Telex, távgépíró, távírógép: minden, ami ezzel a lassan feledésbe merülő technikával kapcsolatos. Bárkit szívesen látunk e topikban, aki valaha használta, építette, karbantartotta vagy javította, illetve persze azokat is, akiket egyszerűen érdekel a téma.
Dehogynem. Azt fogják mondani: "akkor még acéllemezből készültek az autók kasznijai, nem szénszálból". Meg azt: "izzólámpával világított mindenki, hihetetlen", vagy azt, hogy "és 500 megabájt volt egy vincseszter. A mai 600 megapixeles képekből alig férne rá pár száz". Vagy azt, hogy "és három naponta töltöttük a mobilokat". És remélem nem azt, hogy "annyit ettünk és ittunk, amennyit csak akartunk" :)
Anno én is a távíró hivatalban dolgoztam mint szervizes volt szerencsém ezekhez az antik darabokhoz, de az 1989-i tavasz BNV-n olyat láttam ami alapjában merengette a telexbe vetett hitemet. Mégpedig a telefax! Én ugyan 89 októberében ott hagytam a céget és más szakirány felé fordultam de a szakmán belül. A telexnek már akkor meg lehetett írni a gyászjelentését. Aki ott maradt megszívta( több volt kollégával is találkoztam)
Pár éve egy cégnél selejtezés volt, mi is elmentünk "kukázni" hát mit ne mondjak egy relikviát sikerült kibányásznom a sok lom közül pont azt a könyvet amiből anno tanultam a telex javítását!!!!! Ez ma már antikvitás!!!
Egy-per-akárhány, az nem PBX, hanem parasztvakítás...
PBX a 7A2-ben is volt, tipikusan 10 egymást követő szám. ARF-ben valami olyan rémlik, hogy nem kötelező az egymást követőség, valamikiegészító áramkör bedobtaa további számokat....
ISDN illetve digitális központok esetén meg megszokás ugyan az egymástkövetőség, de nem hinném, hogy indokolt a rendszer miatt...
De ez megintcsak telefónia, és nem telex..
Rendre hangsúlyozom, hogy nem telexes voltam, csak kapcsolt részeit izéltem, polárjelfogóval távtárcsázó áramkör okán volt dolgom, (kb 30kmmesszi állomás) nem távyró okán....
Tehát kérdem: a telex közponbsan a fokozatok között ugye volt lépcsőzés? Mert 7A-ban, ,ARF-ben, ARM-ben, ARK-ban tipikus volt...
Ne vedd kötözködésnek, de ezt értem. De próbálj meg kicsit fordítva gondolkozni, és azt végignézni, hogy hogyan lehetett -- mai szóhasználattal élve -- meghackelni ezt a rendszert! Szerintem nagyon is könnyen. Ha végiggondolod, biztos neked is lesz kapásból tíz ötleted, hogy hogy állíts elő egy hamis telexüzenetet, amelyen szerepel egy másik fél névadója, amit viszont nem az ő gépe adott le. Aztán döntse el a bíróság, kinek van igaza. Egyik oldalon egy tanú, másik oldalon egy tanú plusz egy telexüzenet papíron.
Ha jól tippelem, talán azért fogadták el hitelesnek, mert egyszerűen akkoriban szükség volt az üzleti életben egy gyors és hiteles kommunikációra, és ha ez volt, akkor jobb híján ezt használták. Valahogy úgy, mint hogy valamikor régen az útlevelekben nem volt fénykép csak egy személyleírás, aztán mégis az volt a dokument, mert ott tartott a világ. Illetve tippem szerint maga az aláírás is ilyen: valószínű azt sem egy nagy kaland hamisítani, de mivel nincs jobb, ezt fogadják el.
A névadó a szerkezet szerves és elválaszthatatlan és -halandók által- megmásíthatatlan része volt a rendszernek!
Nem egy lelyukasztott szalagról ment át a neved, hanem a gép egyedi mechanikája által, amikor a kapcsolat létrejött a gép-gép kőzőtt a központ és az átviteltechnika áldásos ténykedése által.
