Bilincsben vitték a bírósági folyosón,még a lányához sem engedték oda ezt a kiemelten veszedelmes bűnözőt.Mondjuk ahoz képest,hogy Tasnádi házi őrizetbe került,Kulcsár szintén,a Mal teljes szintén,az embernek meginog a hite a jogállamban.
Soha a büdös életben nem fogtok egy nevezőre jutni, mert ha otthon szül, akkor kb fél órával később jut műtőasztalra váratlan komplikáció esetén, ha meg kórházban, akkor a stressz, idegen környezet, okoz problémát. Ez utóbbiak nem halálosak, de normális nő nem vágyik császármetszésre.
Régóta mondom, ha nem lenne kötelező 3 napig kórházban dekkolni szülés után és extrém barátságossá és otthonossá tennék a kórházi szüléseket, akkor nem utálnák annyian. Tudom ezen az egész ótvar magyar egészségügyön változtatni kéne.
Ha csak 0.01% esély van a bajra (ennyi úgy gondolom mindenhol van), akkor egy értelmesen, felelősen gondolkodó ember azt a megoldást fogja választani, hogy ha ez a pici esély valahogyan bejön, akkor a legtöbb esélye legyen megoldani. Erre pedig a kórház nyújtja a legjobb megoldást.
Kivéve, ha a kutatások szerint a kórház ugyanannyit ront az esélyeken, mint amennyit javít.
Mert akkor felelősen gondolkodó ember bármelyiket választhatja.
(Ugye azt mondtam, hogy ha a szülés rendben zajlik, akkor nem stressszeltetik az anyát.)
---
Jövés-menés, burokrepesztés, rutinszerű oxytocin-infúzió, vakító fény, "ejnye, anyuka, nem haladunk?", a szomszédban ordít egy másik vajúdó nő, "Doktor úr, telefon!", "most átadom a kollégának, ő is megvizsgálja; feküdjön föl, anyuka!", stb. stb.
Egyik sem tűnik önmagában nagy dolognak, de ez az egész megakadályozza a befelé koncentrálást, ami nagyon fontos a szülésnél.
Vajon milyen lelkiállapotban lehet az az anya, vagy apa, aki egy otthonszülés miatt veszíti el, vagy nyomorítja meg az egyébként kórházban egészségesen szülhető gyerekét? Én biztosan belebolondulnék, ha tudnám, hogy az én felelőtlenségem, vagy agymenéseim miatt történt a tragédia.
Nézd, ez minden bizonnyal tök egyéni, én pl. hamarabb el tudom fogadni, ha az én döntésem alapján történik valami negatív, mint ha egy mások által rámkényszerített döntés alapján... az utóbbi szitu az, amivel biztosan nem tudok mit kezdeni...
Ez nem igaz. Problémás esetben sokkal nagyobb biztonságban vagy, ha kórházban szülsz. És a szülés kezdetén még nem tudhatod, hogy az eseted nem problémás -e.
Problémás esetben igen. De a problémás esetek nagyon-nagyon nagy többsége előre szűrhető.
A "maradékot" nevezik alacsony kockázatú terhességnek.
Ilyen alacsony kockázatú terhesek szüléseiről készített összehasonlító statisztikák pedig azt mutatják, amit írtam: hogy a tervezett otthonszülés az ő esetükben nem veszélyesebb, mint a kórházi. Mert a kórház generálta bajok és a kórház felszereltségéből fakadó előnyök kiegyenlítik egymást.
Az a szülő, aki az otthonszülés miatt veszti el a gyerekét, semmivel sem lehet rosszabb lelkiállapotban, mint az, akivel a kórházi szülés miatt történik meg ugyanez.
Mindenképp belebolondulhat, mert mind a kettő iszonyú tragédia. Dehát valahol csak meg kell szülni azt a gyereket... És bármelyiket választja, ugyanakkora az esély arra, hogy baj történik.
