha az raszteres akkor ott fontos, hogy belődd a kívánt DPI-t. Pl. homályos lesz a fekete szöveg, ha csak 300 dpi-vel nyomják, és élesebb, ha 600-zal. És ne orjásplakátot vedd alapul, ahol a raszterméret orjási, ott természetesen a felbontás minimálisra csökken.
A nyomda felbontásból kér amit kér, nyom amit tud és ennyi. A fotósoknak a papírkép fontos, de annál sem mindegy, hogy nyomat a kép, vagy levilágított fotó.
"....ha egy nyomda 600 dpi-vel dolgozik, akkor törekszem a 600 dpi-re, és nem legyintek rá, hogy "úgysem látszik a különbség 300 felett..."
Hát, szerintem, ezek a számok - a szokványos papír-nyomda esetében - egyszerűen értelmezhetetlenek.
Ugyanis a mai átlag-felbontásokhoz képest, a valódi (pláne a rotációs) papír-nyomat fizikai felbontása csak egy vicc - annyira alacsony. Pár tíz dpi - összesen.
Ehhez elég csak egy átlagos házi-nagyítót elővenni és belekukkantani akár egy magazin-címlap nyomatába - és le lehet döbbenni, hogy milyen szikla-méretű képelemekből áll össze az a kép - olyanokból, amelyek esetében a dpi fogalma teljesen elveszti a jelentőségét.
Ehhez még tegyük hozzá, hogy szinte mindegy, hogy mondjuk 72 dpi felett mit adunk be a nyomdába - mert ők így is-úgy is betolják a végeredményt egy RIP-station-be - ahol durván raszteressé alakítják (igen, az offsetnél is!) - és így kerül levilágításra a nyomólemezre.
Na, innentől aztán tényleg tökmindegy, hogy 300 vagy 600 dpi volt-e az eredeti fotó - a végeredményt ez nem befolyásolja.
A 50-60eFt-s árkategóriában csak használtan találsz Makró obit szerintem, biztos azok is jók lehetnek érdemes figyelni a fórumot... Legolcsóbb újjonan ebben a kategóriában mint az előttem szóló is javasolt a Nikon 40mm f/2.8G AF-S DX Micro, de én gyűjtenék a Tamron 90mm-re, tudom hogy több mint a keret, de azzal nem kell olyan közelmenni a témához mint 40mm-el.
Gondolom akkor makrót keresel. A Nikon 85mm f/3,5 VR kifejezetten APS-C vázra tervezett makró objektív. Ha használtan feltűnik, olyan 80-90e Ft között van az ára. Ár/teljesítményben valószínűleg ez a nyerő.Illetve nemrég jött ki a 40mm-es makró ami szintén érdekes lehet, mivel újonnan kerül 80e Ft-ba.
Amennyiben fel vagy készülve a manuális fókuszálásra, akkor régebbi Ai-S/AF-D makró objektívek is szóba jöhetnek ennek az összegnek a feléért.
Igazából a nagyobb 3rd party gyártók (Sigma, Tokina, Tamron) makrói mind nagyon jót teljesítenek, tehát nagyon nem lehet mellényúlni.