Na amikor a gépek találkoztak egymással, bemutatkoztak egymásnak, egyik névadója elküldte a nevét a másik gépnek, ami szépen legépelte, és vica-versa, a másik is elküldte, amit a távoli legépelt. Mindklét helyen rögzíttve volt a kapcsolatat létrejötte. Totál hitelesítés....
A PBX-hez annyit, hogy szerintem ez ma már sokkal általánosabb valami. Private Branch Exchange (azaz eXchange), magyarul alközpont. Alközpont pedig ezer féle van, van amihez egy fővonal jön be, van, amihez több fővonal jön be, több számmal, van közvetlen beválasztásos meg kezelős, stb., stb.
PBX a telefóniában annyit tesz, hogy van egyetlen publikus telefonszánod, de van egy PBX vonalcsoportod.
Mindenki azt az egyetlen számot hívja, de a központ tudja, hogy vonalcsoprot, tehá ha az adott szám foglalt. a központ keres egy szabad vonalat a csopőrton belül.
Analóg technikában a vonalcsoport számai sorrendben követték egymást. ISDN esetén is ez a jellemző, De a digitális központoknál úgy vélem, ez nem kötelező előírás... (Ez utobbi megintcsak nem telex, csak PBX, de talán nem moderálandóan offtopik)
Van egy érzésem: "Telefonon való megbeszélésünk alapján ... stb stb ..." tehát vadidegen csak ugy nem rendelt 100 milláert valamit a Rábától ...
Itt egy picit javítanékk: "Telefonon stb--- DE és itt a DE-n van a hangsúly De vadidegen nem rendelhetett...
Kapcsoat létrejött, névadók közölték egymással a neveiket, oda-vissza. Nyoma volt, hitelesen.
A névadók , mint általában a telexgépek karbantartása posta monopolium volt.
A telefaxok terjedésekor is a postára testálták a beüzemelést a hitelesség biztosítása érdekében....
(És itt jön öszze at elex névadója a telefax hasonnemújével)
Ok, ezt értem. Tudom, hogy mifelénk akkoriban attól is féltek, hogy valaki egy Erika írógéppel dönti meg az épülő kommunizmust, de a telexet ugyanígy használták nyugaton is.
Én csak arra céloztam, hogy nem olyan bonyolult előállítani egy darab papírt, amin szerepel a saját névadóm és egy másik cégé is, és van rajta mondjuk egy hamis megrendelés a másik cég felé. Nem értem, hogy ezt a bíróság miért fogadta el annyira tutinak mondjuk Angliában.
Mostanság az X25 talán ilyesféle, talán szintén leáldozóban...
Ha valaki adott telexet a masiknak akkor lehet hogy volt olyan hogy "Telefonon való megbeszélésünk alapján ... stb stb ..." tehát vadidegen csak ugy nem rendelt 100 milláert valamit a Rábától ...
Ez kissé félreérthető...
Rendesen:
"Telefonon való megbeszélésünk alapján ... stb stb ..." DE (!!!) VADIDEGEN CSAK UGY NEM RENDELHETETT 100 milláert valamit a Rábától ..."
MERT a NÉVADÓ árulkodott, hogy honnan is küldtékaz üzenetet...
Telefonon izélve valahonnan a telexre nem igazán hivatkozhatott a bivajbasznádi vég-gép mondjuk a RÁBA gyárrra hivatkozva, mert a névadó árulkodott....
és vélem, a telex hívószám mellé adta a névadó a névadását, oda meg vissza....
A vég-gépek karbantartása posta monopólium volt. Névadő-csere maszekban? No ne már... Ha megtetted volna, rádtörik az ajtót éjszaka....
(vagy itt, vagy a szerkezetes topikban felvetődött a stencil-gép. Az is olyanféle volt, hogy becsöngettek éjszaka, ha olyanod lett volna...)
Névadő: ha a vevő fogadta a hívást, a vevő névadója megmondta, hogy ki volt Ő, és az adó is megmondta, hogy ki is az adó. Oda-vissza nyoma volt a kapcsolatnak, az üzenet melléklete - illetve fejléceként. Tehát egyfajta hitelesítés történt, hogy ki beszél kivel.