'A szülés mindkét helyszínen ugyanannyira szerencsejáték, ld. a hsz. elejét.'
Ez nem igaz. Problémás esetben sokkal nagyobb biztonságban vagy, ha kórházban szülsz. És a szülés kezdetén még nem tudhatod, hogy az eseted nem problémás -e. ( Lásd alább a kettőt gond nélkül szülő anyuka majd meghalt a harmadikkal együtt, pedig problémamentes volt a harmadik terhesség is.)
Vajon milyen lelkiállapotban lehet az az anya, vagy apa, aki egy otthonszülés miatt veszíti el, vagy nyomorítja meg az egyébként kórházban egészségesen szülhető gyerekét? Én biztosan belebolondulnék, ha tudnám, hogy az én felelőtlenségem, vagy agymenéseim miatt történt a tragédia.
Azért van a kórház, hogy használjuk, és előzzük meg a tragédiát. Ha lehet. Mert természetesen vannak esetek, amikor nem lehet, de nem ez a topic témája.
Írtam, ugye, hogy a háborítatlan szülés következtében jelentősen megnő az esélye annak, hogy nem lesz komplikáció.
A "klasszikus", háborított kórházi szülés növeli a komplikáció esélyét is, meg növeli annak az esélyét is, hogy komplikáció esetén időben ott lesz a műtő; ezért van az, hogy (azonos kockázati csoportokat vizsgálva) az otthonszülők és a kórházban szülők perinatális mortalitás-aránya kb. azonos, viszont a kórházi szülés ezeket az arányokat jóval nagyobb számú beavatkozással produkálja.
Mindenki mindenfélét kibír a gyereke érdekében - viszont ha nincs rá bizonyíték, hogy a gyereke érdekében kéne kibírnia a dolgot, sőt, az a dolog sokszor kifejezetten a gyereknek is felesleges és/vagy káros kibírnivaló, akkor érthető, ha a szülő nem akarja.
A szülés mindkét helyszínen ugyanannyira szerencsejáték, ld. a hsz. elejét.
azt hiszem, spock a ferdítésre azt értette, hogy te vészhezeti segítségről beszéltél. és ugye egy szülés nem vészhelyzet. főleg nem egy előre megbeszélt otthonszüléskísérés.
Azt, hogy ha a szülés rendben folyik, akkor nem zavarják meg a folyamatot se beavatkozásokkal, se egyéb stresszeléssel; ezáltal sokkal nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy a szülés komplikációk nélkül zajlik.
Es mi jelentené az alkalmatlansag bebizonyitasat? Egy halalra gazolt ember? Ketto? Tiz?
Dehogy, a már ma is működő hibapont-rendszer erre némi átalakítással megfelelő, amikor a különböző közlekedési szabályszegésekért hibapontokat kapsz, az eset súlyosságától függően, és ha elér egy számot akkor képzésre köteleznek...
En ertem a frusztraciodat azokkal szemben akik kaptak jogsit es megsem tudnak vezetni.
Ez csak az egyik oldala... én is vezettem anno elég sokat jogosítvány nélkül, és ettől még nem gázoltam el senkit, nem karamboloztam senkivel, egyetlen érdemi balesetveszély-szitum az volt, amikor "nekem egy katonai rendész ne akarjon dirigálni" alapon belerongyoltam keresztbe Varsói Szerződés utolsó magyarországi hadgyakorlatának hadoszlopába:))) (manapság ezért valami nagykeresztért kuncsorálhatnék a hazai gyakorlatot ismerve:))))
Vannak emberek - köztük én is - akik számára alapban elfogadhatatlan minden "eleve elrendelt" kiszolgáltatottság és hierarchikus viszony, aminek egy vizsga-szitu mondjuk egy alapesete...
Akkor meg fura, hogy ezután a szakképzés szükségességének bizonygatásával reagáltál a megjegyzésemre, aminek ehhez semmi köze nem volt. Sosem vitattam a szakképzés szükségességét.
