Éjszakánként még felsóhajt a tenger
lágyan, a fényes partszegélyre hullva.
S az ész fagyába dermedt, messzi hangot
ismétli újra, mint a sirályok
örök zokogása, s a tornyok
hűvös kövéről langy mezőkre húzó
csattogó szárnyú madárraj is. Már
énmellettem szólalt a hangod;
és azt akarom, hogy engem idézzen,
ha megpendül benned e régi emlék,
miként a tenger bársony mormolása.
nna, erről eszembe jutott egy vicc, de az nem filozofikus , csak aranyos, de nem is baj a lamentálgatás, tekintettel a topik meghatározására, miszerint topikleírás (ezt most nem tudom, egybe, vagy külön kell-e írni)