Visszaemlékszem: amikor a faxok kezdtek bejönni, azok beüzemelését is a postára testálták, hogy a hitelesség a telex módjára biztosított legyen. Ott is van "névadó", meg kölcsönös azonosító-csere....
Ja! ez még az a kor, amikor az írószerboltban vásárólt Erika írógépről hivatalosan írásmintát vettek, és lefúzték, bármi eshetőségre....
A másik, amit nem értek, az az, hogy mindenhol azt írják, hogy a telexet elfogadták hiteles kommunikációnak, a bíróság elfogadta, szerződések köttettek így, stb. Ugyanakkor megismerve a technikát szerintem röhejesen egyszerű egy telexet hamisítani, nem? Vagy a központ küldött valami igazán tuti azonosítót? Mert pl. a T100-ban a névadót kicserélni egy mozdulat, de szerintme még anélkül is megoldható a dolog. Vagy én tudok valamit rosszul?
Mondjuk Budapesten kerületenként egy ilyen TGX állomás volt?
A te példádban a 2211-ben a 22 a körzetszám és a 11 a gépazonosító? Ezt nem is értem, hiszen ha jól veszem ki, több gép is volt egy helyhez. Vagy az első szabadhoz kapcsolt, ha kapcsolatot akartam létesíteni vele? Vagy ez csak a névadó, és a hívószámok ettől tök függetlenek?
De akkor még nem voltak hozzáférhetõek a TTL IC-k. Tudom, hogy ez a táviró nem az a táviró, viszont ez a polárrelé-kontaktus abból a polárrelébõl van...
"Remélem a topiknyitó nem orrol meg rám hogy a végberendezések okán terelem a szót a kapcsolt részekre, mint központ, összeköttetés, stb...."
Szó sincs erről. Egyrészt, mert simán ontopik, másrészt mert a topik nem az enyém, én csak megnyitottam :)
Ráadásul kezdem magam ebbe is (mármint a központ felé menő dolgokba) beleásni. Az első célom ugyanis pusztán annyi volt, hogy feltámasszak két távírógépet, és összekössem őket egymással. Ez tulajdonképpen túl könnyen sikerült, mert egy volt távíró műszerésztől kaptam egy "központ emulátort", ami mindent megcsinál, ami nekem kell, megy is szépen a csetelés :) Viszont ez a cucc többet is tud, mert kezeli valahogy a jelzéseket is, de arról még most olvasom a könyveket, hogy hogyan is volt elvileg.
Közben meg azon gondolkozom, hogy a ma már vicces 50 bit/sec azért is nem lehetett sokkal több, mert alapból egy mechanikus cucc írta ki, amit nyilván nem lehet végtelen gyorsan rángatni. Ilyen amúgy tudtommal a G3 faxban is van: abban ugyan van valami egyszerű tömörítő eljárás, de valami sebességnél akkor sem lehet gyorsabb az adás, ha nagyon jól tömöríthető a jel (üres lap...). A vevőtől ugyanis nem várhatjuk el a túl gyors vételt, mert biza abban is van még mechanika (papír továbbítása, stb.).
Sziasztok! Boldog legénykoromban a Meteorológiai Szolgálat hírközpontjában dolgoztam müszerészként.A géptávíróról mindent meg lehetett tanulni és talán még el sem felejtettem.
Itt ugyanez szép táblázatban. Találós kérdés (aki tudja, ne lője le egyből a poént) mi alapján rendelték a betűkhöz a bitkombinációkat? B kérdés: és mi alapján a számokhoz? Mert az ASCII táblában szépen sorban jönnek a betűk, számok, de itt eléggé össze-vissza.
Egyik irányba billentve adta a rövid jeleket, másik irányba billentve adta a hosszú jeleket.
Mindkét megoldáson látható három potméter, az egyik a rövid jelek hosszát állította, a másik a hosszúakét, a harmadik a jel-elemek közötti szünetek kösszát.