Én azt nem értem, miért és hogyan büntetnéd törvényileg azt, ha egy szakképzett személy adatokkal alátámasztott információt szolgáltat egy érintettnek.
Nem tudom, hogy itt egyszeruen tevedsz, vagy mint az otthonszules tamogatoja egy picit elferdited hogy mirol van szo.
Egyik sem. Ez így van, nézd meg.
Vegyük át megint:
magát az otthonszülést, ugye, mint többször megállapítottuk, senki sem büntetné.
Gondolom, az egészségügyi személyzet szabad mozgását sem; tehát joga van egy terhes nő otthonában tartózkodnia.
Az is nyilvánvaló, hogy a törvények egyenesen azt a szakképzett személyt büntetik, aki nem segít, ha arra szükség van.
Akkor pedig az egész sorozatnak egyetlen eleme marad, amit büntetnél (ill. nem engedélyeznéd): az, hogy a felek előre megegyeztek.
Az viszont, hogy X és Y előre, szóban megegyezett valamiben, nem bizonyítható másként, csak ha X és Y ezt elmeséli.
Nyilván nem mesélnék el, ha ez a megegyezés büntetendő lenne, igaz?
Akkor meg ez a szabály tökéletesen értelmetlen volna, a koncepció pedig a gyakorlatban megvalósíthatatlan.
Lehet, hogy ostobaságot beszélek, de nekem valami olyasmi rémlik, hogy a hegszétválás az egy olyan spéci esete a méhrupturának, aminek alapvetően sokkal jobb a prognózisa, mint az alapesetnek - lévén ott hegszövettel, elkötött erekkel, stb állunk szemben... szóval, hogy amíg a valódi méhrepedésnek katasztófális a prognózisa és tényleg percek alatt halálhoz vezethet, addig a hegszétválás spéci esetének csak akkor van érdemi veszélye, ha nem fedezik fel időben... szóval, ha valaki tegnap az én véleményemet kérdezte volna, hogy "volt egy császárom, szerinted hogyan szüljek?" akkor azt mondtam volna, hogy az én véleményem szerint az előző műtét a héhen egy RELATÍV kontraindikációja egy későbbi hüvelyi szülésnek, szóval, hogy ez egy mindenképpen kórházba való eset, a császárt válasssza ha nagy a baba vagy ha elhúzódik a vajúdás vagy ha első szülés (és mondjuk másért volt az a méhtesti műtét, nem császár), ha akármi kockázati tényező van EPH-tól cukorbajig... de első sorban is beszélje meg azzal is, aki operálta anno, és ha a hüvelyi szülést választja, akkor eskesse meg az orvost hogy szülés után gondosan áttapintja a méhet... (meg biztos létezik erre ma már valami endoszkóp is, amivel meg is lehet nézni...)
A magyar kórházi gyakorlatra jellemző, hogy korábbi császármetszéssel végződő szülés esetén a következőszülésnél már szinte automatikusan alkalmazza ezt az amúgy életmentő
műtétet.
A 90-es evekben, amikor (legalabbis USA-ban) gyorsan emelkedett a csaszaros szulesek szazaleka, az ACOG (American College of Obstetricians and Gynecologists) ajanlotta, hogy a szuleszek hasznaljak az un. VBAC-et (vaginal birth after cesarean section, vagyis huvelyi szules csaszar utan). A statisztikak gyanusak voltak, hiszen ACOG maga elismerte, hogy a mehrepedes komplikacioja 0.5-1% kozott van. Es ha az megtortenik, a baba elhalalozasanak a valoszinusege 30% felett van. Az anyai halalozas is emelkedett. Na de, a tenyleg szomoru csaszar aránnyal valamit probaltak csinalni.
Szoval kezdett terjedni a VBAC, en is csatlakoztam. Na de......jottek azok az esetek amikor megprobaltam a VBAC-et, de nem ment, mert a mama medenceje tenyleg hatarertek volt, vagy más okok, es csaszar lett belole. Az elso esetnel csak nagyon gyanusan neztem. A masodik-harmadiknal már egy picit meg voltam ijedve. Mitol? Attol, hogy mehfal, az elozo csaszar heg helyen ugy el volt vekonyodva, hogy majdnem lehetett a babát latni. Tehat ezekben az esetekben, ha varok mondjuk még egy orat, a mehrepedes bekovetkezett volna.
Szerencsere egyik esetemben sem kovetkezett be, de hamarosan egy masik helyre koltoztem ahol a korhaz már betiltotta a VBAC-et, tehat nem nekem kelletr hataroznom. hogy vallalom-e vagy sem.
Na, akkor ebben nekem van különvéleményem, engem rohadtul nem érdekel, hogy valakinek van-e jogsija vagy nincs, az érdekel, hogy tudjon biztonságosan vezetni - ami tapasztalataim szerint nem függ össze a jogosítvány létével vagy hiányával, van, aki jogsi nélkül jól vezet, és van, aki jogsival maga az ön és közveszély. Én tehát fordítva működnék, felőlem az vezetne, aki akar, viszont sokkal hamarabb eltiltanék a jármű közúti vezetésétől vagy köteleznék képzésre olyan figurákat, akik bebizonyították, hogy alkalmatlanok rá.
Es mi jelentené az alkalmatlansag bebizonyitasat? Egy halalra gazolt ember? Ketto? Tiz?
Vagy 22 kisebb karambol? Vagy akarmilyen kombinacioja a fentinek?
En ertem a frusztraciodat azokkal szemben akik kaptak jogsit es megsem tudnak vezetni. Talakoztam veluk az utakon, sokan vannak. Még azt is elismerem, hogy ez gyakran nem oktatas kerdese, hanem érzék kérdése. Na de a kocsi az egy veszelyes gepezet. Valahol, valamikor, még mielott az elso balesetet elkoveti, en jo otletnek tartom, hogy a tarsadalom azert leellenorzi az egyedet, hogy kepes-e alapfokon kezelni egy potencialisan masokra is veszelyes eszkozt.
"Az otthonszülést választó nők csalódottak az egészségügyi rendszerben, és nem sok bizodalmuk van az intézményes magyar szülészeti gyakorlatban – ez derül ki a kutatás során adott válaszokból. Az otthonszülés választásában ezért nagy szerepet játszanak a kórházi ellátással és a szülés levezetésének kórházi módjával kapcsolatos ellenérzések. A nők közel felének voltak előzetesen rossz tapasztalatai a kórházakkal.
Az otthonszülés során alkalmazott bábai modell a kórházi protokolltól gyökeresen eltérő. Az otthonszülésnél hangsúlyos elem, hogy a vajúdás és szülés menetébe normális esetben nem kell beavatkozni. A kórházi szülésnél ezzel szemben az orvosok az esetek többségében számos olyan fogást alkalmaznak, ami felgyorsítja a szülést, így pl az oxitocin adagolása, a méhszáj kézzel való tágítása, a kitolási szakaszban hasra gyakorolt nyomás, vagy akár a gátmetszés. A bábai modell vitatja ezek szükségességét és rutinszerű alkalmazását. A nők 90 százaléka többek között azért választotta az otthonszülést, mert tartott ezektől az orvosi beavatkozásoktól.
A magyar kórházi gyakorlatra jellemző, hogy korábbi császármetszéssel végződő szülés esetén a következőszülésnél már szinte automatikusan alkalmazza ezt az amúgy életmentő
műtétet. Magyarországon a császármetszések aránya 2006 óta növekvő tendenciát mutat, 2009-ben az országos átlag 32 százalék volt, szemben a WHO 15 százalékos ajánlásával. Ugyanebben az évben ráadásul a kórházak 46 százaléka (33 kórház) esetében a császármetszések aránya meghaladta az országos átlagot is. A nők 7,1 százaléka ezt a beavatkozást akarta többek között elkerülni, amikor az intézményen kívüli szülést választotta."
Szamomra a kerdes, hogy vajon jo otlet-e, ha a tarsadalom orvosi muhibat buntenykent kezel. Mondjuk ha rajtam mulna, en ugy csinalnam a torvenyeket, hogy veletlen muhiba soha nem szabadna, hogy buntetojogi szinten legyen targyalva, de szandekos muhiba igen.
Tehát mondjuk felelősségre vonják az illetőt egy ilyen Geréb-oxytocin témában amire a definició első fele illik, vagy mondjuk azért, ami az apámmal történt az 1970-es években,
Az elso esetben egyetertek, a masodikban nem. Illertve, vonjak felelossegre, de szakmai szinten (szelsoseges esetekben polgari szinten), de nem buntetojogilag. Az nem szabadna hogy egy bunteny legyen, ha valaki csak egyszeruen rossz orvos. Azt a szakmaja szabalyozza, ugy ahogy az adott helyen, az adott korulmenyek kozott megfelelo.
Lehet, hogy a köztünk lévő félreértés nyelvi természetű.
Nem kizart. Na nezzuk....
Ez a mondat nem úgy értendő, hogy Nagy 33 Jolán, aki orvos, vagy szülésznő, ne mondhassa Kiss Jolánnak, hogy a szülés ugyanolyan biztonságos kórházon kívül?
De, pontosan azt jelenti. En nem Nagy 33 Jolan kepessegeit kerdojelezem meg, hiszen az nyilvanvalo, hogy ha szakkepzett es gyakorlott, akkor ő szemelyileg ugyanolyan jo otthon vagy egy korhazban. En a helyet (es persze az arra vonatkozo informaciot) kerdojelezem meg. Annak a reszletein meg már atmentunk.
Egyrészt az, hogy vészhelyzetben mindenkinek kötelessége a tőle telhetően segíteni embertársán, másrészt meg az, hogy az egészségügyi dolgozó külön is kötelezve van arra, hogy szükséghelyzetben a kompetenciájának megfelelő mértékű segítséget nyújtson.
Aki nem segít, az bizony törvényt szeg.
Nem tudom, hogy itt egyszeruen tevedsz, vagy mint az otthonszules tamogatoja egy picit elferdited hogy mirol van szo. Persze, hogy aki kepes segiteni es veszelyhelyzetben jelen van, az segitsen. Nem ez a vita targya. Ehelyett az, hogy X es Y elore megegyezzen abban, hogy amikor X otthon elkezd vajudani, akkor csak maradjon otthon es Y odamegy es "veszelyhelyzetben segiteni fog".
"Az otthonszülés választásában a kórházzal kapcsolatos ellenérzések mellett jelentős szerepet játszanak azok az értékek, amelyet az otthonszülést pártolók hangsúlyoznak az intézményes szüléssel szemben: így a háborítatlanság, a szülés folyamatának természetessége és a szükséges külső beavatkozások minimalizálása, a családi közeg.
...
Bár a kutatás során csak az otthonszült nőkkel vettünk fel kérdőívet, a bábákkal, doulákkal nem, a szüléskísérők és a kórházi szakszemélyzet közötti együttműködésről sokat mond, hogy az esetek negyedében nem engedték be őket a vajúdóhoz. Ellentétben azokkal az országokkal, ahol a vajúdás megindulásakor a közeli kórházat értesítik, illetve komplikáció esetén a szülő nő átadásának a bába és a kórházi személyzet között bevett protokollja van, Magyarországon az esetek egy részében ennek épp ellenkezője volt tapasztalható: együttműködés helyett elutasítás."
ok. és melyek azok a kórházzal kapcsolatos ellenérzések?
